Házi tarhonya (reszelt tészta)

Ez a recept is a júniusi Kifőztük magazinból van, és az egyik nagy meglepetés volt, főleg hogy milyen egyszerű házi tésztát csinálni a robotgéppel :) A fejemben előzőleg kialakult egy folyamat képe, aminek simán kuka lett a vége, mert úgy nem működött a dolog. Ezután új adag hozzávalóval, némi türelemmel szinte magától lett házi tarhonyám :) 

Hozzávalók kb. 20 dkg-hoz
15 dkg liszt
1 nagyobb tojás
1/2 kávéskanál só
1-2 evőkanál víz (ha szükséges)

A gép tartályába tesszük a késes aprítót, majd belemérjük a lisztet, a sót és a tojást. Lezárjuk, a helyére illesztjük, ezután először pulzálva, később – ha szükséges, több alkalommal is – 1-es fokozaton, 1/2 perces idővel dolgoztatjuk a gépet. Közben figyeljük a tésztát, illetve kanállal is belenyúlhatunk: egymástól elváló szemeket kell kapnunk. Ha túl száraz, pici vizet öntünk hozzá, ha nedves, kevés lisztet szórunk rá. (Közben a tartály falára tapadó masszát a leállítások alkalmával az edénybe kaparjuk.) És amikor kialakulnak a tarhonyaszemek, elégedetten hátradőlünk :) Konyharuhára terítve megszárítjuk, és lezárt dobozban tároljuk. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy pont volt otthon olyan vásárolt tarhonyám, amin rajta volt az ára, és amit én készítettem, az a töredékéből kijött, úgyhogy hajrá, készítsétek ti is házilag! :)

A  Russell Hobbs konyhai robotgépről további infóért katt ide!

Panír, azaz savósajt

A nagy kedvenc!!! igaz, nem újkeletű, de mostanában szinte hetente készül egy-egy adag, de olyan is van, hogy dupla adag tejből, nem tudjuk megunni. Igaz, az ízesítés ötlete most jött: találkoztam egy emberrel, aki ilyet árult, és elámultam, mennyiféle ízben találtam nála ezt a sajtot. Kb. 10 percet beszélgettünk, mondtam neki, hogy én is készítek natúr változatot, ő pedig elmesélte nekem, hogy készül az ízesített:) Vásároltam tőle egy szép nagy adag köményest, hazahoztam, és gyakorlatilag nem érte meg a másnapot.... Harmadnap már én csináltam a következőt, és azóta már mennyit! 

Kiszámoltuk, hogy ha jó minőségű (házi vagy Boci-automatás) tejet sikerül kapjak, akkor másfél literből kb. 22 dkg lesz. 180 Ft-os tejjel számolva akkor egy kiló sajt kb. 1300 Ft-ba kerül, ami a mai sajtárak mellett igen jónak számít, ennyiért csak egyszerű, nem csúcsminőségű trappista sajtot kapunk... úgyhogy aki még nem kóstolta, próbálja ki feltétlenül!

A recept eredetileg a Kifőztükben jelent meg, a jelenlegi és a régebbi számok is letölthetők az újság weboldaláról.

Hozzávalók 20-22 dkg sajthoz

a natúr változathoz:
1,5 l lehetőleg házi, zsíros tej
kb. 3 evőkanál 10%-os ecet vagy friss citromlé
az ízesítéshez:
só
friss vagy szárított fűszerek

A tejet - lehetőleg vastag talpú edényben - felforraljuk. Közben egy szűrőt laza szövésű anyaggal bélelünk, és magasabb tál fölé helyezzük. Amikor a tej forrni kezd, kanalanként, óvatosan kevergetve beleöntjük a savanyító anyagot. Addig folytatjuk, amíg a sárgászöld színű savót meg nem látjuk, a fehér rész pedig túrószerűen össze nem áll. Akkor az edényt letakarjuk, és 10-15 percig állni hagyjuk, majd a túrós részt leszűrjük.

Amikor már kissé hűlt (nehogy megégessük vele a kezünket!), az anyagot a sarkoknál összefogjuk, és kissé kipréseljük a lét, majd a tetejét kicsit megnyomkodva, hagyjuk teljesen kihűlni. (Azóta már úgy is csináltam, hogy az anyagot a sarkainál összekötöztem, és fakanálra lógatva hagytam kb. fél-egy órát csöpögni, úgy is jó.)

Egy-két órára hűtőbe tesszük, és máris használhatjuk, de több napig eláll. Fogyaszthatjuk így magában, kenyérrel (vagy anélkül;)), zöldségekkel, de süthető, grillezhető is, mert hő hatására nem olvad el!! A savósajt sok indiai étel nélkülözhetetlen alapanyaga, én főleg emiatt készítettem már régebben is, ezt találtam pl. a saját blogomon.

