Wass Albert: Így jó élni!
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz."
Ezek szerint gazdag vagyok!
Itt kezdődik az, amikor elkezdek örvendezni, hálát adni a sorsomnak, hogy megadta nekem azt, hogy létrehozzak egy olyan kertet, környezetet, ahol otthon érzem magam, ahol dolgozhatok és ahol örvendhetek a munkám eredményének, még akkor is, amikor egyre nagyobbnak érzem ezt a területet.
Örülök minden kicsike növénynek, aminek megfelelő életkörülményt tudok biztosítani, aminek látom a fejlődését, amiről úgy hiszem hogy ő is szeret engem, ezért a szépségével hálálkodik nekem. Közben megtanultam (nem könnyen) azt is, hogy ne bánkódjak különösebben egy-egy "távozóért".
Mindig elgondolkodom mikor kimondom egy-egy növényről, hogy ő kedvencem. Mindig az, amelyik éppen szépen fejlődik, virágzik, amelyik jól érzi magát nálam. Most éppen a dúsvirágú gyöngycserje vonja magára a tekintetet. Ugyanakkor ott pompázik néhány lépésre tőle a lila akác, amit nem lehet nem imádni. Néhány lépéssel odébb a rhododendronok kezdik a virágözönt rám zúdítani. Ha kicsit tovább sétálok, akkor a primulák virágtömege bűvöl el.... most éppen az árnyliliomok kibújásának örvendezem, és folytathatnám, a végtelenségig, mert ahová lépek, ahová nézek, mindenhol van valami csoda.
Ilyenkor április környékén mindig eszembe jut, hogy lesz-e még ennyi virág bármelyik hónapban a kertünkben. Szerintem nem! Sokan a májust tartják az igazi tavaszi, virágos hónapnak. Azt hiszem a mi kertünkben ez nem állja meg a helyét. Ennyi virágom egyetlen hónapban sem lesz!
Igazából ezt a bejegyzést a gyöngycserjének akartam szánni, de egészen elkalandoztam!
Mindig nagyon szerettem, megcsodáltam a kis gyöngyöcskéit. Eddig ugyan nem kényeztetett el a dús virágzásával, gyors fejlődésével, de a türelem, ha nem is rózsát terem, de dús virágzást eredményez. Első alkalom, hogy elkápráztatott a szépségével! Az egész bokor egy hófehér hab!
Alakulnak a gyöngyöcskék!
Egyre ducibbak, egyre fehérebbek!
Még mindig vannak gyöngyöcskék is!
Egyre habosabb!
Másik oldalról is!
Távolabbról a szomszédokkal
Közelebbről
Aztán itt van a másik áprilisi csoda, a lila akác! Mennyire szerettem volna ilyen lila zuhatagot látni a kertünkben is! Megadatott! Igazán kitesz most ő is magáért! Sajnos a fotók nem adják vissza az igazi szépségét!
És háttérben a gesztenyefa, ami szintén most érte el azt a formáját, amit elképzeltem anno, szép "gömb" alakja lett (Na, jó! Egy kicsit rá kellett segíteni, meg nem biztos hogy mindenki olyannak látja!)
Kicsit ázottan, csapzottan a várva várt eső után
Balra a Azalea mollis 'Gibraltar', mögötte kicsit távolabb pedig a fehér rodi világít, de róla majd kicsit később többet mutatok.