Szilvalekváros sütemény

Hozzávalók 18 db-hoz
10 dkg Szafi Reform csökkentett szénhidrát-tartalmú kenyér és péksütemény lisztkeverék + kevés a nyújtáshoz
4 dkg Szafi Reform eritrit
1/4 kávéskanál só
1/4 kávéskanál Szafi Reform őrölt szegfűszeg
1 késhegynyi Szafi Reform paleo bourbon vanília
3 dkg Szafi Reform folyékony kókuszolaj
1,2 dkg kókuszkrém
1  L-es tojás
1 L-es tojássárgája
1,5 dkg frissen facsart citromlé
továbbá:
18 kávéskanál cukormentes sütésálló szilvalekvár
a tetejére:
felvert tojásfehérje
durvára vágott dió
a díszítéshez:
porrá őrölt eritrit

A tészta száraz és nedves hozzávalóit külön-külön összekeverjük, majd egybegyúrjuk. Fél órára félretesszük. 24x18 cm-es téglalappá nyújtjuk, és 18 részre osztjuk. Mindegyik közepére teszünk egy kiskanálnyi lekvárt, majd félbehajtjuk, és az ujjainkkal összenyomkodjuk.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk. Tojásfehérjével megkenjük, kevés dióval megszórjuk. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd kevés édesítővel meghintjük.

A Szafi Reform termékeket ITT tudod a legjobb áron megvásárolni.

Mákos-szilvalekváros muffin

A muffin alapreceptje Szafi blogjáról való, felturbózva ezzel-azzal; nagyon finom lett, szerettük 😋

Hozzávalók 12 db-hoz
12 dkg Szafi Reform paleo süteményliszt
10 dkg darált mák
1/2 kávéskanál Szafi Reform paleo őrölt szegfűszeg
1/2 kávéskanál Szafi Reform paleo őrölt fahéj
1/2 citrom reszelt héja
1 csipet só
3 dl víz
1 L-es tojás
továbbá:
12 kávéskanál cukrozatlan, sűrű szilvalekvár
2 dkg paleo étcsokoládé
1 borsónyi Szafi Reform kókuszolaj

A tojást a vízzel kikeverjük, a száraz hozzávalókat beleszórjuk, az egészet összedolgozzuk, és 30 percet pihentetjük. A massza felét a kapszlikkal bélelt muffinformába kanalazzuk. 1-1 kávéskanál lekvárt teszünk mindegyikre, és lefedjük a maradék tésztával. 170 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük. Amikor kihűltek a muffinok, a kókuszzsírral összeolvasztott csokoládéval díszítjük.

Tipp: aki édesszájú, tegyen a tésztába 1 teáskanál édesítőt.

Szalagos farsangi fánk

Tudom, tőlem az utóbbi időben már nem várja senki, hogy szénhidráttal teli, fehér lisztes édességeket posztoljak, de a tágabb család örömére időnként "beugrik" 1-1 hagyományosabb édesség. Persze azért a cukor legnagyobb részét kicseréltem benne édesítőre 😉 Ez az én "tuti" verzióm a klasszikus farsangi fánkra, remélem, lesz, aki megelégedéssel használja majd a receptet.

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:
60 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
1 egész tojás + 3 tojássárgája
8 dkg olvasztott vaj
3,5 dkg friss élesztő
3,5 dl langyos tej
1 csapott evőkanál cukor
1 evőkanál négyszeres erősségű porédesítő
1 evőkanál rum
1 kezeletlen héjú citrom reszelt héja
1 csapott kávéskanál só
1 teáskanál házi vaníliakivonat
továbbá:
olaj
porrá őrölt édesítő
(sárgabarack)lekvár

A cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A liszteket, az édesítőt, a citromhéjat, a sót elvegyítjük, a közepébe öntjük az élesztős tejet. Belerakjuk a tojást, a rumot, a vaníliát, és (robotgéppel) dagasztani kezdjük. Amikor már nagyjából elkeveredett minden, a vajat is hozzáadva alaposan összedolgozzuk. Lágy tésztát kapunk, letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük.

A formázást legjobb, ha műanyag vagy szilikonos, olajjal megkent felületen végezzük, mert így nem fog megégni sütés közben az olaj, nem kerül bele direktben liszt; természetesen - ha ez nem oldható meg - liszttel szórt felületen is dolgozhatunk. A megkelt tésztát enyhén átgyúrjuk, majd hüvelykujjnyi vastagságúra nyújtjuk. 7-8 cm átmérőjű szaggatóval vagy pohárral szaggatjuk, a leeső tésztát újragyúrjuk, -szaggatjuk. Letakarva ismét 20-25 percig kelesztjük.

