2013. július 19., péntek

Újra itthon!

Ilyenkor, mikor hazajövünk, az első utam mindig a kertbe vezet. Megszemlélem az itthoni szépségeimet, megsimogatom őket, hizlalom a szememmel mindegyiket. Mindig megállapítom, hogy jó volt, szép volt, élményekkel teli mindegyik utazás, feltöltődöm tőlük, DE.... És ez a DE a lényeg! Itthon a legjobb, az én virágaim is vannak olyan szépek, az én kertemben is nagyon jó.... (Na, azért nemcsak a virágok miatt utazom) A tenger közelségére van szükségem. Nem hiába mondják, hogy a név kötelez. (Margit név jelentése: gyöngy; a tenger lánya; a világosság gyermeke....hát ezért kell nekem mennem!) De nem is erről akartam írni, hanem arról hogy milyen jó hazajönni. Szerencsés vagyok, mert ilyenkor ideköltöznek a gyerekek, locsolják a növényeket, etetik Mircikét és szenvednek, mert nem tudnak itt jól aludni..... de akkor is gondoskodnak mindenről. Még Fédrácskám is azt mondja, hogy "Nagyi, a mi lakásunk biztonságosabb,mint a tiétek,  azért költözünk  hozzátok."  Szegények megint kifogták a rossz időt! Ez az év márcsak ilyen!
Kicsit elfogult is vagyok, mert amikor megláttam az udvart, kertet, olyan öröm fogott el!  Olyan jó volt végig menni, megnézegetni hogy mi változott azóta hogy elmentünk. Csupa virág az egész udvar, annak ellenére hogy a vihar jól megtépázta a leandereket is, de mára már egészen jól néznek ki. Jutalmul meg is itattam őket egy jó kis volldüngeres esővízzel.
Nem elég a szépségük, de ennek a fehérnek olyan illata van, különösen estefelé
Hogy ez milyen hálás fajta! Egész nyáron ontja a temérdek virágot. Ráadásul a színe is csodás, egészen mélybordó, csak nem hagyja magát fotózni (sajnálom, de piros színeket nem ad vissza igazán a gépem) 
A másik bordó szépség! 
Finom kis halvány nagy pillásom....

Picivel sötétebb rózsaszín, később alig bírja el a szára a nagy virágok súlyát
Még sötétebb 
És még sötétebb (őt pl. képpel ellátott szimpla fehérnek vásároltam.... ennyit az áruházak megbízhatóságáról) 
És Ő? Hát nem lélegzet elállító? Meg lehet ezeket unni?! 
Ő Tunéziából jött velem. Nemcsak a virága szép, a tarka levele is díszíti 
Egyszerűen imádom! 
Ő a nagy kedvenc a rengeteg virágával 
Na és ez a szépség! 
Azért én se vagyok ám egy utolsó? 
És én? (Őt valamikor sárgának vettem, de csak vanília lett belőle sárga torokkal) Ő volt az első "sárgám" 
Ez a narancsos mindig elvarázsol! 
Van ám más is, nemcsak leander! 
Itt nem látszik, de hatalmasak a virágai 
Ő is meglepetésként nyílt ki mire hazaértünk 
Az én hibiszkuszaim is vannak olyan szépségesek, mint a tunéziai társaik! (Savanyú a szőlő!) 
Ugye hogy így van?! 
Mára ez az utolsó virág.... 
Egy kis főzni való még a kertből 
Már csak pár nap kell (És ez csak egy ága) Jaj, de várom már! Na, azért egyet levettem megkóstolni is! 
Még nem az igazi volt.... 
Ennek is elég lesz már pár nap. De szeretem! 
Csörgős alma..... ő már ehető, ezért ezután itt kezdem a napot és mosatlanul eszem... 
Mára elég is ennyi! Holnap is nap lesz, és talán lesz időm ezekre is ezután. Bár,...... ha belegondolok, hogy a gazok ugyancsak elszemtelenedtek amíg távol voltam...... velük is kell foglalkoznom, még sok más fontos dolgon kívül. Sebaj! Csak egészség legyen!






2013. július 18., csütörtök

El Mouradi Beach




Vannak váratlan, de kellemes helyzetek az életünkben, mint pl. a mostani utazásunk is. "Régóta" (Nem is olyan nagyon régtől, csak a nabeuli utazásunk óta) vágytam ebbe a szállodába. Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy az EM szállodalánc tagja, és ez nekem elégnek is tűnt. Ami miatt ide szerettem volna utazni, az inkább a tenger (reménye), mert ahogy elnéztem a képeket, hasonlónak ítéltem, mint a Kheops partja volt. Viszonylag közel is van hozzá, ezért szinte biztos voltam benne hogy nem csalódhatok. Amikor szóltak pénteken este a gyerekek, hogy leakciózták a szállodát, és hogy vállalják hogy ideköltöznek amíg mi lubickolunk, nem volt kétséges, hogy akkor irány Tunézia. Gyorsan összekészítettem a betyárbútort, és mire felfogtam, hogy a fogadalmam ellenére megint júliusban megyünk, már ott is voltunk. Ahogy odaértünk, pillanatok alatt megkaptuk a kulcsot, már előre el voltak osztva a szobák. (pedig elég sokan érkeztünk oda  (26 fő) Már akkor látszott hogy jól megvan szervezve a vendégek fogadása. Elmentünk a londinerrel megnézni a szobánkat, de elsőre tetszett, nem kellett cserét kérnünk. Minden jattolás nélkül jó szobát kaptunk. Csendes, nyugodt, kicsit tengerre néző szoba, a gyönyörű kertre jó kilátással.
A szobánk ahogy megérkezésünkkor láttuk 
Az első reggelizéshez menetben láttuk, de akkor még nem tudtuk hogy a mi takarító nénink az. Már ekkor gyűjtötte a virágokat, hogy örömet szerezzen a vendégeknek
Az első napon így várt bennünket a partról visszatérve a szobánk,igaz a szokásos dinárt a párnán hagytuk. Ettől kezdve minden nap változtatott rajta kicsikét, és hozta a friss hibiszkuszokat. A "vázában" is minden alkalommal tett újabb virágokat, de a jázmin elmaradhatatlan volt. Olyan finom jázmin illat lengte be az egész szobát! Imádtam! Azt mondanom se kell, hogy a törölközőket naponta cserélte, nem kellett várni rá, mert amikor kitakarított rögtön ki is cserélte a vizeseket, tiszta ágyat húzott.
  
