Martina Formanová: Illatos fehérneműk hajtogatója

Szégyen ide vagy oda, de bevallom, fogalmam nem volt ki is az a Martina Formanová.
Könyve 1984- ben kezdődik és 1998-ban ér véget Martina úgynevezett „beteljesedésével”.
Formanová könyve egy nem hagyományos napló, hiszen életképekből, egypercesekből összefűzött lendületes, szórakoztató mű. A történeteket nem szépíti, öniróniával írja le útkereséseit, kudarcait, örömeit.
Alig 18 éves, amikor összeismerkedik Karel Gott-tal és az érettségi után felköltözik Prágába. Hosszú ideig manökenként dolgozik, de volt táncosnő és „tátogó” énekesnő is. Ám a csillogó felszín mögött sokszor nagyon is sivár volt a valóság, a lepusztult öltözők, szállodák, bárok világa.
Karel Gottnak esze ágában sincsen feleségül venni Martinat és mikor ezt a nő belátta Amerikába ment, hogy új életet és életcélt találjon. Eleinte takarítónőként dolgozott, azután megismerkedik Milos Formannal és mint asszisztens kezd vele dolgozni.
Nagyon tetszett a könyv, érdekes volt, csak azok a cseh nevek zavartak egy kicsit. :)

Jiri Kratochvil: Kushadj, bestia!

Eléggé sajátos hangvételű és hangulatú könyv ez. A történet lényege az ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódik. Egy kiemelkedő testi és mentális adottságokkal rendelkező 13 éves fiú története ez, amit ő maga mesél el nekünk. A stílusa számomra kissé irritáló - pont annyira, amennyire egy magától elszállt kamaszfiú... (Bár a végén kiderül, hogy ezt tulajdonképpen felnőttként meséli, szóval annál érdekesebb...) De valószínűleg pont ez volt az író célja, hogy érzékeltesse a fiú/férfi egyéniségét. Hát sikerült neki.

A fiú valódi nevét soha nem tudjuk meg, lényeg, hogy egy napon az iskolájába beállít egy csapat, akik a jövő tábornokait ill. katonai vezetőit keresve kiválasztják őt. Hosszú ideig azonban a kiválasztás után nem történik semmi, míg egy napon a fiút leütik, elkábítják és egy sötét zárkában ébred fel... Hogy hová és miért került, azt nem árulom el, mert nem szeretném lelőni a poén.

A (számomra) irritáló stílus mellett azonban nagyon gördülékeny és olvasható a történet. Főhősünk egy politikai ügy középpontjába keveredve sokkoló dolgokat él meg. És a történet csattanója, hogy ezek a gyermekkorban elszenvedett történések miként hatnak a pszichéjére, egész további életére. Azt mutatja be a sztori, hogy hogyan lehet az emberek (gyerekek) elméjét bizonyos eszközökkel egy adott cél - egy elképzelhetetlenül borzalmas cél felé terelni, hogy maguk is elhiggyék, hogy az kell cselekedniük, amit beléjük tápláltak...

Érdekes pszichológia tanulmánynak is beillik ez a történet szerintem. Az emberi elme befolyásolásáról, annak sérülékenységéről, tömegpszichózisról, az emberi kegyetlenségről szól...

Nem éppen egy szívderítő, de érdekes olvasmány volt.

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Kicsit el kellett gondolkodnom ezen a könyvön, miután kiolvastam. Ugyanis kicsit távol áll az ízlésemtől ez a szatírikus hangvétel, amit a mű képvisel. Filmen jobban szeretem az ilyesmit. Ugyanakkor, ha jobban belegondolok, egy nagyon jól eltalált alkotással állunk szemben.

Elsőként azt kellett tisztáznom magamban, hogy mit is jelent a 'capriccio' szó pontosan, ugyanis kulcsfontossága van a címnek. Egy on-line idegen szavak gyűjteményben ezt találtam: capriccio - szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű.
Ami tökéletesen illik a kisregényhez.

Hrabal önéletrajzi ihletésű műve ez, ugyanis főszereplőiben édesanyját, nevelőapját és nagybátyját láthatjuk viszont, mégpedig édesanyja, Maryska szemszögéből elbeszélve a történteket. Mindig csodáltam az olyan férfi írókat, akik női szemszögből, tökéletesen hitelesen mondanak el egy történetet, mint például Németh László az 'Iszony'-ban. Azt kell mondanom, hogy Hrabalnak is nagyon jól sikerült ezt kiviteleznie.

Maryska, a helyi sörgyár gondnokának felesége a cseh kisváros különlegessége. Nem csak feltűnő, gyönyörű hosszú szőke haja miatt, hanem hóbortos, lázadó, az élet minden apró mozzanatában szépséget találó természete miatt is. Életének egy rövid szakaszában mesél nekünk emlékeiről, gondolatairól, a hétköznapok történéseiről - olyan eseményekről, melyeket kivülállóként személve viccesnek, szatírikusnak, betegnek, esetleg borzalmasnak látunk. Ő azonban olyan természetességgel beszéli el ezeket, hogy azt gondolhatnánk magunkban, hogy nem teljesen százas....;-) Nagggyon el van találva....

Mint írtam, tényleg olyan a regény, mint egy capriccio: csapongó gondolatok, gyerekkori emlékek, a nagybácsi, Pepin ordítva elbeszélt sztorijai váltják egymást a sörgyár környékén és a városkában zajló eseményekkel. Nincs eleje, se vége, egy apró szösszenetet kapunk egy kisváros, egy bolondos asszony életéből.

Azzal együtt, hogy a műfaj nem áll igazán közel hozzám 10-ből 8,5-re értékelem.

Szeee

(Jirí Menzel kultuszfilmet rendezett a történetből. Gondolom rajtam kívül már mindenki látta...;-) Mindenképpen megnézem.)