A következő címkéjű bejegyzések mutatása: savanyúság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: savanyúság. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 30.

Savanyú uborka és vegyes savanyúság



Tavaly kaptam ajándékba rengeteg uborkát, de nem igazán az apróbb fajtából. Került belőle a hordóba, de készült üveges darabolt és szeletelt. Ilyet addig nem készítettem, hosszas töprengés és keresgélés után találtam egy lé receptet a füzetemben, amit kóstolás után még jól megsavanyítottam. Belevalónak uborka mellett tettem bele egy kis gyöngyhagymát, lilahagymát, csípős paprikát és néhány szelet répát dekorációnak, ahogy annak idején nagymamámtól láttam. Ráadásul volt éppen itthon friss kapor, azt is tettem bele néhány kis szálat, mondván, hogy a válogatós gyerekem (nem szereti elvileg) majd eszi a hordósat, mert az már bevált neki.
Persze mondanom sem kell, hogy akkora kedvenc lett ez a fajta savanyú (még a finnyásabbnak is), hogy teljesen meglepődtem. Így az idén bátran tudom ajánlani mindenkinek! A lé mennyisége kb. 6-7 nagyobb üvegre elegendő, de ha marad belőle, lehet tárolni a következő savanyúságokhoz.



Hozzávalók

a felöntőléhez:
4,5 l víz
45 dkg cukor
15 dkg só
1,5 kávéskanál Na-benzoát
1,5 kávéskanál borkén
1 csapott kávéskanál timsó
1/2 l 20%-os ecet
további ízesítők ízlés szerint: kapor, tárkony, torma, csípős paprika, szemes bors, mustármag, koriandermag, babérlevél, stb.

Az ecet, a borkén és az ízesítők kivételével felforraltam a hozzávalókat. Amikor zubogott, beleöntöttem az ecetet és a borként, majd elzártam, kihűtöttem.
Az alaposan kimosott üvegekbe belevágtam-beleigazgattam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket és az ízesítőket, majd az üveget teleöntöttem a kihűlt lével. Lezártam, de nem húztam rájuk a tetőt; 2-3 nap múlva kibontottam, és kicsit pótoltam még levet, ahol kicsit jobban beszívták a zöldségek. Ezután rendesen rátekertem a tetőt, és kamrába tettem a savanyúságot.

(A felső képen már "érett", állapotú savanyúság van, az alsó képen frissen elkészített uborka látható.)

2010. augusztus 9.

Vödrös savanyúság


A Kifőztük újság 5. számában jelent meg a recept, az újság még letölthető az előbb belinkelt oldalról.

Szerintem most már igazán itt az ideje, hogy kezdjük feltölteni a készleteket, lehet izzítani az üres kisebb-nagyobb hordókat, vödröket, üvegeket. Az elkészített savanyúság sikere garantált, nálunk már vagy 8-10 éve így készül el; ha az intelmeket - a recept végén - betartjuk, akkor biztosan nem is fog elromolni. Nekem egy 30 literes kis hordóm van, ahhoz adok alapreceptet, illetve abból lehet kisebb mennyiségekre osztani a felöntőlevet.

Hozzávalók:

12,5 l víz
7,5 dl 20 %-os ecet
65 dkg (nem jódos!) só
1, 20 kg kristálycukor
60 g egész feketebors
5 g babérlevél
15 g mustármag
15 g koriandermag
35 g timsó
15 g citromsav
40 g nátrium-benzoát

10 g borkén
szeletelt torma

6 l vizet felforralunk az ecettel, a sóval, a cukorral, a borssal, a babérlevéllel, a mustármaggal, a korianderrel, a timsóval, a citromsavval és a na-benzoáttal. Időnként meg kell kavarni, mert a cukor oda tud égni az aljához! Levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk, majd 6,5 l hideg vízzel együtt az edénybe öntjük, teljesen kihűtjük. Hozzákeverjük a borként és a szeletelt tormát.
Ebbe az edénybe tehetjük folyamatosan az alaposan megtisztított zöldségeket: apró vagy közepes nagyságú egész uborkát, kicsi dinnyét, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát, karfiolrózsát, sárgarépa hasábot. Akár 3-4 hét múlva fogyasztható, de 1 évig is eláll.

Tippek:
-alaposan vizsgáljuk meg a zöldségeket, mindenképpen frissek, kemények, egészségesek legyenek!
-tehetünk ebbe a lébe almapaprikát vagy káposztával töltött paprikát is, de akkor inkább vegyünk ki a levéből és tegyük külön kisebb vödörbe vagy üvegekbe. Ennek az az oka, hogy az almapaprikák sokszor rejtetten hibásak, és ha egy elromlik, akkor az egész mennyiség megromolhat (volt rá példa...). A káposztával töltöttből pedig folyamatosan esnek ki a kis darab káposzták és az egész lé tele lesz vele.
-a vödörbe ne nyúljunk kézzel, csak tiszta villával!
- a zöldségek tetejére az első hónapban tegyünk egy nagy tányért, ami leszorítja a lé alá a zöldségeket és keverjük meg egy tiszta eszközzel lehetőleg naponta.

Még több savanyúság recept nálam:

Mézes céklasaláta
Csalamádé
Paprika savanyúság Aliztól

2009. október 20.

Paprikasavanyúság Aliztól


Elkészült; nem teljesen abban az összetételben, ahogy Alíznál, de annyira rákattantam a leírás nyomán, hogy muszáj volt kipróbálni. Van benne kápia paprika, egy hasonló piros és zöld fajta, valamint paradicsompaprika és 2 db hegyes, erős paprika. 2,5 kg volt összesen, abból négy 7 dl-es üveggel lett úgy, hogy a levét is szétosztottam. És miután nincs 9 %-os besztercei borecetünk - sőt sajnos éppen sima borecet is csak 2 decinyi volt itthon -, ezért 10 %-nyit visszaszámoltam a 10 %-os ételecet mennyiségéből és azt tettem bele.
A mi ízlésünkhöz kicsit édes lett, azt legközelebb korrigálom, de annyira "nagymama" íze van, hogy valami csuda!

Aliz, köszi!

Hozzávalók a mi ízlésünkhöz, 3 kg paprikához számolva

1 kg paradicsompaprika
1 kg kápia paprika
1 kg zöldpaprika
csípőspaprika (ízlés szerint)
9 dl 10%-os ecet
80 dkg cukor
1 kávéskanál nátrium-benzoát


A paprikát megmossuk, eltávolítjuk a magokat és a torzsát, a húsát keskeny csíkokra vágjuk. A csípős paprikát egészen vékonyra karikázzuk. Nagyobb edénybe borítjuk, rétegenként  enyhén sózzuk. Megszórjuk a cukorral, meglocsoljuk az ecettel. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és egy éjszakát pihentetjük. Másnapra a cukor elolvad; a tartósítót belekeverjük a savanyúságba, majd üvegekbe szedjük. Kellemesen édes-savanyú-csípős lesz, és nagyon finoooom!:)

2009. október 7.

Csalamádé






Már sok éve ugyanezzel az ízesítéssel készül, nem véletlenül. Túlzás nélkül mennyei!

A zöldségek összetétele szokott kissé változni, de vannak alaptételek: a legtöbbnek mindig a káposztának kell lenni nálunk, utána jöhet az uborka, a hagyma, azután a többi. Zöld paradicsom hol van, hol nincs, az idén került bele egy kisebb mennyiség.
Az eredeti recept 5 kg-ra szól, a fűszereket abban az arányban szórom rá. De szerintem ennél kevesebbet nem is érdemes csinálni, mert így is elég hamar elfogy.
Hozzátenném még, hogy mi a savanyú savanyúságot szeretjük, nem az édeskéset! (Az eredeti receptben a cukor 50 dkg volt, az ecet 3 dl.) A koriander és a mustármag is nálunk került bele, nem kötelező, ha valaki nem szereti. Én szeretnék bele sok csípős paprikát is, de a legnagyobb fogyasztó célszemély azt ki nem állhatja, ezért csak igen kicsi mennyiséget szoktunk beletenni szoktatás céljából (Úristen, mit kapok én ennek a titoknak a felfedéséért???:))

Az eredeti receptben megadott mennyiségek a következők

1 kg káposzta
1 kg hagyma
1 kg paprika
1 kg zöldparadicsom
1 kg uborka

Ehhez az 5 kg-hoz kell a következő fűszermennyiség:

30 dkg cukor
3 ek só
1 tk őrölt bors (én szemre szoktam frissen a tetejére őrölni)
1 tk őrölt kömény
1 tk szalicil – ezt az utóbbi időben lecseréltem Na-benzoátra
1tk borkén
5 dl 10 %-os ecet
1 ek mustármag
1 ek koriander

Az idei csalamádénk összetétele a következő lett:

1,5 kg káposzta
1 kg hagyma
1,5 kg uborka
1 kg paprika (piros, zöld és fehér vegyesen)
70 dkg répa
30 dkg zöldparadicsom
(összesen 6 kg)
Ehhez 20 %-kal emeltem a cukor, a só és az ecet mennyiségét, a többit kicsit púposabb kanállal tettem.

A hozzávalókat segítő személyzet vékonyra legyalulta egy jó nagy műanyag edénybe. Rászórtam-öntöttem az ízesítőket, 2 nap múlva 720 ml-es üvegekbe töltöttem. Na ez az utóbbi művészet! hogy ne túl szorosan tömködje az ember lánya, de ne is lazán...úgy kéne, hogy éppen elfogyjon a lé is és a zöldség is egyszerre, de ez nekem még soha nem sikerült, a léből szokott megmaradni. Az idén ezt úgy hidaltam át, hogy a léhez gyalultam le még uborkát, azt kicsit megsóztam, cukroztam és eceteztem magában, majd a maradék lével együtt néhány órai állás után 2 üvegbe betöltöttem, remélem, jó lesz...

A 6 kg-os mennyiségből 8 üveg csalamádé lett (+ a 2 üveg uborka):

/Forrás: Kaleva receptje az Nlc-fórumról/

2009. február 17.

Mézes céklasaláta


Még mindig cékla, most savanyúságra vágytam. Régebben olvastam a Terebessnél egy mézes cékla receptet. Ez alapjában egy eltevős savanyúság, de ilyen apróság azért nem riasztja vissza az ember lányát. A múlt héten elkészült, pár napi hűtőben állás után megkóstoltuk, és rendben találtuk, így jöhet a recept ide is. Mi kicsit savanyúbban szeretjük, úgyhogy átalakultak némileg a mennyiségek, nekünk így jön be.

Hozzávalók 4 db 7 dl-es üveghez:

2 kg cékla, 1 l víz, 10 dkg méz, 1 dl 20 %-os ecet, 1 csapott mokkáskanál őrölt kömény, 1 csapott evőkanál só, tormaszeletek

A céklát alaposan megsikáltam, és egy nagyobb lábosban megfőztem annyi vízben, amennyi ellepte. Bő 1 órát főtt, közepes termetű gyökerek voltak. Langyosra hűtöttem, megpucoltam, nem túl nagy darabokra vágtam. Tiszta befőttes üvegekbe pakoltam tormaszeletekkel együtt.
A vizet felforraltam a sóval és a köménnyel, levettem a tűzről. Beletettem a mézet és az ecetet, jól összekavartam. Az üvegekben levő céklára öntöttem, kihűtöttem, utána hűtőbe tettem. 5 üvegre való lett belőle.

Eredetileg szalicilt is írtak még tartósításhoz (mennyiség nélkül), de ekkora adaghoz szerintem teljesen felesleges, úgyis hamar megesszük :)

Update: az utóbbi időben méz helyett négyszeres erősségű édesítővel készül a diéta miatt, amelynek a mennyisége 2,5 dkg.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin