MEGLEPETÉS!

 

Nagyon szeretem a meglepetéseket! Ez most különösen jól jött, és bizony el is érzékenyültem tőle. Anikó drága, a figyelmességed, kedvességed nagyon boldoggá tett. Annyira vágytam már egy ilyen hunyorra! Meg is kértem a gyerekeket, hogyha kertészeti áruda vagy bármilyen üzlet kínálatában meglátják, akkor abból hozzanak. És íme! A kívánságomat Anikó teljesítette az ország másik végéből. Nem tudok mit írni most sem, keresem a szavakat, de sehogysem állnak össze a gondolataim, nem tudom leírni hogy mit érzek. Soha nem találkoztunk személyesen, csak a blogon keresztül ismerjük egymást és így is örömet szeretett volna szerezni nekem, mert tudta, valahol olvasta a vágyamat. (Nem is tudom hogy hol írtam erről) Sikerült!  Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Olyan gondosan volt csomagolva, hogy ilyen állapotban érkezett meg hozzám.

Rögtön el is ültettem őket, de csak cserépbe, mert itt még nem lehet a kertben kapirgálni. Várok egy kicsit vele és akkor megy a végleges helyére. Nem szerettem volna a sárba beletenni őket. 

A mi kertünk még ilyen állapotban van. Szerencsére a kert végében volt néhány bontott cserép, most nagyon jól jött, mert csak ezeken lépegetve tudunk közlekedni. Mikor fogunk itt kertészkedni? Már előre félek, hogy minden munkánkkal elmaradunk majd. Tavaly ilyenkor már javában veteményeztem.

Csodás látvány! Csak így tudunk a kerten végigmenni(domboldal)

Tegnap kihoztuk a leandereket. Őket is át kellene ültetgetni, de a komposzthoz még nem tudunk hozzáférni. Majd....

Imádom a szépséges bimbóit!

A téli jázmin virágai megint elfagytak, az idén megint nem lesz virágzás. Úgy sajnálom! Lehet hogy ki is vágom onnan, mert évek óta csak várok rá. Talán egyszer volt igazán szép.

Kibontottam a hortenziákat is. Tél elején a betakargatással küszködtem, most azzal hogy a fenyőgallyakat eltávolítsam róluk. Szépen megindultak a kicsitk is, remélhetőleg nem fog már nagy hideg jönni rájuk. 

Azért akad ilyen hortenzia is (Szegénykém!)

A gímpáfrány még talán soha nem vészelte át ilyen szépen a telet!

A primulák nagyon szépen viselték a nagy fagyokat, pedig őket nem is takargattam.

A krókuszok nem éppen bizalomgerjesztőek!

Nem unatkozom azért így sem, hogy még nem tudunk a földre lépni! Van munka elég, olyan, amit a járdáról elérek. A derékfájást leszámítva élvezem ezt a napfényes időt. Nem is kívánok bejönni, olyan jó kint tevékenykedni! Metszegetek az is van bőven! 

Tegnap kitettük a hintaágyat, ott pihengettem időnként, ott ittam meg a délutáni kapuccsinómat is. Így már könnyebb a bezártságot is elviselni. Ami nagyon hiányzik, a kertészetekben való barangolás. Jaj, nagyon mennék, de még nem lehet! Mikor lesz ennek vége? Hány hullám jön még?

 Megérkezett az igazi TÉL! Hurrá! Korán reggel (hajnalban) ébredtem fel és rögtön feltűnt a nagy világosság, ami az éjszaka lehullott hótól volt. Rögtön a járdát néztem meg, (először a konyhaablakon keresztül) hogy kell-e havat söpörni. Persze hogy kellett! Jó sok hó leömlött, minden gyönyörű hófehér lett. Úgy imádom ezt a látványt! Gyorsan felöltöztem és usgyi kifelé örömködni! Olyan csend, olyan nyugalom volt még, alig járt néhány autó az úton, kellemes, egyáltalán nem hideg idő fogadott. Boldogan kezdtem hozzá a majdnem söpréshez, de az első lépések után rá kellett jönnöm, hogy az alja bizony latyakos, ide nem seprűre lesz szükség. A talaj nem fagyott el az előző napokban, a föld sugározta kifelé a melegét, alulról olvasztotta volna meg a  10 cm körüli hótakarót. Még szerencse, hogy előzőleg a ház sarkához készítettük a hólapátot, így nem kellet letaposni a járdán a havat. Nem szeretem, ha a nyomok ott maradnak. Aztán jött a meglepetés! A kapu kinyitása sem ment egyszerűen. Befagyott a kulcslyuk éjszaka, amit reménytelen volt hirtelen megoldani. Még szerencse, hogy van más  megoldás is a kiszabadulásra! Nemcsak a járda takarítása miatt volt muszáj kinyitni, mivel kukásnap is van. A járdán még egyetlen nyom sem volt, még kuka is csak a 2. szomszédnál volt kitéve az egész utcában. Hihetetlen jó érzés volt lapátolgatni! 6 órára végeztem is az első turnussal kint és bent az udvaron is. Csak aztán jött az újabb meglepetés, nem tudtam visszazárni a kaput, kénytelen voltam ideiglenesen bekötözni.😔 Olyan nagy mennyiségű hó hullott rövid idő alatt, hogy mire végeztem a munkával, szinte lehetett volna kezdeni előlről. 7 órakor újabb söprés, ill. hótolás következett, majd a mester megoldotta a kapuzár problémát is.

Nagyon vártam, nagyon kellett már ez, ha nem is ilyen nagy lehűléssel, mint amilyet beharangoztak! Szerencsére eddig még nem jött be az előrejelzés! Remélem, hogy így is marad! Megnyugodtam, hogy a komoly fagyok előtt megérkezett a hódunyha is. Olyan jó volt nézni az ablakon keresztül a jó meleg szobából, ahogyan hullott az időnként féltenyérnyi pelyhekben a hó! Szeretem ezt a fehérséget, valahogy megnyugtat, elégedettséggel tölt el. Hálás vagyok érte, hogy ilyen körülmények között tudom megélni a telet és nem kell fagyoskodnom, mint sokaknak. Még rágondolni sem jó, hogy milyen körülmények között élnek emberek!

Konyhaablakból a téli kert

Egy nappal korábban még ez a látvány fogadott mikor kiléptem az ajtón. Bemenekítettem őket a nagy hidegek elől, csak a hunyort hagytam kint, meg az árvácskákat.

Esti fényben

„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van." /Jókai Mór: Az új földesúr/

Így váltakozik az időjárás egész nap. Szegény medve, most döntse el hogy mit csináljon! "Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás!"