Rhododendron luteum 'Tunis'

http://kertelgetes.blogspot.hu/search/label/Rhododendron%20luteum%20%27Tunis%27  Itt írtam a történetéről, hogy hogyan és miért is ő került hozzám. Tavaly az első virágzásánál nem lelkendeztem érte, de ez megváltozott. Időközben megszerettem, és a finom enyhe illatával elvarázsolt.
Ő is a gyorsan magasra növő fajtákhoz tartozik, ami kicsit zavaró.

 

Itt talán látni (a Gibraltár nem megfelelő háttér neki, mert beleolvad), hogy már a fenyő ágai között vannak az új hajtásai. Jobban örülnék egy kompaktabb növésnek

 Ezért is új helyet kell majd neki is keresni. Elég fiatalka még, ezért is gondolom hogy nincs rajta sok virág. Az a kevés meg ami van, az pedig gyönyörű!

Azalea mollis 'Homebush'

Ő volt a beszerzési sorban a harmadik, de talán ő az egyik leghálásabb is. Olyan lendületes fejlődésnek indult, olyan gyorsan kezdett növekedni, hogy csak ámultam rajta. Minden évben virágözönnel hálálja meg a gondoskodást.
Ez a kép csak viszonyításként van az én 158 centimhez ( A mögöttem lévő kupit nem ér nézni)

Csodás gömb alakú virágai álomszépek. Illatuk ugyan nincs, de nem is azért nagy kedvenc ő. Igaz, fotózni se nagyon hagyja magát a Gibraltarhoz hasonlóan ő sem (vagy csak én vagyok nagyon ügyetlen).

 

Ezekről a gömbökről, labdákról beszélek 

Nem leszek rest, próbálom megszámolni a virággömbjeit

Kisrigó...

Tegnap a kert közepén egy kisrigó éktelen sipákolással kereste az anyját, de hiába. Akkor a gazda pártfogásába vette és egy kis cseresznyével, csirkehús darabkával megetette.

 

Tónyóka rácsodálkozott és a gazda "rábeszélésével" elfogadta a különös jövevényt....

 

Dilemma: Melyiket egyem meg? Szerencsére a csirkeszárnyvég mellett döntött.  Ő már megértette hogy nem szabad bántani, és csak reménykedni tudunk, hogy a szomszéd macskája nem jár erre.

 

A legutóbbi menü 2 giliszta és 3 szem cseresznye (óránként hangos csiripeléssel jelzi hogy megéhezett, kéri a következő adagot)

A bokrok közé tettük ki, hogy biztosítsuk neki a szabadságot. Tegnap még elkóborolt, hangoskodott, de szerencsére nem lett semmi baja.
Az éjszakát a műanyag ládában védett helen töltötte. Szándékában sem áll hogy tovább álljon, most el sem mozdul a nyitott műanyag ládától. Otthonra és jó gazdára talált!

Azalea mollis 'Golden Sunset'

Ma reggelre ő jutott....

Ő volt a 2. lombhullató nálam, de elsőre nagy szerelem! Nem csoda, hiszen olyan kecses virágai vannak, hogy nem győzöm csodálni.
"Oh természet, oh dicső természet!
  Mely nyelv merne versenyezni véled?"
A másik nagy pozitívuma, hogy "engedi" magát fotózni, nem úgy mint a Gibraltar.
Szép nagy lett már ő is. Virágzás után muszáj lesz átültetni és végleges helyre besüllyeszteni. Fel van adva a lecke, hogy mibe, mekkora edénybe ültessem át.  Új helyeket kell nekik keresni, mert eléggé terebélyesek lettek és főként szeretném hagyni érvényesülni őket. A másik nagy tévedést is korrigálni fogom, mert a tájékoztatásokkal ellentétben, nem a félárnyékos helyet szeretik, henem a naposabb részen fejlődnek igazán szépen. Nem a tűző napra gondolok, hanem a délelőtti vagy késő délutáni napos részekre. Olyan helyet kell keresni nekik, ahol fák lombja nem fogja fel előlük az esőt, mert arra is nagy szükségük van.

 

Itt nagyon sok hasznos tanács található a gondozásukról: http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1077450 

Azalea mollis 'Gibraltar'

Ő volt az első lombhullató a kertünkbe, amiből aztán hagyomány lett, hogy minden tavasszal kell egyet (vagy kettőt) venni belőlük. Nagy betegség tud ám ebből kialakulni! Most azért megdicsérem magam, mert ez az első tavasz, amikor nem rohantam végigjárni a kertészeti árudákat. Tartottam magam az igéretemhez (ez jobban hangzik), ill. sem időm, sem energiám nem volt hozzá hogy menjek. Időnként elmentünk a kedvenc faiskolám előtt, de valahog nem éreztem késztetést arra, hogy be is menjek oda. (Na, már ez is betegség!)
Most aztán, hogy itt van a virágzás ideje, megint bizsereg ott belül valami, hogy még milyet lenne jó beszerezni. Hagyom a sorsra, mert aminek az enyémnek kell lenni, az úgyis az enyém lesz. Vágyaim lennének, de már abba a korban (ill. egészségi állapotban) vagyok, hogy a meglévőket is éppen elég (még sok is) gondozni. Megint itt az ideje az átültetéseknek, mert ugyancsak növekednek. Hála az égnek!
Persze ehhez kell jó sok savanyyú föld, menni kell(ene) fenyőerdőbe, ha a derekam meg a térdem birná. Venni kellene nagy-nagy cserepeket, mert már többször nem szeretném őket átültetgetni..... sorolhatnám tovább is....

