Érdekes ez, hogy mivé, milyenné válik egy-egy megvásárolt növény! Az meg egyenesen bosszantó, hogy az árusító alkalmazottaknak (tisztelet a kivételnek, ami nem sok van) fogalma sincs arról, hogy melyiknek milyen igénye van, mit szeret, tanácsot adni meg egyáltalán nem tudnak sok helyen.... Jó, jó, most mondhatnák azt, hogy mindenki vásárlás előtt tájékozódjon a megvásárolni kívánt növényről! Sokszor nem úgy vásárolunk (magamból indulok ki), hogy előre eltervezzük, hogy mit veszünk. Meglátni és megszeretni alapján kerül sok növény a gazdájához. Elszomorít, amikor az eladónak fogalma sincs arról, amit kérdeznek tőlük. Hol vannak a jó szakemberek? 

Apropó! Erről jut eszembe, hogy tavasszal elmentünk a régen kedvencnek számító kertészetünkbe. Egy idősebb házaspár a tulajdonos. Az asszonyka talán a szakember, de ő már régebben se a kedvességéről volt híres. A férj, hmmmm! Inkább semmit nem mondok! Most ő volt ott, álldogált, még a köszönésünket is olyan ímmel-ámmal fogadta, kedvem lett volna rögtön sarkon fordulni. Nem tettem, mert tervem volt. Én naív! Satnya, túlárazott növényeik voltak. Vásárlás nélkül jöttünk el.

Na, megint jól elkalandoztam. Erről a nem éppen az olcsóságáról híres hortenziáról szerettem volna írni eredetileg. A gyerekektől kaptam két éve. Gyönyörű volt, de már akkor megküzdöttem vele a hozott betegsége miatt.

Innen hoztam vissza két évvel ezelőtt. Beteg lisztharmatos levelei voltak, de nem kicsit. Nem tudom hányszori kezelés után lett ilyen. 

Tavaly már ilyen volt. Akkoriban kezdtem el jobban olvasgatni a hortenziákról, akkor tudtam meg, hogy ezeket valamivel kezelik, hogy ilyen színük legyen. Ez titkos recept, hiába kékítenénk (Nem teszem) azt a színt nem tudjuk újra elérni. Na, ezt tartom én aljasságnak, így becsapni a vásárlókat. Mindenféle fantázianévvel eladni egy virágot, ami csak addig az, amíg megvesszük. Ezen a fotón látni, hogy jól érzi magát, szép kövér leveleket, hajtásokat, kevés virágot nevelt.

Most itt tartunk. Köze nincs a vásárolt állapotához! Aki nem tudná, el se hinné, hogy ez ugyanaz a növény. A Kísérő cimkéje még mindig ott van rajta. Szép ez is, de a gyerekek nem ilyet szerettek volna vásárolni. Tetszik, tetszkik, de ez bizony már nem a Deep Purple Dance (Ennek csak az ára volt az!) Nem tudok róla jobb fotót készíteni, bármelyik napszakban is próbálom. A lényeg így is látszik. (a következő telefonos fotók már jobban tükrözik a a jelenlegi állapotukat)

 

Tegnap este nyugodtan hajtottam álomra a fejem, mert mindent alaposan meglocsoltam. Én naív, arra gondoltam, hogy ma estig a locsolás gondja letudva! Milyen nagyot tévedtem!  Locsoltam, locsolni kényszerültem, mert nálunk nem esett. Bezzeg néhány kilométerrel odébb, a belvárosban bőségesen hullott, ömlött az áldás. Nem tőlük sajnálom, mert az ottani növények is ugyanolyan szomjasak, mint az enyémek. Most a néhány hűvösebb nap után újra éget, perzsel a nap mindent.

Így ének meg!

Ebből se sok virág lesz!

Hogy miért is írtam le ezeket? Reggel indultam a szokásos reggeli teánk összetevőit leszedni (menta, zsálya, kakukkfű, citromfű, csalán, levendula), és szomorúan tapasztaltam, hogy az éjszakai szél (még most is fúj) és a megemelkedett reggeli hőmérséklet jól elintézte az esti locsolást. Szinte nyoma sincs! El kellene engedni végre az idei kertelgetést, de nem tudom😥

Ez nem őszi fotó, de nem ám! Ma reggel a jól belocsolt paradicsomok közé raktam be, talán az égető napot felfogja, nem forrósodik úgy fel a talaj.

.................................................

Na, eddig jutottam a múlt csütörtökön. Azóta semmihez nincs kedvem. Csak úgy vagyok magamnak. Reggel meglocsolok (Ez nem kevés idő ám!), megfőzök, elvégzem a szokásos házi munkáimat, aztán csak nézek ki a fejemből bambán. Hányszor be akartam ezt is fejezni! Nem megy! Nem vagyok jól....

Reggelente ilyen meglepetések várnak. Se kutyánk, se macskánk nincs már, de valami garázdálkodik éjjelente. A szép gömb alakú cipruskám széttörésével kezdődött (Ezért a férjemet gyanúsítottam meg először, de azóta is van körülütte letört kicsi ágacska.)

Egy kis védelem a sárga margarétának, mert ő a következő áldozat, már másodszor töri össze.

A másik garázdálkodó csapat a rózsabogarak. Hűűű, milyen bosszúságot okoztak! Nagyon-nagyon sok volt, kb. 60-70 darabot likvidáltam. Először hagytam őket, nem vagyok én irigy fajta, hiszen nekik is kell táplálék. Én naív, azt hittem, hogy csak a virágport eszik ki. Egyik nap szomorúan láttam, hogy az Annabelle szirmait is lezabálják. Na, akkor jöttem lendületbe, nincs több vendéglátás!

A leghalványabb rózsaszínűm elkezdte a színváltást. Olyan csodálatos!

Hogy tud ilyen szépséges lenni?

 Még mindig liliom! Ha élek, ősszel ebből fogok még beszerezni néhány hagymát. Ezt az illatot nem lehet semmihez sem hasonlítani! Na, és azok az óriások!

Ez a muskátli valami csoda! Második telet is kibírta a pincében, de tavasszal sok ágától meg kellett szabadulnom. Azt hittem, hogy nem éli túl. Nagyon szeretem a színét, meg ajándékba kaptam, igen sajnáltam volna. (Rengeteg virág ment már tönkre a kezemben, kezdek megedződni) Esküszöm, hogy több virág van rajta mint levél. Mellette a paraszt petúniának vásárolt kedvencke a yukka tövére ültetve. Nagy túlélő! Délben elfekszik a hőségtől, de locsolás után reggelre újra pompázik. A mögöttük lévő borostyán kerítés még soha nem sárgult, de most megégett rendesen. A takarásában nagy cserepekben, vödrökben paradicsomok kókadoznak. Most azok se akarják hozni a formájukat ebben a rettenet időben. Virágoznak, de még sincs termés rajtuk (elég).

A újonnan felásott részre ültetett paradicsomok olyan szépen megindultak, de a nagy meleg annyira rossz hatással van rájuk, hogy csak virágzik, de termés alig van ezeken a szép erős nagy töveken. Azt hittem pedig, hogy itt a napos részen milyen jó helyük lesz. Tévedtem! Árnyékolni kellene őket is. Vagy a másik lehetőség a cserepes verzió, konténer kert.

Látszik, hogy mekkora fürtnek indult. Kap vizet, tápanyagot, rovarok is vannak bőven..... Nem tudom! A tövénál látszik, hogy cserepeket ástam a tövéhez, azokba (is) öntöm a vizet, áztatom őket, slaggal lespriccelem, mindent elkövetek. Amennyi vizet elpancsolok rájuk, dupla mennyiségűt vehetnék az árán a piacon.

Jól megfürödtek ma reggel is!

Ez se ekkora fürt szokott lenni😕

Május 17. (Azok a kis semmik sárgarépák lennének köztük. Én naív, azt hittem, hogy majd árnyékolják a paradicsomok tövét.... Hát, nem! 

Június 5.

Az idei első paradicsom, a kedvenc datolya

Cserépben ilyenek, míg a szabadföldiek nem is virágoznak. Tanulság leszűrve!

 Végre! Végre! Hurrá! Kaptunk egy kis esőt! Nem sokat, de aki aki kicsit nem becsüli.... Jaj, nagyon, nagyon becsülöm!

 Ezt a fotót meg a fb-ról loptam (engedéllyel), mert ez annyira kifejezi az érzéseimet, most annyira én vagyok. (Akkor is, ha más találta ki, dolgozott vele, de egyformán érzünk, mondhatnám oly divatosan, hogy lelkitársak vagyunk)

Majdnem így mentem ki én is a kertbe, hogy megnézzem, hogy örülnek a fürdőnek a növénykéim. Jajjjj, nagyon! Velem együtt! Imádom az eső utáni földillatot! Az esőcseppes fotókat is nagyon kedvelem ám!