Közben széles edényben kb. 4 cm magasan olajat forrósítunk. Egy kis darab tésztagolyót beledobunk, és amikor sisteregni kezd a zsiradék körülötte, akkor megfelelő a hőfok, kezdhetjük a sütést; közepes, de inkább kissé alacsonyabb lángon kell sütni a fánkot. (Egyszerre ne tegyünk sokat az edénybe, bőven legyen helyük nőni benne.) A felül lévő oldalukon a közepükbe lyukat képezünk, lefordítva az olajba helyezzük, és 1-1,5 percig fedővel letakarjuk, majd fedő nélkül sütjük tovább. Amikor aranybarna az egyik oldaluk, mindet átfordítjuk, és a másik oldalukat is készre pirítjuk. Papírtörlőre szedjük, lecsöpögtetjük, majd édesítővel megszórjuk, és lekvárral tálaljuk. 

Frissen, langyosan a legfinomabb.

Ribizliöntet nyírfacukorral

Friss recept, a júliusi Kifőztükben jelent meg.

​

Hozzávalók 4-5 dl-hez
50 dkg ribizli
12-16 dkg nyírfacukor
1 csipet himalájai só

A ribizlit leszemeljük, alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük. A nyírfacukrot 1 dl vízzel felfőzzük, és a szirupot nagy lángon kb. a felére forraljuk. Beleborítjuk a gyümölcsöt, és forrás után még 5-7 percig rotyogtatjuk. Üveg(ek)be töltjük, hűtőben tároljuk. Süteményhez, fagylalthoz kínáljuk.

Tipp: ha a gyümölccsel együtt 1 késhegynyi citromsav is kerül bele, akkor az öntet hűtés nélkül is eláll. Ez esetben először fóliával, majd kupakkal zárjuk le az üveget, és  5 percre fejtetőre állítjuk. Felhasználásig kamrapolcon tároljuk.

Jostalekvár

Kaptam egy ismerősömtől először fél kiló, azután egy kiló jostát. Hallani hallottam már erről a gyümölcsről, de eddig nem volt hozzá szerencsém. A fekete ribizli és az egres keresztezéséből született, az illatán határozottan lehet is érezni azokat. Frissen fogyasztva sok benne a C vitamin, és jelentős az antioxidáns tartalma is.

Miután amúgy is lekvár-, illetve dzsemfőzési lázban égek, ezért ebből a gyümölcsből is az lett:) Az első, kisebb adagot belefőztem egy vegyes lekvárba, ami meggyből, sárgabarackból, jostából és passzírozott málnából állt össze, az is nagyon finom lett. A második adagot már tisztán jostából főztem, mert kíváncsi voltam, milyen lesz magában; hát remek!:)

Az ügymenet nagyon egyszerű, ráadásul kellően gyors is, mert a jostának nyilván elég magas a pektintartalma; mondjuk adatot nem találtam erre vonatkozólag, de mindenféle zselésítő nélkül hamar sűrűsödött. Tehát az alaposan megtisztított gyümölcsöt kevés vízzel puhára pároltam, botmixerrel pürésítettem. és kavargatva addig főztem, amíg a fakanál nyoma a lekvárban meg nem maradt. Ekkor szórtam bele 30 dkg xilitet, tovább kevergetve a tűzhelyen besűrítettem, és üvegekbe szedtem. 5 percre fejre állítottam, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

Kb. 8 dl lekvár lett belőle, gyönyörű rubintpiros, picit savanykás-édeskés. Nagyon finom barna, magvas, pirított kenyérre kenve (persze a saját kenyeremre:), alatta pici vaj......hmmmm, mostanában ez az egyik kedvenc reggelim!:)

Grépfrútdzsem

Még most éppen lehet kapni grépfrútot, ha kipróbálnátok ezt a receptet; szerintem nagyon-nagyon érdemes! Gyönyörű a színe és nagyon finom az íze, aki szereti ezt a gyümölcsöt, az a lekvárt is dicsérni fogja:) A recept a májusi Kifőztükben jelent meg.

Hozzávalók kb. 3 dl-hez

2 nagy piros grépfrút (kb. 70 dkg)
2 evőkanál frissen facsart citromlé
1/2 tasak 4:1 lekvárzselésítő
8-10 dkg xilit (ízlés szerint)

A gyümölcsöt meghámozzuk úgy, hogy a fehér részét is levágjuk róla. (Az a legegyszerűbb, ha a grépfrútot vágódeszkára állítjuk, éles késsel levágjuk az alját és a tetejét, majd az alakját követve az oldaláról is eltávolítjuk a héját.) Ezután késsel vagy kézzel a hártyát is kiszedjük a gerezdek közül, és a gyümölcs levét, valamint az apróra vágott húsát lábosba gyűjtjük. Belekeverjük a zselésítőt, felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadva, közepes tűzön még 5 percig hagyjuk főni. Ezután a lekvárt csírátlanított üvegbe szedjük, a kupakot rácsavarjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Amikor kihűlt, kamrapolcra tesszük.

Tipp: nagyon finom kaláccsal, de én a legjobban pirított barna, magos kenyérre kenve szeretem a lekvárt; egy kedves barátunk kínálta így évekkel ezelőtt, és azóta ez lett a kedvencem!:)

Almavaj

Itt az ideje, hogy a kamrában őrizgetett alma maradékát felhasználjuk. Az almavaj egy lehetőség erre; a családban hatalmas sikert aratott, bárki kóstolta, dicsérte. Kell ennél nagyobb biztatás?;)

A recept eredetileg a Kifőztük magazinban jelent meg. A weboldalról a régebbi és frissebb újságok ingyen letölthetők!

Hozzávalók 6-7 dl-hez: 

1 kg érett alma
10-15 dkg cukor
1 csipet só
1 csapott kávéskanál őrölt gyömbér
1 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kisebb citrom fele

Az almát meghámozzuk, a magházát eltávolítjuk, a húsát kockákra vágjuk.Vastagabb talpú fazékba tesszük, rácsavarjuk a citrom levét, és lefedve 15-20 percalatt puhára pároljuk. Simára turmixoljuk, majd fűszerezzük. Egészen kis lángra tesszük, és időnként megkeverve főzni kezdjük. Vigyázzunk, az elején nagyon köpköd, ezért érdemes többször kavargatni; amikor kezd elfogyni a víz a masszából, kicsivel nagyobb lángra tehetjük. Az almaszószt addig főzzük-párologtatjuk, amíg jó sűrű nem lesz, és a színe 

bordósbarnára nem változik. Időnként megkóstoljuk, ha kell, fűszerezzük. Amikor a lekvár kanálra szedve nehezen csorog le, illetve kavaráskor megmarad a nyoma a masszában, akkor van készen. 

Az almavajat pici, tiszta üvegekbe szedjük, és lezárjuk. 

Hűtőben néhány hétig eláll. Vajas kenyérre, kalácsra kenve fogyaszthatjuk.

Mogyorós szívecskék

A család nagy-nagy kedvence, anyukám szerintem több száz adagot sütött belőle életében, hol ilyen, hol olyan formában, és általában dió volt a tetején. A lányom kérése az volt, hogy ezt a süteményt feltétlenül készítsem el a lakodalmára, de szív alakban. Én meg arra gondoltam, hogy tegyük ünnepibbé, legyen mogyorós.

Megvolt, itt a bizonyíték:) A recept eredetileg a szeptemberi Kifőztük magazinban jelent meg. Karácsonyra is jó választás, hamarabb megsüthetjük, majd dobozba zárjuk.

Hozzávalók

50 dkg liszt

30 dkg vaj

15 dkg porcukor

2 tojássárgája

1/2 zacskó sütőpor (6 g)

1 teáskanál vaníliáscukor

1 citrom reszelt héja

csipet só

kevés tejföl

a tetejére:

1-2 felvert tojásfehérje

kb. 15 dkg durvára vágott mogyoró (vagy dió)

5 dkg kristálycukor

a kenéshez:

pikáns ízű lekvár (pl. sárgabarack, málna)

A lisztet összevegyítjük a cukrokkal, a sütőporral, a sóval, a citromhéjjal. Összemorzsoljuk a vajjal, és annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy összeálljon a tészta. Fél órára hűtőbe tesszük.

Lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és szívecskéket szaggatunk belőle. A formák felének a közepét is kiszúrjuk. (A lehulló tésztadarabkákat összegyúrjuk, majd nyújtjuk és szaggatjuk.) A teli szívecskéket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. A lyukas közepűek tetejét tojásfehérjével megkenjük, majd a cukros mogyoróba mártjuk, és tepsire tesszük.

175 fokos, légkeveréses sütőben 10-15 perc alatt világosbarnára sütjük, és hagyjuk kihűlni.

Végül lekvárral összeragasztjuk párban a teli és lyukas kekszeket. Lezárt dobozban sokáig eláll.

Tipp: könnyebb dolgozni a tésztával, ha nyújtás előtt kétfelé vesszük. Mindig csak az a gombóc legyen elöl, amelyikkel dolgozunk, a többit tartsuk felhasználásig hideg helyen. Ha kerek formát választunk, azzal könnyebb dolgozni, ez a szív forma kicsit macerásabb, de nagyon mutatós.

Szilvalekvár...hogyan? 2. verzió, cukor és keverés nélkül

A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)

Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

Meggylekvár és meggy ivólé, egy lépésben

Egyszerre készült, a meggylé a lekvár - jó értelemben vett - "mellékterméke" lett. Aki már főzött meggylekvárt, az tudja, hogy amikor az ember elkezdi melegíteni a meggyet, akkor pillanatok alatt rengeteg levet ereszt. A lekvárhoz ezt a sok levet el kéne párologtatni róla, ami szerintem pazarlás.... Ezért a nagyja levét leszedem róla még az elején, abból lesz az ivólé, majd a maradék lében nagyon puhára főzöm a meggyet, abból lesz a lekvár. Szerintem ez így teljesen logikus, ugye?:)

Hozzávalók:

meggy
cukor vagy édesítő
4-5 kg gyümölcshöz 1 csomag lekvár kocsonyásító 4.1 vagy 3.1

Pontos mennyiségeket nem írok, nem sok értelme van, ugyanis a gyümölcsök nem egyformán lédúsak, nem egyformán édesek vagy savanyúak. 

A meggyet válogatás és alapos tisztítás után kimagozzuk, majd lábosba tesszük. Forralni kezdjük, és megvárjuk, amíg jó sok lé nem lesz rajta; közben időnként megkavarjuk. A lé nagyját merőkanállal lábosba szedjük, ízlés szerint édesítjük, literenként egy nagyobb csipet citromsavat szórunk bele, és felforraljuk. Tiszta üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. (A levet literenként kb. 2 dl vízzel hígíthatjuk is, attól még nem változik az íze.) 

Ezzel a lépéssel az ivólé-projekt be is fejeződött!:)

Az ivólé készítése közben azért ne feledkezzünk meg a lekvárról, hagyjuk lassan forrni, és időnként keverjünk rajta egyet. Megvárjuk, amíg alig marad alatta lé, és a gyümölcs teljesen puha lesz. A meggyet hagyhatjuk egyben, vagy - nagyon alaposan megtisztított - botmixerrel pépesíthetjük egy részét vagy az egészet is, attól függően, mire szeretnénk majd használni. (Sajnos a darabos dzsemmel nem lehet szépen összeragasztani a linzereket, én éppen ezért idén az egészet leturmixoltam.) Ezután ízlés szerint édesítjük, a tetejére szórjuk a kocsonyásító anyagot, és sűrűn kavargatva készre főzzük a lekvárt. Tiszta üvegekbe töltjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk őket. Ezután az üvegeket visszaforgatjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.

(Régebben a leszedett léből meggyszörpöt készítettem, akkor a léhez literenként fél kiló cukrot szórtam, és úgy főztem fel. Egyebekben úgy jártam el vele, mint az ivólével.)

U. i.: tavaly főztem már ivólevet almából, hatalmas sikere volt, azután annak a mintájára körtéból és vegyes gyümölcsökből is. Remélem, ezt is hasonlóan szeretni fogjuk:)

Piskótatallér lekvárral és csokoládéval

Egy vallomással tartozom: én vagyok az az ember, aki szereti (vagy legalábbis eddig szerette) a bolti piskótatallért. Ha közelébe kerültem, képes voltam megenni belőle egy egész dobozzal.... De nemrégiben Mézigörlnél találtam egy receptet, aki Csengétől leste el a titkot. Én pedig hirtelen felindulásból máris a konyhában találtam magamat, és kevertem a piskótát, azután lekvároztam és csokiztam;)

Tényleg nagyon finom! és érdekes módon ezt nem akartam egyből felfalni, 1-2 darab elég belőle egyszerre; vajon mit tesznek a boltiba, amitől nem bírtam abbahagyni az evést????

Hozzávalók nálam 22 tallérhoz:

3 tojás

8 dkg porcukor (2 teáskanál házi vaníliacukor is volt benne)

7,5 dkg liszt

csipet só

a tetejére:

néhány evőkanál amarettós sárgabaracklekvár

15 dkg étcsokoládé

1 evőkanál olaj

A tojásfehérjét a sóval és a porcukorral kemény habbá verjük. A tojássárgáját kézi habverővel átkeverjük, majd hozzácsorgatjuk a fehérjehabhoz. Óvatosan márványosra keverjük, beleszitáljuk a lisztet, és elvegyítjük. A piskótamasszát habzsákba töltjük, sütőpapíros tepsire kb. 3 cm átmérőjű korongokat nyomunk. 180°C-ra előmelegített sütőben, alső-felső fokozaton kb. 13-14 perc alatt ruganyosra sütjük a tallérokat. 