Ilyen panoráma tárult elénk a szép nagyméretű erkélyünkről: karnyújtásnyira a hibiszkuszok és a murvafürt, és a pálmafák mögött a gyönyörű kék tenger.
Kívülről az erkélyünk
Esti műsorra készen 
Itt az étteremben ültetés van első napon, és végig ott étkeztünk. Szuper volt, jobbat még választani se tudtam volna, fent az emelvényen, mindenhez közel. A pincérfiunk egy nagyon kedves srác volt, aki gondoskodott a hideg italunkról, és amint egy tányér kiürült, ő nyomban el is vitte.
A medence környéke 
Reggel a medencebár előtti teraszon 
Délutáni palacsintázás, fagyizás  a medence mellett
Mindenfelé töméntelen mennyiségű hibiszkusz, murvafürt, lonc, leander, jázmin, sétányrózsa..... na és rengeteg pálmafa, yukkapálma, fügefa......  
Ezek a formára nyírott fák egészen elbűvölnek!
Bevallom hogy bizony kísértésbe estem ennél a csodaszép különleges leandernél 

Mikor lesznek az enyémek ekkorák és hoznak ennyi virágot?! 
Rögtön első nap megtapasztaltuk hogy a kertészek nem unatkoznak, egyikük éppen a miniklub előtti bugenvilla sövényt tette rendbe, az összes virágot levágta róla.
A második napon a reggelihez indulva ugyancsak meglepődtünk, mert a kertész éppen "helyrehozta" a hibiszkusz sövényt is. Vérzett a szívem! Mit nem adnánk mi egy ilyen álomszép virágzó sövényért!!!
Íme az eredmény!!! Most már rendben van! 
A napozó részen lévő fűszőnyeg legalább 5 centit süllyed a lábunk alatt, azt az érzést le se tudom írni, hogy milyen rajta mezitlábaskodni. 

Egy másik formára nyírt bugi 
A kedvenc formára nyírt fám előtt vacsora után
Útban a partra 
Kedvenc helyünk a majdnem parton. Itt jobban szerettünk üldögélni, mint a napozóágyakon. És a kilátás! Páratlan. Innen néztük végig a különböző animációkat is.
Ez a puha, selymes fűszőnyeg mindenfelé! Fantasztikus volt! Egy ember csak a locsolással volt elfoglalva egész nap. Meg is látszik az eredménye!
A napkelte szépsége
Egy kicsit összegezve az utat, ha esetleg valakit érdekel közelebbről is ez a szálloda. A kert gyönyörű, rendezett, ápolt, tiszta. Ez a legnagyobb pozitívuma a szállodának. A part az eddigiek közül (tunéziai) a legszélesebb volt, és pluszban a szuper füves felső része. Nagyon jó volt hogy sok animációs programot is itt tudtak megrendezni. A tenger egy kicsit csalódás volt, mert szebbre számítottam a nabeuli után. A szélén szinte mindig ott volt a hínár, de erről a szálloda nem tehetett, mert ott állandóan takarítottak. Bentebb már tiszta volt. Nem is ez okozott igazán csalódást, hanem a hirtelen mélyülése és a sok törmelék, szemét a vízben, a kicsit durvább homok. (Érdekes, mert parttól távolabb már finom homok van) Rossz volt kijönni a partra ezen a szakaszon. Kisgyerekes családoknak nem ajánlanám, mert elég hirtelen mélyül a széle és bizony még úszni nem tudó kisgyereket nem igazán tudnék ott hagyni a parton nyugodtan) A parton mindig volt elég napozóágy, meg napernyő. Ugyanígy a medence körül is. A parti bár önkiszolgálós rendszerben ment, egy faházban. Itt üdítőket, vizet lehetett fogyasztani. A medence mellett működött egy bár, ahol már sört, bort, italokat és nagyon finom kávét (igazit), kapuccsinót , koktélokat fogyaszthatott mindenki. Itt lehetett délben étkezni is, pizzázni, délután palacsintázni, fagyizni... A főépületben is volt egy bár, ahol szinte soha nem kellett sorakozni.  A gyenge pontja a szállodának a többi Mouradishoz viszonyítva a főétkezések választéka volt. Volt minden alkalommal marha, csirke vagy pulyka, hal vagy bárány, de nem olyan változatosan mint a többinél. Igaz, nem lehetett soha éhen maradni, de mégis egy 4 csillagos szállodától többet vártam volna, főként hogy az EM lánc tagja. Mégis azt mondom, hogy soha rosszabb üdülésem ne legyen!
Egyszer aztán minden jónak vége szakad! Ennek is, sajnos! Fájó szívvel megint ott kellett hagynunk, de a gondolataimban már a következő tunéziai utat tervezgetem. Ez már betegség! Nem lehet kigyógyulni belőle.