Seablush (mintatesztelés)

Augusztus végén jelentkeztem az egyik kedvenc tervezőm, Andrea Rangel következő tesztkötésére. (Ez azt jelenti, hogy mielőtt publikálná az adott mintát, néhány vállalkozó kedvű ember megköti előre, hogy kiderüljön, hogy minden stimmel-e a leírásban. Kiszúrni az elgépeléseket, szólni, ha valami nem tiszta stb.)

Másfél hónap alatt kötöttem meg a pulóvert. Van róla több képem is, ami menet közben készült, átlagosan hetente egy. 

Mintatesztelésnél, ha tehetem, a pulóver ujjait kötöm meg először, mert az a tapasztalat, hogy addigra fogy el a lendület, és néha egy évig is vár az ujjára egy-egy félkész pulóver a kupacban.

A minta nagyon jól meg van írva. Tökéletesen követhető, 11 méret közül lehet választani. Azt az egyet sajnálom csak, hogy gyerekméretben nincs, szívesen kötnék a nagylánynak is (bár az igaz, hogy nem lenne elég színes az ízlésének).

Föntről lefele készül a pulóver. Az első része (az ujjak szétválasztásáig) igencsak addiktív, 4 sor ismétlődik. Onnantól meg egyszerű sima az egész körbe-körbe, vagyis tudtam mellette olvasni is. Egy változtatásom volt: az ujjait hosszabbra kötöttem, mert így lett kényelmes végül.

Aránylag vékony pulóver, úgyhogy nem fogom sokat hordani a télen, de különben meg állandóan. Tudom, mindegyikről azt mondom, de ez most tényleg a kedvencem. Mindenhogyan nagyon tetszik. Már nagyon hiányzott egy olyan pulóver a ruhatáramból, amit szoknyához is fel lehet venni és nem néz ki furán az összhatás. (Jó, a képen látható szoknyát nem lehet jól fotózni, többek között ezért is nem írtam róla végül, de az is sk. gyártmány, és rengeteget volt rajtam nyáron.)

Adatok:
Minta: Seablush by Andrea Rangel
Fonal: Rial Filati Baby Supremo (kicsit kevesebb, mint 5,5 gombolyag fogyott belőle)
Tű: 3,25mm (ezzel jött ki a méretpróba, egyébként 2,75-öt javasol a minta)

téli pulóver őszi színekben a nyári melegben tavasszal

Mondhatnám, hogy a legtovább kötött pulóveremnek értem a végére egy hete, de ez nem lenne igaz. Egyelőre vezet az izlandi, és remélem, ez nem nagyon fog változni.
Elise Dupont Winter Shiver nevű pulóverét október végén kezdtem tesztkötésként. Meg volt átkozva ez az egész... Kezdjük ott, hogy felváltva voltunk betegek én meg a gyerekek, akkor az ember nem köt túl sokat. Aztán vissza kellett bontanom 10 centit, akkor kicsit lemaradtam a többiektől, pedig az egyik elsőnek sikerült elkezdeni, és jó haladós a minta.

Két és fél sor híján elég lett a narancssárga a pulóver testéhez (ehhez összesen 475 méter fonal fogyott, és többet is vettem 50 méterrel, mint kellett volna, a baglyos óta mindig többet veszek).

Innentől viszont jött a rizs. Sok rizs. Négyes tűvel álltam neki, mert azzal jött ki a kötéspróba, de ez hibának bizonyult. 

Kész volt az alja, a nyaka és az egyik karja, mikor kiderült, hogy ez bizony szűk meg rövid meg minden. A másik karját már 4,5-essel kötöttem, sokkal jobb lett.

Ekkor tartottunk január elején. És nagyon elegem volt belőle, mert milyen dolog, hogy kétszer kell megkötni, hogy egyszer jó legyen?

Innentől jött az a rész, hogy hetekre félretettem, aztán elő-elővettem újra meg újra. Elkészült mindkét ujja, lebontottam a nyakát és újrakötöttem egy nap alatt, lebontottam az alját és megint félretettem hetekig... Nagyon utáltam ezt a sok rizst kötni. Mert a rizskötés lassú dolog. Vagy csak én nem vagyok még elég rutinos. Továbbá a rizskötés zabálja a fonalat.

Két hete nekiálltam a megkezdett kézimunkáknak ahelyett, hogy egy sokadikat kezdtem volna inkább, akkor ez volt az egyik első, amit befejeztem. Az ujjaihoz hozzákötöttem még 30-30 sort, hogy visszahajthatós legyen. Illetve hagytam rajta egy lukat is, hogy egyben csuklómelegítőnek is jó legyen, nekem már 14 foktól lefele fázik a kezem.

