Megint Orsi bejegyzése ihletett meg! Gyermekkorom tavaszi kertje. Csak özönlenek az emlékek, vidámak, gondtalanok, boldogok és szomorúak.....
De jó is volt!
A mi kertünkben külön volt a gyümölcsös és a konyhakerti rész. A gyümölcsösben főként szilvafák voltak, de a körte, meggy, barack, birsalma, almafák is helyet kaptak benne. Ezen a részen csak füves volt a fák alja, és ilyenkor tele volt pitypanggal. Ennél szebb látványt, szebb kertet el sem tudok képzelni. Tavasszal olyan illat volt ott, hogy azt elmondani nem lehet.
Volt egy öreg, terebélyes sóvári almafánk, ami állandóan bőségesen termett. Lehajló ágairól olyan könnyedén lehetett gyümölcsöt szedni! Persze könnyen fel is lehetett rá mászni. Volt egy húsvéti rozmaring fajtájú is, amit télen a pincében tárolt apukám, és késő tavaszig jó ropogós maradt. Korai fajták közül a borízű és egy sárga édes almafa, talán iványi a neve (az utóbbi a kedvencem) volt még ott.
A kert közepét egy hatalmas muskotályos körtefa uralta. Igen zamatos, finom gyümölcse volt, imádtam mikor már szottyos volt. Még sem szerettem igazán, mert nekünk, gyerekeknek kellett a lehullott gyümölcsöt összeszedni alóla. Volt még egy kedvencem, a búzával érő körte. Nagyon-nagyon szerettem! Régen anyósomtól hoztunk egy csemetét, azt mondta, hogy ott volt valamikor egy ilyen körtefa, biztosan olyan lesz ez is. Hát, nem! Egy nagyon finom téli körte fajtát telepítettünk helyette. Most már örülünk neki. Hogy ennek milyen büdös virága van! A napokban meg is jegyezte a fiam, hogy a szomszéd kertben valami dög lehet, mert nagyon büdös van. Nem akarta elhinni, hogy a körtefa "illata" ez!
Különben az sem lett volna csoda ebben a kertben!
Hihetetlen, de ez a szépség a bűnös!
Vissza a szülői ház kertjéhez! Jól el tudok pillanatok alatt kalandozni!
A sok emlékezetes dolog közül még egy, az érettségire készülődés. Itt a kertben éreztem jól magam, itt tanultam kint.
Sajnos ezek már csak emlékek, mert a szüleim halála után megváltunk ettől a kerttől, portától, a szülői háztól. Már csak fájó szívvel tekingettem be mikor elsuhantunk a ház előtt. Szerencsére gondos kezekbe került és ez megnyugvással töltött el. (Most kicsit füllentettem, mert a szívem szakad meg érte! De ez már nagyon intim szféra!)
Azért van még valami, ha már a tavaszi illatoknál tartunk! Az az illat, amit soha nem tudok kitörölni az emlékezetemből! Az pedig nem más, mint a húsleves illata. Gyermekkori emlékeim meghatározó momentuma a vasárnapi húsleves illata, ami belengte az egész udvart. Még most is érzem az orromban az illatát. (Miért nem tudok én ilyen húslevest készíteni?!) Mi elmentünk délelőtt a templomba, és mire hazaértünk a finom ebéd illata fogadott bennünket (Húsleves, rántott csirke, túrós batyu).. Erről jut eszembe az a finom rántott csirke! Ilyet biztosan nem tudott senki más készíteni, csak az én anyukám! Reggel még szaladgáltak a kertben a csirkék, délben már az asztalon pompáztak ebéd formájában. Ügyes kis kezével sitty-sutty megkopasztotta őket, feldarabolta, elkészítette.
Csak lisztben és a keményre felvert tojáshabban forgatta meg és a masina hátsó platniján sütötte ki egy nagy lábasban disznózsírban, fedő alatt. Mennyei íze volt! A látvány sem volt éppen utolsó! Soha, sehol nem ettem ilyet! És az a sárga, ízletes zsír amiben megsült! Milyen finom zsíros kenyereket lehetett abból kenni, és a friss hagymaszárat rávágni! Meg fogom próbálni elkészíteni....