Készíthetünk belőle ízesített változatokat: sima sósat vagy lila hagymás, köményes, snidlinges, zöld fűszeres (oregánós, bazsalikomos, kapros, stb.) panírt is. Ezek úgy készülnek, hogy amikor már majdnem forr a tej, akkor 3 kávéskanál sót szórunk bele, valamint 1 kávéskanál szárított illetve tetszés szerinti mennyiségű aprított zöld fűszert vagy egy kisebb fej apróra vágott hagymát. A továbbiakban az előzőben leírtak szerint járunk el.

Tipp: a kicsöpögött savót ne öntsük ki, felhasználhatjuk kenyérsütéshez. (Akár mélyhűtőben is tárolhatjuk.) Az ízesített változatok savója is jó, akkor picivel kevesebb só kell a tésztába.

Úgyhogy majd jön a kenyér is!:)

Halfilé szószban petrezselymes tésztával

A héten megjelent a Kifőztük 3. száma, benne megint sok-sok új, izgalmas recepttel. Mivel mi otthon nagyon szeretjük a halat, ebben a számban is van egy halas receptem. A kiadvány címlapja az oldalsávon megtalálható, ráklikkelve arra az oldalra juttok, ahonnan a kiadvány a szokott módon letölthető.

Amit most posztolok, az még az előző számban jelent meg. Nekünk nagyon ízlett, aki még nem készítette el, annak melegen ajánlom:) Egyébként akinek még ez a 2. vagy akár az 1. szám nincs meg a gépén, az oldalról ezeket is lehet még pótolni.

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg halfilé (nálunk harcsa volt)
só
bors
petrezselyemzöld
chilipaprika ízlés szerint
½ citrom leve
3 dl tejszín
kevés liszt a szóráshoz
2 evőkanál olaj a sütéshez

35-40 dkg szélesmetélt
5 dkg vaj
só
bors
1+1 csokor petrezselyemzöld
1 citrom reszelt héja

Ízesítők: 1 kis marék szárított paradicsom vagy 1 evőkanál paradicsompüré vagy 1 evőkanál mustár

A halfilé szeleteket meglocsoltam citromlével, állni hagytam kb. fél órát. A petrezselymet és a paradicsomot (mivel azt használtam) felvágtam.
Az olajat egy széles serpenyőben felforrósítottam, közben a halat megsóztam, megborsoztam, megszórtam kevés liszttel mindkét oldalát. Betettem a serpenyőbe, oldalanként 2-3 perc alatt átsütöttem. Mellétettem valamelyik ízesítőt (én a paradicsomot), kevertem néhányat rajta, majd ráöntöttem a tejszínt, kis lángra tettem. Pici sót, borsot és chilipaprikát szórtam a szószba, lefedtem és 10-15 perc alatt kis lángon készre főztem.

Ha van időtök és kedvetek, gyúrjatok hozzá otthon tésztát a következő leírás szerint, ha nem, a bolti is megteszi.

Ha a boltit választom, a szélesmetéltet a zacskón levő utasítás alapján megfőzöm, leszűröm. Közben egy serpenyőben vajat olvasztok, egy citrom héját belereszelek, valamint szórok bele petrezselyemzöldet is. A leszűrt tésztát beleteszem, átrázogatom, frissen őrölt borsot és petrezselyemzöldet szórok rá.

Petrezselymes szélesmetélt nyújtással készítve

Hozzávalók személyenként:

10 dkg finomliszt
1 közepes tojás
1 evőkanál olaj
apróra vágott petrezselyemzöld (szárítottat használtam)
pici só
kevés víz

A tálaláshoz:

vaj vagy olaj
kevés petrezselyemzöld

Ha van aprítógépünk, a tésztát annak segítségével is összekeverhetjük; ezt a trükköt néhány éve egy fórumon olvastam, pillanatok alatt kész így a tészta, de nyújtótáblán hagyományosan is összegyúrhatjuk a tésztát.

Hagyományosan: A lisztet a nyújtótáblára mérem, közepén lyukat képzek, beleütöm a tojásokat, hozzáteszem a sót és az olajat, kézzel összegyúrom. Kellhet hozzá még némi víz is, hogy ruganyos tésztát kapjak.

Aprítóval: a tojásokat a gép tartályába ütöm, hozzáöntöm az olajat, a sót, a petrezselyemzöldet, néhány másodperc alatt összedolgoztatom. Belemérem a lisztet is, újabb néhány másodperc múlva kicsit morzsás állagúan rendelkezésemre is áll a tészta, tehetem a nyújtótáblára.