A minta jól követhető, és nem utolsósorban varrás nélküli. Kicsit változtattam itt-ott rajta, például az ujja végén a kivágás, vagy hogy az ujján a nem-rizs részt fordítottal kötöttem és nem simával (egyszerűen így tetszett jobban).

No meg végül nem kötöttem hozzá kapucnit, de nem hiányzik.

 

Érdemes nyáron végezni a vastag dögmeleg gyapjúpulóverekkel, már csak annyiból, hogy sokkal hamarabb megszárad. Éppen 28-30 fok volt kinn, így csupán két nap kellett neki. :-D

Most várhatok pár hónapot azzal, hogy hordjam rendeltetésszerűen, de addig is örülök, hogy kész van végre. Jöhet a többi.

Adatok:
Minta: Winter Shiver
Fonal: Kiss the Frog Hood Firefly (narancssárga) és Kirwan (sötétzöld) színekben, 5 illetve 6,5 gombolyag
Tű: ötös az elejéhez-hátához, négy és feles a többihez
Gombok: a Röltexből

sárga (nagy)kendő

Hosszú bejegyzés lesz, indokolatlanul sok képpel. Én szóltam!

A kendő neve Zabhegyező. Ha név alapján választanék kötnivalót, akkor ki is hagytam volna, mert az azonos című könyvet olvastam jó pár évvel ezelőtt, és nem szerettem. (Ez kötős blogbejegyzésben irreleváns infó ugyan, de az új fordítással azért teszek majd egy próbát egyszer.) Viszont a minta nagyon tetszett, így jelentkeztem a tesztelésére.

Merthogy ez mintatesztelésre készült. Nem csak úgy, poénból. A Barkafonal facebookos tesztcsoportjában keresett tesztelőt a mintára Varga Gabi, én meg (meggondolatlanul :-)) jelentkeztem. Mondván, hogy
1. tetszik a minta. Nagyon.
2. legalább lesz végre egy nagykendőm, ha már képtelen vagyok befejezni a hónapokkal ezelőtt elkezdett SBS-t.

Az első meglepetés akkor ért, mikor bementem a fonalboltba a választott-vállalt sárga színű fonalért. Merthogy az nem élénksárga, hanem éretlenbanán-színű. Vagy főtt currypor-színű, ha úgy jobban tetszik. (A képeken ez nem látszik rendesen.)

A mintateszteléshez tartozott, hogy heti egyszer jelentkezzünk fázisfotóval. Rögtön az elsőnél ki is derült, hogy én bizony nem kontinentálisan kötök, ahogy azt a minta megkívánná, hanem kombináltan. Ez annyiból nem baj, hogy így is meg lehet kötni a kendőt, de kicsit máshogy fog kinézni a végeredmény, kicsit rusztikusabb lesz.

Fonalváltásnál most életemben először nem csomóztam, hanem kipróbáltam a russian join nevű technikát. Ezután is ezt fogom használni, sokkal jobb így, hogy nem is látszik, hol ért véget az egyik gombolyag és hol kezdődött a következő.
Aztán kicsit később kiderült, hogy nem véletlenül javasol a minta 120 cm hosszú kötőtűt. A 80 centis kifejezetten rövidnek bizonyult a vége felé, mikor már több, mint 450 szem volt rajta.

Az utolsó sorok már nagyon hooooooosszúak voltak, fél óra volt lekötni csak egyet...

Aztán eljutottam a végére. És elkezdtem leláncolni. És gyanús volt, ezért utánanéztem, kiderült, hogy évek óta rosszul láncolom le a kötéseimet. Ez megmagyarázza, hogy miért nem voltam sose elégedett az eredménnyel...

Ahogy megszabadult a rengeteg fonaltól és apránként megkönnyebbült a kötőtű, úgy kezdett el szépen látszani, hogy hogy is fog kinézni a kendő. Addig csak elképzelésem volt róla.

A frissen elkészült kendőre rögtön rávetette magát a kisebbik, és lelkes kiabálással a tudtomra adta, hogy mennyire tetszik neki az eredmény.

Aztán beáztattam a kislavórba,

majd a nagyobbik segítségével kitűztük száradni.

Azt hittem, hogy kicsit jobban megnyúlik majd a kendő blokkoláskor, de így is tetszik. És nem csak nekem, a lányom is kért egyet magának. Azt már "rendesen", kontinentálisan kötöm.

Én sokat tanultam belőle, többek között azt, hogy bátrabb legyek, ha kötésről van szó.

Fonal: Barka Tó, "szivacs" árnyalat (nagyon jó dolgozni vele!)
Tű: 3,5-es

A minta majd megvásárolható lesz a Barkafonal bolt honlapján.