Tésztaszósz üvegben

Ezt a tésztaszószt bármikor elkészíthetjük, ha paradicsomlevet használunk hozzá. Üvegbe zárva kamrapolcra tehető, elővéve hipp-hopp finom tésztaételt főzhetünk a felhasználásával. 

Hozzávalók
20 dkg petrezselyemgyökér
30 dkg vöröshagyma
50 dkg sárgarépa
2 kápia paprika
1,5 kg paradicsom vagy 1,25 l natúr paradicsomlé
1 dl olaj
só
őrölt bors
tetszés szerinti fűszerek (pl. provence-i fűszerkeverék, oregánó, bazsalikom, kakukkfű stb.)

A paradicsomot megmossuk (ha kell, a hibás héját levágjuk), majd darabokra szeljük és turmixoljuk. A felkockázott hagymát forró olajon üvegesre sütjük. Hozzátesszük az aprítóban összevágott petrezselyemgyökeret és répát. Néhány percig kevergetve pirítjuk, majd beleszórjuk a kis kockákra vágott kápiát. Néhány perc múlva beleöntjük a paradicsomot. Kis lángra tesszük, és 2-3 óra alatt besűrítjük. Amikor már majdnem kész, fűszerekkel ízesíthetjük.

A mártást kisebb, tiszta üvegekbe szedjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Száraz dunsztban hagyjuk lehűlni. 

Tipp: főtt tésztára szószként vagy melegszendvics ízesítéséhez használhatjuk, de a fűszeres változat mártogatósként is kiváló.

Szirupban eltett narancs

Ez a poszt alaposan kilóg a sorból, abszolút nem diétás, sőt...... Egy ősrégi, elfelejtett receptem a Kifőztük magazinból, és hátha lesz, aki hasznát veszi :)  (Egyébként emlékszem, hogy nagyon finom volt :))

Hozzávalók 3 db 380 ml.es üveghez
1 kg (bio)narancs
1 citrom leve
1 kg kristálycukor
2 dl víz

A narancsokat alaposan megmossuk, kefével megsúroljuk, a héjukat kötőtűvel néhány helyen megszurkáljuk, és nagyobb befőttesüvegbe tesszük (az enyém 4,25 l-es). Annyi vizet engedünk rájuk, amennyi ellepi őket. A feljövő gyümölcsöket kisebb, vékony, hajlítható lapocskával (pl. tejfölösdoboz tetejével) többször visszanyomjuk a víz alá, amíg ott nem maradnak. Az 5 napig tartó áztatás alatt naponta cseréljük a vizet, hogy a héj kesernyés íze eltávozzon.

Ezt követően negyedekbe vágjuk a narancsokat, kimagozzuk, majd keresztben egész vékonyan fölszeleteljük őket. Közepes nagyságú edényben fölforraljuk a vizet a cukorral, majd amikor erősen habzik, beletesszük a narancsszeleteket és a citromlevet. Időnként óvatosan megkavarva addig főzzük, amíg a szirup be nem sűrűsödik. Ekkor villával tiszta üvegekbe szedjük a gyümölcsöt, és ráöntjük a szirupot. 

A kupakkal lezárt üvegeket 5 percre megfordítjuk, majd talpukra állítva polcra tehetjük őket.

A megkezdett üveget tartsuk hűtőszekrényben. A pici darabokra vágott narancs süteményekbe, krémekbe használható.

Hamis csalamádé

Kényszerszülte megoldás volt: az idén az uborkánk egyfolytában ontotta (és a mai napig még mindig ezt teszi :)) a termést. És ahelyett, hogy egyfolytában piacra jártam volna a csalamádé további hozzávalóiért, úgy gondoltam, abból "főzünk", amink van – illetve kevés vöröshagyma, illetve itt-ott piros színű paprika hozzáadásával oldottam meg a "problémát"... Azt mondtam, bárcsak minden évben hasonló gondunk legyen :)

Hozzávalók 4 db 720 ml-es üveghez
2 kg kisebb méretű uborka
40 dkg vöröshagyma
2 kápia paprika
15 dkg cukor vagy ennek megfelelő édesítőszer
3 dkg asztali só
1/2 teáskanál őrölt bors
1/2 teáskanál nátrium-benzoát
1/2 teáskanál borkénpor
2,5 dl 10%-os ecet
1 púpozott teáskanál mustármag

 A megtisztított zöldségeket vékonyra gyaluljuk. Rászórjuk a fűszereket, a tartósítószert, ráöntjük az ecetet. Alaposan összeforgatjuk, majd hűvös helyen 1 napot állni hagyjuk, közben néhányszor megkeverjük. Tisztára mosott üvegekbe szedjük, mindegyikre tetőt csavarunk, és a kamrapolcon a végleges helyére tesszük.

Tipp: frissen elkészítve – akkor nem kell bele tartósító – is nagyon finom.

Sárgabaracklekvár keverés nélkül

Tavaly nyáron rengeteg sárgabarackunk termett, ezért bátran kísérleteztem. A cél az volt, hogy a szilvalekvár mintájára, kevesebb munkával tudjak finom lekvárt főzni. Ez elsőre is annyira jól sikerült, hogy még további 2 adag követte 😊 Az idén sajnos ez nem jön össze, mert 5, azaz öt szem barack termett, de bízom benne, hogy jövőre újra sorra kerülhet a projekt.

A recept eredetileg a júliusi Kifőztük magazinban jelent meg.

Hozzávalók kb. 8 l-es edényhez

5 kg sárgabarack

édesítő (ízlés szerint)

A gyümölcsöt alaposan megmossuk, kettévágjuk, kimagozzuk. Vastag aljú edény aljába – 2 sorban – félbevágott gyümölcsöt pakolunk. A maradék gyümölcsöt tovább aprítjuk, úgy rétegezzük a tetejére – így több fér majd az edénybe, másrészt hamarabb szétfő. Beleöntünk 2 dl vizet, és előbb közepes, majd amikor apadni kezd a gyümölcs, egyre kisebb lángon főzzük tovább – de nem nyúlunk hozzá, nem kavargatjuk; több óra szükséges, amíg ennyi gyümölcs szép lassan lekvárrá alakul. Amikor a mennyisége kb. a harmadára csökken, illetve az látszik, hogy csak itt-ott bugyog a barackdarabok között kevés lé, beleszórjuk az édesítőt (vagy a cukrot, ha a végtermék nem diétás felhasználásra kerül), és folyamatosan kevergetve tetszőleges sűrűségűre főzzük a lekvárt. Ezután tiszta, csírátlanított üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tipp: lehet kevés ecettel kiöblíteni az edény alját, mint a szilvalekvárnál, de jó minőségű lábosnál nem szükséges. Szüneteltethetjük közben a főzést, ha nem érünk rá egyszerre ennyi időt otthon tölteni, ilyenkor tegyünk az edényre fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. Ha egészen sűrű lesz, biztosan nem folyik ki a sütőben sülő süteményekből, ha kicsit folyósabbra hagyjuk, jó lesz dió- vagy máktöltelék alá, kenyérre, kalácsra kenni, valamint egyéb felhasználásra.

Ribizliöntet nyírfacukorral

Friss recept, a júliusi Kifőztükben jelent meg.

​

Hozzávalók 4-5 dl-hez
50 dkg ribizli
12-16 dkg nyírfacukor
1 csipet himalájai só

A ribizlit leszemeljük, alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük. A nyírfacukrot 1 dl vízzel felfőzzük, és a szirupot nagy lángon kb. a felére forraljuk. Beleborítjuk a gyümölcsöt, és forrás után még 5-7 percig rotyogtatjuk. Üveg(ek)be töltjük, hűtőben tároljuk. Süteményhez, fagylalthoz kínáljuk.

Tipp: ha a gyümölccsel együtt 1 késhegynyi citromsav is kerül bele, akkor az öntet hűtés nélkül is eláll. Ez esetben először fóliával, majd kupakkal zárjuk le az üveget, és  5 percre fejtetőre állítjuk. Felhasználásig kamrapolcon tároljuk.

Jostalekvár

Kaptam egy ismerősömtől először fél kiló, azután egy kiló jostát. Hallani hallottam már erről a gyümölcsről, de eddig nem volt hozzá szerencsém. A fekete ribizli és az egres keresztezéséből született, az illatán határozottan lehet is érezni azokat. Frissen fogyasztva sok benne a C vitamin, és jelentős az antioxidáns tartalma is.

