Angiolo Pucci (?) leander

Fura története van ennek a különleges kis virágnak. A sárga leander utáni vágyamról már többször is írtam, de csak nehezen, hosszú idő után sikerült szereznem. Ezt a szépséget pl. sárgának adta el a gazdája tavaly tavasszal, de egyáltalán nem voltam bosszús miatta, sőt. Egyre jobban a szívemhez nőtt, egyre jobban tetszik, és örülök, hogy van nekem. Bármerre megyek az udvaron, a pillantásom ráesik, ha elmegyek mellette megsimogatom. Biztosan érzi is, mert hozza a formáját, virágözönnel hálálja meg.

A harmadik leander-szépség, a negyveneske

A három egyszerre vásárolt szépségem közül ő várakoztatott meg legjobban, ő mutatta meg legkésőbb magát. Sokat kellett várni rá, de nem okozott csalódást egyáltalán. Sőt! Ez a 2 szem virágocska, akik ma reggel bontottak szirmot, igazán elbűvölő szépségek! Most már kereshetem az ő nevét is, mert a képről csak sejteni lehetett hogy milyen lesz, hiszen a másik kettő sem olyan, mint a jelző cédulájukon volt. Arról meg már nem is beszélve, hogy az áruházban is kieshet a jelzőkártya, és nem biztos hogy oda kerül vissza, ahol eredetileg is volt. Aztán ott vannak a vásárlók, akik véletlenül is kiejtik és ott hagyják a kártyákat.
Sorrendet nem tudnék felállítani közöttük, hogy a három közül melyik tetszik legjobban, mert egyformán elbűvöltek. Mindegyiket másért kedvelem.

 

Hááát, nem éppen rózsaszín piros széllel, de ettől függetlenül megtartom! Naná, hogy meg!!!

 Ugye milyen gyönyörűséges?!

 

Napfényes virágok:

Vendég a kertben: mókuskaland

Nagyon meleg van mindenhol, még bent a lakásban is. Igaz, teszünk érte, hogy a lakás "klímáját" valamennyire megőrizzük. Ilyenkor korán reggel felkelek, minden ajtót ablakot kitárok és jól kiszellőztetek, ill. inkább lehűtöm a lakást. Igyekszem ilyenkor megfőzni, hogy később ne kelljen még melegíteni se bent. Ezután jön az elsötétítés, a redőnyöket leengedjük, ajtókat, ablakokat bezárjuk. Nagyon jó, hogy megcsináltattuk a külső szigetelést, mert ennek a hatását most is érezzük, nemcsak a fűtési idényben.
A hétvégi vendégséghez vegyes savanyúságot (csalamádét) gyártottam, de természetesen nem bent, hanem kint a kerti házban, megelőzve az ecetes szag terjengését bent. Ha már kint voltunk, akkor kedvet kaptunk egy jó kis paprikás krumpli készítéséhez bográcsban, hogy legyen mivel tesztelni a savanyúságot.
Így kezdődött a kis kalandunk a mókussal.  A férjem éppen a tüzet csiholta, mikor valamilyen mozgást vett észre a birsalmafán. (Itt alatta van a "nyári konyhánk") Felnézett a fára és látta, hogy ott van egy kis mókus. Gyorsan fényképezőgépért szaladt, hogy meg tudja örökíteni ezt a nem mindennapi eseményt.Rögtön megfeledkeztünk a főzésről is. Nagyon szurkoltam, hogy addig át ne ugorjon a szomszéd fákra, de akkor még esze ágában sem volt. Ott hűsölt a birsalmafán, láthatóan jól érezte magát. Sejtettük, hogy valaki garázdálkodik a kertben, mert a férjem előző nap kitett egy kis dió maradékot a madaraknak, de ahhoz hogy ők hipp-hopp megegyék, ahhoz elég sok volt. Na, de arra, hogy mókusunk van, gondolni se mertünk! Persze erre is gyanakodhattunk volna, mert a telek végében lévő mogyoró mindig eltűnik mire megérne.
Szerencsénkre, na meg a férjem ügyességének, türelmének köszönhetően hagyta magát fotózni, majd meggondolta magát és odébb állt, a szomszéd fáján pihent tovább.

Ott lapul a lombok között, csak meg kell keresni!

 

Valaki jön! Jó lesz figyelni!

Itt jó megpihenni a hűs, sima ágakon! Kutya meleg van!

 

Itt még szunyókálhatnék is egyet (ha hagynának)!

  

Itt jól megkapaszkodok! Én már elbújtam,nem is látom a fotóst  

. 

Vészhelyzet! Vajon itt is észrevesz?

Innen is jobb lesz odébbállni!

 

Farkincámmal még integetek a fotósnak 

A férjem megint tört diót, több helyre elhelyezte a kertbe, hátha ideszokik és a mi mókuskánk lesz, és így  Fédra is meg tudja nézni. 

MEG-LE-PE-TÉÉS!!!

Minden napra jut valami meglepetés a növényeim között, de a mai duplán az! A tölcsérjázminomat eredetileg pirosnak kaptam anyák napjára Csabáéktól.

 Piros leszek! 

Vagy mégse?! 

Vagy mégis? Ilyen is, olyan is! Ez aztán a meglepetés!

Tunéziai növényemlékeim

Minden utazásunkról hozok valamilyen emléket, többek között növényeket is. Ezek olyan "szerzett" kincsek. Igaz, nem nagy sikerrel járnak ezek a nem éppen becsületesnek mondható úton megszerzett növények, de mindig kísértésbe esek.  Azt mondják, hogy virágot lopni nem bűn. Én ehhez tartom magam, de nem biztos, hogy akiét megdézsmálom is így gondolkodik.
Ez a tarkalevelű leander már nagyon csábított többször is, hoztam is belőle már, de nem maradt meg. Most is hoztam bőven hajtást (Mahdiáról), hogy jusson a barátnőmnek is. Nagyon szépen megindultak, a Zsuzsi anyukájának módszerével, de a telet csak egy tő bírta ki. Már ez is siker!
A módszerről néhány szót: a leander hajtást alul egy picit be kell hasítani és egy szem búzát a hasítékba helyezni, majd földbe tenni és locsolgatni. Eddig még csak ennél az egynél próbáltam ki, ideje lenne tesztelni a módszert újra.

A romaringokat is Mahdiáról hoztam, az egyik szálloda hosszú kerítése mellé voltak ültetve kívülről. Nagyon szólítgattak engem minden este mikor arra jártunk. Ebből is jött velem néhány hajtás haza. Ez az egy maradt életben. Nincs sok szerencsém a rozmaringokkal, 2-3 évnél egyse bírta még tovább nálam, pedig nagyon szeretném. Amikor még kicsi gyerek voltam, volt a szüleimnek is egy hatalmas nagy bokor. Egy kiszolgált mosófazékba volt ültetve, télen pedig a pinceházban lakott. Amire visszaemlékszem belőle, az a pici kék virágai, a finom illata. Mi nem fűszerként használtuk akkor, hanem dísznövényként. Ha a környékünkön, rokonságban esküvő volt, akkor jöttek kérni belőle ágakat, mert a vőfélynek a kendőjéhez ezt tűzték.
Nem tudom nekem miért nem sikerül életben tartani őket, pedig mindent megteszek érte. Emlékszem halványan, hogy nagymamám nem kényeztette agyonig. Talán éppen ez a titka!

Ezt a két kis majomfa hajtást a Kheops Hotelből hoztam, az anyjukat elfelejtettem megörökíteni. Jobban mondva nem is akartam talán, mert olyan nyárvégi, halódó állapotában volt. Biztosan megfeledkeztek a locsolásáról, mert kicsi apró levelei ahogy hozzáértem elkezdtek lepotyogni. Sokáig a konyhaablak párkányán tartottam őket egy kis vázában, mígnem felfedeztem az élet jelét rajta, a hegyén megjelent egy kis levélke, majd hamarosan a gyökérkéje. Ekkor került cserépbe, de ott megint leállt. Most tavasszal kezdett megint erőre kapni.

 

Ez a növényke szintén a Kheops nem éppen agyonlocsolt példányainak egyike. Rögtön megállapítottam, hogy ez is valamilyen cserjés kövirózsa lehet, és lelki szemeim előtt megjelent, hogy milyen szép kis növényt tudnék én ebből nevelni. 

Na, ebből a képből elég nehéz meglátni a szépségét, mert fénnyel szemben készült a kép. Mindenesetre jobban el lehet képzelni hogy milyen is volt, mintha csak leírnám. Nem volt könnyű "szerezni" belőle, mert az étterem bejáratánál volt, elég nagy volt arrafelé a forgalom. Nem adtam fel! Kettő hajtást hoztam, csak egy maradt meg belőle, és már kezd alakulni.

 

Hammametben a kikötőnél szerettünk sétálgatni, bámulni az elegáns jachtokat. Persze nemcsak azokon akadt meg a szemünk, hanem a sétányon elhelyezett kőedényekben lévő hatalmas aloeverákon is. Addig settenkedtünk arrafelé, mígnem sikerült arról is hajtást szerezni. 

Most nagyon rossz állapotban van szegényke, mert tavasszal a hideg viselte meg, utána pedig a nap égette meg. Bizakodásra ad okot, hogy jönnek rajta a szép hajtások.

És te szépségem, ki vagy? (23-as narancs)

A három leandert egyszerre vettem meg nagy válogatások után. Elsőnek a 25-ös (Marie  Gambetta) mutatta meg magát. Utána következett a 23-as, márcsak a 40-esre várok.

  Ő a 23-as

 Itt pedig a jobb oldalon lévő

  A várakozás 

És íme a szépség!

 

A nagy várakozás után a rácsodálkozás következett. A jelző kártyán lévő kép alapján nem számítottam ilyen kecses szépségre. Nem tudtam betelni a látványával. Rögtön el kezdtem keresni, hogy ki is lehet ő. Még segítséggel se tudtam megállapítani. Volt aki úgy látta, hogy a Provance-ra hasonlít, nekem még a Mrs. Roeding-hez és a Ville de Carpentras-hoz is hasonlatos. Nagy vizsgálódáshoz nem nagyon volt időm, mert csupán 3 napig örülhettem a virágnak, mert az esőben leesett az egyszem virág is róla. Jobban megnézegettem hogy miért történhetett, és akkor láttam a virágon, mintha valamilyen rágásnyom lenne rajta. Persze, a növényen magán nem találtam semmilyen kártevőt. Hála az égnek! 

Most várom a többi bimbó kinyílását, mert igencsak szépnek találtam. Elég lustácskák, hosszú ideig készülnek, hogy megmutassák magukat.

Egy gondom azért van vele, de ez nem a szépségére vonatkozik. Gyengének látom a szárat egy nagyobbacska virágbuga megtartására, és egy szép formás növény kialakítására. Meg kellene metszeni, hogy egy kicsit tömörebb legyen és talán erősebb is lenne majd. Az eszem tudja, de a szívem nem engedi hogy megcsonkítsam most. Talán majd a nyár végén, amikor kigyönyörködtem magam benne. Ezen azért még gondolkodnom kell, hogy hogyan is lenne helyesebb! 

Kúpvirág

 Idei 1. virága

Na, ez is ritka, hogy ne emlékezzek rá hogy egy növény hogyan került hozzám. Most ennek az esete forog fenn. Azt se tudom mikor, azt se hogyan, azt se kitől...., a lényeg hogy itt van. Nagyon szerethet itt lenni nálunk, mert szaporodik ám rendesen még a mi gyenge köves-agyagos talajunkban is. Már 3 bokor van belőlük, de még tavasszal többet fogok belőlük ültetni. Az egyik az előkertben a fenyők árnyékában, északi fekvésben él. Ő kezdi legkésőbb a virágzást, de ő tűri legjobban a forró nyári napokat is. A másik bokor a kivi mögött, kissé eldugottan, nyugati fekvésben kimondottan agyagos talajban van, neki nem is készítettünk talajcserés helyet, jóformán csak odadobtuk. A legforróbb nyári napokon megkókad kicsit, de amint hűvösebbre fordul az idő, újra pompázik. A 3. pedig a kis körtefa alatt küzd az életéért a mentákkal, jól körbefutották már. A napokban téptem ki ezekből az agresszorokból néhány tövet mellőlük. Ő hozta az idén az első virágokat is, a másik kettő még csak készülődik.

Az eddigi leírásomból is kiderül, hogy egy könnyen nevelhető, igénytelen virágról van szó, és ezzel ellentétben egész nyáron, ősszel (a fagyokig) ontja a szépséges virágait. Az elvirágzott részeket rendszeresen levágom és a levélhónaljakból hozza állandóan az újabbnál újabb virágokat. Nagyon jó vágott virág, a vázában is sokáig tartja magát. Nemcsak a kertben vidám színfolt, hanem a vázában is mutatós.
Ahogy elnézem itt a képen, a napraforgót juttatja eszembe. Nemcsak a virága, hanem a levele is hasonlít a napraforgóéra abban, hogy olyan érdes, kemény tapintású. (Lehet, hogy rokonok? Ennek utána fogok nézni.)

Marie Gambetta leander

Ugye milyen csodaszép? Nem jutottam ám könnyen hozzá! Hosszú ideig vágyakoztam egy sárga leanderre, amíg ez a szépség hozzám került. Jól megvárakoztatott!
A tavasszal egyik nagy áruház kertészetében találtam rá másik két társával együtt. Akkor kaptak árut, így volt miben válogatnom. Nehezen tudtam eldönteni, hogy melyik 3 jöjjön haza velem. Sokáig rakosgattam őket, minden szempontból megvizsgáltam  mindegyiket, aztán a "kiesetteket" fájó szívvel visszatettem a helyükre. A képen, ami mellette volt, csak egy szám (25) jelezte hogy ki is lehet ő, de név nem volt rajta. Amíg nem nyílott ki, még keresni se tudtam a nevét. Ő hozta az összes leanderem közül az első virágot, igyekszik minden téren első lenni mindegyik közül.
Nagy izgalommal vártam, hogy milyen is lesz. Ő volt a legfejlettebb hármuk közül, már a bimbói is látszottak szépen "új korában" is, de egy örökkévalóságnak tűnt amíg kibontotta a szirmait. Mondanom sem kell, hogy milyen öröm volt meglátni teljes szépségében az első virágocskáját. Ennél szebbet el sem tudtam képzelni, mert a kép alapján másra számítottam. Vannak még meglepetések!

Az első bátortalan virágocska után aztán jöttek a még szebb és nagyobb virágok. Van olyan közöttük, amelyiknek az átmérője megközelíti a 8 cm-t is. Persze hogy rögtön keresni kezdtem a nevét is, segítséget kértem hozzá a leanderes topikban. Ő a Marie Gambetta!

És íme most, teljes virágpompájában! Nem is tettem ki a többiek közé, hanem a terasz sarkában találtam neki helyet, hogy az eső ne tudja tönkretenni a virágait. Messzire világít egyre szebb, tömörebb,vidámságot sugárzó virágbugája. Biztatóan hozza az új hajtásokat, bugákat. Igyekszem nagyon vigyázni rá, hogy még nagyon sokáig sugározzon a szépsége, vidámságot hozva az udvarra.

Oxalis "gyűjteményem"

Egyszer régen találkoztam vele egyik templom kertjében, ahol az ágyásszegélyt övezte. Ugyancsak rácsodálkoztam, és már akkor megfordult a fejemben, hogy kérni kellene belőle.  Ez ugyan elmaradt, de a fejemben ott motoszkált mindig a gondolat, hogy valahogy szerezni kellene belőle. Végül sikerült is a piacon venni egy cseréppel.  Következő tavaszra jól elszaporodott (kis túlzás) nekem is, és akkor már én is alkottam belőle még ágyásszegélyt is.

 Cserépben 

 oxalis triangularis

Apró kis lila virágai nagy tömegben igen mutatósak

 Kertben

 

Néhány éve az egyik osztályommal anyák napjára ezt ültettem a gyerekekkel. Nagyon tetszett nekik az ötlet és a kivitelezés is. Ők maguk töltötték meg a cserepeket földdel, ők ültették bele a pici tobozszerű gumókat, ők maguk locsolgatták, ápolták és várták nagy izgalommal, hogy kidugják pici fejecskéjüket. Akkor aztán jött a nagy verseny, hogy kié bújt ki leghamarabb, kién volt több levél, kié hozott leghamarabb virágot... Éppen a múlt héten volt a férjem a postán, ahol az egyik szülő dolgozik, és ő mondta, hogy milyen nagyon szép a virág amit a gyerekekkel ültettünk (3 éve volt) nekik. Boldog voltam, hogy örömet szerezhettem vele.

A másik oxalis-szal már korábban találkoztam, mint újévi szerencsehozó virág. A jelenleginek a hagymácskáját drága kollégabarátosnémtől kaptam anno. Azóta szépen elszaporodtak ők is. Mindenhová dugdosom őket (leanderbokrok alá, cserjés kövirózsa cserepébe...), de nagyon mutatósak csak magukban is egy nagy cserépben. Sokat elajándékoztam már belőle, de annál több van belőle. Nagyon bájos kisvirága van! Hát nem csodaszép?

 oxalis deppei

Nagyon hálás, könnyen nevelhető virágok. Ősszel kiszedem őket a földből, beletszem egy erkélyládába homokba és ott várják a tavaszt. Akkor egy kis jó minőségű virágföldbe beledugdosom őket és kezdődik minden előlről. Kezdő kertészkedőknek biztos siker a nevelésük, nem igényelnek különösebb odafigyelést, szaktudást.  

Belőlem ajándék lesz, majd növök még egy kicsikét és kapok egy nagyobb cserepet is.