A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 19.

VKF 48! Ropogós-fűszeres sült hal




Ezzel a recepttel nevezek a Tarka Bárka blog VKF-felhívására. Nagyon szeretjük a halat, ez meg is látszik a blogomon, mert ha valaki a "hal" címkére kattint, jó sok találatot kap. Ráadásul a receptek nagy része hazai halakból készült, így talán többszörösen is megfelelek a feltételeknek:))

Ez az étel eredetileg a márciusi Kifőztük online gasztromagazinban jelent meg, ez a szám és az áprilisi is letölthető az oldalról; és halkan megsúgom, már lassan a májusi is készen van;)

A recept süllőből, harcsából vagy pisztrángból is elkészíthető, az utóbbiból személyenként számítsunk egy halat.

Hozzávalók 4 személyre

kb. 1 kg-os konyhakész hal, egészben (feje nélkül) - nálam süllő volt
1 nagyobb citrom
2 teáskanál friss reszelt gyömbér
1 pici csilipaprika
3 gerezd fokhagyma
2 teáskanál kenyérmorzsa
olaj
a tálaláshoz:
citromgerezdek
petrezselyemzöld

Kis tálkába reszeljük az alaposan megsúrolt citrom héját, hozzátesszük a citrom levét, a reszelt gyömbért, a zúzott fokhagymát és az apróra vágott csilipaprikát, alaposan összekeverjük.
Megmossuk, szárazra töröljük, és nagyjából centinként keresztben kissé bevagdossuk a halat. Kívül-belül sózzuk, majd a citromos keverékkel bekenjük kívülről, a maradékot a hasába dörzsöljük. 1-2 órát hagyjuk állni. 
Sütés előtt megszórjuk vékonyan morzsával a halat kívülről. Kiolajozunk akkora tepsit, amekkorába a hal elfér. Belefektetjük a halat, a felénk eső oldalát is megkenjük olajjal, és öntünk a tepsibe két evőkanálnyi vizet. Fóliával letakarjuk, és 180-200 fokra melegített sütőben 15 percig pároljuk, majd 20 fokkal magasabbra tekerjük a hőfokot, és fedetlenül szép pirosra sütjük a halat.
Citromgerezddel tálaljuk, és petrezselyemzölddel díszítjük. Köretként kínálhatunk mellé burgonyát vagy zöldségeket.

Tipp: friss gyömbér híján sózás után szórjuk be a halat gyömbérporral.

2011. szeptember 4.

VKF! 44. - Padlizsánkrém, ahogy mostanában készítem


Á la carte Kriszti kiírása végre eszembe juttatta, hogy legyen padlizsánkrém recept a blogomon. Furcsa, hogy több mint 3 év alatt, miközben rengetegszer készült, még soha nem fényképeztem le. Pedig a grillezések "mellékterméke" általában a maradék faszénen megsült padlizsán, amiből a krém készül. Mostanában a fogyókúra miatt is szeretem kihagyni belőle a majonézt; kiderült, hogy anélkül is nagyon finom, szépen összeáll.

Hozzávalók

2 közepes padlizsán
2 púpozott evőkanál tejföl
1 teáskanál dijoni mustár
4 kisebb gerezd fokhagyma
só, bors, csípős paprika

A padlizsánokat faszénen vagy sütőben megsütjük, lehámozzuk, pürésítjük. Ez utóbbi műveletet most klasszikus módon, vágódeszkán fabárddal végeztem, de szoktam egyszerűen botmixerrel is. Összekeverjük a zúzott fokhagymával, a tejföllel, a mustárral és a fűszerekkel, és készen is van.

Ilyen módon sokkal inkább megmarad a padlizsán természetes íze.

2011. február 10.

Anti-fánk projekt - VKF! XL.

Rakosgattam egy receptet; gyorsan elkészíthető fánk lett volna, nem kelt tésztájú, olyan, amit a benne lévő tojás fúj fel. Ezt tartogattam az aktuális VKF-re TücsökBogárnak, hogy le ne maradjak erről a fordulóról is. Mert mi szeretjük a fánkot! Van is már a blogomon, mindjárt össze is gyűjtöm... Már csak azért is, mert a képen látható fánknak nem fogom leírni a receptjét. Kétszer futottam neki, de buktam a dolgot. Igaz, második alkalommal, teljesen más technikával készítve, az utolsók - amik a képen vannak - némi plusz liszt hozzáadásával már egészen jók lettek. Szerintem annyira tojásnagyság-függő a dolog, hogy pontos receptet adni hozzá nagyon nehéz lenne... De hogy azért legyen recept is, leírom az öntetét, mert az finom lett! Igaz, az adag alaposan elméretezett volt, a leírt adag fánk többszörösére is elég lett volna. Azért megpróbálok ebből egy normalizált adagot közzétenni... Részeges mazsolás, diós öntet (3-4 személyre) Hozzávalók: 1 kis marék mazsola 1 evőkanál konyak 1,5 dl narancslé 1,5 dl fehérbor 3-5 dkg cukor 1 kis marék durvára vágott dió 1 dkg étkezési keményítő csipet só A mazsolát váltott vízben, alaposan megmostam, leszűrtem. Ráöntöttem a konyakot, felforraltam, félretettem. Kis lábosba öntöttem a bort, a narancslevet, a cukrot és a diót, felforraltam. (Kóstoljuk meg, elég édes-e.) Közben 1 evőkanál hideg vízzel összekevertem a keményítőt, beleöntöttem a lábosba, egyet hagytam rottyanni, utána levettem a tűzről. Beletettem a konyakos mazsolát, ezzel készen is volt. Melegen és langyosan érdemes tálalni; egyszerűen leönteni vele a fánkokat, vagy csak úgy belemártogatni:) ez tényleg finom! Ja, és a bevált fánkreceptek: Farsangi fánk Mini egérke fánkok és ami még készült nálunk: Moha fánkja

2010. augusztus 2.