Bevizezem a kezemet és összegyúrom. Itt is érvényes az előzőleg írt dolog, miszerint kellhet még egy kicsi víz, de vigyázzunk, nehogy túl puha legyen a tészta, mert akkor ugyan könnyű kinyújtani, de főzés után mállós állaga lesz.



A kész tésztát folpackkal becsomagolom, hagyom minimum fél órát pihenni. Akinek van tésztagépe - nekem sajnos nincs -, a szokásos módon járjon el vele, én a következők szerint csinálom.

Amikor hozzákezdek, a tésztát kisebb gombócokra osztom, így könnyebb lesz vele bánni. Én fél adagot készítettem, azt három felé osztottam. Egyet elöl hagytam, a többit visszacsomagoltam , nehogy kiszáradjanak!

A gombócot az enyhén lisztezett nyújtótábla közepére teszem és középről kifelé kezdem nyújtani. Az elején kicsit nehezebben indul, később gyorsabban nyúlik, vékonyodik. A szabály, hogy sosem szabad csak a szélén nyújtani, mindig középről indul a nyújtófa, lehetőleg egyenletes nyomással halad kifelé. Időnként újra kell lisztezni a tészta tetejét és a deszkát is. Akkor jó, ha a tésztát fény felé tartva kicsit átlátszó lesz. Akkor késsel metéltnek szabom, pici liszttel megszórom, konyharuhára teszem szikkadni.

Ugyanígy járok el a többi gombóccal is.

A főzéshez nagy lábosba vizet forralok, sót szórok bele, kb. 2 perc alatt megfőzöm, leszűröm. Olvasztott petrezselymes vajra szedem, óvatosan összerázom.

Diós-csokis répakocka + expressz kandírozott citrom

Ez a finomság is a Kifőztük újság 1. számában jelent meg, ami most is hozzáférhető és letölthető. A répatorta maga húsvétra van kihegyezve, de szerintem nem csak akkor lehet enni, hanem bármikor. Én már azóta egyébként sütöttem egy másikat is.

A recept, amit találtam, szuper volt, egy kis probléma akadt vele, nevezetesen az, hogy kandírozott citrommal volt díszítve. Rettentően jól mutatott rajta, de nem találtam sehol a vidéken. A kényszer kihozta, hogy kitaláljam, miként legyen nekem ilyen díszem a répatortára; előző nap fogtam magamat és készítettem annyit, amennyi a sütimre kellett. Jól is jártam, mert jóformán alig került pénzbe és még finom is volt. A megmaradt kicsi darabokat a lányommal versengve ettük meg; naná, jó kis kalóriabomba volt!:)

Expressz citromkandírozás

1 nagyobb citromot nem túl keskeny szeletekre vágtam, egy kis lábosba tettem. Engedtem rá annyi vizet, ami éppen ellepte, felforraltam. Tettem rá kb. 10 dkg cukrot és kevergetés közben besűrítettem. A cukor közben szépen karamellizálódott, ráragadt a citromszeletekre. Amikor teljesen elfogyott a lé, de még kimenthető volt a citrom, cukrozott sütőpapírra tettem és időnként forgatva és cukorba mártogatva rajta egyet-egyet nagyjából megszárítottam.
Mivel itt nem kellett hosszú eltarthatóságra törekedni, annyi ideig simán elállt, amíg a sütemény kitartott, úgyhogy bátran ajánlom bárkinek!

Hozzávalók a répakockához, 25 x 18 cm-es tepsihez:

a tésztához:
7,5 dkg étcsoki / Tibi 60 %-os
10 dkg dió
30 dkg répa
12,5 dkg vaj vagy margarin
12,5 dkg kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
3 tojás
7,5 dkg liszt
7,5 dkg zsemlemorzsa
1/2 zacskó sütőpor
a mázhoz:
12,5 dkg porcukor
3-4 evőkanál citromlé
a díszítéshez:
kandírozott citromdarabok
a tepsihez:
zsír
kevés zsemlemorzsa

A répát kis lyukú reszelőn lereszeltem, a diót és a csokit durvára vágtam.
Keverőtálba tettem a vajat és a cukrokat, krémessé kevertettem a robotgéppel. Közben a lisztet elvegyítettem a zsemlemorzsával, a sóval, a citromhéjjal és a sütőporral. A vajas masszához egyenként hozzáadtam a tojásokat, és jól eldolgoztattam.

A lisztkeverékhez forgattam a diót és a csokit. Amikor már jó krémes volt a robotgépben az elegy, a robotgépet leállítottam, fakanállal beledolgoztam a masszába adagonként a lisztes keveréket és a répát.

A tepsit zsírral kikentem, zsemlemorzsával meghintettem, belesimítottam a masszát, és kicsit a szélek felé húztam. 180 fokos légkeveréses vagy 200 fokos alsó-felső sütésű, előmelegített sütőben 35-40 percig sül. Amíg kihűlt, egy kis tálkában összekevertem a porcukrot és a citromlevet. Kissé folyós, de nem túl híg masszát kell kapni.

