Medveinvázió

A maci valahogy magától értetődött. Mármint hogy csinálni kell. Mert a macikat mindenki szereti. És az is magától értetődött, hogy alkalmazkodni kell az időjáráshoz. Tél derekán az ember már csak jegesmedvéket lát maga előtt...

Igor sokak szerelme lett. Kedves, puha fehérségével, és a cuki sáljával. Rögtön érkezett a kérés, hogy lehessen más színű sállal is kérni, például türkizkékkel.

Többen kérdezték, hogy miért nincs barnamedve. Nos, azért, mert télen a barnamedve az igazak álmát alussza, és alussza, és alussza. De jó is neki. Na de szombaton végre ő is előbújt!

Ő Misa, a barna maci, aki még hálósapkában várja, hogy végre kitavaszodjon. Miért éppen Misa? Még az 1980-as Moszkvai olimpiának volt egy kedves Misa-maci kabala figurája. Reméljük, ő is legalább annyira kedvenc lesz, mint annak idején az a maci. 

Nevező

Már nem emlékszem, hogy első találkozásunkkor Andi említette-e a Zebulon nevet, de az biztos, hogy mikor készült az első próba-darab, már tudtam, hogy így fogják nevezni. Andi pedig már évekkel korábban kitalálta ezt a nevet. Zebulon neve tehát adott volt, na de a többi?

Andi egyik kedves barátja, Dorka ajánlotta, hogy legyen lány zebra is, hiszen egyértelmű, hogy Zebulon fiú. Nem is kellett gondolkozni a néven, ő lett Zorka. Zsebulon, a kis zebra neve is hamar kipattant a fejünkből, és vele együtt Zsóka.
Megállíthatatlanul elindultunk egy úton. Mostantól minden figurának nevet kellett adni. Olyat, ami illik hozzá, és lehetőleg külföldiek számára is kimondható, lefordítható. Persze, ez utóbbi kitétel nem minden esetben érvényesült, de Zserbónál mindenképpen.

Zsiráf, legyen hát Zs-betűs a neve. De a férfinevek Zs kezdőbetűvel valahogy nem jöttek be. Végül Andinak beugrott Zserbó. Zsiráf-Zserbó - Giraffe-Gerbaud. Tökéletes.

A nyuszi hamar Fülöp lett. Emlékszem, éppen a fonal-nagykerbe tartottunk, amikor megszületett a neve, csak Fannira kellett kicsit várni. És Oszkár is olyan Oszkár, nem?

Nos, a nevek nemzetköziesítése nem is olyan könnyű. Így jártunk Dömével, a rókával. Még nem tudjuk, mire fordítsuk le. Még jó, hogy Igor, a kis szlávos nevével nem jelent problémát.

Valahogy úgy vagyunk a névadással, mint több skandináv országban. Amikor megszületik a kicsi, csak a családnevét jegyzik be, és hagynak időt a családnak, hogy valóban hozzá illő keresztnevet válasszanak neki. Van, amikor már a figura tervezésekor a fejünkben van a neve is, de ez a ritkább eset. Általában megszületik a figura, kézbe vesszük, ízlelgetjük, milyen név is illik hozzá?

Amikor egy kedves vásárló kérésére Zserbó kistestvérét készítettem, már ott is volt a Mignon név. Ha már játszunk a nevekkel, akkor játsszunk igazán!

A vásárlók általában háromféleképpen reagálnak a neveinkre.
- Sokan rögtön megkérdezik, hogy minden figurának egyesével adtunk-e nevet. :) Nos, nem, itt azért még nem tartunk.
- Néhányan megijednek, hogy akkor már nem is lehet otthon elnevezni? Dehogynem. Tőlünk csak ideiglenes nevet kapnak, és ha az új gazdájuk szeretné, bárhogyan elnevezheti őket, biztosan nem sértődnek meg. Amíg azonban nálunk vannak, mi is szeretnénk őket valahogy emlegetni. :)
- Az érdeklődők nagyobb része viszont bólint, és helyesel. "Valóban, ő egy kiköpött Zorka!..." Vagyis sikerült eltalálni a hozzájuk illő nevet. Általában. :)

Jó móka a névadás, kíváncsi vagyok, vajon mindig lesz majd a tarsolyunkban megfelelő név?

A mókusból lett róka

Elárulok egy igazi kulisszatitkot. Nem olyan könnyű ám minden állatot megvalósítani. Bár Andi rajzai igazán egyediek, és megkönnyítette az életemet, hogy az állatoknak nincsen lábuk, valahogy mégis van, amikor nem az születik meg, aminek nekikezdtem. Így jártunk Dömével is, aki Róka, de igazán mókusnak készült...

