Regő

Két hónappal múlt négyéves, és rajzol! De még hogy, én csak bámulok. Nekem ez az első, Marci soha nem rajzolt - és most nem a gyerekek hasonlítgatásáról van szó, sosem gondoltam azt, hogy egyformán ügyesnek kell lenniük mindenben, semmi gondom nem volt azzal, hogy Marci nem rajzolt. Ezzel együtt olyan jó, hogy Regő felkel, és kitalál, lerajzolja, nekem rajzolja le, vagy épp apának vagy a mamának, hozza büszkén, és tesszük a hűtőre. Akárhogy is, egy álmom valósult meg azzal, hogy végre gyerekrajzok díszítik a hűtőszekrényemet - és már el se férnek. Tájképeket rajzol, állatokat - tevét, elefántot, zebrát, lovat - szivárványt, egyszer rajzolt egy fürdőkádat, egyszer meg Csongort és saját magát is lerajzolta, ahogy az ágyukban fekszenek, ez az első emberábrázolása - kerek fej, nagy pocak, pálcika kezek-lábak. Van, hogy szép színeset rajzol, van, hogy kiválaszt egy színt és mindent azzal, legjobban a filctollat szereti.

Ez az egyik legszebb rajza szerintem:

Ma reggel meg tengert rajzolt, a tengerből fák nőttek ki ágakkal, a fán odú, az odúban lakik egy mókus :) Ilyenek vannak a kis fejében.

Ezen kívül a duploépítésben alakult ki még nagy fantáziája, ötletes tornyokat, lépcsőket, csúszdákat, bonyolult épületeket épít kerítésekkel, fákkal. Meg versenyautókat, szállítójárműveket, állatkertet, kutyaházat, de nem ám valami kulipintyót, hanem valódi kutyapalotát, fel- és lejáratokkal, etetőhellyel, kerttel és mindennel, ami csak egy duplokutyának kellhet. Most épp egy ilyen épül itt mellettem a padlón, nagyon élvezem figyelni :)

Eszembe jutott

Két dolog, ami kimaradt Csongorról. Az egyik, hogy tud fejet rázni és bólintani, és ezeket megfelelően használni, illetve azokat a kis hümmögéseket is mondja, amit az igenre, nemre szoktunk használni. Igent, nemet nem mond egyelőre, a rászólós ne-ne megvan, mondja is sokszor, amikor olyasmit csinál, amit nem lenne szabad és rá szoktunk szólni.

A másik, hogy őt érdekli a rajzolás, ebben is ő az első! Van már első kis műve is, egy narancssárgás irkafirka. Marcit abszolút nem izgatta, nem is szeretett meg soha rajzolni, és nem is ügyes benne, bár most már azért egyre jobb. Regőnél én igyekeztem jobban figyelni erre, kínálgatni, javasolgatni neki a ceruzát, krétákat, festést, és nála be is jött, kéri magától is. Csongor viszont ha ceruzát, tollat lát, rögtön keresi hozzá a papírt és firkál, a tollakat ki-be tudja kapcsolni, és nagyokat nevet a török basás, mondókás rajzoknak. Névnapjára kapott mágneses rajztáblát, azon is firkál, ha eszébe jut. Jó lenne, ha neki megmaradna az ilyen irányú érdeklődése!

Regő háromésfél

Elkéstem megint, na nem mintha bárki elvárná: én várom el magamtól, hogy a különféle évfordulókhoz kapcsolódó bejegyzések azon a napon legyenek, amihez kapcsolódnak. Regő hétfőn volt három és fél éves, ma meg már szerda van, de remélem, ha húsz év múlva létezik még blogolás és olvassa, megbocsát majd nekem :)

Kezdjük nála is a méretekkel, őt is megmérettem, amikor Csongort vittem a védőnőhöz: 15 kiló és 98 centi, picit még mindig alacsonyabb az átlagnál, de már csak éppenhogy. Sokat nőtt, néztem is a napokban, milyen nyúlánk lett, de az arca még mindig olyan kis pufók babás.

Az utóbbi időben sokat lágyult, talán lassan kifelé tartunk a dacos időszakból. Persze van azért, de sokkal kezelhetőbb az egész gyerek, néha egészen meglepődöm, hogy valamit, amire máskor hisztiben szokott kitörni, most simán megcsinál. Érzem, ahogy egyre érik, okosodik. De a dacolást is olyan aranyosan csinálja ám, hogy nem lehet igazán haragudni rá. Az oviban is eleven, sokszor mondják, hogy pukkancs, én meg bólogatok nagyokat, bizony, ezt otthon is csinálja... Nem gondolom különösebben nagy problémának, majd alakul, kinövi, csiszolódik.

Az ovis tornán tegnap megdicsérték, hogy mennyit ügyesedett, kitartóbb lett, már majdnem végigcsinálja a 45 perces foglalkozást. Nem elvárás tőle még, hogy végigcsinálja, de amikor elkalandozik, akkor szokták kicsit biztatni, hátha kedvet kap még, és már egyre kevesebb biztatással is megy. Ezek mind mozgásos játékok, nagyon tetszett, amikor a múltkor láttam egy foglalkozást. 

Miket szeret? Az állatmánia nem múlik, ennek nagyon örülök, még mindig kedvencek a valódi állatok és a műanyag állatfigurák. Bárhol és bármilyen messziről kiszúr egy-egy állatot séta közben vagy ismeretlen helyen, és már most nyüstöl, hogy menjünk állatkertbe - megyünk is majd a tavasszal! Sok állatnevet ismer pontosan, és az állatos meséket kéri legtöbbször. Mellé becsatlakoztak a dinoszauruszok, ebből is van néhány figura és Marci két könyve, de főleg ő maga szokott dinoszaurusz lenni. Ezeken kívül még a járművek érdeklik egyre jobban, főleg a munkagépek, kukásautó, busz, vonat... A kedvenc játékai természetesen az állatai, a duplo vagy más kocka, amiből építhetünk - legtöbbször az állatoknak házat, kertet, állatóvodát, de néha hajót vagy repülőt is. Szeret még vonatozni, kirakózni, gyöngyöt fűzni, újabban felfedezte a játszószőnyeg ábráit, és autózik rajta. Újabban sokat főz igazi edényekkel vagy a kádban kis műanyag poharakkal.

A rajzolással kapcsolatos lelkesedéséből most egy kicsit vesztett, nem szerepel annyira napi szinten a téma, de szem előtt vannak a papírok, ceruzák, és sokszor kéri, hogy én rajzoljak neki, illetve a színezős, feladatmegoldós füzeteket is szereti. Szívesen vág, az oviban ügyes kis alkotásokat készít.

A beszéde is szépen fejlődik, tisztul, de azért még van minek alakulnia. Nem tiszta még az s, cs, az ó-ő, az ú-ű közti különbség, és nincs egyelőre r hang. De gyakran észreveszem, hogy jé, ezt vagy azt már milyen szépen mondja, pedig korábban még nem. Néha mi beszélünk Péterrel az ő régi nyelvén, egy-egy kedves babaszava megmaradt, ő meg ránk szól, legutóbb is kijavított, hogy az nem mevve, hanem meDve :) Az ovis torna ezen is biztosan sokat fog javítani. 

Az evése az, ami nem javul, én nem izgatom magam rajta, amíg ő egészséges és szépen fejlődik. Majd bevesz több dolgot a repertoárjába... Szíve szerint szénhidráton élne, tésztát enne tésztával. Az oviban találtak hozzá egy kulcsot: azt mondják neki, hogy meg fogják etetni, mint én Csongort, na ez aztán nagyon ciki a többi ovis előtt, úgyhogy erre gyorsan lapátolni kezd, és így evett már mindenféle levest meg főzeléket. Kipróbáltam, itthon ez nem működik, előttünk nem ciki. Viszont nagyon érdeklik most már a számok is, mindent megszámol, és most már négyévesnek mondja magát, tehát én azt kérem, egyen négy kanállal a levesből is, mielőtt húst vagy tésztát kap. Aztán ha ez annyi, hogy éppen csak lenyalogatja a bemártott kanalat, akkor annyi. Ha viszont egyáltalán nem fűlik a foga az ebédhez, akkor nem kap mást, majd eszik a legközelebbi étkezésnél. A reggelik, vacsorák nem okoznak gondot, a mézes, lekváros kifliket szereti, sajtot, sonkát a melegszendvicsben eszi meg, néha kér joghurtot, szereti a tojást és a halat. 

