Sárvári élmények

Kicsit megcsúsztam a bejegyzéssel, de most igyekszem pótolni míg feledésbe nem merül az egész. Második állomáshelyünk Sárvár volt a kis dunántúli bolyongásunk idején. Itt még nem jártam soha, és nagy várakozással tekintettem elé. Nagyon hangulatos, csupa zöld, virágos kisváros. Nekünk, itt ÉK-en élőknek ez nagyon feltűnik hogy mennyire tiszták, gondozottak a parkok, és szinte már hiányoltam a graffitis falakat. Hogy csinálják ezt? Hogyan tudják elérni? Tudom, ez más világ, más környék mint a miénk..... de valami titka csak van..... Errefelé a legkisebb település (ahol áthaladtunk) is olyan gondozott, rendezett. Ezt sok-sok évvel ezelőtt is megtapasztaltam, hogy a Dunántúl más. Laktam egy rövid ideig Várpalotán, és bizony mindig fájó szívvel gondolok vissza az ott töltött szép időkre. Megint elkalandoztam, hiszen most Sárvárról akartam írni.
A megérkezésünk nem volt éppen szerencsés, esett az eső. A szállásunk egy kis apartmanházban volt, amit családi vállalkozásként üzemeltetnek . Rögtön a megérkezéskor, már a recepciónál visszahuppantunk a földre, mert a bikalinak az ellentétét tapasztaltuk. A fiatalember csakhogy azt nem kérdezte hogy mit keresünk itt. Kicsit lelombozódva elfoglaltuk a szobáinkat. Mi egy tágas apartmant kaptunk, a fiatalok egy szobát. A nem éppen kedves fogadtatás után nem sok jóra számítottunk. Igaz, a tisztasággal nem volt semmi gond, és itt ez volt a fontos.
Vacsoránál meglepődtünk, mert csak mi voltunk négyen és egy nagyon kedves hölgy volt már akkor a recepciónál, és a pincér is ő volt. A vacsora bőséges és nagyon ízletes volt, így kezdtünk egy kicsit megnyugodni. Éjszaka a parkolóban csak a mi autónk állt, ez már kicsit több volt mint gyanús. Persze nem nagyon zavart bennünket. Reggelinél egy osztrák fiatal pár volt még rajtunk kívül, ez a terítésből is kiderült. Ettől függetlenül a reggeli nagyon bőséges és finom volt, volt ott minden ami egy büfé asztalon csak lehet.
Reggeli után szép időben elindultunk felfedezni a várost. Gyalog indultunk el, mert látni akartunk és kiélvezni a kisvárosias légkört. Sokat tapasztaltunk közben, azt is hogy ha újra eljutnánk ide (mondjuk jövő tavasszal az igazi rododendron virágzásra), akkor melyik szállodát választanánk magunknak. Körbe sétáltuk a várat, elmentünk a főtérre, meghallgattuk a harangjátékot, beültünk az itt lévő fagyizóba, gyönyörködtünk a szökőkút körül gyülekező kisgyerekes családokban, beleskelődtünk a templomba, aztán irány az arborétum, mert azt itt is látni kell. Hát jól tettük!

 

Délután elmentünk a gyógyfürdőbe, mert hiszen azért itt szálltunk meg, mert ezt is ki akartuk próbálni. Hááát, nem tudom! Maradok én itt a környéken lévőknél, mert..... nem tetszett. Ízlések és pofonok! Mást vártam, többre számítottam valamiért. Tuuuuudom, tuuudom, a hiba bennem van! Csak annyira készültem rá, hogy az milyen híres nagy fürdő. Jó, jó, savanyú a szőlő! Mindenesetre oda nem fogok visszavágyódni.

Megint ömlik az eső!!!

Mintha dézsából öntenék! Soha nem gondoltam volna hogy ennyire elegem lesz a csapadékból! Unom, de nagyon. Hát még a növényeim! Tegnap volt egy kis eső szünet, kimentem a kertbe, de nagyon elszomorodtam.