.
.
.
Akkor most huppanjunk a mindennapok valóságába, a saját kertünkbe! Számtalan öreg örökölt szilvafát kivágtunk már, de még nem eleget. Még mindig van belőlük bőven! Összesen kilencet számoltam most össze, de lehet hogy valamelyik mellett gondolatban csak elsuhantam.
Ők hárman megvannak ugyan fiatalítva, de az ő életük be van biztosítva, ők tartják a függőágyakat. Innen csodás kilátás van a hátsó kert minden részére. Nagyon jó itt pihenni, ábrándozni! Sok kellemes órát eltöltöttünk már itt.
Ezek a fotók is a függőágyból készültek ...
... meg ők is
Nem tudom leírni azt az érzést, ami itt eltölt! Nem találok rá megfelelő szavakat, kifejezéseket... Ez a kert kárpótolja (talán egy kicsit) a szülői ház kertjét. Talán azért szeretem annyira.
Sok vitánk alapja volt már a férjemmel a sok fa, amit én akartam mindig kivágatni, de ő nem hagyta, ragaszkodott minden öreg fához. Ilyenkor megértem. Ennyi gyümölcsfa virág, ilyen illat, ennyi madár, ilyen nyugalom nem sok városi kertben van. Mivel a két szomszéd nem gondozza, használja a kertet, így annyira nyugalmas, zárt... egy paradicsom! Nem vagyok kicsit se elfogult!
Ezt a májusi cseresznyefát is a virágáért tartjuk, mert a terméséből nem sokat tudunk megmenteni a rigóinktól. Tavaly pl. csak egy keveset tudtunk leszedni, mert szinte egyik napról a másikra képesek megdézsmálni.
Ezt az öreg ringló szilvafára azt szoktuk mondani, hogy a Barnus kedvence... egyszer már evett róla.... Először azért kegyelmeztünk meg neki, mert ide állítottuk fel nyaranta a medencét és adott hozzá egy kis árnyékot, ami a nyári nagy melegekben még a vízben hűsölve is jól esett. Most is azt mondtam, hogyha elvirít, akkor megnyesem őt is.... elmaradt....
A szépséges meggyfa, amit főként a tavaszi virágos ruhájáért és az árnyékáért tartjuk, mert termés nem sok szokott rajta lenni. Hiába ültettünk közelébe cigánymeggyet, hatástalan!
Az egyik jonathán almafa tele van virággal. Ő kevesebbet terem mindig mint a másik.... Most talán meggondolja magát, mert a gesztenyefa "kisebb" lett, jobban fog tudni érvényesülni.
A Goldenre már rakni se lehetne több virágot!
Az Idared gyönyörű virágai (Szegénykémet teljesen beárnyékolja a szomszéd égig érő fagyal sövénye, megint vagdalhatom le majd)
A Mucsu virágzása is a vége felé jár már (ebből a fajtából is kettő van véletlenül)
A fontos almák virágzásáról lemaradtam, pedig az ő hatalmas virágai a legszebbek.
Egy kis nézelődés a kert végéből
Az almafákról, a virágaikról, a fák tavaszi szépségéről szerettem volna írni (Napokba telt) és egy nagy katyvasz lett belőle. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az idén valahogy elfeledkeztem a fák virágait megörökíteni, de mentségemre szolgál(hat) az is, hogy olyan gyorsan elvirágoztak ebben az inkább kora nyári mint tavaszi melegben. Észrevétlenül nyár lett. Nem örülök neki, mert a tavaszt jobban szeretem!
Megkezdtem közben a bokrok alapos metszését is. Az aranyesőt teljesen megfiatalítottam, csak 3 szálat hagytam meg. Teljesen kivilágosodott az a rész, fellélegezhetnek az eddig "elnyomottak". A helyére a leanderek kerültek. (A háttérben én látom a nyújtózkodó 3 szál aranyesőt is)
Beindultak a rodik is
Új frizurát kapott a japánbirs is. Ha elvirágzik a boglárkacserje, akkor rá is ez vár. Muszáj kordában tartani őket!
Virágözön