A sütőpapírról leválasztva kihűtjük, ezután a tetejükre 1-1 teáskanálnyi lekvárt rakunk. Mikróban szakaszosan - 20 másodpercenként megszakítva és átkeverve - felolvasztjuk a csokoládét az olajjal együtt, és bevonjuk vele a tallérokat.

Hideg helyen hagyjuk a csokoládét megdermedni. Azonnal is jó (folyós csokival leöntve megkóstolni ...hmmm....;), de másnapra szerintem még finomabb lett!

(Én sajnos nem tudok csokit temperálni, nincsenek hozzá eszközeim. Ha tudnék, biztos sokkal fényesebb lett volna a bevonat, bár az élvezeti értékéből valószínűleg semmit nem von le.)

Diós zserbó

Számomra is meglepő, de ezt a klasszikus süteményt magam eddig még sohasem sütöttem. Édesanyám receptje alapján készítettem, igazán finom lett. Két tanulság azért akadt: egyrészt lehetett volna kicsit bővebben megkenni a lekvárral (én csak elkentem rajta akkora mennyiséget, amennyi elfedte a tésztát). A másik a mázhoz kapcsolódik; igaz, sok tésztára tettem már ezt a mázat, mégis most "sikerült" kicsit keményebbre hagyni, nem lett elég folyós, ezért nem igazán lett szép a teteje; de ez már így sikerült, majd legközelebb erre is vigyázok.

A képen az utolsó pár szelet zserbó van, voltak azért ennél mutatósabbak is, így majd legközelebb újból fényképezek...

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj vagy 20 dkg zsír
1 tojássárgája
6 dkg porcukor
2 dkg házi vaníliáscukor
pici só
kb. 1 dl tejföl
1/2 dl tej
pici cukor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
1 dkg élesztő

a töltelékhez:
30-35 dkg darált dió + 25 dkg porcukor
savanykás lekvár (nálunk barack vagy szilva)

a mázhoz:

3 evőkanál kakaó
3 evőkanál porcukor
4-5 evőkanál víz
4 evőkanál olaj

Először a cukros tejben felfuttattam az élesztőt. A lisztet elmorzsoltam a vajjal (anyukám inkább zsírral szokta), majd hozzáadtam a tojássárgáját, a felfutott élesztőt, a tejfölt, a porcukrot, a sót, a szódabikarbónát, a vaníliás cukrot, és rugalmas tésztát gyúrtam belőle. Négy részre osztottam, és egyenként 35 x 22 cm nagyságúra nyújtottam a cipókat. A lapokat először megkentem sűrű baracklekvárral, majd megszórtam a cukros dió harmadrészével. Ráhelyeztem a következő lapot, kicsit rányomkodtam és megszurkáltam villával. Amikor a negyedik lap rákerült a tetejére, a szurkálás után letakartam, és 1 órán át pihenni hagytam.
180 fokos légkeveréses sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, csokoládémázzal bevontam.

A mázhoz a kakaóport a cukorral kis lábosba tettem, a vízzel együtt kis lángon felmelegítettem. Kanalanként kevertem hozzá az olajat, majd a tészta tetejére csorgattam, késsel elsimítottam.

Csokis-lekváros muffin

Már egyszer említettem, hogy megsütöttem TücsökBogár muffinját, néhány apró változtatással. Nos azóta már többször is, de mindig eltűnik (vajon miért?:)), és már csak azt állapítom meg, hogy megint nem készült olyan fotó, ahol a közepe is látszik. Hétvégén viszont megmentettem egyet!

Hozzávalók nálam

2 tojás
12 dkg cukor
8 dkg zsír(!)
1 teáskanál vaníliakivonat
1 kupak citromaroma
1,5 dl sűrű kefir vagy joghurt

20 dkg liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj vagy szegfűszeg
1 teáskanál sütőpor
csipet só
egy marék csokicsepp (kb. 5 dkg)

12 teáskanál lekvár

Robotgéppel felhabosítjuk a tojást a cukorral, hozzáadjuk a zsírt, tovább keverjük. Beletesszük a vaníliát, a citromaromát és a kefirt, egyneművé dolgozzuk.
Kisebb tálban összekavarjuk a szárazanyagokat: a lisztet, a fűszert, a sütőport és a sót, végül beletesszük a csokicseppet, majd hozzáadjuk a tojásos masszához.

Muffintepsi mélyedéseit kibéleljük papírkapszlival, belekanalazzuk a massza jó felét. Mindegyik közepére tegyünk egy kiskanál nem túl folyós lekvárt (most éppen meggyeset), majd fedjük be a maradék tésztával.

180 fokos légkeveréses sütőben kb. 20 percig sütjük.

Szilvalekvár 2011.