A keze is ügyesedik, és sokkal türelmesebb, mint Marci volt, szívesen gombolgat például. Tud öltözni is, csak nem szeret :) ha biztatom, szinte minden ruhadarabot ügyesen fel- és levesz, de szívesebben veszi, ha segítünk. A futóbiciklivel száguld, jó, hogy megint lehet használni, így gyorsabb az út az oviba. Nyáron pedig lehet, hogy eljön a pedálos bicikli ideje.

Megmelengeti a szívemet, ahogy írok róla, és végiggondolom, hogy milyen. Mert a fő jellemzője az, hogy aranyos. Minden hangosságával, dacával együtt édes, bájos, okos, imádnivaló. Jó néha így végiggondolni, mert a napi rutinban az ember hajlamos csak a kisördögöt látni :)

Tökéletes

Már megint volt egy-két kiborulós este (meg közte egy olyan, amikor Marci kifejezetten nagyon jó volt) de nem akartam jönni és erről nyafogni, még a végén úgy fog látszani, hogy ezek az én fiaim csupa égetnivaló rosszcsontok, én meg egy összezuhant anya vagyok, de azért ez csak néha van így :)

Csongornak a betegség közepette kijött a kilencedik foga, és a tizedik helyén olyan csúnya lyuk van, hogy szerintem az is napok kérdése. Újra megjött a kedve a rágáshoz, szívesen eszi a szeletelt almát, és jobb az étvágya is. Hétfőn voltunk orvosnál, kapott másik köptetőt, aminek hatására most jobban köhög és jobban folyik az orra is, de ennek most örülünk, mert ez azt jelenti, a tüdejéből ürül a cucc kifelé. Remélem, meggyógyul teljesen és hamar, a doktornő azt mondta, két nap alatt most már rendben lesz, pénteken meg talizni szeretnék menni vele :)

Regőnek nagyon bejött a játékos fejlesztő torna, mindig meséli, hogy miket csináltak: repülőztek, palacsintáztak, gombócoztak - és az elmesélést illusztráló mozdulatokból próbálom kitalálni, hogy mi is az. Mindig kapnak egy pecsétet a csuklójukra, büszkén mutogatja itthon, volt már napocska, kard, tegnap épp fecske. Én meg összeadtam fejben egyet a kettővel, és megkérdeztem Emit, aki gyógypedagógus végzettségű, hogy létezik az, hogy két tornafoglalkozás már úgy hat a kis agyára meg a finommozgásaira, hogy ilyen hirtelen kezd el rajzolni, színezni? Szerinte igen, sőt már egy alkalom is elegendő a látható hatáshoz. Hihetetlen, nagyon örülök neki. Regő egészséges, jól fejlődő kisfiú, semmi gond nincs vele, milyen hatással lehet akkor egy ilyen torna azokra a gyerekekre, akiknek tényleg szükségük van rá? És élvezi, szereti, lelkes.

És amiért most épp jöttem írni, az a tökéletes pillanat, amiben az imént részem volt. Anyasági válságomban ma egyszer végre felöltöztem nőnek: szűk farmer, tunika, csizma, kis smink, nagyon jó volt. Végülis komoly okom volt rá, kimozdultam: szmk-s szülőire mentem reggel. Jó kis program :D Mindegy, én jól éreztem magam a bőrömben, itthon sem mostam le a sminket, a tunikát se vettem le, az előbb pedig épp fektettem le Csongort, és örültem, milyen praktikus, hogy felül gombos, szoptatni is tudok benne. Ő meg bújt, feküdt a karomban, fél szemét eltakarta a kezével, a másikkal nézett rám - miután előtte igencsak izgága volt, és énekelni kezdtem neki szoptatás közben. Nézett rám felfelé a gyönyörű kék szemével, és valahogy hirtelen áthelyezkedtem az ő nézőpontjába, és rájöttem, hogy neki aztán tök mindegy, mit lát: sminkelt vagy nem sminkelt anyát, és csini tunikából kerül ki az a mell vagy otthoni pólóból. Ő a világon a legtökéletesebb biztonságot éli át most épp, anya karjában van, szopik, és a szemét anyja szemébe függeszti, aki énekel neki... Hát kell ennél több? Ezekből a pillanatokból táplálkozunk tudattalanul később, ezt a biztonságot keressük egész életünkben. És most boldog vagyok és elégedett, és nekem se kell több.

U.I. ha a 104 (üdvözlet!) kedves olvasóm között van olyan, aki esetleg úgy gondolja, hogy ez itt az ő kedvenc blogja és szereti, akkor itt szavazhat rá :) Köszönöm :)

Színez és rajzol

Pénteken Regő két kis színezővel várt az oviban: egy zsiráfot és egy úthengert színezett ki, nem mondom, hogy pontosan, de szépen. És egyáltalán, kit érdekel, hogy hogyan, de színezett! Eddig ritkán jutott eszébe, és ha én kezdeményeztem, akkor se sokáig volt kedve. Most viszont nagyon megörültem neki, hogy magától, ovis kezdeményezéstől függetlenül színezett, úgyhogy kaptam az alkalmon, és otthon is kérdeztem, nincs-e kedve. Azóta lelkesen és hosszasan színez, feladatlapozik, olyan szabályos kört rajzol, hogy csak lestem, és mióta megkérdeztem, hogy rajzolni is tudna-e például zsiráfot, nem csak kiszínezni, azóta rajzol is :) Én meg lelkesen fényképezem és videózom.

Csigabiga apának

Cápa (szerintem bálna)

A jobb szélen zsiráf

Most meg a karibus film hatására hat karibut rajzolt, ahogy vándorolnak a hóban :) Olyan izgalmas ez nekem, fogalmam sincs, hogy a korához képest hol kellene tartania, de Marci otthon egyáltalán nem rajzolt, csak az oviban, és ettől olyan boldog vagyok, hogy Regő meg igen!

Hároméves

Most minden arról szól, hogy Regő hároméves, de olyan nagy és hihetetlen dolog ez nekem... A vonalzója végén egy négyes van, persze messze még annak elérése - majdnem pont egy év - de akkor is, negyedik életévébe lépett, és ez egy korszakváltás. Vége a babakornak. Nincs is meg már szinte semmi belőle: se szoptatás, se pelenka, semmi ilyesmi, még az etetőszék tartja magát, de persze tud rendesen, asztalnál ülve is enni, csak szereti, meg így kényelmesebb. Mit is meséljek róla... Számokban: 95 centi, 14 és fél kiló, 20 darab tejfoga van és 24-25-ös körüli lába, majd az ovis szandinál kiderül pontosan az aktuális méret. Testileg teljesen átlagos, mégis olyan kis pufók, babás.

Azt hiszem, nagyon jó nekünk, hogy három évig itthon lehettünk egymással. Nem tud annyi mindent és nem jön ki olyan jól a gyerekekkel, mintha bölcsis lett volna: kevésbé tudja az együtt játszás szabályait. De persze van két testvére, unokatestvérek, meg azért találkoztunk gyerekekkel, és magától is alakul ez, szóval azért alkalmas a közösségi együttélésre :) viszont úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott, olyan biztonságban van, és neki még nem hiányzott, hogy eljárjon. Jó, hogy nem volt muszáj.

Azt mindenki tudja már róla, hogy az érdeklődése elsősorban az állatokra irányul, legyen az könyv, film, élő állat, plüssállat, játék, állatot ábrázoló bármi. Mindenhol megtalálja őket. Néha már szinte megijedek, hogy beszűkült, de azért érdekli elég sok más is: autók, markolók, más járművek és munkagépek, vonatok, repülők (ja, ezek is járművek...) kirakók, könyvek, a homokozás, a biciklizés, a rajzolás, a színezés, építőkocka... Mivel én főleg Marci fejlődését láttam, hozzá tudom hasonlítani, szerintem nála valamivel jobb a kézügyessége, illetve egyáltalán érdeklik ezek a dolgok. Mondjuk ennek ellenére nem tudja még a színeket. Tudja az összesnek a nevét, de csak ritkán találja el a dolgok színét.

 

A mozgása szerintem teljesen rendben van, fut, szalad, biciklizik a futóbiciklivel, most már teljes biztonsággal, és felemelt lábbal is gurul vele, lejtőn is, emelkedőn is. Bukfencezik, mezítláb jár bármilyen talajon, remélem, ez jót tett neki. Szóval az egy helyben maradással több probléma van, mint a mozgással :D de azért játékkal, mesével le lehet kötni. A mesét nagyon szereti, mióta leesett nekem, hogy ha a délutáni alváshoz is jólesik neki, azóta könnyebben elalszik. Tévét a két ébredés után nézhet kicsit, amíg felenged, vagy néha, ha nincs jobb ötletem. Konkrétan tévéműsort vagy rajzfilmcsatornát nem néz (ezek nálunk be sincsenek programozva) hanem régebbi rajzfilmeket (Kisvakondot, Nils Holgerssont...) vagy állatos természetfilmet dvd-n. Szeret zenét hallgatni, Halász Juditot énekelgeti is, de Marci kedvenceit is meghallgatja. Azt viszont sajnos nem szereti, ha én énekelek, még ha Csongornak is, túlvisítja. Remélem, ez elmúlik, mert én nagyon szeretek énekelni :) Zenére táncol, és az ismerős mondókákat, énekeket mondogatja. Zenélni is szeret a játék hangszereivel.

Az étvágya katasztrofális, illetve nem az étvágya, hanem a válogatóssága. Nagyon szűk a lista, amit szeret: mákos tészta az abszolút kedvenc, esetleg ha mák nincs, akkor lekváros tészta. Kenyér, kifli, zsemle, vaj, lekvár, méz, müzli, tej, kakaó, melegszendvics, tükörtojás, bundás kenyér - szóval reggelire, vacsorára azért van választék, de semmilyen felvágottat, sajtot és zöldséget nem eszik. Sonkát, sajtot a melegszendvicsbe szoktam neki rejteni, vagy a ham and eggsbe, zöldséget fasírtba. Gyümölcsöt sem eszik, bár sorolja a neveiket és képről azt is elmondja, melyik a kedvence. Pár szem meggyet, szilvát evett a fáról, amikor érett. Gyümölcsleveket viszont legalább iszik, szóval nem a gyümölcs ízével van a baj. Néha kér is, ha látja, hogy eszünk, aztán a látványtól visszaretten, mintha a nedvessége, az állaga taszítaná. Főtt ételek közül szereti még a natúr sült és a rántott húst, sült halat és halrudacskát, hangulattól függően hol megeszi a sült krumplit, a rizst, hol nem. Néha a natúr joghurtot is. De semmilyen főzeléket, zöldköretet nem. Amúgy így leírva nem is olyan rövid az a lista, egy gyerekpszichológus ezzel már kiröhögne :) Kérdeztem is erre-arra, hogy mi legyen vele, de mindenhol azt válaszolták, amit amúgy én is gondoltam: ha egyébként jól fejlődik, akkor rá kell hagyni. Bízom az óvodában, és az óvónők is azt mondták, majd ott eszik. Az étvágyával egyébként nincs gond, amit szeret, abból többször is kér.

Érdekes az érzékenysége: ha homokos, morzsás stb. a keze, akkor nem fog nyitott tenyérrel, behajlítja az ujjait. Nem szereti, ha nedves kézzel fogom meg, és visít, ha az etetőszék "csongorennivalójás" lett. Lelkileg is megvannak a radarjai. Nem érzem különösebben érzékenynek, csak amennyire a kis háromévesek azok. A dackorszak megvan, még nem látom, hogy lecsengőben lenne, remélem, jövő ilyenkor már visszafelé tekinthetünk rá. Van, amikor egyszerűen hagyom, hogy kidühöngje magát, van, amikor működik a figyelemelterelés, csak kreatívnak kell lenni hozzá, amihez nincs mindig türelmünk. Van, amikor pedig az ölelés jön be, és ezt úgy szeretem - érdekes tapasztalatom, biztos idősödnöm kellett hozzá, de Marcinál ez nekem nem ment. Nem tudtam a hisztiző gyereket ölelgetni, nem éreztem volna őszintének. Regő meg akkor is olyan édes, bájos, inkább sajnálom, mint hogy haragudnék rá...

A testvéreit nagyon szereti, ami nem azt jelenti, hogy állandó békés boldogságban létezik velük. Csongort néha bántja, úgy gondolom - bár lehet, hogy csak mentegetem magam előtt is - hogy nem bántani akarja ténylegesen, csak az a kis buta eleinte kacag, ha mondjuk nyomkodják a hasát, mire Regő lassanként megvadul, és bántás lesz belőle. Vagy csak nem figyel: odadob neki egy játékot, amivel jól eltalálja... Amúgy nagyon ügyesen dob, remekül tudnak labdázni Marcival, vagy célbadobósat játszani.

Marcival a konfliktusok abból jönnek, hogy általában mindig az kell, ami Marcié: játék, hely, kifli és főleg anya... Ki melyik oldalamon üljön, ki bújjon hozzám, mintha nem férnének ketten is. Azért persze megoldjuk :) Most már amúgy egyre több olyan dolog van, amivel közösen tudnak játszani, vagy ami mindkettejüket érdekli: ha Marcinak Ruminit mesélek, Regő is gyakran meghallgatja, ha Regő Kisvakondot néz, Marci is leül mellé. Bunkert építenek takarókból, birkóznak, bukfenceznek, legót vagy duplót építenek, homokoznak. 

A délutáni alvás biztosan kell még neki, bár elkezdett tiltakozni ellene, de ha elalszik, akkor két-három órát simán nyom. Ha nem alszik, mert megyünk valahova, akkor olyan délután négy óráig teljes gőzzel megy, aztán elfárad, és ha autóba ülünk, egy perc alatt elalszik. Amiatt nem aggódom, hogy leszokna róla, az oviban biztosan aludni fog, ez segít itthon is, meg tényleg ha két-három órát alszik, akkor az előtte lévő hiszti sem azért van, mert már leszokna :) Este nyolckor ágyban vannak, de akkor is megy a kimászkálós cirkusz inni, pisilni vagy bármiért, ami eszébe jut. Olvashatnak még kislámpánál, így van, hogy fél tíz is van, mire csend lesz, de iskola- és ovikezdéssel ezen majd szigorítunk. Meg akkor fél hétkor kelés lesz, most meg elalszanak nyolcig. 

Szobatiszta nappalra is, éjszakára is, most már a kakit is ügyesen vécébe intézi, bilit már jó ideje nem használunk. Sőt, önálló is, megy, lámpát kapcsol, pisil, töröl, lehúzza, de azért kakinál kísérem, szerencsére szól. Öltözni, mosakodni, fogat mosni is próbál egyedül, ebben nem tudom, mi az elvárás: szandit, nadrágot, alsógatyát, zoknit fel- és levesz, a pólót még segíteni kell áthúzni a fején fel is, le is. Lassan kezdem őt is bevonni az itthoni munkákba, ma együtt ürítették a kukákat Marcival, vagy kérem őt is, hogy jöjjön rendet rakni. Mert már a negyedik évében van, és az már majdnem nagyfiú :)

Rajz ötös!

Ezt is megértük :) Marcinak ez nagyon nagy szó, ő sose volt jó rajzból, nemcsak az iskolai feladatokból, de eleve sem szeret rajzolni, magától, szórakozásból nem rajzol, maximum nekem nonfiguratívnak tűnő gépeket, labirintusokat tervez. Ha az iskolában szabadon választott feladat van, akkor is ilyesmit rajzol. Ez már óvodában is így volt, még kis- és középső csoportban a fehérvári Nefelejcs oviban pókháló-ábrával értékelték a gyerekeket, biztosan sokan ismeritek ezt: egy középpontból sugarasan kiinduló nyolc vonalon ábrázolják, hogy a gyerek a különböző tevékenységi körökben, területekben mennyire jó. Volt ott szókincs, számolási készség, satöbbi, köztük a rajz is. Minél ügyesebb, annál kijjebb tesznek egy jelet a vonalon, és ha ezeket a jeleket összekötik, akkor egy pókhálószerű ábra jön ki. Nem tudom, el lehet-e így képzelni, itt van egy ilyen diagram például, csak ez a borról szól, de az most mindegy :) Szóval neki szép nagy pókháló rajzolódott ki, egyedül a rajz vonalánál volt beesett szegény. Most is, ha az a házi feladat, hogy meséhez, vershez rajzolni kell, engem kérdez, hogy mit rajzoljon, és néha kis papíron vázlatot is kér tőlem, hogy hogyan tegye. Szóval már az ötleteléssel is baja van, nem jut eszébe, hogy miről mit, hogyan kellene rajzolni, és még csak aztán jön a kivitelezés. A tanító néni jó fej vele, nem rontja az amúgy sem túl nagy lelkesedését rossz osztályzatokkal, így első osztály óta hatalmasat fejlődött. A mostani órai munka tulajdonképpen nem olyan nagy szám, nem is önállóan kitalált munka, hanem egy színezés, de engem szétvet a büszkeség, mert Marci ötöst kapott rajzból, és tényleg szép lett magához képest :)