Ma bénáztam egy akkorát, hogy még belegondolva is elszégyellem magam. Nektek elmesélem, de ne adjátok tovább senkinek, jó? xD
Múlt héten megjegyeztem mamámnak, hogy szívesen ennék káposztás tésztát. Persze mindezt akkor, amikor éppen túrós tésztát ettünk. xD De ma csinált is. Teszek ki egy tányérra egy kis mennyiséget, nyúlok a cukorért, jól megcukrozom, majd be a mikibe, melegíteni. Egy perc után kiveszem, villára egy nagyobb falat, mosollyal az arcomon bekapom, és úgy húzódik grimaszba a szám, hogy még Jim Carrey is megirigyelne. :') Kiderült, hogy nem a cukorért nyúltam, és borítottam meg úgy rendesen, hanem a sóért. xD De értitek, olyan sós volt, hogy képtelenség lett volna megenni. De én még próbálkoztam. Utána megborítottam, most már tényleg, egy nagy adag cukorral, hátha jobb lesz tőle.
Borzalmas volt...
Szóval megetettem a kukát is. xD Most melegítettem egy keveset, cukorral megszórva, de félretettem egy kicsit. Most valahogy megrendült a szeretetem a káposztás tészta iránt. xD
Majd egy kicsit később megeszem, amikor nem lesz ilyen friss ez a sokk. xD