Kendőből top

Az ötlet, hogy egy régi, már nem használt kendőt máshogy viseljünk, mint ahogy korábban megszoktuk, nem az én fejemből pattant ki. Biztos mindannyian látjátok, hogy az idei nyáron, az összes magazin és üzlet tele van kendőmintával és stilizált kendőruhákkal.

Barátnőm húzott elő a szekrény mélyéről egy jó nagy, 1X1 méteres kendőt és adta oda, hogy találjunk ki belőle valamit. Körülnéztem a neten, a júliusi Burda kendő-ötletein is elméláztunk, de egyik sem volt jó valami miatt. Végül, addig hajtogattam a sálat, hogy a legegyszerűbb ötlet tetszett a legjobban.

Ha kíváncsi vagy, hogy sikerült, kattints ide!

Szálirány

Ezt a szálirány dolgot nem értem. Őszintén. El tudná magyarázni nekem valaki?

Vannak anyagok, amelyek képesek arra, hogy túléljék, ahogy a méteráru eladó széthasítja. Kétségtelen, hogy úgy biztosan szálában szakad, de hogy egyenes, azt kétlem.

Rőfös szemmel az úgy pont jó, szabásra épp alkalmas, de varrós szemmel is? Mindössze fél méter pamutvásznat vettem, hogy egyenes csíkokkal elszegjem a legutóbbi köntösömet, de jó, ha marad nekem 35-40 centiméternyi hasznos anyag. Ha én is szálában tépem tovább, szerintem az nem lesz egyenes, vagy igen? Ti kipróbáltátok már a „tépve varrva”?

Kicsit több lett, maradhat?

Mit gondoltok arról az elterjedő szokásról, hogy miután pontosan kiszámolom, mennyi anyagra van szükségem egy bizonyos ruhadarab megvarrásához, az üzletben kiderül, hogy a kért mennyiség helyett a szövet-tekercsen épp csak egy kicsivel több van, amit nem vág le, hiszen „mit kezdjen a maradék 20 centivel?”, hanem ráhagyja az általam kértre, és elkéri az árát.

Ha egy olcsóbb anyagról és kisebb mennyiségről van szó, lenyelem, de ha veszek 3 méter drága szövetet (tehát nem egy nyúlfarknyi mennyiséget), akkor miért kell kifizetnem azt a 20 centit is? Miután ezen dohogtam az üzletben, felkínáltak 5 (!) % kedvezményt a 20 centis darabra. Óriási üzlet, mi? Kinek?

Tudom, hogy mint mindenki, a méteráru boltok is nehéz helyzetben vannak, hallom a panaszt tőlük sokszor. Emiatt – ha nem muszáj – nem nyeli le a 20 centivel járó veszteségét. Eladni nem tudja, kidobni a kukába nem akarja. Viszont a nehéz helyzet és a vásárlók ritkulása miatt egyre kisebb mennyiségeket vásárolnak egyes szövetekből, ezért egyre gyakrabban futok bele ebbe az „ezt már sajnos nem vághatom le” szövegbe. Vannak helyek, ahol ezt ingyen, de legalábbis fél áron számolják fel, máshol meg szemrebbenés nélkül nyújtják be a számlát a vevőnek.

Tehát, miután kiszabtam, megvarrtam, örülök neki, laza mozdulattal kivághatom a szemetesbe a megvásárolt terméket, a 20 centis maradékot. Őrizgessem? Hátha egyszer szükségem lesz 20 centiméternyi vastag szövetre? Amikor a piacon kérünk 1 kiló almát és a 3 darab kevesebb, a 4. almával meg túllépjük a kért mennyiséget, akkor jogos a címben szereplő kérdés, eldönthetem, hogy 3 vagy 4 almát kérek. De ha veszek 4 almát, azt meg is eszem.

Az, hogy az én anyagi helyzetem is lehet nehéz, kit érdekel? Az, hogy egy ilyen tapasztalat csak még inkább elrettenti a vevőket és többet a színét se látják, úgy látszik, az sem érdekli őket. És máris körbeértünk, eljutottunk oda, hogy vajon miért is nehéz a méteráru boltok helyzete.

Az is érdekes volt, hogy mivel az eladó hölgy kismama, engem kért meg, hogy a létrán felmásszak és vegyem le magamnak a nehéz tekercset. Nem gond ez, szívesen segítek bárkinek az utcán is, de azért hazafelé bandukolva elméláztam, hogy egy méteráru boltban, ahol bizony nehéz, fizikai munka is akad, ott miért nem gondoskodnak arról, hogy ne a vevők szaladgáljanak le-fel a létrákon. A szemem láttára küldtek fel a létrára egy másik vevőt is, egy lényegesen kisebb anyagtekercsért. Mi történik, ha valakit baleset ér? Vagy ha a vásárló történetesen egy idős ember? Megkérnek egy másik vevőt? Persze, most mondhatjátok, hogy a kismama is ember, épp annyi joga van a munkájához, mint másnak - öregnek, fiatalnak -, igazatok is van, de azért mégis fura elképzelni ezt a boltot, nem? És akkor még azt a nagyvonalúságot sem vállalják be, hogy a maradék 20 centi ingyen van.

Dirndl

Egy álom volt ez a bolt. Alig akartam kijönni. A fotózáshoz engedélyt kértem, és az eladóhölgyek szívesen álltak modellt a kamerám előtt.
A helyszín Salzburg, napjainkban. Gyönyörű napsütés, tavaszias hőmérséklet és csodás környezet. Igazi békebeli méteráru- és rövidáru boltokat láttam a belvárosban, roskadásig töltve csipkeszalagokkal, hímzett pántlikákkal, tarka pamut és selyem textilekkel, színek szerint rendezve a polcokon. Volt készruha is, a dirndli öltözék minden részével, köténnyel, szoknyával, blúzzal, szoros derékkal de még horgolt csipkeharisnyával is.
És a minőségük, jaj, igazi szalonmunka! Paszpólos díszítés a fűzőrészen, gumicérnás ráncolás a szoknya derekán, aprólékos stircelt gomblyukak, minőségi gombok és gyönyörű színösszeállítások.
Láttam klasszikus rövid, tiroli bőrnadrágot, hímzett rátétekkel díszítve a férfiak számára, hozzá illő posztózakót bőr zsebszegéllyel. Posztóból készült, meleg pelerint a hölgyek számára és a szivárvány minden színében kapható „cicakendőt” a nyakunkba.

Kapható volt divatmagazin a dirndlikről, szabásmintával együtt – sajnos, egy vagyonért.

És, hogy igazoljam, hogy szomszédaink viselik is ezeket, csináltam egy gyors fotót egy biciklire pattanó családról. A fiún - meztelen lábszárral! - már ilyenkor ott a bőr rövidnadrág, de az édesanyja még felvette a meleg kabátot a hétköznapi dirndlje fölé.Szeretnétek felvenni egy ilyen ruhát? Varrnátok vagy készíttetnétek magatoknak egyet? Persze nem a mindennapokra, hanem egy családi esküvőre vagy más ünnepélyesebb alkalomra. Annak idején egy győri tervezőnőtől tanultam varrni, és gyakorlati feladatként rendszeresen készítettük számára az osztrák tradíciós viseleteket. És viselte őket rendszeresen! Ez után a kirándulás után, őszintén mondom, elgondolkodtam rajta, hogy varrok egyet magamnak.

Végezetül egy kis "hivatalos" infó a wikipédiáról azoknak, akik még nem ismerik a dirndlit:
A német Dirndl nevét a Dirne, lány szóból kapta. A 19. században terjedt el Bajorországban és Tirolban. Eredetileg népviselet volt, amely régiónként jellegzetes jegyeket mutatott. A dirndli eredetileg mély dekoltázzsal rendelkező, fűzőszerű felsőrészből, puffos ujjú fehér ingvállból, hosszú szoknyából és kötényből áll.
A ruhát ma is széles körben viselik, de népviselet jellegét elveszítette. Német és osztrák divatházak szezonról szezonra új kollekciókkal állnak elő. A ruhát ma is gyakran hordják falusi rendezvényeken, sörfesztiválokon, sőt az utóbbi időben ismét divatba jött a fiatalok körében.

Mire gondoltam?

Shannon MushyWear blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy rendelt egy anyagot, de miután megérkezett, már nem emlékezett, mihez is rendelhette? Mire gondolt, mikor kiválasztotta?
Most én is szeretnék mutatni két anyagot, ami ugyanígy fekszik a szekrény mélyén. Mire gondoltam, amikor megvásároltam?

Íme az első:


Nem tudom mire gondoltam, mit szerettem volna belőle készíteni? Vastagabb, elasztikus pamutvászon. Beavattam meleg vízzel, így mindössze egy 80 cm hosszú és csak 120 széles darab van belőle, tehát ez is korlátozza a felhasználhatóságát. Ideális méret egy rövidke, egyenes szoknyához, de azt nem szeretnék. Érdemes talán variálni más színnel, de kapok hozzá illő anyagot? Feketével lenne a legegyszerűbb társítani, de az anyag nyárias, nyáron pedig nem szeretek feketét hordani (télen is ritkán). Időnként előveszem, megnézegetem aztán újra elcsomagolom.

A másik anyagra emlékszem:


Ez is tiszta pamut, nem rugalmas, de nagyon könnyű, légies, ideális blúzanyag. 160 cm hosszú és 150 cm széles. A színeibe szerettem bele, bár már a boltban sem tudtam, mi lesz belőle. És ez évek óta így van. Nemrég mutattam, milyen jól illene egy klasszikus kosztümhöz, vagy talán egy világos nadrággal tengerparti sétához de a nagy méretű virágok (kb 15 cm) kicsit elijesztenek. Milyen szabásminta rejthetné el a nagy virágok alakot kövérítő hatását, ugyanakkor hangsúlyozhatná mégis a mediterrán stílust?

Ha van kedvetek, mutassátok meg Ti is, milyen „Mire gondoltam” anyag fekszik a szekrényetek mélyén? Tényleg kíváncsi lennék! Talán közösen több ötletünk lenne, vagy akár egy csere-bere is kialakulhat közöttünk. Ha valakinek nincs blogja, de szívesen társulna, küldje el e-mailben nekem és megmutatom itt.

Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.

Hétvégi folklór

Az új őszi-téli szezonban ismét sok helyen találkozhatunk majd a folklór stílus elemeivel; merész színek, meglepő kombinációk, lendületes formák, mind-mind természetes alapanyagokból.

Legújabb anyagválasztásomat is ez inspirálta.

Az egyik egy lágy esésű viszkóz; bátran kihasználja a földszínek széles skáláját és népies motívumokkal rendezi egységbe.

A másik egy meleg, puha gyapjúszövet, tompa kékkel, zölddel, barnával. Milyen jól esik majd belebújni - egy ebből készült kabátba - a ködös, füstös illatú őszi reggeleken.

Talán már írtam róla, hogy nagyon szeretem a szép bélésselymeket. Ezekből is sikerült jó minőséget találnom, mindkettő a szövetek alapszíneiből szövött. Forgatva, fényt változtatva mindig másik arcát mutatja.

A divatfotók a Burda augusztusi és szeptemberi számából valók.

Az új őszi-téli ruhatár

Megkezdtem a készülődést az ilyenkor szokásos, őszi-téli méteráru kollekció begyűjtésére.
Talán agyrémnek tűnik, hogy augusztus elején, 30 fokos hőségben elővettem a téli anyagaimat és elindítottam a fantáziámat. Az ősz számomra nem ijesztő és szomorú; a szemem előtt új szövetek - gyapjú, tweed, buklé - és kosztümök, szoknyák, télikabátok lebegnek. Elképzelem, hogy színes harisnyát húzok egy klassz szoknyával és egy szép cipőben végigkopogom az utcát, azt sem bánom, hogy hűvös van. Persze lehet, hogy a nagy meleg okozza ezeket a látomásokat, de nem bánom. :-)
Szóval ott tartottam, hogy készülődök, kipakoltam a "maradékokat", emlékeztetőül, hogy miket gyűjtöttem már korábban össze, mihez lenne érdemes kiegészítő textileket keresni.

Lássuk csak őket:
Fenti képen a kedvenceim. Meleg, kiváló minőségű gyapjú, laza szövéssel, a legszebben varrható anyagok közé tartoznak. A kékes-szürkés-barnás buklé nadrágot korábban varrtam, ehhez vettem a kockásat zakónak és a zöldet a kockáshoz egy térdnadrágnak (vagy szoknyának?).

Következik egy klasszikus „cirmos” szürke gyapjúszövet, nem túl vastag, az átmeneti évszakokra. Hozzá illik színben a tiszta pamutpuplin blúzanyag, sárga, szürke és barna virágokkal. Ez tökéletes lenne a barna árnyalatú nadrágokhoz is. Tetszik nagyon ez a textil, de valahogy mégsem tudok rájönni, mi lenne belőle a legjobb. Előveszem nyáron, télen, megcsodálom, aztán elpakolom.


A tejeskávé színű, csíkos puplint már mutattam tél végén, pontosan tudom, mit varrok belőle. Ezzel színben harmonizál a katonazöldes-barnás szövet.

És végül a málna és csokoládé csíkos rugalmas puplin, amit már ki is szabtam, egy áthajtós blúz készül belőle. Akkor is imádom ezeket az aszimmetrikus ingeket, ha nem a legkényelmesebbek, hajlamos mozgás közben szétnyílni, folyton figyelnem kell rá. A tavaly varrt, csokibarna nadrághoz készül.

Hm, ezek után nem is tudom, kell még vennem valamit?
A szürke és zöldesbarnás szövetet nem készülök mostanában megvarrni. Most nem pénzügyi szférában dolgozom, nem járok minden nap kosztümben, elteszem akkorra, ha újra mindennapos viseletem lesz. Egy jó minőségű, klasszikus szövet eláll, nem megy ki a divatból, sőt aktuális modellt választva bármikor naprakész ruhadarab készülhet belőle.
Az elvem az, hogy a jó méteráru jó befektetés!
Ja, és még egy tanács (amit egyébként a nővéremtől tanultam), minden megvarrt ruhadarab anyagából tegyünk a táskánkba egy kis darabkát, hogy jártunkban-keltünkben megfelelő kiegészítőket, hozzá illő anyagokat vehessünk, a kollekció jellegű ruhatárunk kialakításához.

Melange blúz előkészületben

Ezt a csíkos anyagot is most vásároltam. Nagyon tetszik ez a blúz a Burdában, korábban más színben meg is varrtam, de ez az új szín nagyon emlékeztet az eredeti modellre. Úgyhogy nem is kérdés, ugyanilyet szeretnék belőle varrni.

Az alapszíne vanília, és rajta sok-sok melange kávé csíkja látszik, vagy ha úgy jobban tetszik, latte machiato. :-) Ugye, milyen guszta?

Szezon végi kiárusítás

Máris megkezdődött a kiárusítások időszaka. Ez a méteráruk tekintetében különösen fontos, hiszen a következő évszak ruháinak elkészítését időben el kell kezdeni.

Ugyanakkor szeretek ilyenkor még a téli anyagokból is mazsolázni, jövőre is megvarrható, amit most jutányos áron beszerzünk. Ráérünk akár ősszel is nekilátni, az akkori trend szerint készíthetjük el, és nem áll fent a veszélye, hogy a most megvarrt ruhadarabot addig "kinőjük". :-)

Ebből a kockás, steppelt anyagból annyit vettem, hogy varrhassak belőle egy férfi mellényt és magamnak is egy dzsekit. A mellényre teszek két külső zsebet, és belülre is szeretnék egy kisebbet, telefonnak, papíroknak. A Burda fotón egyszegélyes, bevágott zseb van, én inkább kenguru zsebre gondoltam. Vagy az erősít pocakban?

Szürke bélést vettem hozzá, és színben illő mikrokorddal képzelem el a szegélyezését. A fotón kötött passzéból van a nyaka, nem tudom, hogy kapható-e nálunk ilyesmi, és találnék-e megfelelő színben?

És hogy milyen dzsekit varrjak magamnak, ebből az anyagból? Annyit tudok, hogy a karcsúsított előnyösebb lenne, talán kapucnisat, de még azon is hezitálok, hogy a kockás a színe vagy a bélése legyen. Láttam elég jó farmer anyagot, nem tudom, milyen lenne, ha az lenne kívül, és igyekeznék úgy varrni, hogy a kockás bélés itt-ott kilógjon.

Hibiszkusz színű textilek

Nagyon szépek a hibiszkuszok a kertben. Férjem szórakozik is rajtam, hogy állandóan fotózom őket. Szerintem egyszerűen nem lehet velük betelni! A fehér törzsesen egyszerre 8 virág nyílt!

Tegnap a nővéremmel elmentünk a szokásos félévi nagy anyagbegyűjtő vágtánkra. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a kiéheztetett fenevadak a mérkőzés előtt. Kitágulnak a pupilláink, az autóban idegesen lapozgatjuk a legfrissebb Burdát, és közben az izgalom a tetőfokán. Ez az év legjobb begyűjtő akciója, hiszen ilyenkor lehet megvenni a legszebb őszi-téli szöveteket, hetek óta erre készültünk már. Nem veszünk műszálas anyagokat, ahova járunk, ott nem is nagyon létezik, annál inkább olasz teveszőr, kasmír, gyapjú, tisztaselyem és pamut. Egyszerűen kihagyhatatlan program!

Ugye, hogy hasonlítanak a virágaim a kelmékhez? Legfelül egy csokoládébarna gyapjúszövet fekszik, amiből nadrág lesz, alatta négy pamut blúz anyag, és lent egy buklé gyapjú szoknyaszövet. Jelszó: "minden mindennel" hordható legyen!

Beszerzek egy szép új barna cipőt és hozzá illő harisnyákat. Nem is bánom, hogy jön az ősz. :-)