....nem mintha máskor nem tenném! Dehogyis nem! Ez a bajom, hogy mindig agyalok valamin, minden apróságból elefántot csinálok..... Tudom, ez nem jó, de ilyen idős korban már nem változik az ember lánya.
Hogy mi késztetett "gondolkodásra"? A Piroska blogjában olvasottak
http://ifjsebokcsalad.blogspot.hu/2014/11/mennyi-fold-kell-az-embernek.html
Kicsit régebben volt már, de azóta sem szabadulok tőle. Ez a föld csak átvitt értelemben értendő az én esetemben, mert én nem a föld darabok megszerzésére fordítottam az energiámat. Bár itt nemcsak magamra gondoltam, hanem a szeretteimre, ismerőseimre is, akik nem kímélve magukat sem fizikálisan, sem egészségileg, küzdenek mindig tovább egy-egy tárgy megszerzéséért. Nagyon egyetértek Piroskával, a 2. bekezdésben leírtakkal. Ettől kifejezőbben, szebben nem tudnám megfogalmazni, bármennyire igyekeznék is.
Igen, nagyon befolyásol bennünket a környezetünk, és nem tudunk magunknak határt szabni. Amikor meg erre rádöbbenünk, akkor már késő. Itt van pl. egy nagyon egyszerű példa. Mennyi szép kertet látok itt a blogokban! Pl.. ki tud ennek ellenállni?!
http://nellikert.blogspot.hu/2014/11/kis-novemberi-szines.html
Ez aztán jó ok arra, hogy gondolkodás nélkül meg akarjam szerezni én is magamnak a sokadik újabb növényt, mert az milyen csodás.... meg mennyire szeretném én is. És itt hol van a határ?! Eszembe se jut olyankor, hogy a már meglévőkkel sem bírok el, már az is sok. Sokszor örülök, ha kijutok a kertbe és elvégzem a nagyon szükséges teendőimet, ha nem kell 5 percenként jajgatni, megpihentetni a fájdogáló derekam, hátam.
Teleltetésre várva (ez csak egy részük, a nagyobbak még szanaszét vannak)
A datolyaszilvát így védtük be, de a koronájára még ki kell valamit találni....
A gesztenyefa leveleit az idén a fa alatt gyűjtöttük össze és a kis kerítésdróttal körbe vettük. Ebbe ástunk lyukakat, és oda süllyesztettük be a dézsás tujákat, buxusokat, kisebb azáleákat. A nagy rodi a műanyag vízgyűjtős dézsában lett körbe rakva falevéllel.
Segítségünk is volt, nem is akármilyen
Középről kezdtük a magasabbakkal és úgy haladtunk kifelé az egyre kisebbekkel. Jó móka volt!
Egyik oldalról, másik oldalról.....
.... járdáról
Egy kis vidámság a szürkeségben
Na, most aztán erőt veszek magamon, és megálljt parancsolok magamnak. Minden évben megfogadom, hogy ide már nem jöhet be egyetlen dézsás növény se. Most megint fogadkozom égre-földre, mert itt van a téliesítés ideje. Nekem a 2 literes fazék víz tűzhelyre emelése is fájdalmas, nemhogy a növényeket cipeljem. Mikor még is nem gondolkodva csak odébb teszem, akkor napokig jajgatok utána. A férjem rossz vállával megint csak nem bírja, de csinálja szegény, mert valakinek muszáj. A gyerekeknek is megvan a maguk gondja ebben a rohanó világban, hiszen csak aludni járnak haza. Olyan sokszor elmondom azt is, hogy nem szeretnék most fiatal lenni. (Ez is megérne egy misét!)
Ki tanított bennünket és a gyerekeinket erre hogy mennyi az elég? Szerintem senki. (Vagy csak nem emlékszem rá...) Mindig mindenből többet, jobbat szeretnénk, de miért?! Jó dolog ez? Miért csak ilyenkor jut eszébe az embernek, hogy nem biztos hogy úgy kellett volna mindig cselekedni. Késő bánat! Vagy mégsem?
Miért arra gondolunk, hogy másnak, a környezetünknek (is) megfeleljünk...... miért nem elég az amink van, amit elértünk....? Hol van a határ? Mit viszünk magunkkal abba a 2x1 méteres föld darabba?
Olyan sokszor megfordult már a fejemben, hogy talán jobb lenne egy olyan lakásban élni, ahol nincs kert.... több időm lenne fontosabb dolgokra.... Vajon tudnék-e ott élni?.....
Annyi a válaszra váró kérdés! Nincs aki megválaszolja..... Vagy talán mégis? Eszembe jutott ez az indiai mese, ez talán irányt szabhat a továbbiakhoz.
És akkor jöjjön az egyik kedvenc indiai tanmesém, A boldogság titka
"Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem, és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok, pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban! Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK."