Korhely káposztaleves

Alcímnek adhatnám azt is, hogy "Emlékezés Sárvári Karcsira" . Ez jobban is illene hozzá, legalábbis nekem, mert itt megint az emlékeknek van nagy szerepe.
Ezt a levest egyszer egy évben szoktam megfőzni, mégpedig Szilveszterre. Akkor viszont elmaradhatatlan!
Csaba fiam főzi a kolbászos, füstölt csülkös lencselevest és megcseréljük, hogy mindkettőből részesüljünk. Nem volt ez mindig így, nem volt szokás a családunkban korhelykáposztát főzni(nálunk a zöldséges, füstöltcsülkös lencseleves volt az igazi),ez a férjem munkahelyéről "jött". Mégpedig a volt főnöke nevéhez fűződik, és ezért a neve is Sárvári Karcsi-féle korhely káposztaleves lett.
Nagyon szép szokás volt ez náluk, hogy az év utolsó munkanapján Karcsi megfőzte ezt a finomságot, és együtt fogyasztották el a kollégákkal,  boldog új évet kívánva egymásnak, jó hangulatban búcsúztatták el az óévet. Akkoriban mi az itthonlévők csak a befőttesüvegben hazahozott maradékból részesültünk ezekből a híres káposztalevesekből. Egyszer aztán leírta a receptet, amit őrizgetünk azóta is, és abból készítjük el itthon minden Szilveszterkor. Sajnos ő már második éve nem irányítja a fiúkat az azóta is hagyományos leves főzésen, amit a nyugdíjazásuk után is folytatnak a megszokott baráti társasággal (oldalbordák nélkül). Ez nem baj, mert itthon mindig elkészítem én is, amit azóta tökéletesre fejlesztettem. Beképzelt vagyok! Nem kellett ezen semmit fejleszteni, mert az úgy volt tökéletes, ahogy annak idején Karcsi leírta.
Amikor első alkalommal megfőztem, ragaszkodtam a recept minden szavához, és olyan finomra sikeredett, hogy minden ízesítés, igazgatás nélkül asztalra lehetett tenni. Azóta már nem méregetek semmit, csak úgy szemreésznélkül módon készítem el, persze jóval nagyobb adagban. Eddig még mindig akadt rá segítség, hol a szomszédok, hol a rokonság köréből, hol meg a barátok..... na meg a "virágos asszony barátnémnak" is juttatok belőle mindig, hiszen egyedül él, jól esik neki ez a kis figyelmesség.
Ez az az étel amiből nem szokott fölösleges adag maradni, bármekkora adag készüljön is belőle. Most a tizensok literes nagy fazékban fog készülni, amire vendégeket is hívtam az év utolsó napjára. Megint versenyeztetni fogjuk a fiúkéval, amit már tegnap este megkóstolhattunk (sajnos kicsit sós lett az övéké).
És akkor jöjjön a szószerinti recept! (Karcsi szerint 5 főre, de szerintem nagyon jó étvágyúaknak)
60dkg hordóskáposzta
50dkg füstölt sertéstarja
30dkg lángolt kolbász
10dkg vöröshagyma
5 cikk fokhagyma
2 kávéskanál vegeta
4dl tejföl
2dl tejszín
20dkg gomba
1/2dkg őrölt bors
1dkg színespaprika
5dkg zsír vagy olaj
3 evőkanál liszt
Technológia:
A káposztát, ha túl hosszú szálas összevágjuk. A zsíron a finomra vágott hagymát megdinszteljük, a végén hozzáadjuk az elkapart fokhagymát és a tűzről levéve a színespaprikát. Fazékba tesszük a káposztával együtt a tarját, a káposztát, a hagymás paprikát, a szeletekre vágott gombát, a vegetát, a borsot (ezt később is lehet) felöntjük vízzel, hogy jól ellepje. Amikor majdnem megfőtt beletesszük a kolbászt és kb. 10 percig együtt főzzük. A végén a a liszttel, tejföllel, tejszínnel habarást készítünk és a levesre öntjük, pár percig összefőzzük. A húst kockára, a kolbászt karikára vágva keverjük a levesbe. Tálaláskor igény szerint csípős paprikát adhatunk hozzá.
Amit én másképpen csinálok: Nem teszek hozzá ételízesítőt, már eleve kockázva főzöm bele a tarját és a kolbászt, egy kis friss csülökkel is megbolondítom.
Most annyit újítottam még, hogy előre megfőztem a húsokat kuktában egy fej vöröshagyma, néhány gerezd fokhagyma és szemesbors kiséretében, ezzel akartam elkerülni hogy az enyém is sós legyen. Gondoltam, hogy a levét majd nem teszem bele a levesbe mind, csak annyit hogy ne legyen tőle sós. Egy éjszakát kint aludt a kuktában a Samu asztalán. Reggel aztán meglepődve láttam, hogy kocsonya lett belőle. Így ettem én ma kocsonyát is, nem tudtam ellenállni neki, pedig lehet hogy a sóslé hiányzott a levesből. Különben, mint mindig, most is nagyon finom lett.

Utána jöhet még egy kis sajtos perec tésztájából készült malacka, amik még éppenhogy kisültek, jó melegek.

 

BÚÉK! 

http://www.youtube.com/watch?v=yzIRfhQQJLk

Ha elmúlik karácsony.....

Igen, ha elmúlik karácsony, akkor mindig ezzel a dallal búcsúztatom, és nagyon sajnálom hogy ilyen gyorsan elszaladt megint.


http://www.youtube.com/watch?v=sVFXDzgdv8M&list=PLGdW1M6X4KYlonO1FYZCcMLCE_yxqO_vL&index=6

Ilyenkor aztán megint kezdem tervezni a következőt. Milyen messze van még Istenem! Mennyi víz lefolyik addig még a Szinván is! Azért a tervezés kell, ez előbbre visz ezekben a ködös, borongós, szürke napokban.
Azért nem panaszkodhatok hogy szürkék, hogy szomorúak ezek a napok, mert megvan minden napnak a maga szépsége. Tegnap pl. utólagos Jézuska járt nálunk, és a fájós hátamra, derekamra Kosmodisket hozott. A másik fiamék arról gondoskodtak, hogy itthon is wellneszezhessek kedvemre (amivel élek is esténként), elláttak mindenféle finomságos gyógyhatású fürdőolajjal, holttengeri sóval... hogy szebbé tegyék a mindennapjaimat. Ha még ezek után se leszek elég fitt, akkor...
Ma pedig jön Lujzikám, kreatívkodhatunk kedvünkre! Ez gyógyír mindenre!
Közben azért felidézem a gyönyörű karácsonyunkat, az ahhoz vezető utat. Imádok készülni rá.
Karácsony előtti kreatívságaim, amik ajándékká váltak (egy részük)

Karácsonykor fényesek a felhők

 

Eljött hát a várvavárt legszebb ünnep a karácsony!  "Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!" (Szilágyi Domokos)  Nekem is ez minden vágyam!

Úgy érzem, hogy jó úton haladunk a cél felé. A mióta bevezettük, hogy nincs nagy ajándékozás, csak jelképes, lehetőleg sajátkészítésű, azóta egyszerűbb a készülődés. Nincs bennünk az a görcs, hogy kinek mit vegyünk, de örüljön is neki..... könnyebb, és csak arra készülődünk, hogy együtt töltsük a szentestét, ill. a délutánt. Ez már hagyomány a családban, hogy 24-én ebédre jönnek hozzánk, hogy a szentestét mindenki szűk családi körben tudja otthon megünnepelni. Hálát adok a Jó Istennek azért, hogy az ilyen együttlétek nálunk gyakoriak,nem mennek ünnep számban, mert szinte minden hétvégét együtt tölthetjük, együtt ülhetjük körül az asztalt. Ez azért mégis más, mert nemcsak magunkat, hanem a lelkünket is felöltöztetjük erre az alkalomra. Lesz mire emlékezni a gyerekeinknek, úgy mint nekünk is. Amíg készülődtem bizony a konyhai magányomban átéltem gondolatban azokat a szép karácsonyokat, amiket a szüleimmel töltöttem. Most tudom csak felfogni igazán, hogy mit is jelentett nekik is az amikor már csak vendégként vártak bennünket erre a szép ünnepre. Még akkor is, amikor már nagy betegek voltak, de a készülődésről még akkor se mondtak le, pedig már nem volt egyszerű nekik. Hálás szívvel gondolok rájuk, mert ezt, hogy most ilyen körülmények között, ilyen megértésben és szeretetben lehettünk megint együtt, nekik köszönhetem a sok-sok más között. Így velem voltak megint lélekben, segítettek egy kicsit annak elviselésében is, hogy valami nagyon fontosat elvett tőlem az élet, amit ők ott fent nagyon siratnak. Vigaszt az nyújtott csak, hogy a gyerekeimen láttam az összetartozást, az egymás iránti szeretetet, tiszteletet, megértést, hogy igazi család lehetünk. Minden ilyen együttlét után boldog vagyok, és hálát adok érte, hogy részem lehet benne. Ezért imádkozom csak, hogy ez megmaradjon, és ha már nem leszek akkor is ugyanígy legyen, hogy igazi értéket vigyenek magukkal, és ne tárgyakra emlékezzenek, de emlékezzenek.Minden maradék erőmmel ezen dolgozom és remélem nem hiába.
Igazi ajándékozás csak Fédrának jár, hiszen ezt a csodát nem lehet kihagyni, elvenni tőle. És milyen érdekes, a Jézuska tudta megint hogy mit szeretett volna kapni! Drága kicsi boldog arcocskája mindig előttem van, és ahogy örvendezett! Nem is kérek semmi mást a sorstól, csak ilyen együttléteket. Ha ez megadatik, akkor nagyon elégedetten távozom majd.

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!
FÉSŰS ÉVA: KARÁCSONY  LESZ c. verse

Fédra is majdnem tündér lett amíg sok-sok szeretettel készítgette a maga kis ajándékát a szüleinek.

Mindenkinek nagyon boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt kívánok ezzel a gyönyörű dallal

http://www.youtube.com/watch?v=03_1gzkkDLU

Sirdogál a fenyőfa

Az emlékek közül ilyenkor karácsonytájban a következő mindig eszembejut, mint most is. Iskolaotthonos osztályom volt, és éppen délutános voltam azon a napon amikor az egyik apuka meghozta az osztály fenyőfáját, frissen vágottat egyenesen az erdőből. Betettük a tanteremben hátra és folytattuk tovább a munkát csendben. (írásóra volt éppen, ahol nincs nagyon még munkazaj sem) Egyszer az egyik kislány megszólalt, hogy "Sír a fenyő!" Először csak döbbenten hallgattunk, de rögtön meg is oldotta a rejtélyt, mert mondta, hogy az ő verse erről szól. És valóban, ahogy a hidegről behozott fa kezdett felmelegedni, úgy hullajtotta a könnyeit. Még nagyobb csend lett, mint volt, és meghatottam hallgattuk a fenyő sírását. EZ a fa akkor nagyon a miénk lett!
Sajnos nem emlékszem a vers költőjének nevére, sem a címére, lehet hogy pontatlan, vagy nem egészen így van, de az emlékezetemben így él:



Decemberben minden fa
Ezüsttel van borítva.
Patak vizét, mint a mesékben,
Fagy kövezi éjszaka.
A fölszentelt szánkó éppen
Fenyıfával fut haza.
A fenyő a meleg házban
Eleinte sírdogál,
De aztán, úgy reggeltájban
Újra élénk, üde már.
Tűlevele lágyan rezeg
Ha a gyertyák gyúlanak,
Ágain az apró tüzek
Fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak
Az ezüstös csillagok,
Ragyogásuk szerteárad,
Bátorfénnyel fölragyog

Hogy miért jutott eszembe most éppen ez a történet?  Elkészült a sarok, ahová a "karácsonyfa" fog kerülni, és levágtuk az ágat is hozzá. Már évek óta nincs igazi karácsonyfánk, csak egy ágat vágunk le a kertben lévő fáról, azt öltöztetem fel. Helytakarékos, mert a falra akasztjuk fel, és azt hiszem így egy fa életét is megmentjük. Előtte voltak a dézsás megoldások, de most ez a jelenlegi verzió tetszik, mert így igazi fenyőillat lengi be a házat.

 

Ez a tavalyi "karácsonyfánk" volt

Karácsony felé

Juhász Gyula gyönyörű verse a kedvenceim közül való. Ez  sem maradhatott ki egyetlen karácsonyi műsoromból sem. Akárhányszor elolvasom, mindig elérzékenyülök, és átérzem hogy mennyire igaz minden sora (Most talán még hatványozottabban érzem, mert megint óriási csalódás ért.) Nem baj, erős leszek, lezárom az életemnek ezt a részét és kiheverem, hiszen itt vannak körülöttem a szeretteim, akik átsegítenek rajta.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Jézus és a fenyő

Hiányzik az iskola! Nemcsak most, de a karácsonyi előkészületek felhozzák az emlékeket. Nagyon szerettem ezt az időszakot (is), minden évben készültünk kis ajándékokkal, műsorral a szülőknek, amit szívvel-lélekkel készítettem mindig. Rengeteg szép verset gyűjtöttem össze hosszú pályafutásom alatt, amit aztán beépítettem a műsoromba. Sok-sok kedves versem van, ezeket szinte mindegyiket tudom fejből, mert a próbák alatt én is megtanultam. Szinte mindegyik vershez kapcsolódik egy-két kis arcocska, hangocska, egy-egy meghatódott szülői, nagyszülői elérzékenyült tekintet. Ezek közül talán az egyik legkedvesebb (igaz nem vers)  a Jézus és a fenyő c. kis "legenda", amit annak idején amikor még a karácsony fenyőfa ünnep volt, a Kisdobos c. újságban találtam. Akkor még nem volt megszokott dolog Jézusról írni ezekben az újságokban, de ezt a kitépett lapocskát mai napig őrizgetem, nagyon a szívemhez nőtt. Ehhez is sok kis arcocska kapcsolódik a lelkemben. Most, először fogom elmesélni Fédrának is, azt hiszem most jött el az ideje.

Mikor Jézus a Földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Egyszer, amikor üldözték, egy sűrű lombú fa ágai közé húzódott. A fa ráripakodott:
 -Menj innen, ne rejtőzz a lombjaim közé! Ha ellenségeid rád találnak, engem is elpusztítanak.
Futott tovább Jézus, de a többi fa is elutasította sorra.
Végül egy fenyőfához ért. Ennek alig volt lombja. Ritka ágain rövid tűlevelek nőttek.
A fa megszólalt:
 - Gyere, simulj a törzsemhez! Ne félj, nem találnak rád!
Jézus a fa törzséhez lapult. A fenyő leeresztette ágait, s eltakarta a menekülőt. Amikor megszabadult, megáldotta a fenyőt:
 - Soha ne hullasd el a leveledet! Akkor is virulj és zöldellj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között! Élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre ágaidon gyújtsanak karácsonyi gyertyát minden esztendőben!

Tudom, hogy nem ez a karácsonyfa igazi története, de nekem ez nagyon tetszik, közel áll a szívemhez.

Papír angyalka készítése

Sok-sok évvel ezelőtt egyik kis tanítványomtól kaptam egy szép fehér papír angyalkát karácsonyra. Nagyon mutatós darab volt, rögtön beleszerettem. Azt hittem hogy a Klaudia nagymamája készítette, de kiderült hogy vásárolta nekem. Nagyon meghatott a dolog, mert tudtam hogy milyen körülmények között élnek, ismertem a család nehéz sorsát, és így még meghatóbb volt az egész. A kreatív énem nem hagyott nyugodni, addig-addig forgattam, vizsgálgattam amíg rá nem jöttem a készítés menetére. Évek során ez volt, a mai napig is a kedvenc angyalkám. Ezt sem tudnám összeszámolni hogy mennyit is készítettem belőle. Egyik évben az önkormányzat meghirdette, hogy a Mikulásvonat végállomásánál Lillafüreden a parkban  egy-egy iskola, óvoda kapott egy fát vagy bokrot, amit fel kellett öltöztetnünk. Természetesen mi is beneveztünk a versenybe(a helyezésekre már nem is emlékszem). A lényeg, hogy mi egy hatalmas tiszafa bokrot kaptunk. Rengeteg díszt készítettünk rá, és én akkor ezeket az angyalkákat vállaltam. Nagyon sokat készítettem belőlük, mert egymás kezét fogva "táncoltak" a bokor derekán, a tetejére pedig egy kb. 40cm nagyságút tettünk. Egy másik alkalommal a tantestületi karácsonyi vacsoránkhoz készítettünk, de ezt már 2 másik megszállott kolléganővel mindenki terítékéhez. (Nem voltunk kevesen!) Volt egy nagyon ügyeskezű, táncoslábú osztályom is, akikkel negyedik osztályos korukban megcsináltattam karácsonyi ajándéknak. Készült ajándékba, magamnak dekorációnak.... és most is fogok még többet is készíteni, tervem van vele.
Amiért most kitértem rá, az bizony az adventi kalendárium miatt van. Egyik zsákocska ehhez való anyagokat rejt. Sajnos aranyszínű papírom nincs, nem is kapok sehol sem, pedig abból a legszebb.
A tavalyi angyalseregem:

A készítés menete:
    1. Selyempapírból egy gombócot készítek a fejének, amit a papírba úgy csomagolok be mintha szaloncukor lenne. Az egyik végét majd a legvégén hajtom le, abból lesz a haja. A másik végére fogom rákötni az angyalka testét, szoknyáját adó téglalapot.

    2. A nyakánál ráerősítem a kezét és a szárnyát

    3. A szoknyáját óvatosan megfogva kihúzom a papírt, kialakítom a szoknyáját. A kezét is a kívánt módon hajlítom vagy összekötöm, mintha imádkozna. A szárnyát is széthúzom, alakítgatom.

Ma van advent 2. vasárnapja, most gyújtjuk meg a második gyertyát a koszorún.
Az advent angyalai közül a második vasárnap angyala piros palástban jelenik meg,ill.  piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleggel. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Fényesen csillog ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi vissza a mennybe. Majd ebből a szeretetből, mind azok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fényt készítenek a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra

Ma este jön a Mikulás!

Ennél ideálisabb időt el sem tudnék képzelni a Mikulás érkezéséhez. Szegény öreg az utóbbi időben mindig valamilyen más közlekedési eszközt volt kénytelen igénybevenni a hó nélküliség miatt. Hála az égnek, megérkezett az igazi hóesés , így semmi akadálya nincs a szánkó igénybevételének!

Reggel az ablakon kipillantva ilyen kép fogadott bennünket.

 

Még a lépcsőre is befújta a szél a havat 

Itt egy rózsabokor lapul 

itt pedig a zsidócseresznye 

Csipkebokor 

Lehet készíteni a szépen kisuvickolt csizmácskálat az ablakba, hogy mindenféle finomság kerüljön bele és ne virgács.
A mikulás legendája Miklós püspök nevéhez kapcsolódik.Ezenkivül számos legenda fűződik még a nevéhez, de a legfontosabb közülük az számunkra, ami miatt ő a  Mikulás. Egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, ezzel segítve őket abban, hogy tisztességesen mehessenek férjhez. A legenda szerint Miklós püspök ezzel mentette meg a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek a kitisztított csizmájukat kirakják az ablakba estére és reggelre mikorra felébrednek már az ajándékkal teli csizmácska várja őket.

Borbála ág

A decemberi jelesnapok közül a Borbála nyitja a sort. Fédruskám, ezt meg nem is tudod, de az apai üknagymamád neve is Borbála.
A legenda szerint  a csodálatos szépségű Borbálát gazdag apja egy toronyban elzárva tartotta, mert akarata ellenére keresztény lett. A szenvedéseket hősiesen tűrő leányt apja saját maga karddal fejezte le, de büntetésül villám sújtott le rá. Ez a szörnyű kivégzés december 4-én történt. Borbála sírjánál később több csodálatos gyógyulás történt. Csontjait középkori szokás szerint több városban helyezték el, többek között Velencében, Kölnben és a Bécs melletti Mödlingben találhatjuk meg.
Szent Borbála a bányászok védőszentje.
A Borbála nap termésjósló és egyben dologtiltó nap volt a régi időkben.  Tartom a hagyományt,ez az utóbbi úgy érzem, hogy nekem ma nagyon fog menni! Nem akarnám én bevarrni a tyúkok fenekét, így is elég jó ára van a tojásnak!
 A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek. A kizöldült, kivirágzott ágról a következő év termésére is következtettek, hasonlóan mint a Luca napi búzából.
-  a hagyomány szerint a mai napon söpörni sem szabad, mert elsöpörnénk a háztól a szerencsét
-  a női látogató Borbála-napkor nem hoz szerencsét, így ilyenkor a söprűt egyetlen dologra lehet használni, kiseprűzni a házunkba betévedő lányokat asszonyokat nehogy elvigyék a szerencsénket
- a ruhaneműk elrakása  kifejezetten ajánlott, ellenkező esetben boszorkányok rontására számíthatunk
- a kiteregetett ruha tulajdonosát is megronthatják a boszorkányok
- ma ne ajándékozzatok el semmit és kölcsön se adjatok, mert a népi bölcsesség szerint ezzel elűznétek a szerencsét is a háztól
A mi Borbála águnk

Angyal lajtorja csillagokból

Ezután már szinte mindennap valamilyen karácsonyi dekorációval fogok foglalkozni, mert ez aztán igazán kikapcsol. Rengeteg műanyag szalagom van, az évek során felhalmoztam, így aztán van miből készíteni a szalagcsillagokat. Nagyon szeretem őket, mert sokoldalúan fel lehet használni őket dekoráláshoz, csomagoláshoz, és nem utolsó sorban a karácsonyfa díszítéséhez is. Mellette szól még az is, hogy viszonylag olcsón és gyorsan el lehet készíteni. Igaz, minden évben "újratanulom" a készítésüket, mert az utolsó lépéseknél kicsit belegabalyodok a műveletekbe. Gyorsan megoldom, mert egy előző évit visszabontok, és máris megvan a megoldás.

Innentől kezdve már csak videóval lehetne mutatni a menetét, mert itt van az a kis bonyolultság.

A kedvencem az ezekből készült angyal lajtorja.

Fédrácsámnak a mai napra ezt a kis dalocskát hoztam:
http://www.youtube.com/watch?v=XfRFbQ3CvYw&list=PLGdW1M6X4KYmdZLT20W8mEuVd9uhNQXrL&feature=mh_lolz

Az első gyertya meggyújtása

Megint idősebbek lettünk egy évvel, megint itt van az év legszebb ünnepének a kezdete, az advent. Ennek a jelentését Fédruskám már tavaly is nagyon jól ismerted, de azért most újra felelevenítjük. Tudod, az ismétlés a tudás anyja!
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”.
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette, egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, amelyen minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Az adventi koszorú  fenyőágból készített kör alakú koszorú, amit négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutó, amely rózsaszín.  Ma már mindenki az ízlésének megfelelő színt választ, de legelterjedtebb a piros. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, az eljövetelt, Jézus születését. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Itt egy nagyon kedves kis legendát olvashattok, és köszönet érte a blog írójának.
http://arykana.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1147908

Amikor meggyújtjuk az első gyertyát, akkor majd gondolatban együtt leszünk. Az idén igazi téli, adventi hangulatunk lehet a hóeséstől. A napokban írtam a hatalmas  sárospataki hópelyhekről, hát ma délelőtt megint megadatott ennek a látványa. Hatalmas pelyhekben hullott, amit nem igazán sikerült megörökítenem, de gyönyörű volt, ablakon keresztül csodáltam.

 

Mircike ismerkedik a hóval

Adventi kalendárium 1. nap

 Megint eljött az advent első napja, lehet bontogatni az adventi naptár első zsákocskáját.
Drága kicsi Fédrám! Ez a bejegyzés most főként neked szól.Eddig készítettem neked kézzelfogható, igazi adventi "kalendiadvendáriumokat", de most egy kicsit újítani szeretnék. Ebben az évben másféle élménnyel is szeretnélek meglepni a kalendárium zsákocskáinak meglepetései mellé és ehhez a netet hívom segítségül. Nagylány vagy már (6 és fél éves), és tudom, hogy neked ezek az "ajándékok" többet jelentenek már, mint egy-egy csoki elmajszolása. A játékoktól, könyvektől lassan már nem férsz a szobádban, ezért most ezeket ajándékozom neked olyan történetekkel, amikben egy kicsit én is benne vagyok. Közben azért egy néha majd kézműveskedünk is!
Úgy gondoltam, hogy azokon a napokon is "együtt leszünk" az internet segítségével, amelyeken nem találkozunk. Minden kis zsákocska mellé csatolok neked egy kis mesét, verset, történetet, esetleg a net jóvoltából az aznapra szóló meglepetéshez egy kis instrukciót is. Már tavaly is olyan sokmindent tudtál az adventről, a karácsonyról, ezeket az ismereteket bővítjük egy kicsikét.

A mai napra az adventi kalendárium eredetéről szeretnék neked írni, hátha ezt még nem ismered. Élt az 1900-as évek elején egy kisfiú Németországban, aki nagyon várta már a karácsonyt. Mindig kérdezgette az anyukájától, hogy mennyit kell még aludni addig. Az édesanyja nagyon ötletes volt, kitalálta hogyan tehetné a várakozást érdekesebbé, hogyan követhetné a kisfia könnyebben az idő múlását, a karácsony közeledtét. Készített neki egy kartonlapra 24  kinyitható ablakocskát, egy másik lapra az ablakok mögé 1-1 szem cukrot tett és a gyermek minden nap kinyithatott ebből egyet.
Amikor felnőtt, eszébe jutott ez, és elhatározta hogyan tudna más gyermekeknek is örömet szerezni. Vállalkozásba kezdett és elkezdte gyártani a nálunk is jól ismert csokoládékat rejtő adventi kalendáriumot. Azóta sokat változott a szokás, sokféle adventi kalendáriumot készítenének már, de az eredete Gerhard Lang nevéhez, ill. az ő zseniális édesanyjához fűződik.

Az első gyertya égetése közben jó hímezgetést kívánok neked! Anya majd megmutatja hogyan kell csillagokat hímezni, és az ünnepi asztalra elhelyezheted majd a te kis ajándékodat mindhármatok terítékéhez. Te olyan ügyesen tudsz már teríteni, ez lesz az a kicsi plusz még hozzá.

Az első napi csomag tartalma:

Valami ilyesmire gondoltam:

Kalendiadvendárium

Igen, ez a kalendiadvendárium készítéséről fog szólni. Hogy mi is ez a csodabogár valójában? Hát az adventi kalendárium, ami nálunk már csak a címben szereplő szó fog maradni.
Nagyon édes története van ennek az új szó keletkezésének. A mi kicsi Fédránk adta neki ezt a "könnyen kimondható" nevet, és a keresztelő után még véletlenül se tévesztette volna el akárhányszor kérdeztük tőle, hogy mi is ez a valami. Imádom ezeket a gyerekek által kitekert szavakat! Van jópár a tarsolyunkban mindkét fiunktól is! (sompányen, jassza, hamja....) Persze most az adventi kalendárium ideje van!
Mára elkészültem vele, már a kis tulajdonosánál van.
Ebben az évben ilyen lett:

Először a tasakokat gyártottam le, pontosan huszonnégyet. Aztán következtek a számok, amik harang, karácsonyi gömb és fenyő alakú kartonokra kerültek. Ez volt a könnyebb része! A nehezebb az volt, hogy mivel is töltsem meg hogy inkább kreatív legyen és ne csak haszontalan kis csecsebecséket rejtsen, hiszen Fédra már nagylány, aki  szereti az ilyen meglepetéseket. Túlzásba se akartam vinni, mert azért jóból is megárt a sok.

Milyen jó hogy ekkora az étkezőasztalunk! (220cm hosszú) Ide raktam le a zsákocskákat és helyeztem rá a belevalókat, amik mindig vándoroltak szinte utolsó percig.
Hogy mégis mik kerültek bele?

És hogy mik lesznek belőle?! Ezt majd meglátjuk folyamatosan.

Itt már szállításra készen várakoznak. Jobb ötlet híján egy vállfára kerültek, de sajnos abból is csak ilyen borzalmas lila volt. Ezen az egyfajtán volt csak sok akasztásra alkalmas rész.
Holnap pedig kezdődhet a botogatás!

Őszutó

Az ősz utolsó napján egy kicsit búcsúztatom  az évszakot, és ugyanakkor várom a decembert, az első téli hónapot. Szeretem az adventi készülődést, ez mindig feltölt. A napokban már el is kezdtem az adventi naptár készítésével, csillagok, angyalok horgolásával, meg a netes keresésekkel. Rengeteg jó ötletet találtam, de végül úgy döntöttem hogy maradok a régi megszokott dolgaimnál. Azért a szemem hizlaltam egy kicsit, abból nem lehet baj.
Ma még nagyon enyhe idő volt, de az előrejelzések már a hóesést is előre vetítik. Már nem esem kétségbe, mert az utolsó dézsások is védett helyen vannak (na, azzal már nem dicsekszem hogy a derekam ettől aztán megint kikészült úgy, hogy még járni is alig tudok), akár jöhet is a tél. Azért titkon remélem, hogy még marad továbbra is az enyhe idő.
Erről az időszakról az emlékeimben egy nagyon régi András nap él. Még főiskolás koromban a Halászcsárdában ünnepeltük a barátnőm Andrásának a névnapját. Természetesen körömcipőben mentünk, mert jó idő volt. Éjfél felé jöttünk át a Bodrog hídon, és óriási pelyhekben hullott akkorra a hó. Nem is emlékszem rá, hogy mikor láttam még olyan nagy hópelyheket. Pillanatok alatt akkora hótakaró lett, hogy mire hazaértünk már bokáig habuckáltunk benne. Nagyon élveztük!
Most azért még jöjjön egyik legkedvesebb őszi versem a sok közül, Hárs Lászlóé: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."

 

Kertem alján

Elérkeztünk az ősznek ahhoz a részéhez amit már nemnagyon szeretek, amikor pompázatos színűket elveszítve lehullanak a levelek és barna avarként folytatják tovább földi pályafutásukat. Ha belegondolok a csodálatos életútjukba, ami csupán áprilistől novemberig tartott, bizony csodálatos volt. Imádom a természetet figyelni, nézni hogy milyen változásokon mennek át pl. a falevelek a rügyfakadástól a lombhulásig. Olyan ez, mint az ember élete a csecsemőkortól az utolsó napokig. Jövőre, ha el nem felejtem, akkor megörökítem egy falevél életét. Addig is jöjjön egyik kedvenc őszi versem a sok közül.

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.

Most, hogy látom a kertemben a sok lehullott levelet, megintcsak előjönnek az emlékek. A legközelebbiek amikor Fédrával gyűjtöttük a gesztenyefa lehullott leveleit.
"Kicsit" régebbi emlék amikor a gyerekeimmel a lehullott avarban játszottunk. De szép idők is voltak!
Nagyon szeretek az erdő csöndjében az avarba sétálni, elmerengeni. Van ebben valami kifejezhetetlen jó érzés.

Adventi koszorú 2012.

Végre eljutottunk ide is! Igaz, eredetileg egy héttel későbbre (utolsó pillanatra) terveztük a közös adventi készítését, de hirtelen változott a program, előre hoztuk egy kicsit bizonyos okok miatt.  A nagy étkezőasztal megkapta a kertiház asztalterítőjét, amin aztán megindulhatott a kreatívkodás. Az óriás asztalt beborítottuk a kellékekkel, alig fértünk el tőlük. Fédrának már csak a másik szobában jutott hely a munkálkodáshoz.

 

 

Az első sajátkészítésű adventi koszorú

 

 

A lányok két-két koszorút készítettek, én egyet se, a tavalyin fogom lecserélni a gyertyákat

A legkisebb se maradhat ki az adventi készülődésből, Fédra filcdíszt készített a fára. Terv van még bőven és reméljük még nagyon sok érdekes dologra sor kerülhet az idén.

 

A kész filcbagoly

Egy nagyon kellemes  munkás délelőttöt töltöttünk együtt, de már a következő hétvégére is van tervünk. Ettől többet már nem is kívánhatnék az élettől, nekem ez maga a boldogság, az igazi karácsonyi ajándék.