A citrommázat a kihűlt sütemény tetejére kentem. Kockákra vágtam a tésztát, és mindegyik tetejét egy-egy darab kandírozott citrommal díszítettem.

Nagyon finom, édeskés-savanyú ízvilága lett, a fogunk alatt időnként roppant egy falat dió- vagy csokidarab. A sütemény hűvös helyen 4-5 napig eláll.

Levesbetét: pirított kenyérkocka mikróban

A múltkorában meséltem egy ismerősömnek, hogyan sütöm a kenyérkockát a krémleveseinkhez. Tetszett neki a sebtében elhadart elkészítési mód, kérdezte, nem tenném-e fel a blogra? Végül is miért ne? Tudom, hogy vannak, akik nem használnak mikrót, mert káros hatásai lehetnek, de nekem nincsenek ezügyben fenntartásaim.

A módszeremhez kell egy "crisp" funkciós mikró, maga a crisp tál, másnapos (vagy többnapos) kenyér és némi olaj, valamint lehetnek szabadon választott segédanyagok.

Személyenként felvágok nem nagy kockákra 1 szelet kenyeret. Beleteszem 1 sorban a crisp tálra, öntök rá olajat - kb. 1 teáskanállal szeletenként -, kézzel kicsit összekavarom, hogy az olaj egy része a kenyéren legyen. Beteszem a mikróba, és 2:30 percre beállítom crisp funkción. Amikor lejár, kiveszem, megint keverek egyet rajta, és visszateszem még, 1 perc és másfél perc között kell még neki idő, hogy készen legyen; ez függ a kenyér frissességétől; minél szárazabb, annál kevesebb idő kell már ahhoz, hogy készen legyen. Amikor késznek nyilvánítottuk, azonnal ki kell venni, mert megéghet a teteje. Én most késtem kicsit, meg is látszik néhány kockán, ami a tál szélén van...

5 perc alatt szinte a semmiből lehet levesbetétet gyártani. Meg lehet variálni is; lehet fűszereket hinteni vagy a 2. felvonásban reszelt sajtot szórni rá. A legfinomabbat házi kenyérből lehet gyártani.

Krumplipüré

Megint bekerül egy alaprecept. Unokahúgommal beszéltük, hogy Cipruson élő lánya - a keresztlányom - felhívta a minap telefonon, hogy a krumplipüré titkairól faggassa. Ezért úgy döntöttem, hogy ideírom, egyébként is tervbe volt már véve. Pont a múltkor gondolkoztam rajta, hogy többször hivatkoztam a blogon arra, miszerint ezt vagy azt készítek a maradék pürémből, és sosem írtam le, hogy milyen is nálunk. Pedig ahány ház, annyi szokás! Készítik hígra vagy sűrűre, tejjel, tejszínnel, tejföllel, főzővízzel; fűszerezik csak sóval vagy pluszban borssal, vegetával, szerecsendióval...ezek azok a variációk, amiket én ismerek, biztosan van több is.

Íme a mi krumplipürénk hozzávalói:

kb. 1 kg krumpli
4 dkg vaj vagy margarin
3-4-5 tetejes evőkanál tejföl
só, (szerecsendió)

A krumplit, meghámozom, kisebb kockákra vágom.

Innen számomra is két út következik:

1.
Ha otthon főzök, akkor nagyon vastag szendvicses aljú edénybe ujjnyi hideg vizet öntök, kevés sót szórok bele, beleteszem a krumplit, adagonként kicsit utánasózok, fedőt teszek rá, és puhára főzöm. Amikor készen van, a főzővíz nagy részét leöntöm róla, épp hogy nedves maradjon (amit leöntök, jó lesz pl. a zöldséges krémlevesekbe).

2.
Ha máshol főzök éppen, akkor a krumplit egy edénybe szórom, megsózom, összerázom, és annyi hideg vizet teszek a tetejére, amennyi éppen ellepi. Lefedem, felforralom, majd takarékon puhára főzöm, a víz nagy részét leöntöm róla.

Ekkor teszem rá a vajat és a tejfölt, ezekkel töröm össze krumplinyomó segítségével. Ha kell, utánaízesítem.
A tejföl mennyisége attól függ, mennyire híg vagy sűrű az az étel, amihez készítem. Ha sűrűbb, akkor a pürét lágyabbra készítem több tejföllel, ha hígabb, természetesen ellenkezőleg, sűrűbbre hagyom. Szerecsendiót akkor teszek bele, ha a főétel kevésbé fűszerezett; ha karakteres íze van, akkor legyen a püré inkább natúr ízesítésű.

Vannak, akik azt mondják, a tejföltől a püré savanyú lesz; én inkább azt mondom, savanykás, de mi mind a négyen pont ezt szeretjük benne. Nyilván fel lehet cserélni a tejfölt tejre is, a 3 nagy evőkanál tejföl nagyjából 1 dl tejnek felelhet meg.

És van olyan is, hogy a krumplihoz eleve más zöldségeket is teszek főni: pl. zellert, sárgarépát, paszternákot; ezek tovább ízesítik, a lehetőség határtalan, és kevésbé fogjuk megunni:)

Ti hogy készítitek otthon a krumplipürét?

Az aszalásról I.

Ez is tartósítás; egyrészt könnyebb, mert nem vagyunk sem üveghez, sem mélyhűtő kapacitáshoz kötve, más részről viszont alaposan ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, jobban mondva a napnak. Igaz, be lehet - és sokszor be is kell - a sütőt is vetni, de a nap ingyen van:))

Évek óta próbálkozok kevesebb-több sikerrel, most már inkább az utóbbi; az idén eddig úgy tűnik, én nyertem a penészedéssel, romlással szemben. A tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. A képek nem mindig az ideális állapotokat tükrözik, mert nem fényképeztem le az összes kísérletet, de azt a módszert írom le, amelyik a legjobban bevált.

Általánosságban úgy indul nálam a dolog, hogy tisztítás után kimagozom és félbevágom a gyümölcsöt vagy a zöldséget. (Próbáltam még kisebbekre vágni, de hülyeség volt...) Tisztítás közben egyébként ügyelek arra, hogy ne álljon feleslegesen vízben, ne szedjen fel újabb nedvességet az aszalandó alany. Utána legújabban rácsra állítom vágófelülettel felül, a rácsot egy tepsire teszem, és kiteszem a napra (ha van).; ezért a reggeli órákban indítom a dolgot, hogy azonnal kezdjen aszalódni. A nap végén megtekintem az eredményt; ha van rajta látható nedvességcsepp, akkor kb. 2 óra hosszára beteszem 60 fokos sütőbe, hogy az tűnjön el, mert régebben ezek az aszalványok romlottak meg. Így már a házban pihenhet reggelig, amikor is a leghamarabb kiteszem újra.
Kb. 3 napos intenzív kiképzés után látszik úgy, mint azok a példányok, amiket a boltban szoktam (ezelőtt:)) megvenni. Valahol viszont olvastam, hogy legalább 5 nap szükséges ahhoz, hogy tuti elálljanak az aszalványok mindenféle egyéb kezelés nélkül. Ezért ilyenkor összeteszem őket egy tálcára, és így hagyom még a kertben 2 napig, utána bent még biztonság kedvéért még legalább 2 napig. Akkor teszem bele papírtörölközővel bélelt papírdobozba. Ha arra járok, belekukkantok, kicsit megrázogatom.

Az idén sárgabarackot aszaltam először. 2X2 rácsnyit csináltam, abból lett az alsó képen látható mennyiség.

Most éppen a paradicsom van terítéken. Abból eddig 3 rácsnyi készült - bő 4 kg-ból, lett belőle összesen 27 dkg, így súlyra kicsit elkeserítő. Ha viszont térfogatra nézem, tele lett egy 1,7 l-es üveg vele.
A paradicsomoknak félbevágás után kikapartam hegyes késsel a magokat, valamint kissé besóztam tengeri sóval. Nagyon finom lett a végén! Vendégeim voltak hétvégén, felfedezték a konyhában, hipp-hopp egy jó része el is fogyott; azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem is kell:)
Még tervben van legalább 2x2 rácsnyi, és akkor nyugodt leszek, kitart jó ideig.

A felső képen 2 rakomány induló tétel van, és az előző 1 rakomány hozadéka, az alsón a felső 2 rácsnyi eredménye.

Szeretnék még majd szilvából próbálkozni, ha odajutok, jövök majd azzal is!

Zöldbabkonzerv

Évekig fagyasztottam a zöldbabot, ahogy a nagykönyvben le van írva; blansírozás, szárítás, zacskózás, mélyhűtő. Azután először a mélyhűtő volt kicsi, siránkoztam, hogy nem férek bele. Utána pedig a raktározott mennyiség fogyott el idő előtt. Szomszédasszonyom tanácsára vettem üveges zöldbabot a salátához. Meglepődtem, mert finom volt, sőt, lehetett borítani egyből a fokhagymás majonézbe. Utánanéztem, hogy lehet házilag elkészíteni. Tavaly már csak ilyet készítettem, az idén is elkészült az első 3 üveg.

Hozzávalók 3 db 7 dl-es üveghez:

1,10 kg tisztított zöldbab, 1,5 l víz, 2,3 dkg só, 1/2 dl 10%-os ecet, 1 g (néhány gyöngyöcske) nátrium benzoát

Az üvegeket alaposan kitisztítom, tiszta törlőkendőre borítom.
A zöldbabot tetszőleges darabokra vágom, esetleg egyben is lehet hagyni, ha köretnek szánom. Egy jó nagy lábosban vizet forralok, és egyszerre maroknyi mennyiségekkel a bugyogó vízbe teszem, hogy közben ne álljon le a víz forrása. Szűrővel kiszedem, az előkészített üvegekbe rakom, közben lehet alulról ütögetni, hogy elférjenek.
Elkészítem a levet; a vizet az ecettel és a sóval felforralom, hozzáteszem a tartósítószert, és így melegen a babra öntöm. Az üvegeket lezárom, meleg vízzel félig teli edénybe teszem, közepes lánggal felforralom. Amikor forrni kezd, onnantól 10-15 perc, attól függ, mennyire volt zsenge a zöldbab. Addig hagyom a vízben az üvegeket, amíg tökéletesen ki nem hűlnek. Polcra fel, és kész!

Ha ebből főzök télen levest, akkor elkészítem a levesalapot, csak ekkor teszem bele a babot, berántom vagy habarom, 10-15 perc főzés után hagyom kicsit állni, akkor átveszi az ízeket. Ugyanígy lehet mást is készíteni belőle, roppanós marad, mint nyáron. Azt a kicsi tartósítószert meg elviseljük; egyrészt alig teszek valamibe, másrészt meg a levét úgyis leöntöm...

/Forrás: Planétás kártyák/

Sárgabarack lekvár

Lekvár, nem dzsem; több órás folyamat, nem 3 perces. Meg kell érte dolgozni rendesen, de megéri! Ez jó lesz majd a süteményeket megkenni, mert ez a "sütésálló" lekvár, nem folyik ki idő előtt a rendeltetési helyéről. Tehát rajta!

Végy egy jó nagy kosár barackot! Mosd meg őket rendesen, hogy tiszták legyenek. Válaszd ketté, a magját ki kell venni, ha csúnya a héja, azt is el kell távolítani, egyébként az maradhat rajta. Egyből lehet egy patyolattiszta, jó nagy lábosba dobálni. Ha elfogyott a barack, kezeddel gyurmold össze a gyümölcsöt, utána bőszen gyújts alá, míg felforr, utána lehet kissé mérsékelni a hőfokot. Közben vedd elő a lekvárfőzésre használatos nagyobb fakanaladat, ha nagyon bugyog, meg kell kavarni; meg egyébként is ezzel lehet megelőzni az aljának odatapadását a láboshoz. Türelmesen kell kevergetni, jó, ha van közben, aki időnként levált ebben a tevékenységben. Amikor már nehéz kavargatni, sőt meglátszik a fővő lekvárban a fakanál útja, akkor azt kell megfontolni, mennyi cukor kerüljön bele. Nem kell túlzásokba esni, általában jó érett barackból főzi az ember, ezért kevés is elég. A mostani adag lekvárhoz - nagyjából 9-10 kg gyümölcshöz - 1 azaz egy kg cukor került, az előző adaghoz is arányaiban ennyi kellett. Természetesen ha valaki édesebben szereti, lehet többet is tenni bele, meg kell kóstolni. Tehát belekerült a cukor, ezzel még kb. 20-30 percig kell kavargatni, amíg visszasűrűsödik a lekvár.
Ekkor az alaposan megtisztított-kicsírátlanított üvegekbe méred a lekvárt, ráteszed a kupakot, fejreállítod 5-10 percre. Utána visszaállítod őket a talpukra, mehet szárazdunsztba 2-3 napra.

Az idén kavargatós segédeimmel együtt 2 adagot főztünk, 11 üveggel lett belőle, 720 ml-es űrtartalommal.

Sárgabarack befőtt és dzsem

Két este blogírás helyett ilyen üvegeket töltöttem meg. Lett 8 üveg befőttem, ami a cseresznyebefőtt mintájára készült, valamint készítettem 2 adag dzsemet.

Az egyik féle amarettós lett: 1,3 kg tisztán mért barackhoz 30 dkg cukrot, 1 zacskó 1:3 dzsemfixet és 1 dl amarettót tettem, nagyjából 10 percet főztem, mert elég leveses volt. Utána üvegeket megfordít, 10 perc után vissza, mehetett a kamrapolcra (utána az egyik vissza...finom lett!)

A másik adag ugyanennyi alapanyagból 40 deka cukorral, 1 kisebb citrom levével és reszelt héjjal készült. Ezt még nem kóstoltam üvegből, csak akkor, mikor főztem; nekem ízlett.