 

Így néz ki az eper!

A rajnai törpe borsóm a földön fekszik, ázik, jobban mondva rothad. Még most kezdenének a szemek telni, de nem lesz rá módjuk, mert addig a sok eső elbánik velük. Máskor az volt a baj, hogy szárazság volt, hiába locsoltunk, nem sokat ért. Most meg.....
De ami igazán elszomorított, az az uborka! Olyan gyönyörű volt, előnevelteket ültettem ki. Nem is akárhogyan kedveztem nekik, de erről már írtam is annak idején. Már felállítottuk neki a hálót is, hogy tudjon kedvére futni. Kapaszkodtak is rendesen. Amit tegnap tapasztaltam, bizony nagyon lehangoló volt. Megfulladnak! Sárgulnak, lóg a két nappal ezelőtt még gyönyörű levelük..... Borzalmas! Nem lesz uborkánk. Már azon törtem a fejem, hogy ültetek egy újabb csapatot. Na, de hová?! Nincs helyem hozzá. Meg kedvem se igazán és ez az utóbbi a nagy gond.

 

Mit lehet ilyenkor tenni?

Most ahogy írom is déli 11 órakor esti sötétség van, az eső meg csak zúdul lefelé. Ahogy az előrejelzéseket nézegetem, ezután se sok jóra számíthatunk.
Bezzeg a levéltetvek a fákon csak úgy élednek! Permetezni se lehet ilyen időben, mert nics annyi esőszünet hogy megszáradt leveleket találjunk és még azt is ki tudjuk bekkelni hogy permetezés után fél órával később ne essen újra.   Azért talán a gyümölcsfák kitesznek magukért, ha az idő engedi...

 

Ford barackocska 

Mucsu alma, most is milyen szép! 

Körték 

A szőlő is mutatkozna, de erre mondják, hogy szüretig még nagyon sokszor kint kell aludnia! 

Alakul a hársfa virág is, talán ezt tudok szárítani, nem mint a bodzát 

Ez a kis paradicsom napok óta nem halad előre egy picurkát sem 

Ennyi eső esett tegnap este óta! Nem kell locsolgatni őket! 

"Szomorú" rózsák, pedig úgy tud(ná)nak illatozni! 

Ő is az illatáról lenne híres 

Napok óta ilyen állapotban van. Vajon ki fog még nyílni?! 

Ő se szomjazik! Tele van a kelyhe esővízzel, ráadásul azok a fránya tetvek! 

Bánatos cukorborsó virágocska 

Büszkén, dacolva az esővel 

Ezt a fagyalvirágot csak az illatáért hagytam meg és most ezt se tudom élvezni! 

Necsak rosszról számoljak be! A jövő ígérete, a szép rodi hajtások... Vajon mennyi bimbót fejlesztenek ki a nyáron? 

Reggel jó korán lementünk a piacra, de minek! Uborkát szerettem volna venni kovászosnak, de nem volt egyetlen friss se, csak olyan fonnyadt megsárgult végű. Hihetetlen! Szerettem volna még egrest is vásárolni befőttnek, de még az se volt. Megelégedtem egy kis eperrel, hiszen nekünk még nincs, de lehet hogy nem is lesz... 

Megvígasztaltam azért magam, egy kövirózsa hazajött velem. Lassan kifogyok belőle, az enyémek sorra elhagynak! Eszembe jut V. Kati barátnőm kertje, neki kövirózsa rétje van a szomszéd háza mögött. (irigykedős szmájli) Engem miért nem szeretnek?!  

Más öröm is ért azért ma, vendégem volt Csótika barátném. Kaptam tőle liliomot, még nem tudni milyen színűt (talán piros) Nagyon kíváncsian várom hogy kinyíljanak. 

