Hamis csalamádé

Kényszerszülte megoldás volt: az idén az uborkánk egyfolytában ontotta (és a mai napig még mindig ezt teszi :)) a termést. És ahelyett, hogy egyfolytában piacra jártam volna a csalamádé további hozzávalóiért, úgy gondoltam, abból "főzünk", amink van – illetve kevés vöröshagyma, illetve itt-ott piros színű paprika hozzáadásával oldottam meg a "problémát"... Azt mondtam, bárcsak minden évben hasonló gondunk legyen :)

Hozzávalók 4 db 720 ml-es üveghez
2 kg kisebb méretű uborka
40 dkg vöröshagyma
2 kápia paprika
15 dkg cukor vagy ennek megfelelő édesítőszer
3 dkg asztali só
1/2 teáskanál őrölt bors
1/2 teáskanál nátrium-benzoát
1/2 teáskanál borkénpor
2,5 dl 10%-os ecet
1 púpozott teáskanál mustármag

 A megtisztított zöldségeket vékonyra gyaluljuk. Rászórjuk a fűszereket, a tartósítószert, ráöntjük az ecetet. Alaposan összeforgatjuk, majd hűvös helyen 1 napot állni hagyjuk, közben néhányszor megkeverjük. Tisztára mosott üvegekbe szedjük, mindegyikre tetőt csavarunk, és a kamrapolcon a végleges helyére tesszük.

Tipp: frissen elkészítve – akkor nem kell bele tartósító – is nagyon finom.

Kovászos uborka - nem csak kaporral

Valahogy eddig kimaradt a leírás, pedig 4 éve írom a blogot... És hiába is írtam volna le, mert az idén az utóbbi évekkel ellentétben már nem használtam (pirított) kenyeret hozzá egyszer sem, kizárólag krumplival készült. Nagyon bevált; nem lesz tőle zavaros a lé, nincs fehér lerakódás, roppanós marad az uborka (nem lágyul el), egyszóval tökéletes mind a külcsín, mind pedig az élvezeti érték.

Még a szezon elején tárgyaltuk ki a facebookon a kovászolást, emlékeim szerint Max írt erről a krumplis módszerről, de szinte ugyanakkor az édesanyám is lelkesen újságolta nekem, hogy ugyanezt hallotta a rádióban is. Muszáj volt kipróbálni!:)

És akkor nagy vonalakban az új kedvenc:

-nagyobb befőttes üveg

-uborka

-2-3 szál kapor

-1 nagyobb szem krumpli vékonyra szeletelve

-az üveg térfogatának fele mennyiségű víz, literenként egy kissé púpozott evőkanál sóval felforralva, majd langyosra hűtve

Az üveg aljára kaprot helyezünk, arra kerül a krumpliszeletek fele. Az uborkákat mindkét végükön bevágjuk, majd szorosan az üvegbe gyömöszöljük. A tetejére ismét krumplit rakunk, majd teleöntjük az üveget vízzel. A maradék vizet ne öntsük ki, mert időről időre ezzel pótolhatjuk a kiforrt, illetve az elpárolgott folyadékot (ha véletlenül nem maradt volna, akkor sima vizet szoktam rákanalazni). Kistányérral letakarjuk, és először napra tesszük, hogy hamarabb kezdjen forrni, majd az azt követő napokon naptól védett, meleg helyen tartjuk. Ha hidegek az éjszakák, akkor arra az időre a konyhába visszük. Amikor már kiforrt a leve (nem habosodik intenzíven), leszedjük a krumplit a tetejéről.

Jó időben 3-4 nap alatt kellőképpen megsavanyodik az uborka, kóstolással ellenőrizhetjük az ízét. Ekkor az uborkát tiszta üvegbe rakjuk, a levét leszűrjük és ráöntjük. Hűtőben tartjuk.

Télire is eltehetjük, ha a leszűrt levet felforraljuk, kihűtjük, és visszaöntjük az uborkára. Tetejére egy csipet Na-benzoátot szórunk, majd folpackkal és kupakkal lezárva kamrapolcra helyezzük az üveget.

Jah, és most megint újítottam: a lányom kedvéért - aki nem szereti a kapor ízét - a képen elől látható üvegbe kapor helyett egy csomó zöld fűszert tettem: néhány szál csombort, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet. Remélem, hogy ez is finom lesz, 2-3 nap múlva kiderül.

Rántott zöldségek: karfiol, cukkini és.....uborka:)

Ez most nem igazán recept, csak ötlet, hátha rajtunk kívül más is fürdik az uborkában:)

Szóval sóztam, borsoztam, kakukkfűvel szórtam először csak a karfiolt (ja, és ezt most nem főztem elő, csak egészem kis rózsákra szedtem, így is jó!) és a cukkinit. De maradt még tojás, ezért széjjelnéztem a kamrában, és már vittem is a konyhába két uborkát magammal. Hosszában és széltében kettévágtam őket, kiszedtem a magokat belőlük, az uborkát még egyszer elfeleztem hosszában, így helyes kis rudakat kaptam belőle. Picit sóztam és borsoztam, hagytam egy órát állni a többi zöldséggel. Normál módon - liszt, tojás, zsemlemorzsa - paníroztam mindet, majd a karfiolt közepes lángon, a többit nagy lángon kisütöttem.

Kevés majonézzel kevert, ízesített tejföllel ettük; fincsi volt! 

Savanyú uborka és vegyes savanyúság

Tavaly kaptam ajándékba rengeteg uborkát, de nem igazán az apróbb fajtából. Került belőle a hordóba, de készült üveges darabolt és szeletelt. Ilyet addig nem készítettem, hosszas töprengés és keresgélés után találtam egy lé receptet a füzetemben, amit kóstolás után még jól megsavanyítottam. Belevalónak uborka mellett tettem bele egy kis gyöngyhagymát, lilahagymát, csípős paprikát és néhány szelet répát dekorációnak, ahogy annak idején nagymamámtól láttam. Ráadásul volt éppen itthon friss kapor, azt is tettem bele néhány kis szálat, mondván, hogy a válogatós gyerekem (nem szereti elvileg) majd eszi a hordósat, mert az már bevált neki.
Persze mondanom sem kell, hogy akkora kedvenc lett ez a fajta savanyú (még a finnyásabbnak is), hogy teljesen meglepődtem. Így az idén bátran tudom ajánlani mindenkinek! A lé mennyisége kb. 6-7 nagyobb üvegre elegendő, de ha marad belőle, lehet tárolni a következő savanyúságokhoz.

Hozzávalók

a felöntőléhez:
4,5 l víz
45 dkg cukor
15 dkg só
1,5 kávéskanál Na-benzoát
1,5 kávéskanál borkén
1 csapott kávéskanál timsó
1/2 l 20%-os ecet
további ízesítők ízlés szerint: kapor, tárkony, torma, csípős paprika, szemes bors, mustármag, koriandermag, babérlevél, stb.

Az ecet, a borkén és az ízesítők kivételével felforraltam a hozzávalókat. Amikor zubogott, beleöntöttem az ecetet és a borként, majd elzártam, kihűtöttem.
Az alaposan kimosott üvegekbe belevágtam-beleigazgattam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket és az ízesítőket, majd az üveget teleöntöttem a kihűlt lével. Lezártam, de nem húztam rájuk a tetőt; 2-3 nap múlva kibontottam, és kicsit pótoltam még levet, ahol kicsit jobban beszívták a zöldségek. Ezután rendesen rátekertem a tetőt, és kamrába tettem a savanyúságot.

(A felső képen már "érett", állapotú savanyúság van, az alsó képen frissen elkészített uborka látható.)

Andalúziai gazpacho

Megjött végre a meleg, ezzel együtt a hideg levesek is sorra kerülnek. A tegnapit csak turmixolni és keverni kellett, a tűzhelyet be sem kellett kapcsolni hozzá. Ezt a fajta gazpachot már legalább 2 éve készítem, nagyon bevált nálunk. A "Zöldséges Ételek" c. Nova szakácskönyvből van a recept, picikét módosítva. Épp itt van az ideje, mert vannak már nap érlelte paradicsomok, roppanós uborkák és vastag héjú paprikák!

50 dkg paradicsom, 1 nagy fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 30 dkg salátauborka, 1 jó nagy zöldpaprika, kevés csípőspaprika
2 ek borecet, 2 ek olívaolaj, 1 ek paradicsompüré vagy 1 dl sűrű házi paradicsomlé, 2 mk só, 1-2 kockacukor, 2 ek száraz kenyérmorzsa, 4 dl víz

A paradicsomokat meghámoztam, négyfelé vágtam, az uborkáknak hámozás után még kikapartam a magját is, majd nagyobb szeletekre vágtam. A vöröshagymát és a paprikát nagyobb kockákra, a fokhagymát apróbb darabokra vagdaltam. Lehet mindjárt a turmixgépbe dobálni, utána egy gombnyomással egyneműsíteni az egészet. Nekem majdnem 2 liter fér bele, úgyhogy én ebben folytatom tovább a munkát, ha kisebb űrtartalmú, akkor egy nagyobb tálba kell a mixet önteni, néhány dolgot még hozzá kell keverni: a vizet, a borecetet, az olívaolajat, a paradicsompürét, a sót, a borsot és a kenyérmorzsát.
Itt meg szoktam kóstolni, nagyjából együtt kell lenni az ízeknek, de az érlelés ideje alatt - ami hűtőben történik, legalább 2 óra hosszáig - még finomabb lesz.

Mi így magában szoktuk enni, de a könyv ajánl hozzá vajon sütött kenyérkockát, uborka- és hagymakockákat.

Uborkás gombaragu

Ma délelőtt kicsit elszaladt az idő, gyorsan kellett valamit kitalálni ebédre. Elővettem a Planétás kártyákat, és keresni kezdtem valami zöldségeset, a hétvégi húsok ellensúlyozására. Gyorsan meg is találtam, egy gombás étel lett a befutó, amit eddig még sosem próbáltam.
Kicsit át kellett variálni, mert nem volt itthon marinált paradicsompaprika (megjegyzem, nálunk nem is volt soha, pedig már megéltem jó néhány évet háziasszonyi mivoltomban is). Nem is tudom, milyen lehet? (ha valaki tudja, ismeri, írjon nekem egy kommentet, ha megkérhetem...) Ehelyett egy szép piros paradicsompaprikát tettem bele, és egy ecetes uborkával többet.

Hozzávalók:

5 dkg füstölt szalonna apróra vágva
1 nagyobb fej hagyma apróra vágva
40 dkg csiperke gomba
1 paradicsompaprika
1 mokkáskanálnyi apróra vágott jó csípős paprika
3 ecetes uborka
só, bors, fél mokkáskanál tört koriander, fél mokkáskanál tört mustármag
1 teáskanál liszt
2 dl tejföl
1 csomó petrezselyemzöld

A szalonnát kiolvasztottam, kivettem a zsírból, félretettem. A zsíron megfonnyasztottam a vöröshagymát. Hozzátettem a csíkokra vágott paradicsompaprikát, a csípős paprikát, a megtisztított, felszeletelt gombát, a koriandert és a mustármagot. Sóztam, borsoztam, majd lefedtem és puhára pároltam. Mikor puha lett, hozzáadtam a csíkokra vágott ecetes uborkát. A liszttel elhabartam a tejfölt, és kevergetve megvártam, míg felrotyogott. Itt nekem kevésnek tűnt a leve, úgyhogy öntöttem még hozzá 1 decinyi vizet. 5 perc fortyogás után késznek nyilvánítottam, megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.
Párolt rizzsel ettük. Finom lett.

Vasárnap délelőtti nagyüzem+ Kovászos uborka minőségellenőrzése

Erről majdnem el is feledkeztem írni.

Kovászoltam a nyáron káposztát, tököt és uborkát is, ebből az utóbbiból többször is, mégis ez maradt ki a beírások közül.
Most szerdán délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy hirtelen felindulásból vettem uborkát, hogy még utoljára egyet savanyítok a szép időben...ami addig tartott, amíg az uborkára ráöntöttem a sós vizet, és kitettem a kertbe.
Talán ha 2 órát ha kint volt, utána úgy lehűlt a levegő, hogy be kellett hozni. Néha picit alámelegítettem az üvegnek a tűzhelyen, néha kivittük 1-2 órára melegedni, de jelentem: ebéd után leszűrtem, megkóstoltam, és szerencsére finom lett!