Na most gyorsan

Elkapott az inspiráció meg az ihlet, úgyhogy most gyorsan írok, amíg van belőle. Nem fogalmazgatom és nem válogatom, hogy mit is hagytam ki, írom, ami eszembe jut, jó?

Szóval volt a karácsony. Valamiért idén nagyon rápörögtem a rendre, a tisztaságra, csak csodálkoztam magamon, hogy hogy tudtam én ezt két éve úgy megcsinálni, hogy még egy szülést is közbeiktattam? Azt a választ találtam, hogy valószínűleg csak úgy, hogy igazából nem is csináltam meg azt mind, amit idén, és a szülés meg az arra való készülés sokkal fontosabb volt. Most meg tisztára stresszeltem, hogy jajmilesz, ha nem lesz meg ez vagy az, sose voltam még ilyen. De végül nagyjából minden meglett, csak én voltam feszültebb, mint szoktam. Idén Marci itthon volt szenteste, és már Csongor is akkora volt, hogy kezdte felfogni, élvezni az ünnepet. Itthon nem sok fotó készült, nem is tudok jókat a karácsonyfa derengő fényében, meg szívesebben nézem és veszek részt igazán benne, minthogy fotózzak. Volt öröm, játék, móka és kacagás, jól sikerült a karácsonyunk szerencsére. A gyerekekkel kapcsolatban az egyszerűséget céloztuk meg, nem szeretnénk ezerféle különböző játékot, aminek a halmán ülnek majd és nem is tudják elfoglalni magukat, hanem kiválasztottuk, hogy pl. gyűjtjük a duplót, így Regő kapott egy farmot, Csongor egy autós készletet, ezt aztán jól kombinálják a meglévőkkel. Plusz készítettem egy ikeás székből játékkonyhát nekik. Marcinál is maradtunk a legónál, és kapott még mindenki könyvet is, azt mindig.

Azért pár képet mégis találtam :)

26-ától Ságváron voltunk, szokás szerint odajött az egész család, ott is karácsonyoztunk, meg szülinapot is köszöntöttek. Mert hát Csongor időközben kétéves lett :) Építkezéses tortát készítettem neki, pár nappal a nagy nap előtt anyukámék is eljöttek, Ancsáéktól meg postán kapott ajándékot, szóval Ságvárra már csak Ágiék maradtak, volt pár köszöntés :)

A kis kétévesem még mindig tündér, a napokban olvastam egy cikket az origon, amely szerint a legidősebb testvér komoly, a középső a legnyitottabb, a legkisebb gyerek fegyvere pedig a báj. Ez így is van, kedves, bájos, mindenkit elbűvöl amellett, hogy természetesen nála is megvan a dackorszak. Vannak jobb és rosszabb napjai, néha nem könnyű vele, de valamivel mindennap elolvaszt. Szépen fejlődik, majdnem 12 kiló és 87 centi volt a kétéves státuszon, ügyes, motorozik, a babakocsi észrevétlenül kikopott a mindennapjainkból, és egyre szebben beszél - de legalábbis egyre többet és színesebben. Énekel, mondókákat is tud, épít, rajzol, most nagyon látom a kis korkülönbséges gyerekeimen azt, ami Regőnek nem volt meg: hogy a nagyobbacska mennyire húzza maga után a kicsit. Regőnek a hat évvel idősebb Marcit nem sok esélye volt utánozni. 

A szobatisztaság egyelőre annyiban érdekli Csongort, hogy tudja, hogy a nagyok a vécébe pisilnek, rá is ól sokszor, kéri, hogy ültessem fel, akár ruhástul is, mindegy, eljátssza, és ennyi. Szerintem majd nyáron szobatiszta lesz. Van viszont egy 17. foga, és lassan, lassan, de halad az éjszaka átalvása felé, már elő-előfordul egy átaludt éjszaka is, az általános most az, hogy valamikor hajnali négy felé ébred egyszer, aztán utána korán kel, hat óra felé. És márciusban ovis ismerkedő délutánra megyünk, aztán április-májusban beíratom óvodába! Közhely, de hihetetlen.

Aztán újév lett, a szilveszterünk csendes volt, Marci apjáéknál bulizott, itthon a gyerekek normális időben lefeküdtek, Csongor úgy ébredt, hogy a visszaaltatásból épp éjfélkor léptem ki a gyerekszobából, és visszaaludt, pedig volt komoly durrogtatás itt is. Mi meg filmet néztünk, iszogattunk, megbeszéltük, hogy mik a terveink 2014-re. És hogy mik ezek? Sok futás, több terepfutás. Lefutni a maratont. Állást találni. Ezek a fő célok, a mindennapok ép ésszel való túlélése, lehetőleg élvezete mellett, és persze sok kisebb is van.

Marcinak holnap bizonyítványosztás, ha minden igaz, legalábbis ma szedték be az ellenőrzőjét ezzel a céllal. Van egy viszonylag éles visszaesés az eredményeiben az alsó és a felső tagozat közötti váltásból adódóan, nem gondoltam, hogy ekkora lesz a különbség, nehezen is rázódott bele év elején a szigorba. Aztán ez sikerült, bár addigra már beszedett pár egyest hanyagság miatt, amit azóta is javít. Az már látszik, hogy biztosan nem kémikus lesz, mint ahogy kiskora óta hangoztatta, abszolút humán érdeklődésű. A magyar, történelem, nyelvek és a zene jól megy, a matekra, biológiára, földrajzra kell nagyobb figyelmet fordítani. Matekból, ahogy már írtam is korábban, valami logikai hiányosságot érzékelek inkább, mint a tudás vagy a megértés hiányát, olyan, mintha csak meg kéne találni egy kaput a fejében vagy átfordítani egy kapcsolót, és megvilágosodna. Ezt egyébként a mindennapi életben is érzékelem, például ha megkérem, hogy vigyen be három dolgot a szobájába, biztos, hogy egyesével, három külön fordulóval viszi be, és közben többször elterelődik. Most volt a második matek különórája, remélem, segíteni fog, a jegyei érdekelnek kevésbé - most hármas lesz, ami még nem is olyan szörnyű - az jobban, hogy ez a képessége fejlődjön, ez szükséges lesz a későbbi életében is. Amúgy a zeneiskolában ügyes, holnapután vizsgázik, és kézilabdában is. Bírja a terhelést is, az iskola-zeneiskola-sport háromszöget, bár csütörtök estére már általában elfárad, de akkor szerencsére már csak egy laza pénteket kell kibírnia, és jön a hétvége, amikor könnyen regenerálódik. Közben változó erősséggel kiskamaszodik, neki is korszakai, jobb és rosszabb napjai vannak, mint Csongornak - meg persze nekem is, hogy mikor hogy bírom őket. Van, amikor teljesen maguk alá temetnek a mindennapok, van, amikor meg elég jó energiával élem meg.

Na most hirtelen jó sokat írtam gyorsan, remélem, gyakrabban is fogok :)

Karácsonyi kötemények

Megkésve bár, de még így is korán, mert van, ami még mindig nincs kész... megmutatom, miket kötöttem ajándékba karácsonyra.

Ez itt a Fiore sál, ami a húgomnak, Áginak készült. Nagyon szerettem a színeit, és különösen a textúráját: simán vagy lustán kötve a fonalból kiálló kis hurkok maguktól virágot képeznek a sálon. 

Még az ősszel készült Aviatrix sapikkal együtt fotóztam a nővérem, Ancsa pomponsálját. Már tavaly, amikor először kötöttem hasonlót, csak más színben, akkor mondta, hogy majd szeretne ő is egyet. Itt volt a remek alkalom. Szülinapja, névnapja nyáron van, arra mégse köthetek sálat. Tetszett neki, nagyon puha és meleg, remélem, mindketten hordani fogják a sáljaikat :)

Ez pedig már a hajrában készült el. Az történt, hogy tervben volt a fenti két sál, meg anyukámnak egy kendő, ami lazán elkészült volna. Csakhogy időközben döntöttük el, hogy itthon, a kiscsaládban mi felnőttek idén nem veszünk egymásnak karácsonyi ajándékot, viszont meglévő alapanyagból készíteni szabad! Mivel a nagyobb család, köztük anyukám is kapott mást is, anyósom és Péter viszont teljesen ajándék nélkül maradtak volna, így átcsoportosítottam a terveket. Elővettem a Gombolygó játékán nyert törtfehér selyemfonalat, és ezt a Holdent kötöttem vele:

Bordó kabátjához, fehér sapkájához éppen jó lesz télre is, de mivel vékony és leheletfinom, az összes többi évszakban is hordható. Ő is örült, rögtön a vállára terítette és nézegette magát, remélem, nem csak dísz lesz a kendő.

