Amikor elhatároztam, hogy nálunk is lesz romantikus vacsora, csak ennyit mondtam a férjemnek: ha szerda este még nincs programod, akkor ne is csinálj, mert én szerveztem este 7 órára. Szegény állítólag 3 napig izgult, hogy most megint mit találtam ki...
Amikor terveztem a menüt, a következő dolgokat próbáltam szem előtt tartani: az uram szereti, ami csípős, keserűen édes, sokféle zöldség legyen benne, lehet kicsit füstös (kolbász, szalonna), meg azért egy kis hús sem árt hozzá. És miután vacsora, ne legyen nehéz, ne legyen nagy adag, inkább több kis adag étel. Ami még szempont volt, hogy nekem se kelljen több órát a tűzhely mellett állnom, mert milyen romantika az, ahol az egyik fél már hótfáradt… Valamint még azt el kell mondjam (lehet, hogy ezzel egyedül leszek, de nem számít), hogy nem feltétlenül gondolkoztam irtó különleges ételekben, mert számomra a romantika inkább azt jelenti, hogy leülünk ketten egy asztal mellé, kibontunk egy üveg jó bort, és egymással foglalkozunk, beszélgetünk, olyan ételt eszünk, amit szeretünk, de egy kicsit szebb tálalásban, mint egyébként tesszük. Lecserélem a színes abroszt fehérre, teszek egy gyertyát az asztal közepére…nekem (nekünk) ez ilyen egyszerű.
El is terveztem egy menüsort, ami kedden este 5 perc alatt majdnem teljes egészében romba dőlt, ugyanis anyukámnál beleolvastam a vadiúj Nők Lapjába, és egyből beleszerelmesedtem Lajos Mari aktuális ételeibe. Ráadásul az ételek nagyrészt fedték az általam felállított kritériumokat. Gyorsan lefirkáltam a hozzávalókat egy fecnire, átfutottam a leírásokat, és boldogan hazamentem, hogy másnap már csak néhány hozzávalót kell bevásárolni, és minden rendben lesz: előétel, főétel, desszert.
Csak amikor másnap nekifogtam főzni, akkor derült ki, hogy néhány dologra már abszolút nem emlékeztem az elkészítésről vagy lazán átugrottam, úgyhogy itt kérek bocsánatot Lajos Maritól, de én már a saját verziómat írom le.
Előétel:
Padlizsántekercsek ízesített sajtkrémmel töltve
Egy padlizsánt kettévágtam hosszában, és mindkét feléből 2-2 vékony, kb 3 mm vastag szeletet vágtam (a többit eltettem a húshoz köretnek). Ezeknek mindkét oldalát picit beolajoztam, forró teflonserpenyőben átsütöttem, sóztam, borsoztam picit, és kihűtöttem. Egy fél doboz natúr sajtkrémbe belekevertem apróra vágott piros csípőspaprika-darabkákat, egy nagyobb aszalt paradicsom darabkáit és friss bazsalikomlevelet, majd rákentem a kihűlt padlizsánszeletekre. Összetekertem őket, fogpiszkálóval átszúrtam. Tálalás előtt koktélparadicsomokkal díszítettem.
/Ehhez forrás a sok általam látott-olvasott hasonló tekercs volt, a mi ízlésünkre alakítva/
Főétel:
Rokfortos szűzérmék vegyes zöldségkörettelHozzávalók:
30 dkg sertésszűz 3 cm-es érmékre vágva
6-8 szelet bacon/húsos szalonna
1 csomag újhagyma darabolva
2 gerezd fokhagyma szétúzva
1 kisebb padlizsán szeletekre vágva (nálam a maradék)
1 kisebb cukkini szeletelve
1 piros színű vastag húsú paprika
1/2 csípőspaprika vagy chilipaprika apróra darabolva
kakukkfűszálak, rozmaring, zsálya, só, bors
5 dkg rokfort vagy márvány sajt
A szalonnaszeleteket serpenyőben megpirítottam, hogy szép színük legyen, az érmék oldalát körülfogtam velük, és fogpiszkálóval rögzítettem. Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra. A szalonnazsíron a húsok mindkét oldalát 3-3 perc alatt barnásra sütöttem, megborsoztam, és egy kis tepsibe tettem, amit előtte egy hosszabbra hagyott alufóliával kibéleltem. A fóliát ráhajtottam a húsokra, majd az ételt betettem a sütőbe 15 percre.
Közben a hagymát a maradék szalonnazsíron (még mindig volt, ha elfogyott volna, olaj ment volna hozzá) üvegesre sütöttem, rátettem a fokhagymát, a csípőspaprikát, a padlizsánt, a cukkinit, 3 perc múlva a paprikát és a fűszereket, majd lefedtem, és pici lángon hagytam őket puhulni.
A 15 perc elteltével a sütőt kikapcsoltam, a húsokon lévő fóliaborítást levettem, a tetejükre 1 kanálkányi kéksajtot tettem, és visszatettem a még meleg sütőbe, hogy a sajt éppen csak ráolvadjon.
/
Forrás: Lajos Mari Nők Lapjában megjelent receptje, némileg átalakítva/
Desszert: Csokoládés körtelegyező
Hozzávalók:
1 liternyi víz
kb. 6-7 dkg cukor
fél citrom leve és héja
4 szegfűszeg
2 nagy keményebb körte
25 g cukor
fél evőkanál keserű kakaópor
fél dl forró víz
70 g magas kakaótartalmú étcsoki (nálam Tibi 60 %-os) darabolva
fél dl tejszín
+ 1 gondolatnyi chilipor, hogy a csípős vonal megmaradjon a végére is...
Ezzel indítottam az egész főzést, mert idő kell, amíg a körte kihűl.
A vizet felforraltam egy kisebb alapterületű, magasabb falú edényben a fűszerekkel, beletettem a két meghámozott, de egyben hagyott körtét szárastól, és 7 perc alatt nem túl puhára főztem (szurkáltam egy hústűvel, amikor simán belement magházig, késznek nyilvánítottam). A levében hagytam kihűlni.
Alulról körbevágtam a magházat éles késsel, majd bevágtam a szeleteket is, így utána aránylag könnyen ki lehetett venni a magházat is belőle. Egy tányérra tettem kiterítve, betakartam fóliával, és ment a hűtőbe.
Tálalás előtt elkészítettem a szószt, mert az írta a recept, hogy hideg-meleg összhatás kell; igaza volt! Ha elő van készítve minden, kb. 7 perc kell hozzá mindössze. A kakaót összekevertem egy kisebb lábosban a cukorral és a vízzel, összeforraltam. Hozzátettem a csokidarabokat, jól összemelegítettem, majd beletettem a tejszínt és a chiliport; kb 3 perc alatt összeállt egy jó kis szósszá. A kistányérra tettem egy körtét formára igazítva, egyik oldalon mellélocsoltam a szószt, másik oldalon félbevágott szőlővel és manduladarabokkal díszítettem.
/Forrás: Lajos Mari Nők Lapjában megjelent receptje, pici módosítással/
Utóirat: amikor szerda este leültünk a terített asztalhoz, akkor meséltem el a férjemnek, hogy milyen apropó folytán van ilyen nagy felhajtás egy hétköznap estén. Örült neki, és együtt kerestük a legjobb beállításokat a fényképezéshez, ami nekem a legnagyobb kihívás az egész blogolásban.
Összegezve: nagyon jól sikerült vacsora lett, finomak voltak az ételek. Valószínűleg önszorgalomból lesz folytatása is.
És annak is örülök, hogy részt vehetek ezen a (nekem első) VKF-en.