Olyan jó volt egy kicsit beszélgetni, nagyon gyorsan telt az idő, neki még menni kellett dolgozni! Talán majd ha már ő is nyugger lesz, több időnk lesz rá. 

Most szólt a férjem, hogy már a pincébe is folyik a víz. Szuper! Évek óta nem volt ilyen. Mi jön még?!

Eső után, eső előtt

Májusi eső aranyat ér, de azért a jóból is megárt a sok! Márpedig most úgy tűnik, hogy elég sok jött, tarthatna egy kis szünetet! Nem is tudom mióta, de szinte egész hónapban esett és esett, hol több, hol kevesebb. Kezd elegem lenni belőle! Először a nyárias tavasz tette tönkre a virágzást, most meg az eső. A kertbe nem lehet kimenni, mert állandóan lucsok van, szinte fel se szárad és máris jön a következő adag. A füvet nem lehet nyírni, mert a nedves, vizes füvet csak összecsomózza a gép.....  semmi se jó! Napfényt, meleget, igazi tavaszi időt szeretnék, mert most inkább őszi idő van. Már annak is tudok örülni, hogy néhány percre ki-kikukucskál a felhők mögül az éltető napocska.
Mióta virít a bodza, még nem tudtam igazán rendes adag virágot szedni szárítani, mert mindig vizes volt. Most meg lassan elvirít már, meg kezdi ellepni a levéltetű őket. Talán majd ma lesz egy kis esőszünet, legalábbis reménykedem, és pótolhatom a lemaradásomat. Az idén szeretnék sokféle saját gyűjtésű gyógynövényt szedni, és főként a kertünkből, mert arról tudom hogy vegyszermentes.

Tegnap sikerült végig úszni a kerten, készítettem néhány friss fotót is. Most aztán rettegek, hogy jönnek majd a sok esőtől a különböző növény betegségek. Pedig olyan szép most minden, olyan jól fejlődtek a növények!

A gyöngyvirágcserje készülődik virágozni, hogy amikor kilépek az ajtón őt lássam először. Nagyon szeretem a látványát, mikor hófehérbe borul az egész bokor. A bimbói is csodálatosak, különösen most, mintha gyöngyszemek lennének felfűzve.

Sajnos a rododendronok már az utolsó virágaikat is kibontották, még a lustácska Grandiflorum Catawbiense is teljes pompában van. Szerencsére a hűvös idő nekik kedvezett, hogy minél tovább ékeskedjenek.

 

Sziromeső 

Ebben az évben már ez az utolsó rodivirágos képem 

Mirtuszlevelű narancs- Hogy ennek micsoda illata van! 

Esőben fürödve- Vajon sikerült-e beporozni valamennyit a virágözönből?! 

Az idén az első leandervirág 

A kalapácscserje is ígéretesnek tűnik 

A megújult törpefenyő 

Imádni való füge! 

Gímpáfrány 

Az első paradicsomok (Jó lenne tudni, hogy milyen!) 

Paradicsomtábla részlet 

Készülődik a babocska is! 

Mostmár ti is kapaszkodhattok! 

Nekik se tetszik ez a hűvös idő! Csak nehogy ledobálják a virágot! 

MEGLEPETÉS! Cukorborsó (Még soha nem volt ilyenem) 

A Zalán bab is futásnak eredt! Egy csomagból ennyi lett! 

A klemátiszok nagyon élvezik ezt az időjárást, olyan buják lettek és tele vannak bimbóval

 

A podagrafű itt is mindenkit ki szeretne szorítani! Nem engedem neki! 

Hófehérségem olyan illatot áraszt, hogy csuda! 

A piros futórózsa első virága 

Mavikától kapott kékségem, nagyon szeret itt lenni, szépen szaporodik 

Véget ért a séta mára. A legújabb sárvári arborétumban vásárolt szépséges pletykámmal búcsúzom. Azt hiszem ő lesz a legújabb hóbortom! Szerezni kell még néhány más színűt is belőlük!