VKF XXXVI. - Arroz con pollo avagy rizses csirke


Ez a híres étel lett a vasárnapi ebéd második fogása; nem kimondottan csak mexikói, hanem spanyol, illetve latin-amerikai étel, nagyon sok változata létezik. Megmondom őszintén, eddig még nem hallottam róla, még szerencse, hogy Edith felhívása miatt keresgélni kezdtünk a nagyvilág konyhái és főztjei között. Nagy valószínűséggel nem is az utolsó alkalom volt, hogy elkészült, mert gyönyörű szép lett és nagyon jól variálható; ahány évszak, annyiféle zöldséget lehet beletenni.
Rengeteg oldal átolvasása után ez a recept lett az alap, kicsit azért változtattam rajta, nem szolgai módon másoltam.

Miután megettük az ebédet, megbeszéltük, hogy remek partikaja válhat belőle; ha szépen előkészítjük a húst és a zöldségeket, a rizst megmossuk és leszárítjuk és elősütjük, onnantól sütőbe lehet tenni és az adag nagyságától függően, maximum 1 óra múlva lehet tálalni, közben pedig bármit lehet csinálni.

Hozzávalók 5-6 személyre:

5-6 csirkecomb, kétfelé vágva
1 nagyobb vöröshagyma, apróra vágva
2 nagy paradicsom, kisebb kockákra vágva
2 nagy vastag húsú (piros színű) zöldpaprika
4 nagyobb gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
2 marék zöldbab
1,5 csésze rizs
4 csésze csirke alaplé vagy víz+leveskocka

bors
apróra vágott petrezselyemzöld
chili vagy csípőspaprika ízlés szerint
olaj

A rizst kimértem, egy szűrőbe tettem és nagyon alaposan megmostam, a vizet leráztam róla.
A csirkehús darabokat megsóztam. Egy jó nagy serpenyőben megforrósítottam az olajat, a húsokat mindkét oldalukon aranybarnára sütöttem, kiszedtem egy tányérra és félretettem.
A megmaradt olajon a rizst átfuttattam, amíg teljesen meg nem száradt és szétperegtek a szemek. Hozzátettem a fokhagymát és a vöröshagymát, 2-3 perc múlva a paradicsomkockákat is. Addig kavargattam, amíg a paradicsom leve el nem párolgott. Belekevertem a zöldbabot és a csirkedarabokat, felengedtem a húslevessel. Ekkor meg kell úgy sózni, hogy sósabb legyen a lé a kelleténél, mert a benne lévő anyagok - főleg a rizs - még fel fognak szívni belőle. Meg is borsoztam, tettem bele csípős paprika darabokat, megkevertem, lefedtem. Ezután nem kell keverni, csak ellenőrizni, hogy idő előtt el ne fogyjon a folyadék alóla.
30 perc alatt lett készen, minden puha volt és lé sem volt az edényben. Azt írta a recept, hogy ha maradna, akkor fedő nélkül párologtassuk el róla.

Petrezselyemzölddel meghintve tálaltam.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a desszert Moha-féle csokifagyi volt, és hogy stílszerű legyek, megszórtam a tetejét egy kis chiliporral...naná, hogy fincsi volt!)

2010. augusztus 1.

VKF XXXVI. - Cancun sárgadinnye-krémleves


Edith felhívására a mi fazekunk vasárnap Mexikóban járt, a fiam választásának megfelően. Az ételeket is ő választotta, meg is dicsértem, sikerült nagyon finom ételeket találnia.

Ezen a blogon már sok nemzet étele megtalálható, mexikói talán még nem is volt eddig, ezért is tetszett meg az ötlet. Ráadásul sikerült Edith azon kérésének is eleget tenni, miszerint abszolút szezonális gyümölcsöt és zöldségeket használtunk - az utóbbiak majd a második fogásban szerepelnek.

A leves nagyon egyszerűen, gyakorlatilag főzés nélkül készült, csak a belevaló főtt krumplit kellett külön megcsinálni. A krumplin elgondolkoztam előtte való éjszaka és odajutottam, hogy teszek bele, csak lényegesen kevesebbet, mint amit a recept írt. Az íze abszolút nem érződött a kész levesben, csak a sűrítésben játszott szerepet és azt a pici sós ízt vitte bele, amit egyébként is tettem volna bele.

A végeredmény egy jó sűrű, nagyon habos, hűs leves volt, még a férjemnek is ízlett, pedig ő nem rajong annyira a gyümölcslevesekért.

Hozzávalók:

1 nagyobb sárgadinnye, kb. 1,5 kg súlyú
1 kisebb főtt krumpli, levétől leszűrve
200 g tejszín
7,5 ml félszáraz sherry vagy 10 ml félédes fehér bor (tokaji lehet a legjobb választás)
cukor ízlés szerint

a tetejére: reszelt szerecsendió és lime-szeletek

A dinnyehúst felkockáztam, beletettem a turmixgépbe. Hozzátettem a krumplikockákat, a tejszínt és a sherry-t. Jól összeturmixoltam, megkóstoltam; a mi dinnyénk nem volt igazán édes, elképzelhető, hogy zamatosabb gyümölcsöt használva, a cukor elmaradhat. Én tettem bele úgy 8 dekányit és még egyszer összemixeltem. Hűtőbe tettem 1 órát pihenni.

Közvetlenül tálalás előtt még egyszer alaposan megkevertem, üvegtányérokba adagoltam. A tetejére kevés szerecsendiót reszeltünk és meglocsoltuk lime levével.