Így az átcsoportosítás miatt azonban Péter és anyukám félkész köteményeket kaptak karácsonykor, kilógó kötőtűkkel. Szerencsére nem sértődtek meg rajta, én pedig dolgozom mindkettőn, és majd külön megmutatom őket!

Felhasznált fonalak:

Fiore a fonalam.hu-tól Ági sáljához, egy azóta már sajnos nem létező színben,

Spirit Spring River ugyanonnan, Ancsa sáljához

Gombolygó Shine a Holdenhez, törtfehér színben.

A mi karácsonyunk

Hosszú, fényképes beszámoló következik :)

Hol is kezdjem, hiszen majdnem egy hete volt már a szenteste... A délelőtt még úgy telt, mint bármikor máskor, reggel boltban voltam még utoljára, aztán elkészítettem a nálunk hagyományos, böjtös krumplilevest és mákos gubát. Annyira sikerült előrehaladnom az előkészületekkel, hogy majdnem készre összeállítottam a vacsorát is, este már csak egy picit kellett sütni-főzni. Aztán amikor a gyerekek lefeküdtek, rögtön nekiláttunk fát díszíteni, velük még nem díszítjük együtt, kicsik még ehhez, viszont mire felébrednek, állnia kell a fának. A dolog pont sikerült, helyére került az utolsó dísz, elmentem öltözni, és ekkor Regő kidugta a fejét az ajtórésen, és megszólalt: karácsony! :) Kicsit megcsodálhatta a fát, aztán átment Mamához, vittem utána csinos ruhát azzal, hogy öltözzön ott, kicsit nézzen mesét, játsszanak - Csongor előbb ébredt, ő már ott volt. Regőt nehéz volt lebeszélni, hogy ne menjen vissza fát csodálni, de gyorsan bevarázsoltam az ajándékokat, aztán mentem én is hozzájuk, így már egyszerűbb volt. Igyekeztünk kicsit húzni az időt, legyen legalább majdnem sötét a gyertyagyújtásra, és végülis kellemes félhomály volt már, amikor csengetett az angyalka.

Regő egy tündér volt, ahogy átjöttünk Mamával, Kató nénivel, leült ő is melléjük, és nézte-nézte a fát. Nem rohant ajándékot bontani, csak csodálkozott.

Aztán persze jött a többi: ajándékbontás, öröm, boldogság, játék, vacsora...

Csongort lefektettem, Regő pedig pizsamában, nagyfiúsan vacsorázott az ünnepi asztalnál. Igaz, még a déli mákos gubát, mert az ünnepi vacsorát persze nem szerette... Aztán elment játszani, és miközben mi eszegettünk, borozgattunk, beszélgettünk, egyszer csak azt halljuk: "csodálatos, hogy mennyi mindent kaptam" - és elolvadtunk az asztalnál. A duplo állatklinika telitalálat volt, de a Mamától kapott játékoknak és a könyveknek is nagyon örült. Csongor is, de neki még szinte mindegy, ő mindennek örül és mindennel játszik, amit talál.
Karácsony első napján hazajött Marci is, sajnos elég későn, de azért ajándékot bontani, örülni és játszani még ő is tudott:

26-án pedig Ságvárra mentünk, és ezúttal négy napig maradtunk. Innentől igen hangos és mozgalmas lett a karácsony :) Mindenki ott volt, aki számít:

Itt épp a gyertyagyújtást nézik

Segítenek Csongornak bontani

Ezek már később, a konkrét ünneplés után:

Volt Csongor-szülinapi köszöntés is

Eljöttek a kedvenc unokatesómék, Gergőék is Levivel

Marci lazul

Egy vidám ötunokás :)

Szombat délután értünk haza, jól elfáradtunk. Ha az mond valamit, hogy Csongor este fél nyolctól éjjel fél kettőig aludt egyhuzamban... nem is hittem az órának :) Kipihente a hétvégét. Igazán boldog volt a karácsony, és számomra kiemelt valamit. Mi Péterrel ugyanis idén a szigetelést kaptuk egymástól karácsonyra, megbeszéltük, hogy nem veszünk most semmit. Én meg bevallom, hogy gyerekes örömmel szeretek ajándékot kapni, igen, azt is szoktam várni a karácsonyban, hogy én izgulhassak, meglepődhessek, csomagot bonthassak... És nem hiányzott, abszolút, önmagában igazi ajándék volt viszont az, hogy így éreztem át igazán, hogy mennyire nem ez a lényeg, és mekkora igazsága van annak az egyszerű mondásnak, hogy adni jó. Igen, ez evidens, nem is akarom agyonmagyarázni, csak most, így, ezen a karácsonyon még erősebben átéltem, és ezt köszönöm. Azért kaptam ám ajándékot: anyuéknál egy Zaziféle pénztárcát, nagyon örülök neki!