Tájkép csata után...

...illetve nem is volt csata!:)

2 évvel ezelőtt főztem 3-4 adag lekvárt ezzel a módszerrel, tavaly nem volt szilvánk (de volt lekvárunk;)), ezért akkor nem főztem egyáltalán. Szerencsére az idén roskadoztak és roskadoznak a gyümölcsfák, lassan ki sem látszom a befőzés-hegyek mögül. Azért nem panaszkodom, inkább örülök, hogy ismét tele lesznek a polcok.

Szóval nemrég fejeztem be egy adag szilvalekvár főzését, és mondhatom, hogy teljes a siker! Igaz, már tegnap este feltettem a tűzre vagy három óra hosszára, ma is 2x alágyújtottam, de amikor délután már úgy láttam, hogy kevés a leve és megkavartam, nagyon meglepődtem, ugyanis teljesen kész volt a lekvár. Még kevertem vagy 10 percig, hogy a lelkemet megnyugtassam, meg a még egyben lévő szilvadarabok is összetörjenek, de ennyi volt az összes munka vele. Így azután mondtam, hogy akár jöhetne máris a következő adag:)

Meggyes sárgabarackdzsem

Még mindig befőzés!! ugye nem unjátok? én pedig keresem a finom változatokat. Megint találtam egyet, leírom, mert még véletlenül elfelejtem, pedig nagyon nem szeretném, mert ez is fincsi!

Hozzávalók

1 kg tisztított, nagyobbra darabolt sárgabarack
30 dkg magvalt meggy (jó édes volt)
35 dkg cukor
1 csomag 3:1 dzsemfix

A meggyet kimagozás után felforraltam, majd állni hagytam; az volt a cél, hogy a levét kicsit kiengedje. A nagyja levét pohárba öntöttem, megittuk (kb. 1,5 dl volt).
Közben megtisztítottam a barackot, hozzátettem a meggyhez. Rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, felforraltam, utána még 4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, majd 10 percre fejre állítottam őket. Az idő letelte után a helyükre tettem a kamrában.

Ribizlis sárgabarackdzsem (+ helyzetjelentés)

Nagyon régen írtam utoljára, pedig isten bizony főzök, nem éhezünk:))
Mentségül néhány dolog, ami miatt kevesebbet vagyok mostanában:

- Nyár van, még ha az időjárás nem is tudja időnként. Tele van a piac zöldségekkel. Főzés előtt pedig sokszor csak megnézem, mi van itthon, készül belőle valami finomság, sőt néha le is fényképezem. Néhány nap múlva, ha meg akarom írni, már halvány lila fogalmam sincs, hogy mi volt benne... gondolom, más is járt már így:)

- Befőzünk ezerrel! Szerencsére az idén van gyümölcs bőségesen, nem kell visszatartani magamat. Ami megterem a kertben, az bekerül üvegbe, vagy aszalódik, vagy a mélyhűtőben csücsül felhasználásig.

- Ritkán főzök új dolgokat, a blogomon lévő kb. 500 recept kiváló alap szerintem menük összeállításához:) ha mégis sikerül valami izgalmasat kitaláljak, akkor az a Kifőztükbe készül.

A héten azonban hirtelen ötletből főztem egy finom lekvárt, amit meg kell osszak veletek, jövőre direktben is készül majd nálam.

Szedtem kevés ribizlit a kertben a sárgabarack mellett, ami önmagában nem igazán lett volna elég semmihez. Lelki szemeim előtt megjelent egy pöttyös baracklekvár, amely kevés idő múlva már üvegben (és kenyéren) landolt.

Hozzávalók 3 kisebb üveg lekvárhoz:

1,1 kg sárgabarack
20 dkg ribizli
35 dkg cukor
1 csomag dzsemfix 3:1

A gyümölcsöket megtisztítottam, a barack héját lehúztam, kimagoztam, rusztikus darabokra vágtam.
Lábosba tettem a barackot, rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, kevergetve felforraltam. Beletettem a ribizliszemeket, és onnantól még 3-4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, kupakot csavartam rájuk, majd 10 percre tetejükre fordítottam az üvegeket. Az idő leteltével talpukra fordítva tettem őket a kamrapolcra, a maradékot pedig egy kis tálba.
Nagyon finom lett!

Citromos cseresznyelekvár

Az idén ez az első lekvárom. Azt gyanítom, hogy ebben az évben nem fogok megszakadni a lekvárfőzésben:( Abból szeretek befőzni, ami gyümölcs nekünk terem, és a fákon elenyésző mennyiségű gyümölcs van. Egyedül talán a cseresznye az, amiből van egy kicsivel több, csak iszonyatos tempóban romlik a fán; ezért inkább leszedtük, ami volt, és főztem belőle lekvárt.

Nem szoktam túlbonyolítani a lekvárfőzést. Legtöbbször hagyományosat főzök, ebben pedig nem követek szabályokat. Megmosom, (kimagozom), feldarabolom a gyümölcsöt, felteszem a tűzre, és ritkábban megkavarva addig főzöm, amíg a leve nagyjából elfogy; ekkor teszek hozzá valamilyen ízesítőt, ha akarok (most 1 citrom reszelt héját és a levét adtam hozzá), szórok hozzá annyi cukrot, hogy az ízlésemnek megfeleljen, kavargatva addig főzöm, míg sűrű lesz. Ezután üvegbe teszem, ráteszem a kupakot, fejre állítom 5 percre; ha lejárt az idő, vagy száraz dunsztba teszem vagy a kamra polcára.

A lényeg az, hogy a gyümölcs és az üveg tiszta legyen, akkor nem éri baj a kész lekvárt. A cukorral pedig kifejezetten spórolni szoktam, most úgy bő 1 kilogramm gyümölcshöz 20 dkg cukor került. Tartósítót nem szoktam beletenni, nincs rá szükség, mert a hosszú főzési idő segíti a csírátlanítást.

Legényfogó - családi recept új köntösben

Na ez az a süti, amit egészen kicsi koromtól kezdve ismerek, ugyanúgy készítette nagymamám és édesanyám is. Az eredeti receptet csak annyiban változtattam, hogy vaníliás cukor helyett vanília kivonatot tettem bele, valamint a formáját csinosítottam; egyszerű korongok helyett cakkos kiszúróval formáztam meg. Ha valaki végképpen nem akarja zsírral készíteni, akkor 25 dkg vajjal helyettesíthető, de zsírral az igazi!

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt
20 dkg zsír(!)
25 dkg kristálycukor
2 egész tojás
1 zacskó sütőpor
1 teáskanál vanília kivonat vagy 1 csomag vaníliás cukor
2 lapos evőkanál kakaópor
csipet só

A lisztet, a cukrot, a sütőport és a sót összekevertem, a zsírral összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és a vaníliát, összedolgoztam. Két részre osztottam, az egyikhez hozzágyúrtam a kakaóport, fél órára hűtőbe tettem.
Lisztezett deszkán külön-külön mindkét gombócot fél cm vastagra kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapíros tepsire tettem. 180 fokos légkeveréses sütőben kb. 12-15 perc alatt sültek meg.

Amikor kihűltek, 2-2 különböző színű korongot savanykás lekvárral összeragasztottam.

És hogy mitől legényfogó? hát ez sosem derült ki igazán, de családi legendák szerint az anyák mindig megsütötték, ha a lányok számára férjnek alkalmas fiú tűnt fel a láthatáron :)

Szilvalekváros csiga

Olyan régen szerettem volna már kelt tésztás csigát enni, régen volt már utoljára. Azonkívül állandó kísérletezésben vagyok, próbálgatom anyósom régi kelt tésztáját megidézni, mert ugye ahhoz recept nincsen, érzéssel főzött, nem mérleggel:)

Miközben a tészta kelt, kerestem bele tölteléket. Lorien receptjén akadt meg a szemem. Lekvárral még sosem töltöttem, ráadásul megcsavarta egy kis csokival is, ezért ezt választottam. A kutakodásom közepette Lilahangyánál találtam egy jó kis csigagyűjtőt, amit ajánlok mindenkinek; összegyűjtötte az akkor aktuális édes és sós idetartozó linkeket, ebből lehet választani!

A tészta egyébként egész jó lett, jó puha, remélem a képeken lehet látni valamit belőle. Kicsit nehezebb vele bánni, mint amik több lisztet tartalmaznak, de a végeredmény számít;)

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt + 10 dkg rétesliszt
2,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos tej
0,5 dl tejszín
2 tojássárgája
60 ml olaj
6 dkg cukor
1 lapos mokkáskanál só

A töltelékhez:

30 dkg házi sűrű szilvalekvár
4 dkg étcsoki reszelve
kevés őrölt szegfűszeg

A locsoláshoz:

fél dl meleg tej + 1 kávéskanál vaníliás cukor

Az élesztőt 1 dl 1 kávéskanál cukrot tartalmazó tejben felfuttattam.
Közben összekevertem a liszteket, a cukrot, a sót, krátert képeztem a közepén, beleöntöttem az élesztős tejet. Ráöntöttem a többi tejet, a tejszínt és a tojássárgákat és robotgéppel összedolgoztattam. Végül belekerült apránként az olaj is, alaposan megdolgoztattam a tésztát a géppel. Egy elég puha tészta lett belőle, némi lisztes szórással kézzel is átdolgoztam, majd félretettem duplájára kelni.

A tésztát kicsit átgyúrtam, lisztes deszkán 45x30-as téglalappá nyújtottam. Megkentem a közben meglangyosított lekvárral, rászórtam a csokit és a szegfűszeget is.

Feltekertem, 12 felé vágtam, magas, puha csigákat szerettem volna.

Közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket nem túl sűrűn egymás mellé. 20 percet letakarva kelesztettem, majd 180 fokos légkeveréses sütőben 40 percig sütöttem.

Nagyjából a 25-30. perc körül érdemes letakarni a tetejét egy sütőpapírral, nehogy a lekvár megégjen. Ráadásul Lilahangyát olvasva jutott eszembe, hogy anyukám úgy szokta a hasonló tésztákat sütni, hogy a sütés vége felé egy kevés cukros meleg tejet önt a süti tetejére, ezért a 35. percnél locsoltam rá én is. Mikor készen volt, kivettem és rácsra tettem hűlni.

Mindenképpen érdemes 20 percnyit várni a sülés után, mert a forró lekvár megégetheti az ember szájpadlását - tapasztalatból tudom:)

A lekvár - mondom, tényleg nagyon sűrű - hál 'istennek benne maradt, nem folyt ki. Egy nagyon kellemes tészta kerekedett belőle.

Először szilvalekváros bukta, utána sajtos kifli...

Nem tudtam ellenállni a szilvalekváros buktának ami Lúdanyótól indult, és terjedt, ahogy a jó dolgok szoktak gasztroblogger körökben. Pénteken ebédre elkészült; isteni foszlós, finom, puha volt, csak úgy etette magát. Négyen voltunk rá első körben, azután még 2 embernek küldtem egy keveset, hogy ők is kóstolhassák meg, milyen a jó bukta:)

Utána vérszemet kaptam. Létezik a városunkban egy pékség, amelyik finom sajtos kifliket készít; 5 db van egyben sütve, amit "cibálni" kell egymástól, és nagyon hasonló állaga van, mint ennek a buktának. Így azután délután előkészítettem még egy adagot -, most már sós ízesítésűt -, hogy legyen vacsorára és reggelire finom kiflink. Jól sikerült!

Emlékeztetésül (magamnak) hozzávalók az édeshez (kicsit változtattam ugyanis):

25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
3,4 dl tej
1 dl olaj
1 tojás sárgája
2,5 dkg élesztő
6 dkg cukor
1 mk só

szilvalekvár, + olaj a kenéshez, +liszt

és a sóshoz:

25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
3,4 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 dl olaj
1 tojás sárgája
1 kk cukor
4 mk só + kevés a tetejére

kb. 10 dkg sajt, + olaj a kenéshez, +liszt

A sósat írom le inkább, az édeset megtaláljátok Lúdanyónál...

- A tejet felmelegítettem kézmelegre, 1 decit kivettem belőle. Feloldottam benne a cukrot, beletettem a friss élesztőt, letakartam, felfuttattam.
- A liszteket összekevertem a sóval. Beletettem a habos-élesztős, valamint a maradék tejet, a tojás sárgáját. Egy keverővel összekavartam, majd hozzáöntöttem az olajat, nagyjából azt is a keverővel beledolgoztam a tésztába. Megszórtam egy kicsi liszttel, lefedtem a tál tetejével, 10 percet hagytam állni.
- Az ujjaim hegyével 2 perc alatt átdagasztottam, megszórtam ismét liszttel, betakartam, 1 órát hagytam pihenni.
- Egy közepes tepsit kiolajoztam.

Egy jól kilisztezett deszkára borítottam, a tetejét is megszórtam, majd nyújtófával vékonyra nyújtottam. 8 négyszög-félére próbáltam osztani; a keletkezett amorf alakokat nagyjából négyzetre nyújtottam. Ráreszeltem sajtot, és Limara videója nyomán próbálkoztam kifli alakokat formálni belőle, ami többé-kevésbé sikerült. A kiflik élét - ahová a következő került - egy ecsettel kicsit megolajoztam. Így jártam el mind a 8 esetben, a kifliket egymás mellé fektettem.

Amikor készen voltak, a sütőt feltekertem 180 fokos légkeveréses üzemmódra. A kiflik tetejét lekentem tojásfehérjével, megszórtam még reszelt sajttal, majd a felmelegített sütőbe tettem 30 percre.

Nagyon finom lett! A képen nem igazán látszik, mert az én gépemmel este már nem lehet fotózni, de egyszer majd kicserélem, ha lesz jobb kép!