2010. június 24.

VKF XXXV. - Összefoglaló 2. és staféta átadás!





Mindenkitől bocsánatot kérek, aki várta tegnap az összefoglaló következő részét, de olyan minősíthetetlen volt az internetünk, hogy nem haladtam vele előző este, nappal pedig ezer más dolog volt, így maradt a tegnap éjszaka...de most már itt van:)

Fakanál Éva úgy gondolta, hogy költözés közben az étel elkészítése grillezéssel a legkisebb macera. Összerakták a ház kertjében a tárcsát és ott sütöttek finom falatokat. Receptet nem hozott, de profi fotókkal támasztotta alá a sütés hangulatát; én megéreztem még az illatokat is:)









Az Ízes kalandok gazdája, Tündér sem tudott szabadban tüzet rakni, de feltalálta magát és grillserpenyőben sütött ételeket, amik megszólalásig hasonlítanak a rácson sütött ennivalókra. Én egyébként is gyönyörködni szoktam a csodás fotókban, amik nála készülnek, most sem adta alább!
Tündér erre az alkalomra VKF grilltálat készített nekünk: grillezett marhahúsos nyársakat, kakukkfüves grillezett hagyma salátát, grillezett zöldségeket, mellé pedig juhtúrós öntetet kaptunk. Én mindenből szívesen ettem volna, gondolom, nem lettem volna egyedül…


Jucy írta talán egyedül, hogy ő már abban a pillanatban tudta, hogy mit készít, amikor elolvasta a kiírást. Azt hiszem, igazán kihívás jó kürtőskalácsot sütni, nekem még nem sikerült; Jucy faszénparázs felett sütötte, meg is lett az eredménye, tessék nézni a képet!




Edith, a Kalandok a konyhában blog szerzője a náluk honos miccs receptjét hozta, ráadásul az étel történetét és egy rövid értekezést a benne lévő húsok összetételéről és a fűszerezéséről is. Érdemes elolvasni, sok mindent tudunk meg ezekről a kis húsrudakról . Arab kenyérbe csomagolva látjuk a fényképen, nagyon étvágygerjesztő! Mi ki fogjuk próbálni a nyáron, pontos recepttel biztosan nem nehéz nekivágni.



„Kell egy recept” hirdeti Mandy a blogja tetején; meg is találta, Gordon Ramsay húspogácsáját készítette el, ráadásul hanburgerzsömlét is gyártott hozzá saját kezűleg, nagyon jól mutat a fényképen. Ezzel piknikeztek párjával a meccs előtt, a kajára biztosan nem volt panasz:)













Bianka, a „konyhafőnök” rendkívüli energiákkal rendelkezik, mindig van ideje valamilyen finomságot készíteni, és ezeket a Kiskonyhám ízei égisze alatt meg is osztja velünk. A kiírásra is húst klopfolt, fűszerezett, pácolt és sütött, a végeredmény a fényképen nagyon meggyőző. Fokhagymás csirke és tarja borzolja a nyálmirigyünket, visszautasíthatatlan ajánlat!



Kiskukta, a gyönyörű torták mestere most finom köreteket készített nekünk asztali grilljén: cukkinis kenyérlepényeket és lapcsánkát. A kenyérlepények nála asztali grillen sültek, kíváncsi lennék, hogy faszénparázson milyen íze lehet , ki is fogom próbálni. A lapcsánkát pedig olajban sütve ismertem eddig, mennyivel egészségesebb, ha grillen sütjük!



Annie, a Lightkonyhában könnyű, egészséges ételeket főz. A grillezést jónak tartja, mert az ilyen módon készült ételekből végre jóllakhat az is, aki fogyókúrázik. Ennek a jegyében készített indonéz grillezett csirkemellet mogyorós szósszal és paprikasalátával. Azért nem volt egyszerű a feladat, mert mindezt úgy kellett elkészíteni, hogy ne tartalmazzon sok kalóriát, de megoldotta a feladatot. Aki kíváncsi, hogy tette, nézze meg, érdemes!


Lúdanyó egy nagyon izgalmas, különleges étellel pályázott, tex-mex rablóhússal, aminek az egyik fűszere a kakaó. Emlékszem, jó 3 évvel ezelőtt Chili&Vanilia (a VKF hazai meghonosítója, hátha valaki nem tudja...) blogján a kakaóval fűszerezett karfiol mekkora port vert fel, most pedig Lúdanyó a húsra szórta rá. Szerintem bátran ki lehet próbálni, én bízom az ő ízlésében!


Moes a Narancskonyhában megtisztelt azzal, hogy több kihagyott forduló után ismét benevezett, és citromos csirkemellet grillezett, mangóchutney-val körítve. Pechjére a család nem tudott vele lakomázni, így kénytelen volt egy nagyobb adagot bevállalni – egy ilyen ételre én is feláldoztam volna magamat.




Narancslekvár konyhájában is grillserpenyő izzott a tűzhelyen. Salsa, a konyha tulajdonosa csirkekebabot sütött és káposztasalátát rittyentett mellé; biztos vagyok benne, hogy finomat vacsoráztak belőle.




Nem piskóta sült Strawberrynél – aki szintén újonc a VKF-en -, hanem mézes-mázos grill oldalas, mi mással körítve, mint amerikai káposztasalátával. Megtisztelő, hogy megosztja velünk az oldalas titkos receptjét, amit pótapukájától tanult. Régebben mi is ettünk ehhez hasonló sültet, a leírást olvasva elindult a nyálelválasztásom...



Nokedli majdnem megfeledkezett az időjárás miatt a kiírásról, de szerencsére azért az utolsó pillanatban eszébe jutott a dolog. Sütőben készített keletiesen fűszerezett fasírtokat, amiket majd szabadtűzön is lehet reprodukálni. Remélem, lesz alkalom és jó idő hozzá!