Boldog karácsonyt!

És akkor most, amikor
 - megírtam hat piszkozatos blogbejegyzést és egy újat, ezzel utolértem magam a blogon
 - hat rúd bejgli várja megsütve a sorát a spájzban
 - mellettük dobozokban a mézeskalács és még háromféle aprósütemény
 - az udvaron készülődik a fenyőfa
 - az ablakok ragyognak
 - az ünnepre megérkeztek a Lajosok is, és végre párkánya is van az ablakainknak, egy kivételével, hogy nehogy minden tökéletes legyen
 - az összes helyiség kitakarítva (igaz, a szintentartás nem sikerül tökéletesen)
 - a szentesti és karácsonyi ebédek, vacsorák hozzávalói a spájzban várják, hogy rájuk kerüljön a sor
 - már fodrásznál is voltam
 - és már csak a negyedik gyertya meggyújtása, az ajándékcsomagolás és maga az ünnep van vissza, és ezek alatt már nem tervezek igazán a számítógép előtt ülni,
most

kívánok minden kedves olvasómnak, idelátogatóknak áldott, szép, békés és boldog ünnepet, váljon valóra minden karácsonyi álmotok!

Látogatók

A karácsony további része másképp zajlott, mint az elmúlt években. Úgy szoktuk, hogy 26-án mindenki összegyűlik anyukáméknál: mi hárman lányok a párjainkkal, családjainkkal és persze anyukámék. Idén mi nem mentünk sehova, helyette hozzánk érkezett a család többi része apránként, először is 28-án, anyukáméktól hazafelé tartva a nővéremék. Marci még 25-én elment apjához, és nagyjából egyszerre ért haza a tesómékkal. Az egymás közötti ajándékozás úgy zajlott, hogy aki volt anyuéknál, ott is adott-kapott valamit, de ide is hoztak és itt is kaptak ajándékokat.

Regő épp felébredt az érkezésükre, először elkezdtek hárman játszani, aztán megjött Marci is, és ajándékoztunk. Marci kapott még egy társast, Regő a vonatpályához kiegészítő elemet, Csongor kis bébijátékot meg egy nagyon vicces-aranyos rénszarvasos zoknit. 

Csongor pont elaludt, mielőtt megjöttek, de még felébredt az ittlétük alatt, úgyhogy meg tudták nézegetni, dajkálni, Márk végigsimogatta, nagyon aranyos volt. Aztán Ancsáék is megdajkálták :)

Másnap délelőtt Péter elment Ágiért Kaposvárra, és ezalatt érkeztek meg hozzánk Anyukámék. Ők is hoztak még ajándékot, meg sütit is :) Játszottak a fiúkkal, anyukám vasalt nekem egy kicsit :) És ők is ismerkedtek Csongorral, aki most megtisztelte őket némi ébrenléttel. Marci ekkor kezdett beteg lenni, nem volt valami aktív, főleg egy takaró alatt üldögélt és olvasott.

Némi átfedéssel megérkezett Péter és Ági, anyukámék hazamentek, Ági maradt két napig, sokat segített itthon, először is ő vitte Marcit orvoshoz és ment patikába, aztán a gyerekek körül is segített, meg a háztartásban is. Meg sokat dumáltunk, és este borozgattunk is egy picit - főleg persze Péter és Ági, én csak a koccintás erejéig.

Aztán még voltak tegnap Marci nagypapájáék, ők nem annyira babalátogatni, mint inkább Marcit vizsgálni, de persze itt voltak pár órát, játszottak a gyerekekkel, és megnézték ők is Csongort :) Ezzel egyelőre azt hiszem, vége a látogatóknak, a közvetlen család megvolt, más még nem jön.

Na még a karácsonyról

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!

Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.

Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.

Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!"  hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta,  mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)

Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)

Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:

És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)