Lesz még hagyományos, "öregre" főzött lekvár is, de kell még 2-3 nap, hogy teljesen megérjenek a barackok.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2011. júliusi számában is!

Piskóta tortalap alaprecept

Leírom egy tortalap receptjét, ugyanis jön utána majd egy torta is, és erre fogok hivatkozni. A receptet valamelyik fórumról másolhattam le évekkel ezelőtt. Ilyenkor szoktam kicsit szégyellni magamat, hogy nem tudom, kinek a beírása volt, főleg azért is, mert csúcs, mindig sikerül és nagyon finom. Nemcsak a nemsokára beírott tortához használtam már, hanem többféle piskóta alapúhoz is. Elég szilárd ahhoz, hogy jól lehessen szeletelni és díszíteni.

Hozzávalók 26 cm-es tortaformába:

6 tojás, 25 dkg porcukor, 1 ek van. cukor, 2 ek meleg víz, pici só, valamint egy külön edénykében 12,5 dkg liszt+7,5 dkg étkezési keményítő összekeverve

A forma aljába egy picivel bővebb sütőpapírt vágok, szépen beigazítom.
Egy jó nagy 3 literes keverőtálban a 6 tojásfehérjét pici sóval félkeményre verem, hozzáadok 12,5 dkg porcukrot, nagyon kemény habbá verem
Egy kisebb (kb. 1,5 literes) tálban a tojások sárgáját 2 ek meleg vízzel, 12,5 dkg porcukorral és 1 ek vaníliás cukorral nagyon habossá verem.
A fehérjehabhoz teszem a sárgahabot, majd óvatosan, alá-alányúlva apránként hozzákeverem a lisztes keveréket (vészesetben csak liszttel is jó, de így lazább lesz).
A tortaformába öntöm, a masszát lapáttal kihúzom a szélére.

Előmelegített 180 fokos alsó-felső sütésen sütöm, kb. 30 perc. Akkor jó, ha a teteje közepén picit megnyomva szilárdnak érezzük.

23 cm-es formában ugyanilyen magasságú tortát lehet sütni a következő arányokkal:

4 tojásfehérje, 5 dkg porcukor, pici só
4 tojássárga, 8,5 dkg porcukopr, 1 púpos tk. vaníliás cukor, 1 1/3 ek. meleg víz
8,5 dkg liszt + 5 dkg étkezési keményítő

Nekem ez is 30 perc alatt sült meg.

Lehet kakaós piskótát is sütni belőle; a kisebb tortánál 2 dkg lisztet cserélek ugyanannyi kakaóra, a nagyobbnál 3 dkg-ot.

Friss és pácolt sajt joghurtból

Engem is elért a sajtkészítési láz. Tulajdonképpen már régóta tervezgettem, de talán Napmátkánál éreztem meg, hogy most már akkor nekem is kell, méghozzá nagyon gyorsan!

Vásároltam a Bocimobiltól erre a célra 2 liter házitejet, amiből joghurtot készítettem (ezt majd később dokumentálom, de muszáj lesz még egy próbát csináljak, hogy tényleg működik-e így a dolog). Ezután 3 napig csöpögtettem a hűtő aljában, amíg jó sűrű lett. Akkor icipici sóval, chilipaprika darabokkal és pár szem durvára vágott dióval átgyúrtam kicsit, és konyharuhába becsomagolva csücsült még 3 napig addigi helyén, prés alatt.

Tegnap este késznek nyilváníttatott; kb. 40 dkg sajt lett belőle. Harmadrészét rögtön megettük, a többit egy üvegbe tettem, olívaolaj, tarkabors szemek, 4 gerezd fokhagyma és néhány rozmaringlevél kíséretében. És akkor most újabb várakozás és vágyakozás kezdődik...

Egy rövid, kb. 1 hetes blogszünet kezdődik nálam, akkor remélem, néhány új dologgal jövök.

Gyufa tészta

Olyat csináltam, amit még sosem (ez utóbbira nem vagyok túl büszke): tésztát gyúrtam. Nemrégiben Duende oldalán irigyeltem meg a házi tésztát, és mivel a forrásunk sajnos úgy tűnik, kiapadóban van, kénytelen vagyok rávenni magamat a dologra. A probléma ott kezdődik, hogy az utóbbi időben rászoktam a durum tésztákra, jobban ízlenek, mint a tojásosok. Nem néztem még utána, hogy felénk merre árulnak durumlisztet, ezért úgy gondoltam, hogy legalább a tojássárgát kihagyom, és fehérjével fogom készíteni. Elkészült az, amelyik szerintem a legegyszerűbb, a gyufa tészta. Ezt nem kell annyira vékonyra nyújtani, mint a többit, gyorsan kész is lett. A fele egy pörkölt köreteként végezte, a többi pedig már szárazon figyel a kamrában.

Hozzávalók:

30 dkg liszt, 2 tojásfehérje, kb. 1 dl víz, pici só

A lisztből a fehérjével, a vízzel és a sóval rugalmas tésztát gyúrtam. 15 percet letakarva pihentettem. Akkor 4 gombócot készítettem belőle, és sorban az összeset lisztes deszkán kb. 1 mm-es vastag téglalappá nyújtottam.

Ekkor a deszkán 20 percet pihentettem újra, és jól meglisztezve a rövidebb oldalán kettévágva egymásra borítottam egyet-egyet, és késsel kb. 2 mm-esre vágtam.

Kettőt hagytam még egy jó félórát a deszkán, azt már könnyebben tudtam felvágni, jobban megszikkadtak.
Az első felét forrásban lévő sós vízben pár perc alatt megfőztem, leszűrtem; meg is etttük, megelégedéssel.

Zöldborsós rizs

A lányom már megtanulta, hogy kell finom párolt rizst főzni, de a múltkorában többen kérdezték tőlem, valamint fórumozós időszakomban sokszor előkerült problémaként. Ezért úgy gondoltam, megér egy posztot, hogyan készítem. Tudom, nem ez az egyetlen jó technika, viszont egyszerű, és mindig perfekt az eredmény. Édesanyámtól tanultam annak idején.

(Szerettem volna fázisképeket is csinálni, de pont betelt az SD kártya, és a rizst már nem lehetett otthagyni...de igyekszem pótolni!)

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg rizs, bő 2 evőkanál olaj, 1 közepes vöröshagyma, 20-25 dkg (mirelit) zöldborsó, só, bors, ételízesítő vagy fél húsleveskocka, petrezselyemzöld apróra vágva

A rizst kimérem egy bögrében (jól megjegyzem, meddig ért térfogatilag), majd átöntöm egy szűrőbe, és meleg vízzel, rázogatva alaposan átöblítem és jól lecsöpögtetem. Ezt a műveletet minél több idővel főzés előtt teszem meg, annál hamarabb lesz készen majd a konkrét tevékenység idején.
A hagymát apró kockákra vágom, és a kezem ügyébe teszem. A bögrébe előkészítek magam mellé annyi meleg vizet, ameddig a rizs volt benne. Egy lábosban felhevítem az olajat, ráborítom a rizst, és fakanállal addig kavargatom folyamatosan nagy lángon, amíg a rizsszemek "szétpattognak" egymástól, tehát a nedvesség elpárolog róluk. Ekkor a hagymát hozzáteszem, folyamatosan kevergetem ezzel is, amíg meg nem érzem a sülő hagyma illatát, ez kb. 1-1,5 perc. Ekkor óvatosan, hogy meg ne égessem magamat, ráöntöm a vizet, ami mellettem volt. Ezután kell próbálkozni; rizsfajtától függően kell még legalább feleannyi, maximum ugyanannyi víz még. (Tapasztalataim szerint az előfőzött illetve nagyobb szemű rizsekhez elég a másfélszeres térfogatú folyadék, a kicsi szeműekhez - pl. a szarvasi rizshez, amit mostanában használok -, ahhoz dupla mennyiség szükséges. Természetesen, ha valakinek van hús alapleve, az a tökéletes megoldás, de nélküle is el lehet boldogulni...
Kicsit csendesítek a lángon, összekeverem a rizst a folyadékkal, hozzáteszem az ételízesítőt, a borsot és annyi sót, hogy keverés után kicsit sósnak érezzem az ízét, és teszek bele még ízlés szerint petrezselyemzöldet. A tetejére szórom egy rétegben a borsót. Ezután lefedem, ha felforrt, minimálisra veszem alatta a hőfokot, NEM KAVARGATOM, NEM NYÚLOK HOZZÁ, 10 perc múlva lezárom alatta a lángot; magától megfő, és így pergős rizst kapok. Kb. még 10-15 perc múlva leveszem a fedőt, fakanállal óvatosan alányúlok, megnézem, megfőtt-e; ha véletlenül még nem elég puha, akkor 1 dl vizet öntök rá, lefedem, és hagyom még duzzadni a szemeket. Ennyi az egész!

Természetesen nem csak zöldborsóval jó; szoktam magában csak petrezselyemzölddel készíteni, de van, amikor apróra vágott sárgarépa kockák, karalábé, esetleg zsenge zeller is kerül bele, akkor egy kicsit tovább hagyom alatta a lángot, illetve egy kicsivel több folyadék is kerül alá. Ezen kívül az ízesítéssel is lehet játszani; attól függően, hogy mihez készül, lehet abból a fűszerből tenni hozzá, ami a húst illetve a hozzá való zöldséget ízesíti.