Az úgy volt, hogy Andival már kora ősszel nekiültünk mókust tervezni. Mert az olyan cuki, és mert olyan szép fonalat is találtunk hozzá. Nosza, ahogy Andi rajzolt, közben már rajzban is megszületett egy róka, ami olyan mint a mókus, de...

A nagy hajrában persze nem azonnal láttam neki a munkának, de előbb utóbb eljött ennek is az ideje. Készült a mókus, készült, és mi lett belőle??? Egy tökéletes róka.

Ő lett Döme. Fejben, persze már megvan az is, hogy mit is kéne csinálni ahhoz, hogy mókus is legyen. Már csak idő és ihlet kellene a megvalósításhoz. Döme viszont szerelem lett. Akár mókus, akár nem. :)

Oszkár

Lassan befejeződik "freshkás" sorozatom, de még mindig van, akit be kell mutatnom. Mára a felnőtt férfiak kedvencét hoztam, Oszkárt. Na, persze a gyerekek is nagyon kedvelik, de tény, hogy (nem reprezentatív felmérésünk szerint) a felnőtt férfiak kedvence. Jó érzés, amikor egy meglett férfiember is azt mondja: "Ez nagyon aranyos!!!" Akkor az már cuki, nem?

Oszkárnak egyetlen hibája van. Mivel effekt-fonallal készül a sörénye, nem bababiztos. :(

Fülöp és Fanni

Fülöp és Fanni nevek a nyuszikat takarják. Van belőlük türkiz, zöld, van lila és rózsaszín, és irtó cukik! Ezt mondtam már akkor is, amikor Andi papírra vetette egyik találkozásunkkor a nyuszi tervét. Ő ugyanis az első olyan figura, aki nem egy már megfestett falról költözött le, hanem kifejezetten horgolt figuraként került megtervezésre. Nem utolsó sorban, már kezdtem belejönni a figurák tervezésébe is.

Nem is kell más, csak egy jópofa fotó róluk, nem igaz? :)

Zserbó, és nem a süti

Bár, most, hogy leírtam ezt a címet, összefutott a nyál a számban :)

A Zserbó név azonban a Freshka zsiráfot takarja. (Lesz majd egy külön bejegyzésem a névválasztásról is. :)) Ő a második figura, aki kifejezetten valaki kérésére mászott le az egyik Andi által festett falról, és úgy néz ki, mások is kedvelik nagy örömünkre. Többek tapasztalata alapján mondom, hogy foltjai miatt, ő a legnehezebben elkészíthető darab. Igazi nehéz szülés. :)

Családként

Amikor Andi bemutatta Zebulont, máris jött a kérdés: "Lányt nem lehetne?" Dehogynem! És máris megterveztük Zorka színeit. Nos, amikor Zebulon először elkészült itthon, az is tetszett a gyerekeimnek, de Zorka után kifejezetten sírt a kislányom, hogy nem aludhat máris vele, mi több, ez az első darab nem az övé lesz.

És ha már van fiú és lány, legyenek kisebbek is. Megszületett hát Zsebulon és Zsóka, a 2 kisebb zebra, akik igazán babakézbe illenek. Helyesek, nem?

Az első figura

Zebulon volt az első figura, melyet elkészítettem. 

Amikor először megláttam, mit is kér Andi, azt gondoltam, na nem, ez nem fog menni. Bár rákerestem a neten a horgolt zebrákra, de egyrészt egyik sem hasonlított Zebulonra, másrészt nem szerettem volna másolni. Azt gondolom, hogy egy design figura esetében nagyon kellemetlen, ha valaki idegen tollakból rakja össze a művet. Andi figurái sem hasonlítanak semmire, a megoldásnak is egyedinek kell lennie. Aztán ahogy néztem a festett zebrát, kezdett leegyszerűsödni a forma. Hiszen sapkát már készítettem. Akkor most rakjunk össze 2 különböző méretű sapkát egyedi módon. A fejemben megszületett egy megoldás és lám, működött. Komolyan, én lepődtem meg legjobban.
Andi először képeken látta végeredményt, képes illusztrációban kaptam meg a javítandókat is, és a következő verzió már majdnem jó is lett.
Szerintetek hasonlít magára Zebulon?

Háttérben

Nagy változások történtek az életemben, ami egyelőre a háttérben zajlott. A héten azonban publikussá vált a Facebookon, és így már itt is beszámolhatok róla, mivel foglalkoztam az elmúlt hónapokban.

Míg Dóri nyáron szorgalmasan hímzett, majd ősszel áttért a sapkák horgolására, én látszólag semmit nem csináltam. Legalábbis néhány brosson kívül semmit sem tudtam bemutatni. Pedig talán sosem horgoltam annyit, mint mostanság.

