Karcag- az elfelejtett képek

Legutóbb elfelejtettem ezeket a képeket felrakni, pedig nagyon szépeket készítettem Juhászné Anikó útmutatása alapján. Az egyik napi program az ékszerkészítés volt. Tetszett egy pár darab, de csak ezeket készítettem el, a többit majd később. Lett rengeteg behúzott gombom, a kicsikből füli lesz, ha kapok bedugós alapot. A nagyokkal még nincs konkrét tervem, de biztos nyaklánc alapok. 

 Konkrétan ezeket csináltam, filc alapra behúzott gombot ragasztottam.

 Varrós kitűzőm zöld centiből készült, Anikó hajtogatta.

Szóval most már minden karcagi képem fenn van, persze az ami publikus, legközelebb a kecskemétiek jönnek. Bár még van mit befejezni rajtuk, de így lesznek ide feltéve.

Karcag - utolsó bejegyzés

Szente Györgyivel pénztárcát varrtunk, amit már vártam, mert az enyém már elég viseletes állapotban volt. Még sosem volt piros pénztárcám, és azt mondták egy pénztárcában piros színnek is kell lennie, így most eleve ebből indultam ki. Az elmaradhatatlan macskás gombbal persze. 

Reiner Rita pedig ezt a tyúklábas táskát tanította. A papírra varrás most olyan szájbarágósan ment, meg is varrtam mindet, na jó kivéve a hátát, oda nem varrtam. Nem egy gyors táska, de remekül lehet benne pakolni. A hímzéssel, a hullámok levarásával, meg persze az egész táskával eltelt az idő. De persze ez is kész lett Karcagon.

Már csak a takarót kell bélelni, tűzni és akkor az is kész lesz. Jó így hazajönni hogy szinte minden készen van.

Természetesen most is jól éreztem magam, találkoztam régi ismerősökkel, na és jöttek újak is. Egyszóval remek volt. Most sem aludtunk sokat, de ez látszik is.

Karcag - első bejegyzés

Íme az első bargellos takaróm, ami nagyon de nagyon  tetszik. Nem gondoltam hogy ilyen jól sikerül- szerénytelenség nélkül. Mikor bekészítettem a 15 színt, azt gondoltam majd kiválasztok 10-et, de végül mindet felhasználtam. A színválasztáson és a vágásom múlik itt minden. 

Itt még hétfő éjszaka lógott a függönyről soronként, hogy lássam a rendeződést. Itt már látszott hogy jó lesz. 

 A másik felét ilyen állapotban hagytam hajnalban, és másnap folytattam az összevarrást.

Most már biztos hogy varrok még ilyet, kecskeméten is ez lesz a program, bár egy kicsit másképpen. Soha sem gondoltam volna hogy nekem ez bejön, és mégis. Sok vele a munka, nagy odafigyelést igényel, nagyon el lehet rontani, de ha kész az valami csodaszép.