Sajtkukac Niki is arról számol be, hogy péntek esténként az erkélyen körbeülik a raclette sütőt és ráérősen sütögetnek. Most éppen chilis-petrezselymes csirkemell készült baconcsíkokba tekerve. A fotó alapján nagyon vonzónak tűnik, úgyhogy személyesen is utána kell járjak a dolognak feltétlenül:) Természetesen saláta is készült, coleslaw , azaz káposztasaláta; úgy látom, népszerű ez a saláta a grillezők körében, igaz, kicsit mindenki másképp csinálja.

Süssünk, főzzünk valamit! Jutka olyan guszta csülkös körömpörköltet főzött bográcsban, hogy bárki megirigyelheti; ott a recept, úgyhogy aki akarja, megpróbálhatja utánozni. Szerintem érdemes, de csak annak, aki nem fogyókúrázik.



Duende alaposan kiengedte a szellemet a fazékból! Hihetetlen precizitással és gondossággal készített hely és tűz híján kiegészítő ételeket a grillezéshez, amit nem győzök megköszönni neki. Még felsorolni is nehéz, mennyi minden főtt a boszorkánykonyhában: 2 féle diómártás, sima, zöldfűszeres és paradicsomos majonézmártás, uborka- és hagymamártás, vörös mártás, valamint 2 igazán jól kinéző fűszervaj maradt a végére. Mindezt pedig megkoronázta csodálatos fényképekkel… Érdemes alaposan átbogarászni a bejegyzést, biztosan találunk benne újdonságot a következő sütögetéshez.

Szepyke a Szépségtárból most sem jött zavarba annak ellenére, hogy nincs olyan hely körülötte, ahol szabadtéren sütögethetne. Elővette a vaslapot a konyhaszekrényből és grillezett rajta újkrumplit. Köretként vagy magában egy mártogatóssal finom étek.











Van még új debütáló blog a VKF-en: Tálaló. Neki is testhez álló volt a feladat, ezért nem sokat gondolkozott, bátran nekivágott; jól tette! Az étel, ami elkészült tárcsán, tiszta színorgia: csirkehús darabok sültek 7 féle zöldséggel, remek egyveleg született. És ez még nem minden, mert sültpaprika saláta is készült, ráadásul egy olyan változata, amit én még nem ismertem. Lehet, hogy nem én vagyok az egyetlen?


Gabah, a Tavola in Piazza tulajdonosa is úgy gondolta, hogy ne maradjon ki a jóból, ezért ő is tüzet rakott. Sütött fokhagymás-chilis csirkeszárnyakat és zöldfűszeres-fehérboros csirkenyársakat. Ez utóbbi tetejére kreált egy uborkás-olajbogyós keveréket, nálam bekerült a kipróbálandók listájára húsostól-mindenestől. Van fotó a kész ételekről, de valamiért nálam a prímet a picilány keze viszi, amiben egy lerágott csirkecsontot tart - nézzétek meg a bejegyzésben, nagyon cuki:)

Vesta bejegyzését olvasva teljesen elérzékenyültem, amikor megírta, hogy komolyan vette a felhívást a tűzrakásra, és direkt az én kedvemért előásták az öntöttvas sütőlapot a garázs mélyéről; egyből a szívembe zártam őket:) Rendkívül ötletes pulykanyársat készítettek, hozzá pedig egy mustármártást. Biztosan bárki sikert aratna vele egy vendégség alkalmával.











Nem volt véletlen, hogy a szabadtéri sütés-főzés volt a feladat, mert nálunk otthon sokszor kerül elő a bogrács, a tárcsa, de nem hagyjuk sokáig parlagon a grillsütőnket sem. Az idén azért még mi sem vittük túlzásba, de nem ez volt az első alkalom. Egyszerű ételek kerültek terítékre, csirkecombot és mellet pácoltunk és sütöttünk, salátával és sütőben sült újkrumplival ettük.
És voltunk főzőversenyen is, néhány fotóval számoltam be róla.

És itt a vége, fuss el véle…………..Sedith! Ő kapja tőlem a stafétát, kívánok neki jó munkát!

Nektek, közreműködőknek köszönöm a lelkesedéseteket, remélem, tetszett az összefoglaló is; használjátok kedvetekre, van még néhány hónapunk, ameddig (reméljük) még élvezhetjük a szabadtéri sütést-főzést:)

2010. június 19.

VKF! XXXV. - Grillezés a kertben




Le vagyunk maradva az idén, tavaly ilyenkor már több hasonló "menet" lezajlott. A gyerekeink is nagyon szeretik a faszénen sült húsokat, ha itthon vannak és nincs valami nagyobb program, akkor igyekszünk időt szakítani egy ráérősebb grillezésre; arról nem is beszélve, hogy nekem személy szerint ilyenkor könnyebb a feladatom, mert főszakácsi teendőimet lecserélem egy egyszerű kuktaszerepre, hagyom a férjemet kibontakozni:))

Ilyenkor egyébként mindenkinek megvan a saját feladata; ki-ki szeletel, pácol, terít, salátát készít, székeket hord, tűzre ügyel....családi összefogás van. Ja, és leginkább mindenkinek van valami ötlete, hogy kellene csinálni:) Egy jó hangulatú vasárnap délelőtti program, jó lenne, ha minél többször tudnánk ilyet csinálni...



Leginkább csirkecombot, csirkemellet vagy tarját szoktunk sütni, ezek váltak be a legjobban. Most csak a kétfajta csirkehús volt terítéken.
Pontos hozzávalókat nem fogok tudni írni, mert mi sem mérjük, érzésre adagoljuk a fűszereket, ízesítőket. Inkább ötleteket adok, abból bárki összerakhatja azt, ami neki és a családjának ízlik.

