Az interneten találtam és nagyon megtetszett, ezért gondoltam, hogy idehozom és itt fogom olvasgatni majd időnként, ha szükségét érzem a mérlegelésnek.
Szükség lesz rá, mert az én lelkemben is vannak zavaros dolgok, amiket jó lenne tisztázni, ha..... Nem könnyű, cipelem tovább magammal az ÚJ ÉV-re is. Milyen igaz, hogy mindnyájan a magunk igazát véljük IGAZNAK! Nagyon sokat gondolkodom ezen. Megoldás továbbra sincs, csak belenyugvás a változtathatatlanba...
Azon is sokat töröm a fejem, hogy mi is az a megbocsátás? Hogyan lehet a rajtunk esett sebért megbocsátani? Meg tudok én bocsátani, megértem hogy mi miért történik, de elfelejteni nem tudom..... Akkor ez megbocsátás?! Az én nagy feladatom Asbóth Vanda utolsó bekezdésének feldolgozása, megértése, megvalósítása lesz!
A következő családi összejövetelünkre (nem muszáj karácsonynak lenni) bevezetem én is azt, hogy az ebéd végén mindenki mesélje el a legutóbbi együtt töltött alkalom óta mi volt az ő legemlékzetesebb története.
MÉRLEGELÉS
Pár nap híján elmondhatjuk, hogy ismét elillant tizenkét hónap. Véget ér a 2017-es esztendő, s mielőtt a szilveszteri pezsgős poharak koccintásával boldog új évet kívánunk egymásnak, rokonoknak, ismerősöknek, mérlegelünk. Talán nem egy fél órába sűrítve gondoljuk végig az év során történteket, magam például már decemberben gyakorta állok meg emlékeim sűrűjében. Hallottam olyan családról, akik a megélt esztendőről kis kiadványt készítenek, s ezt ajándékozzák az ismerőseiknek. Vannak, akik az asztali naptár bejegyzéseit olvassák végig, meg-megállnak jelentős eseményeknél. Aztán van tudomásom nagy karácsonyi családi ebédről, ahonnan akkor állnak fel, amikor a menüsor elfogyasztása után még ki-ki elmeséli a legemlékezetesebb történetét, mely megérintette valamelyik évszakban.
S milyen is az én mérlegelésem? A családom kapcsán – természetesnek gondolom – csupa kedves események kerülnek a mérleg serpenyőjébe. Büszkén nyugtázom, hogy mindenki odaadással küzd a jövőért, hogy gyarapodik a létszám, s egy kis jövevény aranyozza be a mindennapokat. A munkámban már kényesebb a jó és rossz dolgok arányának a fontolgatása, de nem szomorkodom, hisz égbe kiáltó szamárságot nem okoztam. Az emberi kapcsolataim lényegesek még e mérlegelésben. Hogyan lehet új, tiszta lappal kezdeni egy napot illetve most majd egy esztendőt? Rengeteg problémával küzdünk, önfejűen hisszük, hogy a megoldások mesterei vagyunk. Űzzük-fűzzük a cselekedeteinket, sokszor az ármánykodásainkat, s nemhogy egyszerűbbé lennének a dolgaink az igazságkeresésben, még zavarosabb vizekre evezünk.
Fekete Ágnes Adventi gondolatait olvasva találtam rá egy részletre, amit megosztok most kedves Olvasóimmal: „Egy történet szerint az ördög egyszer széttépte az igazságot, és a szeleteit szétszórta a világban. Mindenki felvesz egy-egy darabkát, és felkiált: Megtaláltam az igazságot! A másik is felveszi, mert ő is úgy hiszi, övé az igazság. Ebben a veszekedésben élünk. Csak egy másik, egy külső erő képes bennünket felemelni, hogy a magasból lássuk, részigazságok azok, amiket mi annyira teljesnek láttunk. Azt viszont csak az elengedés lelkével érhetjük el, hogy Isten felvegyen bennünket, és a magasból láthassuk világunkat. … Érdemes megállnunk egy pillanatra, és kérnünk Istentől az elengedő szeretetet.”
Próbáljunk meg ebben az évben az elengedés szeretetével mérlegelni: a kis és nagy pofonok helyét megsimogatni, az összetört, megalázott lényünket megvigasztalni, a bántásokon felülemelkedni, a jogos vagy vélt sérelmeket egy kattintással törölni, veszteségeinket elfogadni, minden kis és nagy rajtunk esett sebért megbocsátani. Szilveszter éjszakáján valóban tiszta lélekkel, szívvel kezdeni a 2018-as esztendőt, mely hozzon Mindannyiunknak békés, boldog, egészségben, örömökben, szeretetben, sikerekben, megelégedettségben gazdag 365 napot!
(Asbóth Vanda)