Ezen a képen már látni az igéretes, szép duci bimbókat. ilyenkor már minden áldott reggel itt kezdem a napot, hogy megvizsgáljam, hogy előző estétől mennyit változtak.

 

Bimbósan is szépséges  

Bámulatosak a fodros szirmai, a porzókról meg bibéről már nem is beszélve 

Igazi virágözön, megszámlálhatatlan virággal

Messzire világít az égő narancsos színe. Imádom! 

 

Minden oldalról, minden mennyiségben....

Már most (nagyon korai még tudom, de...) vizsgálgatom az új hajtásokat, hogy melyiken lesz majd virág. Ezt aztán egész nyáron folytatom, sőt még télen is amikor csupaszak az ágaik.

Rhododendron luteum 'Csardas'

 

Hát nem csodálatos? 

Eljött újra az én időm! Itt van a rododendronok virágzásának az ideje! Gyönyörködhetek a szépségükben, fotózhatom őket kedvemre. Legszívesebben állandóan körülöttük lennék.  

Nagyon féltem, hogy addig fognak virágozni, amíg távol leszünk. Meggondolatlanul foglaltam pont erre az időre helyet a szállodába. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy ekkor van az igazi rododendron virágzás a kertünkben. Persze közre játszott ebben az is, hogy annyira fáradt voltam a festés után, meg úgy fájt már minden porcikám, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy most egy kis gyógyvízre van szükségem csupán. 

Szerencsém volt, mert megvártak. 

Tavaly került hozzám ez a szépség, és akkor nem is tudtam igazán megcsodálni, mert csak egyetlen satnyácska virága volt.

Ő az! Azért már itt is lehetett látni hogy milyen gyönyörű lesz. A várakozásomat felülmúlta a valóság

Nem tudok betelni a szépségével! Most rágondolni se jó, hogy mennyit gondolkodtam rajta, hogy haza hozzam-e! Nem mintha nem szeretnék mindegyikből a kertemben, csak nagyon hasonlónak gondoltam, mint a Golden Sunset. Nem hasonló! Az másképpen szép!
Azok a csodás, tömör borostyánszín virágok! Kinyílva egy-egy virág gömböt képez, és ráadásul még finom illata is van.
Megszámoltam,  és most kinyílva 13 gyönyörű gömböcske van rajta, és a csúcsrügyön még lesz egy, de az valamiért kicsit lustább. Sebaj, tovább örvendezhetek neki!
Jaj, belegondolni se szeretek, hogy milyen rövid ideig csodálhatom még!

Megvártak....

... a virágaim!  

A legnagyobb meglepetést a tulipánok szerezték. Álmomban sem gondoltam volna, hogy még találok akár egyet is virágzó állapotban. Ehhez képest virágözön fogadott és még mindig tartják magukat.

 

Azért sikerült még Hajdúszoboszlón is elkapni az utolsó virágzó tulipánágyást. Ezt a látványt is csak egy napig élvezhettük , pedig még csodálatosan virágoztak. Másnap délutánra már csak az üres ágyásokat találtuk. Tudom, most ültetik a nyári virágokat, de mi azt már nem láthattuk. Ha minden igaz, akkor majd június végén gyönyörködhetünk bennük megint.

 

A kis kitérő után folytatom az itthoniakkal. A szépséges fehér rhododendronom is megvárt, ha nem is a legjobb állapotban. Mielőtt elmentünk, én mondtam a gyerekeknek, hogy agyonig locsoltam mindent, nekik most semmit nem kell locsolni. A meteorológiai előrejelzés szerint borús, esős idő volt várható..... Na mindegy! Ez nem jött be. 

Ez a kép fogadott bennünket, mire a férjem meg is jegyezte, hogy ez elvirított. A locsolás hatására szépen "feléledt". Ez is mutatja, hogy bizony nagyon is vízigényes növényről van szó. Nem ez az első saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban. 

Ezt még tavaly vette Ági, (csak úgy meglátni és megszeretni alapon) de valahogy mindig kimaradt a fotózásból. Szegénykém nagyon rossz helyen áll, mert már kétszer is "nekiment"  véletlenül a fűnyíró. Biztosan ezért sértődött meg és nem hozott egy virágot se az idén, pedig nagyon szerettem volna megismerni jobban.

 Ő (R. luteum 'Canon's Double) idei hajtásokkal telve és a tavalyi szépséges virága.  Remélem, hogy jövőre minden hajtáson hoz virágot! Elő is keresem nekik a tápot, megbiztatom őket egy kicsit.

A legújabb "családtag" a rodik között, amit anyák napjára kaptam. Rögtön át is ültettem egy jóval nagyobb cserépbe, amitől rögtön duplájára nőtt. Megszámoltam, 17 igazán ígéretes duci bimbó van rajta. Olyan szerencsém volt, hogy Hajdúszoboszlón az egyik étterem bejáratánál mindkét oldalon ugyanilyenek virítottak, így láthattam hogy milyen lesz. Akkor nem volt nálunk fényképezőgép, utána meg már nem volt kedvem (vagy inkább erőm) visszamenni fotózni. Nem is érdekes, mert pár nap és az enyém is virágba borul.
Jöjjön néhány kép azokról, akik vártak engem haza!

A nagy meglepetés a májusi cseresznye volt, amit megint nem valószínű hogy meg tudunk kóstolni, mert a rigók már birtokba vették a fát és minden félérett szemet megdézsmálnak. Nekünk tavaly sem jutott róla.