Nyáron kezdődött az egész. Donner Andi a Freshkától megkeresett minket, hogy valósítsuk meg falra festett figuráit 3 dimenzióban is. Rögtön nekiláttam a feladatnak, mert komoly kihívásnak tűnt. :) Néhány változat és sok egyeztetés után megszületett Zebulon.

Andival nagyon jól ment a közös munka, így sorra születtek és születnek az újabb figurák, akikról időről időre itt is be fogok számolni. 

A Kedora azért nem változik, ezt az előző bejegyzésekből is láthattátok. :)

Bemutatkozó

Sziasztok!

Kedora bejelentése után rajtam a sor, hogy bemutatkozzak, hiszen eddig csak a háttérben munkálkodtam egy kicsit. Pár hónapja beszéltük meg Dórával, hogy egyesítjük erőinket és hobbijainkat, és így közös oldalon mutatjuk be műveinket, terveinket. Sok közös dolog van bennünk, kezdve jelenlegi helyzetünket, ugyanis én is munka és gyerekek mellett próbálok még egy kis időt a hobbimnak is szentelni. Kevés hát az idő, és azt igyekszem jól kihasználni. A horgolás, hímzés olyan tevékenységek, amikbe azért bele lehet kezdeni pár öltés erejéig is, és sokszor már az is elég, hogy az ember lelke megnyugodjon.

Kedorához hasonlóan én is sokféle kézműves dolgot próbáltam már. Elsősorban karácsonyi és születésnapi ajándékok, és kevés otthoni dekoráció került ki korábban a kezem közül. Festettem üveget, díszítettem dobozokat szalvétatechnikával, és néha keresztszemeztem is. Még tini koromban kötöttem néhány pulóvert, sálat, amiket aztán addig hordtam, amíg teljesen ki nem bolyhosodtak. De igazán egyiket sem éreztem úgy, hogy ezek komoly alkotások lennének, vagy bármiben is kiemelkedő tehetségem lenne. Egyszerűen csak jól éreztem magam, miközben készítettem valamit. Nagymamám nagyon sokat varrt, gyerekkorunk szinte minden ruhadarabja az ő keze alól került ki, sőt, még az esküvői ruhámat is ő készítette. Talán ő is hatással volt rám, amikor már érett, felnőtt fejjel sokkal komolyabban és céltudatosabban fordultam a kézimunkázás felé.

Az egész több mint 2 éve fordult komolyra, amikor nekiláttam néhány keresztszemes hímzésnek. Egy barátnőmnél láttam keresztszemes magazinokat, és ekkor szembesültem vele, hogy nem csak mesefigurákat és virágokat lehet hímezni, de gyönyörű népi minták, és új tervezésű minták is vannak. Nekiláttam hát, és öltöttem és öltöttem. Nem tagadom, az egész dolog nem csak azért okozott nagy örömet, mert tetszettek a kész "művek", de azért is, mert a hímzés folyamata és a tény, hogy valami maradandó produktum kikerült a kezeim alól nagyon sokat segített, hogy 4 év otthonlétben is találjak valami felemelőt. Lássuk be, a napi szélmalomharcból jól esett néha kitekinteni. Vagy csak úgy elmélyülni a szemek számlálásában, az újabb projektek kiválasztásában.

Aztán egy éve gondoltam egyet, és megkértem nagymamámat, hogy tanítson meg horgolni. Hiszen ő azt is tud, igaz, csak néhány kiegészítő gallért, mandzsettát szokott készíteni, de minden öltésfajtát ismer. És kiderült, hogy a horgolás nem is ördöngösség. Megtörtént hát a tűcsere, és jött a sapkák, sálak, kendők, mobiltokok, apró virágok korszaka. A horgolás ugyanazt az örömöt adta nekem, mint a hímzés, és az eredmény sokkal gyorsabb is lett. Nagyon hamar sikerült kiigazodnom a leírások között, és könnyen beletanultam. Most már könnyedén kitalálok egy sapkaformát, és összeáll a kezem között, vagy variálni tudok több leírás alapján. Persze, ebben is van még hova fejlődni. A free-form technikát pl. nem nagyon ismerem, illetve nem merek nekivágni. Én úgy érzem, ehhez nincs elég művészi fantáziám, intuícióm. Viszont amikor a család elindul reggel, és mindenkin az általam horgolt és kötött sapka-sál kollekció virít, vagy amikor megdicsérik az egyik vállkendőmet, nos, az nagyon jó érzés.

Nem tartom magam alkotónak, nem érzem, hogy különleges tehetségem lenne bármiben is, egyszerűen csak élvezem, amit meg tudok csinálni, és lassan-lassan bővülnek a határaim is. És szeretnék mindenkit buzdítani, hogy bátran próbálja ki, ha valamilyen technika tetszik neki. Biztosan tudunk egymásnak segíteni. Mert ebben a kézimunkázós világban ez is nagyon jó, hogy nem vagyunk egyedül.