10x10 gardróbkihívás a fenntartható divat jegyében

Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen. 

Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni - gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte! 

Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, "mert megérdemlem". Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük - és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is. 

• Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
• Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz?  Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek! 
• Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
• A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját - és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itttalálsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről. 
• Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat - pedig amikor megvetted, még tetszett - mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
• Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
• Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják. 

Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10x10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas - nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat - most például beleesett a húsvét is a tíz napba.

Az én tíz kiválasztott ruhám:

• egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
• egy zöld Tchibo jeggings
• lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
• világoszöld Tchibo kordszoknya
• bordó bonprix alkalmi ruha
• sötétkék F&F felső
• rózsamintás turikincs felső
• pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
• szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
• világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix

 Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi - és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?

Tavasz a Balaton-felvidéken

Kirándulás-ajánló: Szentbékkálla és környéke

Visszavonhatatlanul tavasz van, bár most volt néhány esős és hűvösebb napunk is, számomra ez csak jó hír: erőre kapott a természet, üdék az erdők, talán kiheverték a márciusi szárazságot. Kirándulni meg esőben is lehet, én például vasárnap teljesítménytúrázni voltam, és bár 48 kilométer nem ajánlható bárkinek, a környék látnivalóiból bátran lehet válogatni kényelmes rövidebb barangolnivalót is.

Ha a Veszprém megyei Szentbékkállára látogatunk a családunkkal, a következőket érdemes megnézni:

Körtúra a Fekete-hegyi Eötvös-kilátóhoz

Szentbékkállán a Szent Benedek turistaszállótól indulunk a sárga háromszög jelzésen, először a falu aszfaltos útján haladunk, majd földútba, végül erdei ösvénybe vált lábunk alatt az út, és emelkedni kezd. Végig a sárga háromszög jelzést követjük. Lesz részünk meredek emelkedőben is, amikor felkapaszkodunk a Keleményes-kő bazaltpalacsintáira - valóban így hívják ezeket a képződményeket, amelyek lentről emlékeztetnek a bazaltorgonákra, de sokkal szélesebben elterülnek, rajtuk állva pedig keresve se találnánk jobb nevet nekik. Megcsodáljuk a kilátást és a növényvilágot, elolvassuk a Tűz útja tanösvény tájékoztató tábláját, amíg kipihenjük a mászás fáradalmait. 

• 

Innen továbbhaladva szép, hullámzó tájon haladunk át, így áprilisban sárga virágokkal terített a mező. Újabb kapaszkodóval már a Fekete-hegyre érünk fel, az Eötvös kilátó lábához. Mindenképp másszunk fel a kilátóba, élvezzük a panorámát.

Lefelé a kék jelzésen indulunk, csak arra figyeljünk, hogy ne Balatonhenye, hanem vissza, Szentbékkálla irányába induljunk újra. Térképet, GPS-t érdemes nézni, ha biztosra akarunk menni a tájékozódással. rövid meredek után kellemesebb ereszkedésbe váltunk, lassanként leérünk az erdő szélére, ahol Jeszenszky Sky István Napfényszentélyét, kis birodalmát találjuk: imazászlók lobognak a szélben, kedves felirat a kapun, a közelben ölelőfa. Állítólag ha otthon találjuk a zenélő remetét, bármikor betérhetünk egy teára, én ezt még nem próbáltam, de az ölelőfát nem hagytam ki, amikor arra jártam. Tovább haladva tiszta vizű forráshoz érünk: szépen foglalt, fedett medencében gyűlik a víz és túlcsordulva folyik lefelé, érdemes a nálunk lévő bögrével meríteni belőle, ez az Öreghegyi-kút. Innen már néhány szép virágzó fa és présház mellett néhány perc múlva a falu szélére érünk, majd vissza a turistaházhoz. Ha megéheztünk, a falu első háza az Öreghegy fogadó, betérhetünk ebédelni és megpihenni.

Ez a túra bő hat kilométer szép emelkedőkkel, edzettebb 5-6 éves gyerekekkel már megtehető, de babakocsival nem ajánlom a szűk, köves emelkedők miatt. 

Körtúra a szentbékkállai kőtengerhez

Ennek a túrának a kiindulópontja ugyanúgy a szentbékkállai turistaház, de most a kék jelzésen indulunk, és végig ezen is haladunk. A faluból kiérve először a velétei palotaromhoz érkezünk meg - milyen jó hangzású név! Aztán egy kanyarral visszavisz a jelzés a falu szélére, de hamarosan újra kifordul onnan, és könnyű vonalvezetésű, sík terepen visz el a nagy kiterjedésű, izgalmas kőtengerig. Eddig a túra mindössze szűk két kilométer, de a köveknél akár órákat is el lehet tölteni, amíg a gyerekek bebarangolják az egészet, felmásznak minden kőre, kipróbálják az ingókövet, megnézik a madáritatókat, mi meg elolvassuk nekik az információs táblákat, és akár meg is tízóraizhatunk a lapos, meleg köveken üldögélve.

• 

Visszafelé sétálhatunk ugyanezen az úton, vagy a kőtenger parkolójától a rövidebb, jelzetlen, de egyértelmű utat is választhatjuk, összességében lesz nagyjából négy kilométerünk, plusz a szaladgálás fel-alá a kövek között. Kisebb gyerekekkel is bátran ajánlom, babakocsival egy rövidke szakasz okoz nehézséget a palotarom után, de két felnőtt azt is megoldja.

Mindszentkálla, Kopasz-hegy

A környék bővelkedik jobbnál jobb panorámájú kilátópontokban, ez talán kevésbé ismert, annál látványosabb - és fárasztóbb a megközelítése. Ha a legrövidebb úton akarjuk elérni, autóval Mindszentkálla központjában érdemes megállni. A faluban több ponton is egyértelműen jelzik, hogy merre induljunk, de a piros és a két T jelzés is a csúcsra visz. A hegy nem magas, viszont meredek ösvénnyel indít, aztán 277 lépcsővel folytatja. Utána még jön néhány falépcső, aztán már csak egy keskeny ösvény, és ott is vagyunk a csúcs közelében álló keresztnél, ahol learathatjuk megérdemelt babérjainkat a lélegzetelállító kilátás formájában. Kipihegjük magunkat, és a lankásabb déli oldalon ereszkedünk le, visszaérünk arra a pontra, ahol meredeken felfelé indultunk, és ha most egyenesen teszünk egy kis kitérőt, akkor megnézhetjük a kisfaludi templomromot is. Innen már toronyiránt sétáljunk vissza a faluba, ahol a Káli-Kapocs teraszán felhörpinthetjük a nekünk járó frissítőt.

• 

Csak kalandvágyó gyerekeknek és türelmes szülőknek ajánlom a túrát - a lépcsők próbára tesznek, úgy készüljetek, hogy időnként le-leültök majd pihenni a csúcshódítás közben. A táv oda-vissza is csak bő két kilométer, itt a szintemelkedés adja a nehézséget.

A három túrából bármelyik kettő, vagy akár mindhárom is összekapcsolható egy hosszabb kirándulássá. Mindszentkálla és Szentbékkálla között a kék négyzet jelzésen, majd azt elhagyva a szentimrepusztai buszmegállónál balra kanyarodva, jelzetlen úton (régen erre haladt a kék túra) zárhatjuk be a kört, ez a szakasz a legrövidebb úton (ha a kőtengert visszafelé kihagyjuk) három kilométert ad hozzá a túránkhoz. 

Kiskertemben

No, ez a bejegyzés is két hete várakozik piszkozatban, hátha írhatok már valamit a kertről... aztán jött a húsvéti hó. Most már hó nincs, eső van, árvíz meg belvíz, a pincében is víz, a kertben nem sok minden, ami igen, az viszont az időjárás ellenére is tudja, hogy tavasz van.

Vannak krókuszok és nárciszok, előbbiek már virágoznak is. Vannak lándzsák: tulipán és írisz előtörő hajtásai. A zöldségesben kinn a borsó, ezt még a március 15-i hó előtt sikerült elvetni, azóta se semmi mást. A fák, a bodza rügyeznek, leveleznek, bimbóznak, szépek és ígéretesek. Most még szórakozhat velük a fagy, csak majd májusban ne tegye. Vannak palánták az ablakomban: gyönyörűen nő többféle paradicsom, a paprika és a padlizsán. Idén nincsenek túl nagyra törő terveim, lesznek ezek, meg borsó, zöldbab, uborka, tarkabab, őszi saláta, cukkini és a gyümölcsök.  És vannak mindenféle képek:

Amikor még azt hittük, hogy a március egy tavaszi hónap

És amikor már tudtuk, hogy téli: hónyúllal nagycsütörtökön

Hócsata, a hős fotós menekül és visszafelé fotóz (mint régen nyíllal, csak én fényképezőgéppel)

Március 15.

Azért ha elolvad a hó, látszik az ibolyamező is :)

A patak az utcánk végén, ahol egyáltalán nem szokott patak folyni

A falu alatt: a Nádor-csatorna és az ártér, ott, ahol a csatorna már a gát fölé nő, és összeér az ártéren képződött tóval.

Március tizenötödike

Nem tudom, hogy kezdjem, pedig ritkaság, hogy ne tudjak megszólalni. Most március tizenhetedike van, ragyog a vasárnapi nap, olvad a hó. Már csak olyan 35000 ember van áram nélkül a Nyírségben, az utakon pedig a hírek szerint senki nincs elakadva. Most jön el az az idő, amikor - ki erre, ki arra - megítéli az eseményeket, véleményt formál.

Csütörtökön Maglódra mentem volna, babatalira a 2011 decemberi babák csoportjával. Most először találkoztam volna szinte mindenkivel, és most először vettünk volna részt talin a Csongor-korúakkal. Szerdán meghallgattam az időjárás-jelentést: hó és 100 km/órás szél várható. Este még több hasonló hírt olvastam. Azért sütit sütöttem, készültem a másnapra, azzal, hogy majd reggel meglátjuk. Már írtam a lányoknak, hogy hát, nem biztos, hogy elindulunk... de várjuk meg a reggelt.

Reggelre megjött az erős szél és egy kis havas eső. Az alapján, amit akkor láttunk, éppen el is indulhattunk volna, Péter el is ment dolgozni Tatabányára. Csakhogy ő nem autópályán ment, és nem vitt magával két gyereket... szóval én, bármennyire is sajnáltam, úgy döntöttem, nem megyünk. Bár nem látszott még olyan vészesnek az időjárás, úgy gondoltam, azzal csak egy talit veszítünk, ha itthon maradunk, ha viszont elmegyünk és rosszabb lesz a helyzet, vagy csak egy kamion keresztbe áll előttünk az autópályán, akkor ott éjszakázunk. Nem is tudtam, mennyire igazam lesz, szerencsére nem magunkkal kapcsolatban.

Marcit gyorsan elvittem iskolába, délben haza is ért. Akkor már esett a hó és fújt a szél, fújta a havat is, de az utak még tiszták voltak, tehát a szokásos módon busszal elengedtem zeneiskolába. A buszban jobban bíztam, mint a saját kicsi autómban. Péter délben átjött Tatabányáról Fehérvárra dolgozni, nagyon okosan tette. 

A délután folyamán viszont egyre jobban izgultam, hogy hazaérnek-e. Akkor már megállt a hó az úton, voltak hóátfúvások, és az ablakainkat is eltakarta a hó. Mérlegeltem, hogy elinduljak-e Marciért, de azt gondoltam, egy busz több eséllyel jön át ott, ahol én elakadnék... Hívtam, úton volt, csak pár percet késett, gond nélkül hazaért végül. Megkönnyebbültem. Péter még vásárolni, patikába is elment, feltankoltunk a hétvégére. Ő is hazaért, akkor már Fehérvár felől nem lehetett átjönni, Szabadbattyán felől még igen.

Hogy mindenki biztonságban itthon volt, leültem a facebook elé, lássuk, mik a hírek. Az első, ami szembejött, Anikó, úrhidai kötőshorgolós barátnőm rövidke posztja arról, hogy fél három óta két faluval arrébb dekkol sokadmagával. Na, elő a telefont, hívtam őt, aztán akit tudtam, aztán kihasználtam a facebook adta lehetőségeket, és szerintem ennek, meg annak, hogy sok ismerős is ezt tette, volt szerepe abban, hogy kinyitották az összes környékbeli falu kultúrházát, iskoláját, beszállították az embereket, enni- és innivalót, gyógyszert vittek neki. Az egyik megosztásra a cukorbeteg bácsi rövid időn belül kapott inzulint. Sárszentmihályon körülbelül százötven ember szállt meg az iskolában, ott éjszakázhattak, melegben voltak és ellátást kaptak. Szabadbattyánban, ami egy négyezres lakosságú település, körülbelül ezer embert szállásoltak el! Fehérváron egymás után nyíltak a melegedők, iskolák, a Technika Háza, áruházak, az éttermek kinyitottak, ünnep ide vagy oda, főzték az ingyen gulyást. Úrhida konkrétan kevésbé volt érintett, zsákfalu vagyunk, nincs rajtunk áthaladás, elvágott ugyan minket a hó, de itt a faluban nem voltak elakadt autók - aki elakadt, az már korábban megrekedt Fehérváron vagy a környéken. A szomszédunk ért haza valami négy óra alatt Fehérvárról - 12 kilométer - de hazaért. Én akkor mentem aludni, amikor megtudtam, hogy Anikó éjjel fél 12 körül meleg helyre került.

Reggel folytattuk, csoportok alakultak a facebookon, egy a Fejér megyei hóhelyzetről, egy Segítsünk a bajban! címmel. Hihetetlen önszerveződés volt. És mi, akik a gépek előtt és a telefonok mellett próbáltuk megtenni, ami tőlünk telt, mi aprócska porszemek voltunk azok mellett, akik kimentek, lapátoltak, ételt osztottak, lelket öntöttek... Gondolom, mindenki látta a hősöket. 

Aztán jött a másik oldal. A politika, az ítélkezés. Néhány ilyen szóváltásba én is belementem, aztán lemondtam róla. Ha nem veszek tudomást róla, talán el is múlik. Én inkább azt szeretem látni és azt osztom meg másokkal, ami a köszönetről, a háláról, az összefogásról szól. Én még ilyen életem harminchárom és fél évében nem láttam. A legszebb március tizenötödike volt éppen a forradalom 165. évfordulóján. Fanfárok, zászlófelvonás és képmutató beszédek nélkül, helyettük beszéltek a tettek. És ahogy lassan elkezdtek hazaérni az első szerencsések, jöttek a hála szavai. Képek egymás nyakába boruló apákról és gyerekekről, a szabadbattyáni plakát az ezerből annyi aláírással, amennyi ráfért, és a "Köszönjük a 100 km-es széllel kísért hóesésben a gondoskodást!" felirattal. A virtuális díjak, amelyeket az ilyenkor szokásosak helyett a közösség ítélt oda a közösségnek. Az ismerőssé vált ismeretlenek nevei, a "fekete terepjárós" és a "zöld terepjárós", az x és y falubeli vendéglátó, befogadó. Számomra róluk, erről szólt ez a két nap. El nem tudom mondani, mennyit kaptam tőlük, amiért nem lehetek eléggé hálás. Köszönöm. Isten áldja Magyarországot, boldog március 15-ét!

Front

Volt ugye múltkor az a két-három erősen szeles, hideg nap. Akkor is zizik voltak kicsit a gyerekek, főleg Regő hisztis, Csongor meg éjjel nem tudott aludni. Nem számoltam az ébredéseit, arra emlékszem, hogy egyik éjjel kétszer másfél órát aludtam.

A mai front viszont rám is hat, úgy érzem, alapból is hisztis lennék. De erre rájön az, hogy Regő úgy pörög, olyan eleven, hogy le se lehetne csapni. Kivételesen nem aludt semmit délután: eleve nehezen tudtam lefektetni, aztán felkelt pisilni, és utána hiába kísérgettem vissza többször is, alvás már nem volt. Csongor is elszenderedett picit, de Regő őt is felverte. Nem használ a lelkiállapotomnak, hogy ma kimaradt a nyugis teázásom, a kis csendem. Meg az se, hogy háromszor mostam megint alsógatyát. 

Csongor viszont úgy hat, mint egy adag nyugtató. Nem tudom, milyen láthatatlan összeköttetés van anya és babája között, de egymás mellett feküdtünk, kicsit megdögönyöztem, ő hangosan kacagott, bennem pedig fizikailag érezhetően oldódott a feszültség. Receptre kéne őt felírni.

Elfogyott a fonalam a kendő utolsó öt sorában. Már tegnap is gondoltam rá, hogy talán rendelni kéne még egy gombolyaggal, de bíztam benne, hogy esetleg mégis elég lesz, aztán láttam, hogy ma már muszáj lesz utánrendelni. Szerencsére holnapután megjön, és ezzel aznap sikerül is befejezni. Jaj de jó lesz :) Imádom kötni, de határidős, és ez is egy kis nyomás bennem, meg hát várom is, kíváncsi vagyok rá, tűn is nagyon szépnek tűnik, jó lesz látni élőben.

Más azt hiszem, nem volt ma azon kívül, hogy leesett egyhavi csapadékmennyiség. Májusi eső aranyat ér ugyebár, kellett nagyon, az már csak hisztis frontos elégedetlenkedés lenne, ha azt mondanám, hogy esetleg egy kicsit jobb elosztásban is jöhetett volna, úgyhogy ezt nem is mondom :) És egy jó pont mára: az idei első újkrumpli :)