Véleményem szerint folyamatos napirendi téma lehetne, kell-e a gyereknek a korlát? Korlát a nevelésben, meddig hagyjuk őt kibontakozni- kibontakozni jó-jobb és rossz értelemben.
Fel is sorolhatnám a szülői típusokat, azaz hogy vannak a "ráhagyó" típusú szülők, vannak az autokrata-szigorú-csak azt lehet, amit a szülői önkény elvár típusú szülők, és vannak a demokratikus szülők, akik hagyják, de megvannak a korlátaik. Természetesen olyan is előfordul, hogy nem is veszi észre a szülő, hogy ő mindent ráhagy a gyermekére, mert az édesanya amolyan segítőkész típus, a gyermeke az ő szeme-fénye, s ő szívesen segít neki, sőt, engedi őt kibontakozni- sok szülő ezt úgy nevezi, hogy "kreatív"-nak neveli, mire képes.
Ezzel ott van a probléma, hogy a megfelelő korlátok segítik a gyermekek személyiségének fejlődését, segítik a későbbi életben való boldogulásukat.
A "Gyerekhatárok" című könyvben megerősítést kaphatunk abban, hogy jól neveljük gyerekünket, azaz, hogy a gyermekünkkel szemben felállított határaink miatt ne érezzük régimódi, szigorú, zord szülőnek magunkat.
Megismerkedhetünk olyan megalapozott gondolatokkal, amelyekkel azonosulunk vagy megpróbálunk azonosulni.
A könyv rádöbbentett engem arra, hogy nem csak ismerni kell az általunk, családunk által felállított határokat, hanem a gyerekeket is meg kell tanítani ezekre. Meg kell velük értetni, hogy felelősek saját viselkedésükért.
Mivel nekem már "nagyobbacskák" a gyermekeim, így félve olvastam, hogy mennyire kapok én is instrukciókat, ötleteket, javaslatokat, hogy az esetlegesen felfedezett hibáimat elkezdhessem korrigálni. Hiszen a gyermeknevelés a legnehezebb a számomra. ..és minden felelősségteljes szülő számára, de tudom, hogy nem egyszerű. Hiszen ég-föld különbségek lehetnek közöttünk és közöttük, nincs recept hozzájuk, nincs felírandó gyógyszer az elrontott beszélgetésekre, vitákra.
Egyetlen gyógyszer lehet, ha jól az eszünkbe véssük, hogy mi, szülők vagyunk az elsődleges támaszok a gyerekeink számára, a legtöbbet azzal segíthetünk nekik, ha szeretjük őket, ha támaszaik leszünk. De mindenképpen tegyük fel magunknak azt a kérdést: Mit gondolunk, félünk-e attól, hogy elveszítjük a gyerekünk szeretetét, ha nemet mondunk neki?
A könyv segít az olvasó szülőnek abban, hogyan lehet nem csak határokat szabni, kialakítani, hanem határrá válni.
Bemutatja a tíz törvényt:
1. a "Vetés és aratás törvényét", hogy a gyerek úgy tanuljon a hibáiból, hogy nem bántjuk őt meg a szavainkkal;
2. a "Felelősségvállalás törvénye", hogy megtanuljanak felelősséget vállalni saját életükért;
3. "Az erő törvénye": erő szükséges ahhoz, hogy cselekedeteket vigyenek véghez, s ezek által a saját magukat és a körülöttük élőket is megismerjék.
4. "A tisztelet törvénye", amely azt jelenti, hogy a gyermeknek rá kell jönnie, meg kell ismernie a mások határait, és ezeket tiszteletben kell tartania.
5. "A motiváció törvénye": ez azért fontos, mert a motiváció több fokozaton keresztül fejlődik ki a gyermekben, a szülők sem használják ugyanazokat a motiváló eszközöket a különböző életkorokban.
6. " A mérlegelés törvénye" szükséges, hogy különbséget tudjunk tenni ártalom és fájdalom között, és ezt a gyermek is megértse.
7. " A proaktivitás törvénye", azaz segítenünk kell, hogy a gyerekek megtanuljanak megfelelő színvonalú határokat húzni, dühöngés és indulatkitörés nélkül.
8. "Az irigység törvénye". Az irigység egy nagyon jellemző emberi tulajdonság, az emberi természetben különböző mértékben jelenik meg. Meg kell próbálni a gyermeki irigységet átalakítani elfogadássá, hálává és megelégedéssé.
9. "Az aktivitás törvénye" kapcsán megtanuljuk, hogy a problémák megoldása saját maguknál a gyermekeknél kezdődik, az aktivitásra szükség van a boldoguláshoz.
10. "Az őszinteség törvénye" arra tanít, hogy "világosságban" érdemes élni.
A törvények ismeretével és a könyvben leírt 6 lépéssel (a saját határaink ismeretével, a céllal, hogy mit szeretnénk elérni, és egy jó tervvel és kivitelezésével) eljuthatunk oda ahová szeretnénk, elérhetjük céljainkat.
A könyv szerint minden életkorban érdemes elkezdeni az elkésett/megkésett nevelést, vagy az aktuálisan megjelent problémák helyzetek változtatását.
A"Gyerekhatárok" tele van történettel amelyek élethelyzeteken keresztül mutatják be a problémákat és esetleges megoldási lehetőségeiket.
Nem mindennel tudtam azonosulni, de tény, hogy sok mindennél felcsillant a szemem, hogy igen, és így teszem, (talán) jó úton haladok.
A könyvben a Bibliából vett igék is olvashatók az adott témához illően, ami megerősíti, megerősítheti a nevelési elveinket.
Néhol szigorúnak tűnt a mód, pedig tudom, hogy csak a következetesség húzódik meg a mondatok mögött. De sajnos, ahogy olvastam én is rájöttem, hogy halványan nálunk is újra kellene venni a mérlegelés törvényét.
Olvasmányos irodalom, mindenképpen forgatásra, olvasásra ajánlom a gyermekes szülőknek.
4/5