Miután amúgy is lekvár-, illetve dzsemfőzési lázban égek, ezért ebből a gyümölcsből is az lett:) Az első, kisebb adagot belefőztem egy vegyes lekvárba, ami meggyből, sárgabarackból, jostából és passzírozott málnából állt össze, az is nagyon finom lett. A második adagot már tisztán jostából főztem, mert kíváncsi voltam, milyen lesz magában; hát remek!:)

Az ügymenet nagyon egyszerű, ráadásul kellően gyors is, mert a jostának nyilván elég magas a pektintartalma; mondjuk adatot nem találtam erre vonatkozólag, de mindenféle zselésítő nélkül hamar sűrűsödött. Tehát az alaposan megtisztított gyümölcsöt kevés vízzel puhára pároltam, botmixerrel pürésítettem. és kavargatva addig főztem, amíg a fakanál nyoma a lekvárban meg nem maradt. Ekkor szórtam bele 30 dkg xilitet, tovább kevergetve a tűzhelyen besűrítettem, és üvegekbe szedtem. 5 percre fejre állítottam, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

Kb. 8 dl lekvár lett belőle, gyönyörű rubintpiros, picit savanykás-édeskés. Nagyon finom barna, magvas, pirított kenyérre kenve (persze a saját kenyeremre:), alatta pici vaj......hmmmm, mostanában ez az egyik kedvenc reggelim!:)

Grépfrútdzsem

Még most éppen lehet kapni grépfrútot, ha kipróbálnátok ezt a receptet; szerintem nagyon-nagyon érdemes! Gyönyörű a színe és nagyon finom az íze, aki szereti ezt a gyümölcsöt, az a lekvárt is dicsérni fogja:) A recept a májusi Kifőztükben jelent meg.

Hozzávalók kb. 3 dl-hez

2 nagy piros grépfrút (kb. 70 dkg)
2 evőkanál frissen facsart citromlé
1/2 tasak 4:1 lekvárzselésítő
8-10 dkg xilit (ízlés szerint)

A gyümölcsöt meghámozzuk úgy, hogy a fehér részét is levágjuk róla. (Az a legegyszerűbb, ha a grépfrútot vágódeszkára állítjuk, éles késsel levágjuk az alját és a tetejét, majd az alakját követve az oldaláról is eltávolítjuk a héját.) Ezután késsel vagy kézzel a hártyát is kiszedjük a gerezdek közül, és a gyümölcs levét, valamint az apróra vágott húsát lábosba gyűjtjük. Belekeverjük a zselésítőt, felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadva, közepes tűzön még 5 percig hagyjuk főni. Ezután a lekvárt csírátlanított üvegbe szedjük, a kupakot rácsavarjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Amikor kihűlt, kamrapolcra tesszük.

Tipp: nagyon finom kaláccsal, de én a legjobban pirított barna, magos kenyérre kenve szeretem a lekvárt; egy kedves barátunk kínálta így évekkel ezelőtt, és azóta ez lett a kedvencem!:)

Szilvalekvár...hogyan? 2. verzió, cukor és keverés nélkül

A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)

Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

Meggylekvár és meggy ivólé, egy lépésben

Egyszerre készült, a meggylé a lekvár - jó értelemben vett - "mellékterméke" lett. Aki már főzött meggylekvárt, az tudja, hogy amikor az ember elkezdi melegíteni a meggyet, akkor pillanatok alatt rengeteg levet ereszt. A lekvárhoz ezt a sok levet el kéne párologtatni róla, ami szerintem pazarlás.... Ezért a nagyja levét leszedem róla még az elején, abból lesz az ivólé, majd a maradék lében nagyon puhára főzöm a meggyet, abból lesz a lekvár. Szerintem ez így teljesen logikus, ugye?:)

Hozzávalók:

meggy
cukor vagy édesítő
4-5 kg gyümölcshöz 1 csomag lekvár kocsonyásító 4.1 vagy 3.1

Pontos mennyiségeket nem írok, nem sok értelme van, ugyanis a gyümölcsök nem egyformán lédúsak, nem egyformán édesek vagy savanyúak. 

A meggyet válogatás és alapos tisztítás után kimagozzuk, majd lábosba tesszük. Forralni kezdjük, és megvárjuk, amíg jó sok lé nem lesz rajta; közben időnként megkavarjuk. A lé nagyját merőkanállal lábosba szedjük, ízlés szerint édesítjük, literenként egy nagyobb csipet citromsavat szórunk bele, és felforraljuk. Tiszta üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. (A levet literenként kb. 2 dl vízzel hígíthatjuk is, attól még nem változik az íze.) 

Ezzel a lépéssel az ivólé-projekt be is fejeződött!:)

Az ivólé készítése közben azért ne feledkezzünk meg a lekvárról, hagyjuk lassan forrni, és időnként keverjünk rajta egyet. Megvárjuk, amíg alig marad alatta lé, és a gyümölcs teljesen puha lesz. A meggyet hagyhatjuk egyben, vagy - nagyon alaposan megtisztított - botmixerrel pépesíthetjük egy részét vagy az egészet is, attól függően, mire szeretnénk majd használni. (Sajnos a darabos dzsemmel nem lehet szépen összeragasztani a linzereket, én éppen ezért idén az egészet leturmixoltam.) Ezután ízlés szerint édesítjük, a tetejére szórjuk a kocsonyásító anyagot, és sűrűn kavargatva készre főzzük a lekvárt. Tiszta üvegekbe töltjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk őket. Ezután az üvegeket visszaforgatjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.

(Régebben a leszedett léből meggyszörpöt készítettem, akkor a léhez literenként fél kiló cukrot szórtam, és úgy főztem fel. Egyebekben úgy jártam el vele, mint az ivólével.)

U. i.: tavaly főztem már ivólevet almából, hatalmas sikere volt, azután annak a mintájára körtéból és vegyes gyümölcsökből is. Remélem, ezt is hasonlóan szeretni fogjuk:)

Kandírozott gyömbér

Évek óta készülök, hogy megpróbálom otthon elkészíteni ezt a finomságot, mert nagyon szeretem, de az üzletekben kapható, kész változat horror áron van, ráadásul nyilvánvalóan tartalmaz még néhány tartósítófélét is. Pedig ha tudtam volna, hogy ennyire egyszerű, akkor már rég eszegethetném a sajátomat:) Ráadásul olyan hamar készen van, hogy last minutos gasztroajándéknak is kitűnő lehet!

Tegnap voltunk vásárolni, és az egyik multiban ötszázvalahány forintért árulták a gyömbért kilónként, így rögtön belepottyant a kosárba 3 gyönyörű, friss, vastag darab, így még hámozni is egyszerű volt. És késő este már lehetett kóstolgatni is!

Praliné Zsuzsi receptjéből indultam ki, de mivel nincs cukorhőmérőm, nem támaszkodhattam sokáig a leírás további részére. És a végén kiderült, hogy adta magát a dolog, mikor van készen, nem is kellett gondolkozni:)

Hozzávalók:

25 dkg friss, hámozott gyömbér

37 dkg cukor + 5-6 dkg a forgatáshoz

3 dkg akácméz

csipet só

A gyömbért - ha szükséges, keresztben kettévágva - vékonyan felszeleteljük. Kisebb lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, felforraljuk, 10 percig alacsonyabb lángon rotyogtatjuk, végül leöntjük róla a vizet. Ezt a műveletet még egyszer elvégezzük.

Ezután a lábosban lévő gyömbérre fél liter vizet töltünk, beletesszük a cukrot, a mézet és a sót, majd felforraljuk. Kicsivel csendesebb lángra téve főzzük addig, amíg a lé habozni nem kezd és a gyömbérszeletek opálos színűvé nem válnak. Ekkorra a lé besűrűsödik és a gyömbér megpuhul; nekem ez kb. 1.5 óra volt. Akkor a gyömbért szűrővel - két-három részletben - kiszedjük, lecsöpögtetjük, és egy tálkában lévő maradék cukorhoz téve átrázogatjuk, hogy az mindenütt befedje. 

Sütőpapíros tálcára téve megszárítjuk, majd lezárt üvegben tároljuk. 

Gyakorlatilag ma reggelre ki is száradt, de még néhány órára visszateszem a fotózás után a tálcára. A szirupot üvegbe öntöttem, és teát fogunk vele ízesíteni, úgyis az egyik nagy kedvenc a citromos-gyömbéres tea! Habár biztosan limonádéba sem lesz az rossz, ha ahhoz támadna kedvünk;)

Citromfűszörp és mentaszörp

Az elmúlt pár napban őrült iramban kezdtem menteni a menthetőt. Amikor bejön a hideg, olyankor a fűszernövények - ugyan nem egyforma gyorsasággal -, de elkezdenek sárgulni, potyogni, tönkremenni. És nekem még mindig gyönyörű, buja volt a citromfű és a menta is, sajnáltam volna, ha tönkremegy, ezért Tücsökbogár receptjei alapján szörpöt gyártottam belőlük. Nem sokat, úgy össz-vissz 8-9 litert;))

Úgy gondoltam, jobb, ha egyszerre túlteszem magamat rajta, nem is csalódtam, mert egy edényben (egymás után: először a citromfüvest, utána a mentást) megfőztem, egy tölcsért és fakanalat használtam, és egy takarítást kellett utána csinálni...

(Mondjuk, volt és van is még fűszer, néhány fotó is a tartósításokról, úgyhogy várható még ez-az tőlem a következő napokban, felrakom sorban, ahogy az időm engedi.)

Mi is kell a szörpökhöz?

Citromfűszörp (kb. 3 literhez, én ezt kapásból dupláztam)

2 jó nagy marék citromfű
2 citrom
2 liter víz
2 kg cukor
5 dkg citromsav

Mentaszörp

2 nagy marék menta
2 citrom
2 liter víz
2 kg cukor
5 dkg citromsav

Először is be kell áztatni a leveleket a citromszeletekkel együtt vízbe egy napra, utána jöhet csak a móka.

Az elkészítéskor nagy lábasba öntjük az üveg tartalmát, majd hozzáöntjük a cukrot és a citromsavat. Forrás után még negyedórán át főzzük a szörpöt, majd kiszedjük a növényt meg a citromot, és a lét azon forrón tiszta üvegekbe szűrjük. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Jelen pillanatban az én szörpjeim még dunsztolódnak. A citromszeleteket üvegbe szedtem és hűtőbe tettem, mert megkóstoltam, és isteni finom. Majd apróra vágva beteszem süteményekbe, szerintem nem fog rosszat tenni velük;)

Almapüré üvegben

Nálunk még mindig hullik az alma... Az ivólé után még egy felhasználási ötletet adok, ebben sem fog csalódni, aki kipróbálja. A recept eredetileg ugyancsak a szeptemberi Kifőztük magazinban jelent meg.

Kollégista gyerekeim kedvére kezdtem készíteni évekkel ezelőtt ezt a házi „konzervet”, nálunk nagyon bevált. Hús mellé, de akár desszertnek is fogyaszthatjuk. A cukor mennyisége függ az almától, de nem érdemes túlédesíteni, hagyjuk a gyümölcs ízét érvényesülni. Ugyanez érvényes a fahéjra is, habár az utóbbit akár el is hagyhatjuk. Ebből az almamennyiségből kb. 9 dl szósz lesz.

Hozzávalók 3 kis üveghez

1 kg érett alma (85-90 dkg almahús tisztán mérve)

3-5 dkg cukor (almától és ízléstől függően)

csipet őrölt fahéj (ízlés szerint)

Az almát meghámozzuk, a magházát eltávolítjuk, a húsát kockára vágjuk. Lábosba tesszük, és közepes lángon, fedő alatt pároljuk, párszor átkeverjük. Néhány perc alatt az alma megpuhul (egy része szét is esik); akkor rászórjuk a cukrot, a fahéjat, és még 3-5 percig főzzük.

Forrón tiszta üvegekbe szedjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Akár egy évig is eláll a kamrában.

Narancs szirupban eltéve

Kiderült az előző bejegyzésnél, hogy ez a recept sem került fel még a blogra. Eredetileg a tavaly áprilisi Kifőztük gasztromagazinban jelent meg, jelenleg még a régi számok is letölthetők az oldalról.

Szóval ha szeretnénk nyáron is élvezni a narancs ízét, zárjuk üvegbe!

Hozzávalók

1 kg narancs

1 kg kristálycukor

2 dl víz

3 db 380 ml-es üveg

A narancsokat alaposan megmossuk, kefével megsúroljuk. A héját kötőtűvel néhány helyen megszurkáljuk, majd nagyobb befőttesüvegbe tesszük (az enyém 4,25l-es) és annyi vizet engedünk rá, amennyi ellepi. Egy kisebb, vékony, hajlítható lapocskával (pl. tejfölös doboz tetejével) többször visszanyomjuk a víz alá a feljövő gyümölcsöket, amíg a víz alatt nem maradnak.

5 napig áztatjuk, a vizet naponta cserélve, hogy a héjának kesernyés íze eltávozzon.

Készítéskor a narancsot negyedekbe vágjuk, kimagozzuk, majd egészen vékonyan felszeleteljük keresztben. Közepes nagyságú edényben a vizet a cukorral felforraljuk, majd amikor erősen habzik, beletesszük a narancsszeleteket. Időnként óvatosan megkavarva addig főzzük, amíg a szirup be nem sűrűsödik. Ekkor a gyümölcsöt villával szedjük tiszta üvegekbe, majd öntsük rá a szirupot. Csavarjuk a tetejére a kupakot, majd az üvegeket fordítsuk meg 5 percre. Ha letelt az idő, visszafordíthatjuk és polcra tehetjük.

A megkezdett üveget tartsuk hűtőszekrényben. Pici darabokra vágva süteményekbe használható.

Meggyes sárgabarackdzsem

Még mindig befőzés!! ugye nem unjátok? én pedig keresem a finom változatokat. Megint találtam egyet, leírom, mert még véletlenül elfelejtem, pedig nagyon nem szeretném, mert ez is fincsi!

Hozzávalók

1 kg tisztított, nagyobbra darabolt sárgabarack
30 dkg magvalt meggy (jó édes volt)
35 dkg cukor
1 csomag 3:1 dzsemfix

A meggyet kimagozás után felforraltam, majd állni hagytam; az volt a cél, hogy a levét kicsit kiengedje. A nagyja levét pohárba öntöttem, megittuk (kb. 1,5 dl volt).
Közben megtisztítottam a barackot, hozzátettem a meggyhez. Rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, felforraltam, utána még 4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, majd 10 percre fejre állítottam őket. Az idő letelte után a helyükre tettem a kamrában.

Ribizlis sárgabarackdzsem (+ helyzetjelentés)

Nagyon régen írtam utoljára, pedig isten bizony főzök, nem éhezünk:))
Mentségül néhány dolog, ami miatt kevesebbet vagyok mostanában:

- Nyár van, még ha az időjárás nem is tudja időnként. Tele van a piac zöldségekkel. Főzés előtt pedig sokszor csak megnézem, mi van itthon, készül belőle valami finomság, sőt néha le is fényképezem. Néhány nap múlva, ha meg akarom írni, már halvány lila fogalmam sincs, hogy mi volt benne... gondolom, más is járt már így:)

- Befőzünk ezerrel! Szerencsére az idén van gyümölcs bőségesen, nem kell visszatartani magamat. Ami megterem a kertben, az bekerül üvegbe, vagy aszalódik, vagy a mélyhűtőben csücsül felhasználásig.

- Ritkán főzök új dolgokat, a blogomon lévő kb. 500 recept kiváló alap szerintem menük összeállításához:) ha mégis sikerül valami izgalmasat kitaláljak, akkor az a Kifőztükbe készül.

A héten azonban hirtelen ötletből főztem egy finom lekvárt, amit meg kell osszak veletek, jövőre direktben is készül majd nálam.

Szedtem kevés ribizlit a kertben a sárgabarack mellett, ami önmagában nem igazán lett volna elég semmihez. Lelki szemeim előtt megjelent egy pöttyös baracklekvár, amely kevés idő múlva már üvegben (és kenyéren) landolt.

Hozzávalók 3 kisebb üveg lekvárhoz:

1,1 kg sárgabarack
20 dkg ribizli
35 dkg cukor
1 csomag dzsemfix 3:1

A gyümölcsöket megtisztítottam, a barack héját lehúztam, kimagoztam, rusztikus darabokra vágtam.
Lábosba tettem a barackot, rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, kevergetve felforraltam. Beletettem a ribizliszemeket, és onnantól még 3-4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, kupakot csavartam rájuk, majd 10 percre tetejükre fordítottam az üvegeket. Az idő leteltével talpukra fordítva tettem őket a kamrapolcra, a maradékot pedig egy kis tálba.
Nagyon finom lett!

Zellerlevél tartósítása télire

Megjöttek az éjszakai fagyok, tehát itt az ideje, hogy ha úgy szeretitek az ételben ezt a zöldfűszert, mint én, akkor legyen belőle megfelelő mennyiség addig, amíg majd megint kisüt a nap.

Petrezselyemzöldet még csak-csak sikerül vásárolni egész télen is, de zellerlevelet a leghidegebb hónapokban és tavasszal nem nagyon. Ezért már évek óta ezzel a módszerrel teszek a mélyhűtőbe belőle; egyszerű és gyors megoldás, ráadásul ugyanolyan íze lesz az ételben, mint nyáron. Lehet petrezselymet is csokorban fagyasztani, ha valakinek fér a mélyhűtőjébe, kisebb mennyiséget én is szoktam így betenni, de azt leginkább felaprítva, dobozban tárolom.

A módszer pedig az, hogy a zöldeket alaposan - áztatással, utána alapos öblítéssel - megtisztítom és konyharuhán megszárítom. 1-2 szárat összefogok, összehajtok, és egy darab folpackba jó szorosan becsomagolom. Zárható műanyag dobozba teszem, utána pedig a mélyhűtőbe.

Savanyú uborka és vegyes savanyúság

Tavaly kaptam ajándékba rengeteg uborkát, de nem igazán az apróbb fajtából. Került belőle a hordóba, de készült üveges darabolt és szeletelt. Ilyet addig nem készítettem, hosszas töprengés és keresgélés után találtam egy lé receptet a füzetemben, amit kóstolás után még jól megsavanyítottam. Belevalónak uborka mellett tettem bele egy kis gyöngyhagymát, lilahagymát, csípős paprikát és néhány szelet répát dekorációnak, ahogy annak idején nagymamámtól láttam. Ráadásul volt éppen itthon friss kapor, azt is tettem bele néhány kis szálat, mondván, hogy a válogatós gyerekem (nem szereti elvileg) majd eszi a hordósat, mert az már bevált neki.
Persze mondanom sem kell, hogy akkora kedvenc lett ez a fajta savanyú (még a finnyásabbnak is), hogy teljesen meglepődtem. Így az idén bátran tudom ajánlani mindenkinek! A lé mennyisége kb. 6-7 nagyobb üvegre elegendő, de ha marad belőle, lehet tárolni a következő savanyúságokhoz.

Hozzávalók

a felöntőléhez:
4,5 l víz
45 dkg cukor
15 dkg só
1,5 kávéskanál Na-benzoát
1,5 kávéskanál borkén
1 csapott kávéskanál timsó
1/2 l 20%-os ecet
további ízesítők ízlés szerint: kapor, tárkony, torma, csípős paprika, szemes bors, mustármag, koriandermag, babérlevél, stb.

Az ecet, a borkén és az ízesítők kivételével felforraltam a hozzávalókat. Amikor zubogott, beleöntöttem az ecetet és a borként, majd elzártam, kihűtöttem.
Az alaposan kimosott üvegekbe belevágtam-beleigazgattam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket és az ízesítőket, majd az üveget teleöntöttem a kihűlt lével. Lezártam, de nem húztam rájuk a tetőt; 2-3 nap múlva kibontottam, és kicsit pótoltam még levet, ahol kicsit jobban beszívták a zöldségek. Ezután rendesen rátekertem a tetőt, és kamrába tettem a savanyúságot.

(A felső képen már "érett", állapotú savanyúság van, az alsó képen frissen elkészített uborka látható.)

Vödrös savanyúság

A Kifőztük újság 5. számában jelent meg a recept, az újság még letölthető az előbb belinkelt oldalról.

Szerintem most már igazán itt az ideje, hogy kezdjük feltölteni a készleteket, lehet izzítani az üres kisebb-nagyobb hordókat, vödröket, üvegeket. Az elkészített savanyúság sikere garantált, nálunk már vagy 8-10 éve így készül el; ha az intelmeket - a recept végén - betartjuk, akkor biztosan nem is fog elromolni. Nekem egy 30 literes kis hordóm van, ahhoz adok alapreceptet, illetve abból lehet kisebb mennyiségekre osztani a felöntőlevet.

Hozzávalók:

12,5 l víz
7,5 dl 20 %-os ecet
65 dkg (nem jódos!) só
1, 20 kg kristálycukor
60 g egész feketebors
5 g babérlevél
15 g mustármag
15 g koriandermag
35 g timsó
15 g citromsav
40 g nátrium-benzoát

10 g borkén
szeletelt torma

6 l vizet felforralunk az ecettel, a sóval, a cukorral, a borssal, a babérlevéllel, a mustármaggal, a korianderrel, a timsóval, a citromsavval és a na-benzoáttal. Időnként meg kell kavarni, mert a cukor oda tud égni az aljához! Levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk, majd 6,5 l hideg vízzel együtt az edénybe öntjük, teljesen kihűtjük. Hozzákeverjük a borként és a szeletelt tormát.
Ebbe az edénybe tehetjük folyamatosan az alaposan megtisztított zöldségeket: apró vagy közepes nagyságú egész uborkát, kicsi dinnyét, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát, karfiolrózsát, sárgarépa hasábot. Akár 3-4 hét múlva fogyasztható, de 1 évig is eláll.

Tippek:
-alaposan vizsgáljuk meg a zöldségeket, mindenképpen frissek, kemények, egészségesek legyenek!
-tehetünk ebbe a lébe almapaprikát vagy káposztával töltött paprikát is, de akkor inkább vegyünk ki a levéből és tegyük külön kisebb vödörbe vagy üvegekbe. Ennek az az oka, hogy az almapaprikák sokszor rejtetten hibásak, és ha egy elromlik, akkor az egész mennyiség megromolhat (volt rá példa...). A káposztával töltöttből pedig folyamatosan esnek ki a kis darab káposzták és az egész lé tele lesz vele.
-a vödörbe ne nyúljunk kézzel, csak tiszta villával!
- a zöldségek tetejére az első hónapban tegyünk egy nagy tányért, ami leszorítja a lé alá a zöldségeket és keverjük meg egy tiszta eszközzel lehetőleg naponta.

Még több savanyúság recept nálam:

Mézes céklasaláta
Csalamádé
Paprika savanyúság Aliztól

Citromos cseresznyelekvár

Az idén ez az első lekvárom. Azt gyanítom, hogy ebben az évben nem fogok megszakadni a lekvárfőzésben:( Abból szeretek befőzni, ami gyümölcs nekünk terem, és a fákon elenyésző mennyiségű gyümölcs van. Egyedül talán a cseresznye az, amiből van egy kicsivel több, csak iszonyatos tempóban romlik a fán; ezért inkább leszedtük, ami volt, és főztem belőle lekvárt.

Nem szoktam túlbonyolítani a lekvárfőzést. Legtöbbször hagyományosat főzök, ebben pedig nem követek szabályokat. Megmosom, (kimagozom), feldarabolom a gyümölcsöt, felteszem a tűzre, és ritkábban megkavarva addig főzöm, amíg a leve nagyjából elfogy; ekkor teszek hozzá valamilyen ízesítőt, ha akarok (most 1 citrom reszelt héját és a levét adtam hozzá), szórok hozzá annyi cukrot, hogy az ízlésemnek megfeleljen, kavargatva addig főzöm, míg sűrű lesz. Ezután üvegbe teszem, ráteszem a kupakot, fejre állítom 5 percre; ha lejárt az idő, vagy száraz dunsztba teszem vagy a kamra polcára.

A lényeg az, hogy a gyümölcs és az üveg tiszta legyen, akkor nem éri baj a kész lekvárt. A cukorral pedig kifejezetten spórolni szoktam, most úgy bő 1 kilogramm gyümölcshöz 20 dkg cukor került. Tartósítót nem szoktam beletenni, nincs rá szükség, mert a hosszú főzési idő segíti a csírátlanítást.

Medvehagymás-kecskesajtos cicatelli tészta

Nagyon egyszerű ebédünk volt, pár perces második fogás, ráadásul teljesen idényétel. Nem is próbálom ragozni, íme a recept! Hozzávalók 2 személyre: 25 dkg cicatelli tészta vagy másféle tészta 2 evőkanál olívaolaj 4 evőkanál olajos turmixolt medvehagyma*

10 dkg kecskesajt

2 dl tejszín só, bors, csípős pirospaprika parmezánsajt a tetejére

Az olajat felhevítem, ráteszem a medvehagymát, kicsit megpirítom rajta, de nem viszem túlzásba:) Ráöntöm a tejszínt, sózom, borsozom, kicsi csípőset szórok rá. Beleteszek kecskesajt darabkákat, beleolvasztom.Közben megfőzöm a tésztát a zacskón lévő utasítás szerint, a szószba teszem. A tányéron megszórtuk parmezánsajttal. (kb. 20-25 perces étel) * A medvehagymát alaposan megmostam, igyekeztem törlőkendők között megszárítani. Jókaja ötlete alapján késes aprítóban egy kis olívaolajjal apróra vágtam, tárolóedénybe, majd mélyhűtőbe tettem annyit, ami a tésztakészítés után megmaradt. Jókaja szerint az olaj megakadályozza, hogy teljesen összefagyjon, kanállal fogok tudni belőle kaparni, amikor szükségem lesz rá.