Sherlock Holmes étterem és pub-ok Londonban

Pár napja értünk haza Cambridge-ből. Idén is egy barátunkat látogattuk meg, csakúgy, mint tavaly. Londonban megint sikerült néhány órát eltölteni. Nem is igazán nézelődtünk a városban, (én negyedszer voltam ott, sőt valamennyire ismerem is a várost, mert laktam ott 3 hónapig) hanem inkább jártuk a pubokat és beszélgettünk. Persze azért egy múzeum belefért a programba, én az Imperial War Múzeumot választottam, mert nem túl nagy és nem lehet eltölteni egy teljes napot benne, mint a British Múzeumban. Ebben a háborús múzeumban főleg a második világháborúról volt szó, de helyett kapott az első világháború, sőt még a közelmúlt háborúi is. Nagyon érdekes volt, szerencsére lehetett fényképezni is. Nem is részletezném ezt jobban, csak annyit tennék még hozzá, hogy Londonba járva érdemes megnézni, pláne ha szeretitek a történelmet, mert érdekes. Igaz a kiállítás egyoldalú, természetesen angol szempontból mutatja be a háborúkat, de érthető is egyben.
Cím: Imperial War Museum, Lambeth Road SE 6HZ, London. Lambeth North metrómegálló, nyitva minden nap 10- 18 óráig. Belépő nincs.

Ezután sikerült egy remek helyen megebédelni. A The three stags nevű étterem és pub a múzeumhoz közel volt, pontosan útba esett, így bukkantunk rá. Népszerű hely volt, mert alig kaptunk szabad asztalt. Rögtön feltűnt nekem, hogy széles borkínálata van, ami nem annyira jellemző Angliában. Lehet kóstolni majdnem 50 fajta bort, de emellett persze a sörválaszték is bőséges. Én ettem egy paradicsomos mozzarellás pennét, ez finom volt, de lássuk be nem igen lehet elrontani, legfeljebb, ha túl puhára főzik a tésztát. A társam egy érdekesebb ételt evett. Sertéssültet Yorkshire puddinggal és grillezett zöldségekkel. Szerintem nagyon jó volt. Lehetett választani desszertként gyümölcsös édességeket, fagylaltokat vagy különböző brit sajtokat. Mi ezúttal kihagytuk. Külön érdekesség volt, hogy volt a pubban egy Charlie Chaplin sarok.
67/69 Kennington Road, London SE1 7PZ
Telefon:  020 7928 5974  

A fotók nem olyan jók, de azért becsatolom őket.

Ezután rövid sétát tettünk Notting Hill-ben, mely szerintem London egyik legszebb része. A Warehouse könyvesboltban vettem néhány szakácskönyvet. Remélem idővel, majd megosztok néhány receptet belőlük.

Notting Hill

Rövid bóklászás kezdődött a Temze parton, majd két barátunkkal találkoztunk a The Sherlock Holmes Pub és Restaurant-nál. Ez a hely nekem nagyon tetszett, mert elegáns volt, antik bútorokkal berendezett helység, az ételek jók voltak és az árak mégis barátiak. Legalább is egyáltalán nem volt drága, pedig London szívében van az étterem. Az épület alsó szintjén van a pub, felül pedig az étterem. Picit nevetséges volt, hogy amikor megérkeztünk leültettek minket oldalra "várószékekre", majd kijelölték az asztalunkat. Én gyömbér ale-t ittam, ami tulajdonképpen egy csípős üdítő, de én nagyon szeretem. Szendvicset szerettem volna enni, de az étteremben nem lehetett csak lent a pub-ban. Végül egy tükörtojásos, sonkás hamburgert választottam, ha már Angliában vagyunk.:) A többiek ettek még grillezett sajtot salátával, balzsamecettel és egy gombás, húsos ételt, ami tésztában sült, hozzá burgonya és szezonális zöldségek. A kiszolgálás rendben volt, gyors és pontos. Az árak, mint említettem barátiak voltak. Ezt a helyet bátran ajánlom mindenkinek. Desszertet itt sem kóstoltunk. Lehetett választani karamell vagy csokoládé pudingot, almás pitét, fagylaltot vagy crumble-t, amelyet mindig szezonális gyümölccsel készítenek. Érdemes asztalt foglalni, ha itt szeretnénk enni. Az étterem melletti helységben berendezték Sherlock Holmes irodáját.
The Sherlock Holmes
10-11 Northumberland Street, Westminster,
WC2N 5DB
Tel: 020 7930 2644

Ezután leteszteltünk néhány pubot. Én nem vagyok igazán sörivó, így szinte kimaradtam belőle, de hősiesen követtem a társaságot.
Tehát a látogatott pubokról röviden.
The Harp Pub- Ez egy ír pub, a harp jelentése hárfa. Nagyon népszerű hely. 2010-ben elnyerte az év legjobb nemzetközi pub-ja címet. Lehet itt kóstolni bort, sört, cidert és whisky-t is.
47 Chandos Place, Covent Garden, London, WC2N 4HS
Tel: 020 7836 0291

Voltunk még a Porterhouseban és egy spanyol pubban is, a Caminoban. Mindkettő jó hely, érdemes betérni. Az utóbbi helyen rengeteg spanyol sört lehet kóstolni és bőven van koktél választék is. Az előbbi helyen pedig az angol ale-ek mellett bőséges nemzetközi sörválaszték volt. A porterhouse létezik New York-ban és Dublinban is.

The porterhouse Covent Garden
21- 22 Maiden Lane, London WC2E 7NA

Camino Cruz del Rey
3 Varnishers Yard
The Regent's Quarter
King's Cross
N1 9FD
0207 7841 7331

Londonról hirtelen ennyi. A beszámoló folytatódik.

Angol felső erjesztésű sörök

Ezt a bejegyzést a férjem írta az angol sörökről. A téma számomra nem igazán testhezálló, mert körülbelül 2 sört sikerült megkóstolnom Angliában, így ráhárult a feladat.

Magát a szigetországot leszámítva, Európában igencsak vitatott kérdés az angol csapolt vagy akár palackozott ale típusú sörök élvezeti értéke. Idén nyáron volt szerencsém erre a kérdésre testközelből választ kapni, jóllehet ez a saját személyes megélésem – verdiktumokkal, objektíveskedő osztályzásokkal tehát nem tudok szolgálni - néhány gondolatot azért nem árt leszögezni.

Röviden az ale sörről: testes, karakteres íz- és illatvilág, világostól a barnáig terjedő színskála mentén helyezkednek el a különféle változatok, alkoholtartalmuk jellemzően 4%-8% között váltakozik, ami azonban lényegileg is elválasztja a „lager”-ek hatalmas családjától, az az erjesztés. A lagerekkel ellentétben, az ale sörök felső erjesztésűek, vagyis az erjedés teljes folyamata alatt az élesztő a nedű tetején úszkál, annak egyes melléktermékei benne maradnak a sörben, innen az ale sörök gyümölcsös illat- és ízgazdagsága. Az erjedési folyamat lényegesen rövidebb a lagerekénél ugyanakkor magasabb hőmérsékleten történik (10-21°C), csapoláskor a tradicionális ale-be nem kerül szénsav, a nedű a hordóból a pohárba kézi pumpálás útján kerül (A kor szellemét követve manapság a legtöbb ale-t leszűrik, szénsav- illetve nitrogénpalack-csatlakozóval ellátott nemesacélhordókba töltik, amelyekből aztán a nálunk ismert módon csapolják szét. Időközben azonban Anglia-szerte kialakult egy a „valódi ale“(Real Ale) visszaállítását és megőrzését megcélzó polgári kezdeményezés „Campaign for Real Ale”- röviden CAMRA - néven), optimális fogyasztási hőmérsékletük 14°C körül mozog! Akármennyire is meglepő: finom! Ilyen íz- és illatvilággal rendelkező sörhöz ilyen fogyasztási hőmérséklet való! Meggyőződéses bajor világos- illetőleg pils típusú sörök fogyasztójaként furcsa ilyet állítanom, mi több, egyesek szerint talán szentségtörés is, de az angol csapolt ale 14°C fokon finom! Természetesen nem állítom, hogy az ale sört nem szabad hűtőhidegen fogyasztani, de nem kapjuk meg ugyanazt az íz- és illatélményt, arról nem is szólva, hogy szerintem a sört kutató, sörről olvasó, sört fogyasztó emberek számottevő része ismeri azt a kánikulás nyári napokra jellemző extrém szomjúságérzetet, valamint az ebből fakadó látomást: „Na most egy korsó sör! Egyetlen egyszer emelem a számhoz és csak üresen teszem vissza az asztalra!”... Nos, akinek bármilyen csekély mértékben is érzékeny a torka, a szokványos európai lagert 4-5°C -on csapoló lokálokban zavarba jön! Nem úgy a kézi pumpával csapolt szűretlen ale-t forgalmazó egyesült királyságbéli kocsmákban! Szomjas vagy? Fogod, legurítod és már rendeled is a következőt és ekkor már van időd/energiád/kedved/agysejted ízlelni is :)! Sem a túlzott hűtés, sem a felesleges szénsavtartalom nem akadályoz minket abban, hogy „akut szomjúság” esetén a helyzethez mért sebességgel fogyasszuk!

További érdekesség az angliai sör- és kocsmakultúrát illetően: a poharakat pontosan pint (568ml) űrtartalmúra gyártják, azokat színültig csapolják. Nincs vita, hogy a kocsmáros kinek miért mér többet vagy kevesebbet (ami pl. romániában igen divatos kvázi „ártatlan” fogyasztóátverési úzus), ugyanakkor némi esetlenséggel is jár a dolog: ha úton a söntéstől az asztalig kilötykölöd a söröd egy részét – a te bajod! És hidd el: kilötykölöd! :)

Angliában helyet kap a kisipari ale-főzés is. Működnek a kicsi független sörfőzdék, saját főzésű alet forgalmazó kocsmák, mi több, újabban sztárszakácsok is elkezdtek saját elképzelésű ale-recepteket kidolgozni és az azok szerint készülő söreiket forgalmazni, ilyen lenne pl. Marco Pierre White ’The Governor’ nevű söre vagy Gordon Ramsay a „Fickó F-fel” (The F Word) című tv műsorának otthont adó éttermének a saját söre, amely, ha nem tévedek a műsor nevét viseli.

Volt akkora balszerencsém a mindössze 4 napos angliai tartózkodásom alatt, hogy a cambridge-i „Live and Let Live” kocsmában (ahol egyébként egyszerre 70 féle rumot lehet kóstolni, de mivel váltakoznak a felkínált fajták, évente több mint 200 féle cukornádpárlat fordul meg ezen a helyen!) lemaradtam a korianderízű „Umbel ale”-ről, merthogy az éppen akkor talált kifogyni és még nem érkezett meg az utánpótlás, legközelebb azonban biztos nem hagyom ki!

Borbély Szilárd