Hozzávalók a csirkecomb páchoz:

kicsontozott csirke felsőcombok
majoranna
bazsalikom
zúzott fokhagyma
őrölt bors
kevés csípős pirospaprika
ketchup
kevés méz
olaj

A húsokat beszórjuk a fűszerekkel, majd rányomunk ketchupot, kevés mézet csorgatunk rá, néhány kanálnyi olajat teszünk és összemasszírozzuk. Az edényt lefedjük és legalább egy éjszakát állni hagyjuk.
Sütés előtt dupla nyársra tűzzük, megsózzuk és nem túl gyorsan készre sütjük; közben időnként a pác levével megkenjük.






Hozzávalók a csirkemell páchoz:

fél csirkemell filék kettévágva
szeletenként egy hasonló nagyságú szeletelt bacon
olaj
provance-i fűszerkeverék

bors

A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, olajat öntünk rá, kb. fél órát állni hagyjuk.
Sütés előtt mindegyik hússzeletre egy bacont helyezünk, azzal együtt húzzuk nyársra. Időnként kenegetve, viszonylag hamar készre sütjük.



2010. május 20.

VKF! XXXV. Kiírás - Rakjunk tüzet!




Megmondom őszintén, nem ez volt az első gondolatom. Gyümölcsöket szerettem volna látni, de félek, nem érnek be időben ebben a csúf időben. Otthon a házunkban néhány napi kemény ellenállás és vacogás után (tán nem fogunk befűteni május közepén?! ) eljutottunk oda, hogy hétfő óta ég a tűz a kandallóban... Innen és az időjárás előrejelzések buzgó olvasása után jutottam arra, hogy kiadom a jelszót:

RAKJUNK TÜZET A SZABADBAN!


Azért, hogy ne fázzunk; azért, hogy finomakat együnk; azért, hogy a társunkkal, a barátainkkal, a családdal érezzük jól magunkat. Süthetünk, főzhetünk bográcsban, grillen, tárcsán. Tüzet rakhatunk fából, faszénből, tehetünk gázrózsát, teljesen mindegy, a lényeg, hogy mi van felette! Készíthetünk húst vagy zöldségeket, főzhetünk ragut vagy süthetünk készre lapos kenyeret. Az is szuper lenne, ha valaki részt vesz az ilyenkor szokásos főzőversenyeken és arról a VKF keretén belül beszámolna. Ez utóbbi azért jutott eszembe, mert a mi baráti csapatunk pl. 3 hét múlva megy csülökpörköltöt főzni, hátha nem vagyunk egyedül.

Gondoltam azokra is, akiknek valamiért (helyhiány vagy egyebek miatt) nem adatik meg, hogy a szabadban főzzenek. Teljesen megfelel akár egy hangulatos szalonnasütés is, sőt ismerek olyan embereket, akik ötletesen rakják meg a nyársat szalonnával, kolbásszal, hagymával, virslivel, egyebekkel, ez is teljesen megfelel a kiírásnak.
Ha valakinek ez mégsem megy, akkor jöhet a jó öreg sütő, ahol azért lehet imitálni a feelinget; süljön benne olyan étel, amit grillen is megsüthetnénk! Ez így ugyancsak nem kizáró ok a részvétel szempontjából.

Ezek után ki kell jelentenem, hogy felmentést nem fogadok el:) szeretném, ha minél több ház udvarán szállnának fel füstgomolyagok jó illatokkal keveredve, hogy utána beszámolók sokaságát olvashassuk majd az összefoglalóban.

Kérek mindenkit, hogy a recepteket lehetőleg június 19-én vagy 20-án jelentesse meg, ha ez nem megoldható, akkor természetesen el lehet ettől térni. Ugyanúgy, mint eddigi társaim, 1-2 napos késést elfogadok. Ez a határidő az egyéb versenyeken való részvétel beszámolójára nem vonatkozik, arról jobb minél hamarabb írni illetve olvasni.

A bejegyzésekről kérek értesítést a vkfxxxv@gmail.com címre, nehogy valakit szem elől tévesszek!

A szabályok szerint részt vehet bárki, aki nem üzleti célú blogot vezet, illetve olyan természetes személyek is, akiknek nincs blogja; utóbbiakat arra kérem, hogy a vkf-es címre küldjék el receptjeiket, amiket a saját blogomon megjelentetek, természetesen a nevüket, jeligéjüket feltüntetve.

Tehát munkára fel!

2010. május 19.

Stafétát kaptam:)


Nagy megtiszteltetés ért ma délután: az előző, 34. Vigyázz, Kész, Főzz! forduló háziasszonya, Duende engem kért fel a következő forduló lebonyolítójának szerepére. Izgatottan fogadtam a jó hírt, köszönettel elfogadom:)

Kb. másfél éve vettem részt életem első VKF! fordulóján, akkor is hasonló belső zizegéssel főztem, írtam és fényképeztem. Kíváncsi voltam, milyen belülről, amikor nem csak olvassa az ember sorban a többiek bejegyzését, hanem tevékeny résztvevője annak; visszaemlékezve nagyon kellemes élmény volt. Akkor talán még nem is gondoltam arra, hogy megtapasztalhatom azt az oldalát is, hogy milyen az, amikor én határozhatom meg a témát, viszont ezzel egy időben az enyém az a feladat is, hogy összefoglalót írjak róla. Most pedig éppen erre készülök:)

Még egyszer köszönöm, remélem, találok olyan témát, ami kedvetekre lesz! Nem fogom sokáig húzni az időt, ami miatt még egy kicsit gondolkozom, az a jelen időjárás, ami nem fogadja kegyeibe az érni vágyó gyümölcsöket és zöldségeket...

Holnap jövök!

/A képet itt találtam./

2010. május 16.

Avokádókrém, alias guacamole - VKF! XXXIV.


Ez a másik recept a VKF kiírás kapcsán; úgy látszik, avokádó-chili vonalon nyomulok.

Volt itthon a határidő előtti estén 2 avokádóm, ez lett belőle. Elkészülte után eszembe jutott, hogy ezt még sosem sikerült feltenni a blogra, ráadásul pont megfelel Duende témájához. Így lett fénykép és lett bejegyzés is róla.

Hozzávalók:

2 érett avokádó
3-4 apróra vágott újhagyma (helyett lilahagyma, mert az előbbi elfogyott...)
2-3 gerezd zúzott fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál tejföl
apróra vágott chilipaprika
citromlé
frissen őrölt bors


Az avokádót kimagoztam, a héjából kikanalaztam, villával összenyomtam, majd a többi belevalóval összekevertem, kicsit hagytam összeérni az ízeket.
Pirítós kenyérre kenve ettük.

Avokádós epersaláta - VKF! XXXIV.


Annyira eperszezon van már, hogy meg sem kíséreltem volna anélkül nevezni az aktuális VKF-re, amelyet most Duende írt ki; nagyon jó témát eszelt ki, afrodiziákumot tartalmazó ételekkel, italokkal lehet nevezni. Valami olyat kerestem, ami nem szokványos. Sikerült is itt egy olyan salátát találjak, amely elég megosztó lehet, de nálunk a saláta őrület kellős közepén nem okozott problémát még a férjemnek sem. Inkább édeskés, mint savanyú, mégis inkább saláta, mint édesség. Azért az eredetihez képest tompítottam az édességén, de szerintem a karakterét így is megtartotta. Van benne avokádó, eper, chili...a többi meg csak egyszerűen kellett hozzá.

Hozzávalók:

2 evőkanál mogyoróolaj
4 teáskanál méz
1 evőkanál almaecet
4 teáskanál citromlé
1 csipet só

fél jégsaláta összetépkedve
1 avokádó - hámozott, kimagozott, négybe vágva, szeletelve
6 nagyobb eper, szeletelve
pirított mandulapehely a tetejére

Az elkészítése roppant egyszerű; az első tömbben lévő ízesítőket alaposan összekevertem. Egy tálba a salátát beletettem, a tetejére kerültek az eper- és az avokádó szeletek, meglocsoltam a dresszinggel. Fél órára hűtőbe tettem.
Tálaláskor megszórtam a tetejét a pirított mandulával.

2010. április 13.

VKF XXXIII. - Kukorica málé


Hátha Limara még nem haragszik nagyon, és surranópályán beenged a mezőnybe...

Édesanyám mesélt sokszor egy máléról, amit annak idején a nagyapám sütött. Ő akkor még kicsi volt, csak az rémlik neki, hogy ropogós-édeskés volt, nagyon szerette. Már próbálkoztam vagy két fajtával régebben, de egyik sem volt az igazi. Erről a változatról eleve gondoltam, hogy nem az, mivel tejjel készül, de gondoltam, hogy együnk egy kis édességet, van még hozzá szilvalekvárunk. Ráadásul belefér Limara VKF kiírásába is;)

A recept a számítógépemen volt, egy régi lementés valahonnan. Miután kísérlet volt, nem akartam sokat sütni belőle, a gátat mégis az itthon lévő kukoricaliszt mennyisége adta meg. Ez egy nagyon kicsi adag, négy személynek csak kóstolóra elég. Ha valaki lekvár nélkül enné, akkor a cukor mennyiségét duplázni kell, mert alig-alig édes a kukoricaliszt édessége ellenére is. Egy könnyű, olcsó nass. A tepsi nekem egy kicsit nagy lett, 32x19 cm-esben sütöttem, ennél valamivel kisebb méretű kellene.


Hozzávalók:

17 dkg kukoricaliszt
csipet só
4,2 dl tej
1 dkg élesztő
2 kicsi tojás
5-10 dkg cukor
2 dkg vaj

Kimértem a tejet, egy keveset visszavettem belőle az élesztőhöz, a többit a sóval felforraltam, majd levettem a tűzről. Keverés közben beleszórtam a lisztet, félretettem hűlni. 2 óra hosszat hagytam pihenni.
A maradék tejet meglangyosítottam, pici cukrot tettem hozzá, felfuttattam benne az élesztőt. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgákat a cukorral robotgéppel felvertem, beletettem a vajat, tovább dolgoztam. Az élesztőt a lisztes keverékhez tettem, majd a vajas-tojásos masszába kevertem, végül óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét is.

Egy kicsi tepsit zsírral kicsit vastagabban kikentem, beleöntöttem a tésztát, letakartam, fél óráig kelesztettem. 175 fokos légkeveréses sütőben 35-40 perc alatt sül meg. A közepét kell kicsit megnyomni, ha rugalmas, akkor megsült.

2010. február 27.

VKF! XXXII - Mit is ettünk? avagy álarcos ételünk


Sokáig gondolkoztam, mivel fogok pályázni erre a VKF! fordulóra, Maimoni nagyon feladta a leckét. Egy teljesen ártalmatlan éjszakai tévézés hozta a megoldást; lányommal ültünk egy éjféli időpontban, mert ő mindenképpen meg akarta várni Bobot, a Guruló büfés séfet. Bob a rendőröknek sütött hamburgert, amit cukros fánknak álcázott. Megvan! mondtam, ez kell nekem!
Átgondolva a dolgot, a leány megjegyezte, hogy nálunk nem lyukas fánkok vannak, mint Amerikában, hanem "gödrösek". Ettől borult kissé a projekt, ez lett belőle, ami a képen látszik.

Gyakorlatilag sütöttem hamburger pogácsákat - no meg természetesen zsömlét is -, és azt díszítettük fel a leánnyal közösen. A tetejére kilyukasztott lapkasajtot tettünk, amit mikróban pár másodperc alatt ráolvasztottunk, gyorsan kidíszítettük Himalája sódarabokkal, hogy meg is kössön rajta. Ezt betettük a buciba, tettünk hozzá még egy kis mustárt, ketcupot, hagymát és salátát, utána megettük jóízűen.

A hamburgerhús nagyon finom lett, megtartjuk a receptet, Stahl Judité az érdem.

Hozzávalók 6 húspogácsához:

50 dkg darált sertés és marha hús vegyesen
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
10 dkg reszelt füstölt sajt
3 szál apróra vágott petrezselyemzöld
4 evőkanál zsíros házitej teteje (tejszín helyett)
só, bors
olaj a sütéshez

Az olaj kivételével a megadott hozzávalókat villával alaposan összedolgoztam, majd 6 gombócot formáltam belőle.
Egy serpenyőben az olajat felforrósítottam, és pár perc alatt mindkét oldalát megsütöttem.

2010. január 24.

VKF XXXI. - még egy kis maradék, szavakban

Képekkel nem tudom sajnos alátámasztani, de volt még maradék hasznosítás ezeken kívül is.

1. Karácsony előtt disznótor volt a családban, és mint rendesen, készült a friss húsból egy jó nagy adag sült husi, tepsiben. A "maradékot", ami nem fogyott el, megkaptuk, ott csücsült a hűtőben, képtelenek voltunk megenni. Ezeket felvágtam falatnyi kockákra, készítettem egy brassóis alapot hús nélkül, ebbe tettem a húsdarabokat, átpároltam együtt, sült krumplival brassói aprópecsenye kerekedett belőle. Ilyet készítettem már régebben is, bármilyen maradék (bőr nélküli) sült húsból jó. Másik felhasználási területe ennek nálam a borsos tokány vagy más, tejfölös/tejszínes húsos étel, de zöldségek alá, rakottasnak is jó.

2. Mint írtam a karácsony utáni posztomban, egy szendvicskenyeret vettünk, ami érintetlenül vészelte át az ünnepeket. Normális esetekben a maradék kenyeret csíkokra vágom, majd ledarálom zsemlemorzsának. Miután ez túl nagy volt, szóba sem jöhetett, télen sokkal kevesebbet használok belőle, mint nyáron. Ezért most kivételesen ebből készült a mákos guba. Kicsit tartottam tőle, de nem kellett volna, semmi hibát nem tudtunk felfedezni benne, finom volt.


És ráadásként összegyűjtöttem a blogomból azokat a posztokat, amelyek vagy direkt maradékból készültek vagy pedig nagyon alkalmasak erre a dologra.

- Erdélyi palacsinta

- Sajtos csiga

- Tonhalas rizssaláta

- Medvehagymás-krumplis buci

- Húsos krumplikrokett

- Krumplis nudli

- Sajtos pite

- Házi májkrém

VKF XXXI. - Tojáspörkölt maradék szaftból


Nemrég újra főztem pulykaszárnyat paprikás mártásban. Ennek az ételnek - főleg ha kuktában készül, és most időhiány miatt ez a verzió volt - jó sok leve, szaftja lesz, nem fogy el. Kidobni kár lenne, ezért ha nem használom el azonnal, akkor mélyhűtőbe teszem. Ugyanígy pörköltszaftot is szoktam eltenni, azt ugyanígy lehet elhasználni akár tojáspörkölthöz, vagy ha valaki nem vegetariánus, akkor pl. zöldborsópörkölthöz is remekül elhasználható, de akár leveshez is jó lehet.

Akkor jöjjön a "recept", habár ez nem igazán nevezhető annak, inkább egy ötlet.

Megfőzök személyenként 2-3 tojást keményre, megtisztítom a héjától. Egy tányérra felkarikázom, soronként megsózom és kicsit meg is borsozom. A jól felmelegített szaftba egyszerűen beletolom, összerázogatom, hogy ne nagyon törjön össze a tojás, átmelegítem és készen is van.

Általában galuskával esszük, de jó krumplipürével vagy tarhonyával is.

2010. január 23.

VKF XXXI. - Gulyásleves maradék marhapörköltből


Még karácsony előtt főztünk egy jó nagy adag marhapörköltet, amiből megmaradt jó pár kanál finom szaft és valamennyi hús is. Ezt vettem elő a mélyhűtőből és készült ebből, valamint jó sok zöldségből ez a leves, mi így szeretjük. Ráadásul gulyáslevest még nem is posztoltam, hát itt van!

Hozzávalók:

1 fél kilós margarinos doboz maradék pörkölt illetve kb. 35 dkg húsból készített pörkölt
2 közepes krumpli
3 répa
2 vékony petrezselyemgyökér - most az egyik paszternák:)
fél zeller
1 szál zellerzöld
2 gerezd fokhagyma
néhány szál petrezselyemzöld
idényben fél paprika, 1 paradicsom
fűszerek: só, bors, kevés őrölt kömény, + leveskocka, ha nem idegenkedtek tőle
levesbetét: csipetke vagy tarhonya vagy vastagabb házi levestészta

A zöldségeket megpucoltam, kisebb darabokra vágtam, a fokhagymát zúzás után felapróztam.
Kb. 1 liter vizet tettem fel főni a krumplikockákkal, a fokhagymával és a zöldekkel együtt. amikor felforrt, beletettem a többi zöldséget és a fűszereket. Amikor minden roppanósan puha volt, hozzátettem a pörköltet és a tésztát, készre forraltam. Az egyben maradt zöldeket (paprikát, paradicsomot) kihalásztam belőle. A végén lehet még egy kicsi vizet adni hozzá, ha túl sűrű lenne, illetve sóval és borssal utána ízesíteni.

Legjobb, ha áll egy kicsit, mondjuk 2-3 órát, de másnap még sokkal finomabb.

2009. november 29.

VKF! XXX. - Házi kockacukor




A magazinokba beletett Oetker-es füzetecskében olvastam az eredeti ötletet. Tetszett, de ott a porcukrot formázás előtt vaníliával ízesítették. Én viszont - bármennyire is odavagyok a vanília ízéért -, sem kávéban, sem teában nem szeretem, ezért kerestem valami mást, amivel a cukrot meg tudnám bolondítani.


Az első ötletem a fehér rum volt. 15 dkg porcukorhoz öntöttem 2 evőkanál rumot, majd összedolgoztam egy kiskanállal. Egy nagy tálca közepére halmoztam, a kiskanál aljával kb. fél centiméter vastagságúra lapogattam, majd nedves fakanálnyéllel simára dolgoztam a tetejét. Kiszúrót kerestem, nem találtam kisebb formát, ezért egy nagyobbal indítottam, azt pedig felnégyeltem, sütőpapiros tálra tettem száradni. Megkóstoltam, jó volt,jó volt, de még sem az igazi...


Ekkor jött a citromos ötlet. Kisebb adaggal próbálkoztam; 5 dkg porcukrot kevertem nem egészen egy tele evőkanál kifacsart (rostos) citromlével. Az első kóstolásra is nagyon ízlett! Találtam egy háromszög alakú aránylag kisebb kiszúrót, azzal készültek el.

A harmadik körben még szerettem volna egyet csavarni, ezért nádmelaszos cukrot őröltem porrá, azt kevertem a citromlével. Ez viszont piszokul ragadt mindenhez, amihez csak hozzáért, ezért nem volt esélyem normális alakzatra kivágni, egy nagy késsel darabokra vágtam. Ez lett a "csokító" cukor: ronda, de finom!

Most 3 napja száradnak az orrunk előtt, az írás 4 napot írt, amennyi idő alatt véglegesen készen lesz, de már érezhetően keményebb, mint volt. Időnként bekapunk belőle 1-1 szemet; ma délután elajándékoztam egy jó részét.

2009. november 23.

Mézes gyümölcskenyér - VKF! XXX.


Ez az állandó sütemény-repertoár része nálunk karácsony környékén, sőt ha eszembe jut, akkor máskor is; nagyon egyszerű és ugyanakkor finom, nem túl édes. Sőt, ha szépen becsomagolom, akkor simán lehet gasztroajándék is, tehát megfelel Chef Viki felhívásának is. És ez ráadásul most tényleg ajándék volt, másfél rudat elküldtem belőle, nekünk csak a fénykép (és az Uram) kedvéért maradt néhány szelet:)

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg/2,5 dl méz
4 tojás
10 dkg cukor
csipet só
őrölt fahéj, szegfűszeg, mézeskalács fűszerkeverék, gyömbér
30 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
kb. 15 dkg mag és aszalványkeverék: dió, mogyoró, aszalt gyümölcsök, datolya, füge, mazsola, birsalmasajt, csokoládé darabok, stb...

opcionális: 1 lapos evőkanál kakaópor

A mázhoz:

8 dkg margarin
10 dkg jó minőségű étcsoki
1 ek olaj

zsiradék és liszt a formák kikenéséhez

A munkát a mézzel kezdem; egy kislábosban tűzre teszem, felforralom, kiteszem a hidegre, lehűtöm.
2 kisebb őzgerinc formát alaposan kikenek zsiradékkal és kilisztezem.
Egy tálban összekeverem a szárazanyagokat: a lisztet, ha kakaót is teszek, akkor azt is, a szódabikarbónát, a fűszereket (tetszés szerinti összeállításban és menyiségben, szerintem összesen 2 mokkáskanálnyi elég bele) és a finomságos keveréket.

A tojásokat szétválasztom; a fehérjéket egy tálban a sóval habbá verem. A sárgákat egy nagyobb tálban robotgéppel alaposan összekeverem a cukorral. Hozzáteszem a kihűlt mézet, ezzel még alaposan továbbkeverem, majd hozzáteszem a szárazanyagokat, fakanállal összekavarom. Óvatosan hozzáteszem a felvert habot, majd a kikent formákba adagolom.

(Én most trükközni akartam, a massza - még kakaótlan - egyharmadát benne hagytam a keverőedényben, 1 lapos kanálnyi kakaót beleszitáltam, összekevertem, majd ezt is a formákba öntöttem és villával kicsit beletúrtam; viszont a maradék fél darabban nem találom a fehér részt, majd utána kell kérdezzek, hogy valaki látott-e benne valahol...)

175 fokos sima vagy 160 fokos légkeveréses sütőben sütöm, kb. 50-60 perc alatt van készen. Amikor a legteteje már nem ragad - úgy a 15-20. perc tájékán - le kell takarni a tetejét, mert könnyen megéghet!
Amikor készen van, rácson kihűtöm.

Elkészítem a mázat, mostanában Éva mázát használom, mert nagyon hamar készen van és hamar dermed a tésztán. Tehát a margarint felforralom, leveszem a tűzről, hozzáteszem a csokikockákat, keverem, míg elolvadnak. Akkor beleöntöm az olajat, keverek rajta néhányat és már mehet is a süti tetejére.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin