Rohanós nap, a végén koncerttel

Ez a hétfőnk, a cím tökéletesen leírja. Nagyon pörgős nap volt, részben oka és koronája Marci első zeneiskolai növendékhangversenye. Péter szabin van a héten, de ez nem jelent sokkal kevesebb elfoglaltságot, sőt van, amit vele együtt szeretnénk megvalósítani: például együtt megyünk oviba reggel és délután Tehát reggel szokásos menetrend, háromszoros öltözés, reggeli, indulás. Iskola, ovi, bolt, Csongorral haza. Ő kilenc óra felé elalszik, apa és nagymama bemennek a városba, addig én itthon tevékenykedem: a főztem, akkor blogoltam és facebookoltam ki a jótékonysági árverést (amire még mindig nincs licit! nem kell senkinek a gubó? :( ) Hazaérnek, elmegyek futni: nagy a köd, őzeket riasztottam fel az egyik közeli szántóföldről. Jó nagyon, hogy nappal futhatok, amíg Péter itthon van, de tény, hogy ez is a nappali teendőim közül veszi el az időt. Viszont legalább nem az estéből.

Hazaérek, egy gyors zuhany, Csongor ébred is. Péternek mégiscsak be kell mennie valamennyit dolgozni, hiába a szabi, azért pár óráig ma is szükség van rá a munkahelyén. Megjön Marci is, ebédelünk, mosogatok, Marcit rögtön indítom is a zeneiskolába. Csongor megint elaltatom, és beszáguldok a városba az egyik szupermarketbe, ahol pont tegnaptól hirdetnek akciósan valamit, amit karácsonyra kinéztem. Végül persze nem veszem meg, mégse tetszik annyira, mint a hirdetésben volt, viszont veszek mást, amihez amúgy nem jutottam volna hozzá. Sietek haza. Egy gyors kávé, Csongor újra ébred, ma nem alszik hosszúakat. Péter  még mindig dolgozik, úgyhogy mégis egyedül megyek Regőért az oviba, bár nem így terveztem, de sebaj. Itthon játszanak Csongorral, én nekilátok húst sütni vacsorára meg másnapra. Jó sokat sütök, de nem sok időm van rá, fél öt felé el kell kezdenem készülődni.

Egy telefon Marcinak: közben végzett a zeneiskolában, ma nem jön haza, az apja megy érte, és elméletileg a nagymamájához viszi, hogy ott megírhassa a leckét. Gyakorlatilag még be kellett nézniük ide-oda, úgyhogy négykor értek oda, fél ötre meg vissza kellett érniük a zeneiskolába a hangverseny előtt még egy órát gyakorolni. Aggódom, mi lesz így a leckével...

Itthon megjön végre Péter, a gyerekek nagyon örülnek neki, egy késői ebéd után átveszi a terepet, már ami Regőt illeti. Kisvakond-nézéssel és duplo-építéssel múlatják az időt, amíg én csinosan felöltöztetem Csongort és magamat. Frizura, smink, jaj de rég volt már ilyen, igyekszem megadni a módját, bár anyósom ingatja a fejét: mit lehet ennyi ideig készülődni? Van benne igazság, ez tény.

Végül mindenki kész, a hús nagy része megsült – az egy szelet hús, egy blúz, egy szelet hús, egy szempillaspirál módszerrel –, babakocsi a csomagtartóba, baba a gyerekülésbe, anyós az anyósülésre, indulunk, Regő és az apja őrzik a házat.

Öt perccel fél hat előtt lefékezek a zeneiskola mögött és beviharzom, míg a nagymama megsétáltatja Csongort a belvárosban és a plázában. Utólag megtudtam, hogy nagyon ügyes volt, minden érdekelte, megnézegette a karácsonyi fényeket, összemosolygott az eladólányokkal és evett két pogácsát. Hát, ez most nem tej- és tojásmentes vacsora volt, de ennyi lazaság már van bennem így, a harmadik gyereknél – én azért nem adok neki.

Marci közben túl a gyakorláson, és végül fél hatkor találkozunk: ő az első sorban ül, mi az apjával kicsit hátrébb, és életünkben először veszünk részt a kilencéves nagyfiunk első növendékhangversenyén. Először izgulok vele-érte, és azért is, hogy vajon mi van a kicsikkel. Aztán elengedem magam, a kicsik jól vannak, jó helyen vannak, Marci pedig hihetetlen jól szerepel.

Gyönyörű darabot játszik furulyán, zongorakísérettel, szépen, pontosan, egyetlen hiba nélkül. Én pedig kiengedek, és élvezem, hogy hangversenyen vagyok. Mikor voltam életemben utoljára komolyzenei koncerten? Száll a zene, kikapcsol, abszolút nincs bennem olyan érzés, hogy ez „csak” egy zeneiskolai növendékhangverseny, ügyesek, tehetségesek a gyerekek a legkisebbektől a kamaszokig, furulyásoktól a zongoristákon át egy orgonista nagyfiúig.

Marci hetedikként lépett fel a huszonöt előadóból, nagyon izgult, és a napja se volt akármilyen, plusz még belefáradt az utána következők megnézésébe. Szerencsére a tanítónője is ott volt, az ő kislánya is fellépett, zongorázott, úgyhogy gyorsan lecsaptam rá és felmentés kértem leckéből. (Tegnap délután teljesen magától pótolta!) Hazafelé az autóban egyszer csak azt vettem észre, hogy kérdezek tőle, és nem válaszol: elaludt... Itthon Csongor rögtön a kádba került, jött a szokásos esti szeánsz, még befejeztem a hússütést és elmeséltem a koncertélményemet, akinek csak tudtam. Most pedig Nektek is megmutatom:

Helyzetjelentés óvodából, iskolából, zeneiskolából

Most már egy ideje mindenki jár mindenhova, aktuális egy beszámoló.

Regőke nagyjából másfél hónapja óvodás, nagyon ügyesen beszokott, szinte zökkenőmentesen. Körülbelül a negyedik héttől ott is alszik, aztán uzsonnázik, én az uzsonna közben vagy a végére szoktam odaérni, három óra körül. A többiek még utána mennek az udvarra, vagy ha rossz az idő, bent játszik, de Regő nem bánja, hogy eljön. Szinte mindennap biciklivel jövünk-megyünk, ritkaság, ha nem. A zökkenők: egyrészt az evés, Regő nem hazudtolja meg magát és az oviban se eszik többet, többfélét, mint itthon. Néha elfelejtkezik magáról, és olyankor zöldbablevest vagy meggylevest eszik, én pedig akkor örülök a legjobban, ha a pólóján látszik az étlap.

A másik zökkenő a szobatisztaságos visszaesés volt, Regőnek ugye még nincs fél éve, hogy egyáltalán szóba került a szobatisztaság, nyáron nagyon ügyesen és gyorsan ment, de a nagydologgal kicsit elhúzódott: rászokott arra, hogy elbújik az udvaron és elintézi, majd előkerül utána. Aztán, ahogy próbáltuk rávenni a vécére, bilire, bejött, majd itthon bújt el és a gatyába... Kicsit elegem volt a gatyamosásból. Aztán ez is szépen rendeződött, nagyon ügyesen ment a vécére, leszokott erről az elbújós dologról. Na ez jött vissza az ovikezdéssel, főleg itthon, de egy-két baleset az oviban is volt. Hol jól, hol rosszul reagáltam, nagyon nem örültem neki, tudom, hogy szinte mindenkinek van valami visszaesés, de nem örültem neki, hogy Regőnek pont egy ilyen gusztustalan verzió jutott. Néhány hétig eltartott, aztán - szerintem szoros összefüggésben azzal, hogy néhány napig sikerült türelmesen és lazán vennem - elmúlt, most már talán kimondhatom. Most is van, hogy elbújik és gyanús, de csak figyelni kell, szólni neki, hogy ne bújjon el, menjünk a vécére, és már napok óta nem fordult elő.

Amúgy pedig ügyes, okos, aranyos, mesél, barátai vannak és nagyon megugrott a vers-, ének- és mondókakincse, a kézügyessége is fejlődött, nagyon szépeket alkotnak az oviban. Eleven és hangos ott is, de erre én azt mondom, milyen legyen egy egészséges hároméves kisfiú.

Marcival az iskolában minden rendben, ő már rutinos, ügyes, a szokásos négyes-ötös formáját hozza. Jól megy neki a két nyelv egyszerre tanulása is, egyelőre nem látok gondot ezzel. Humán tárgyakból jobb, matekból és környezetből kevésbé, én úgy gondolom, akármennyire is érdekli a kémia, fizika, inkább ezeknek a tanítása vagy esetleg kutatása lesz az életpályája, nem a műszaki alkalmazások. Hacsak az iskola ki nem öli az érdeklődést belőle a sok és nem a korának megfelelő elméleti fizikával, kémiával. Amúgy is nagyon jó pedagógiai érzéke van, mostanában egyre több dolgot látok benne, amiben az apjára hasonlít (ő is tanár). Sokszor jobban kezeli Regőt, mint én, türelmesebb, néha konkrétan szól, hogy anya, most hagyd, majd én, és veszekedés nélkül megoldja azt a konfliktust, amiben én már kiabáltam volna. Azért ezek inkább olyan esetek, amikor megszállja valami angyal, mert máskor meg ölik egymást, visítoznak, sikítoznak és erőszakosan próbálják elérni, amit akarnak, na persze Regőt se kell félteni.

De Marci is csak kilenc múlt (avagy fél tíz), nem lehet úgy általában türelmesebb és higgadtabb, mint az anyja, aki mégiscsak felnőtt, vagy mi. Az, hogy már ilyenkor megmutatkozik benne ez az érzék, nagyon jó szerintem. És az is nagyon jó, hogy van olyan ember, pedagógus, aki az eleven, nagyon aktív, hangos és mozgékony Marcit is képes kezelni. A tanítónőjét, Judit nénit is nagyon szereti, ő is egyre inkább ilyen, de a zeneiskolában Tamara nénivel különösen egymásra találtak. Mindig csodálkozom és persze büszkélkedem, ahogy áradozik a fiamról: hogy milyen okos, érdeklődő, milyen jól tud vele együtt dolgozni. Az első két jelző nem lep meg, ezt tudtam róla, nagyon sokoldalú, művelt, hatalmas a szókincse - de az utóbbitól, a közös munkától tartottam egy kicsit. De kiderült, hogy működik az is, Marci nem dumál bele állandóan, együttműködik, szót fogad és ügyes. Nagyon érdekli a zene, sokat furulyázik itthon is, és próbák dalokat lejátszani kottából a zongorán. Most már ismerkedik a klarinéttal is, és az őszi szünet után hazahozhatja a kölcsönhangszerét. Zeneelméletből pedig jócskán az osztálytársai előtt jár :)

Állapotok

Amolyan facebookosan :)

Elkészült a pulcsi, amit a napokban kötögettem. Tíz napba telt :)

Ma lenne Évi barátnőm 33. születésnapja. Már említettem egy bejegyzésben, 28 évesen halt meg melanomában. Mindenki járjon szűrésre!

A csütörtöki süteményünk: Rákóczi mákos. Finom! Nem olyan szép, mint a képen, de azért mutatós :)

Csongornak jön a foga! Napokig győzködtem magam, hogy á, ez nem lehet, de olyan két csík van az alsó ínyén, hogy egyértelmű. Regőnek viszont kint van mind a húsz! Nem most jött ki, csak most számoltam meg.

Marci azt mondja: ugye nem hallatszik ki a szobából, hogy furulyázom? És titokban az Orgona ágát gyakorolja odabenn. Lehet, hogy mégis lesz anyák napja? :)

Fáj a térdem, meg olyan fura, zsibongós érzés. Bejelentkeztem végre a térdsebészetre.

Ez volt dióhéjban a mai nap. Most pedig fázom, úgyhogy valóra váltom álmomat egy habos, forró kádfürdőről :)

A meglepetések embere

Elfogult, meghatott anya ömlengése következik.

Marci szégyenlős. Nem szívesen megy például be egyedül egy boltba, hogy kérjen egy kiflit. Nem szeret telefonálni, mert akkor beszélni kell a mamával/papával/apával.

Azt tudtam, hogy Ki mit tud lesz az iskolában. Azt is, hogy Marci fellép az osztállyal, a Didergő királyt adják elő, és ő lesz a mesélő. Meg furulyázni is fog, a színjátszó körrel pedig a Valahol Európában c. musicalből énekelnek egy betétdalt. 

Az első meglepetés akkor ért, amikor a műsorvezető kisfiú bemondta, hogy és most Hanti Márton 3. osztályos tanuló furulyázza a Parasztkantátát és a Régi táncdalt. Ugyanis én azt hittem, hogy a haladó furulyacsoport együtt fog előadni valamit. Később volt két előadás is tőlük, de Marci szólót furulyázott. Tök egyedül állt a színpadon, a tele színházteremben, az összes iskolatársa, tanára és a legtöbb szülő, nagyszülő előtt. Nagyon büszke voltam rá!

De ez még hagyján. Amitől leesett az állam, és szinte azonnal sírni kezdtem, az itt látható:

Ahogy elindul az én fiam előre a színpadon, mint egy színész, és énekel... Elnézést kérek az olvasóktól, de a felvételbe behallatszik, hogy sírok.

Ez a gyerek nem mondta itthon, hogy ő szólót furulyázik. A dalt hallgatta, én is énekelgettem vele, nagyon szeretem amúgy is. De amikor megláttam... végem volt.

A többi darab, zeneszám, kis előadás is nagyon jó, aranyos, ötletes volt. Tavaly is nagyon jól sikerült a Ki mit tud, nem sablonos, igényes, látszik, hogy a tanárok is, a gyerekek is készülnek, lelkesek. De Marcin még ma is elfutotta a könny a szememet.

Marci zenét szerez

Na jó, ez a cím kicsit nagyképűen hangzik, de minek neveznétek azt, hogy ír magának egy sor kottát, figyel a violinkulcsra, az ütemekre, a szünetjelekre is, sőt még azt is kitalálja, hogy milyen hangulatú, ritmusú zene legyen, ami illik hozzá, aztán eljátssza és megtanulja furulyán? Ez lett a Marci-induló:

A másik pedig a Gyere, jó pajtás című dal, az egyik kedvence a Furulyaiskolából, egyelőre úgy gondolja, hogy ezt akarja majd játszani a zeneiskolai meghallgatáson:

Ki miben a legjobb

Mindenki azt gyakorolja, amiben a legjobb :)

Tehetséges

Tegnap déltájban elmentünk Regővel és Csongorral sétálni, és megvártuk az iskolánál Marcit, aki fél egykor végzett a furulyaszakkörön. Eddig is dicsérték, főleg tőle hallottam, amikor mondta, hogy a furulya-tanítónő nagyon megdicsérte, én is láttam, hogy ügyes, hogy mindig eggyel előrébb tart, mint a többiek, de most szemtől szembe nekem is nagyon megdicsérte a tanítónő. Marci sokat tanult a szünetben. Kapott karácsonyra Ágitól barokk furulyát, amin először nem értettük, hogy miért hangzik máshogy, mint az előző furulyája, aztán Péter utánanézett az interneten, alaposabban megnéztük a használatí utasítását, és kiderült, hogy egyes hangokat máshogy kell lefogni. Marci gond nélkül megtanulta a fogást, ezzel is begyakorolta a dalokat, pedig ahogy nézem - én csak germán furulyán tudok játszani - ezek sokkal bonyolultabb kézmozdulatok. A lelkesedést látva Péter vett neki egy furulyaiskolát, mint kiderült, ez ugyanaz a dal- és kottagyűjtemény, amiből a tanítónő szokta másolni a megtanulandó kottákat, így ebből is megtanult párat. Jött a skarlát és az egy héttel meghosszabbodott téli szünet, így mire tegnap először ment szakkörre, jelentős volt a változás a karácsony előtti tudásához képest, pedig az se volt kevés.

A tanítónő gyakorlatilag elhűlve mondta, hogy nahát, ez, hogy barokk furulyán játszik... és hogy már ezt, meg ezt a dalt is tudja... agyondicsérte, azt mondta, nemcsak a hangszeren jó, hanem kottaolvasásban is profi, énekórán is nagyon ügyes, szakkörön már szinte nem tud vele foglalkozni, külön kell neki feladatokat adnia. Valószínűleg át akarja tenni a haladó szakkörös csoportba (négy hónapja fogott először furulyát a kezébe!) mert kérte, hogy menjen el egy haladó órára, és javasolta a zeneiskolát. Nagyszerű lenne, ha zeneiskolába járna Marci, ha tényleg értene a zenéhez, és megtanulhatna játszani valami komolyabb hangszeren! Fel is hívtam ma a fehérvári zeneiskolát, májusban lesz meghallgatás, majd április közepén kell utánanézni a pontos időpontnak, és aki ott megfelel, azt felveszik, tanácsot is adnak, hogy milyen hangszeren lenne érdemes játszania, és szeptembertől hetente kétszer járhatna hangszeres zenét tanulni és szolfézsra. Én olyan büszke lennék rá... Így is az vagyok persze, de azt valahogy sose gondoltam, hogy pont zenében lesz tehetséges, azt láttam, hogy a fizika, kémia, biológia érdekli, hogy nagyon szeret olvasni és korán meg is tanult, hogy ügyesen sportol, de én magam abszolút laikusként, hobbiból tanulgattam furulyázni, gitározni, a családunkra nem jellemző a zenei tehetség. A húgom tanult pár évig hegedülni, de egyrészt abbahagyta, másrészt nem is igazán azt akarta. Tudom, kemény munka lenne (vagy lesz) és nagy kitartás kell hozzá, de milyen szép lenne, mennyi örömöt találhatna benne hosszútávon is... Remélem, őszintén lesz is kedve hozzá, és a zeneiskolában is alátámasztják majd, amit az itteni tanítónő mondott!

Videó

Marci és Regő altatja Csongort: kicsit mint a dalban, síppal, dobbal, nádihegedűvel... de inkább csak dallal, furulyával, hintával és egy kis hisztivel :)

Karácsonyi műsor

Ma volt az iskolai karácsonyi műsor, holnap lesz az utolsó tanítási nap. A karácsonyi műsort a szülőin mondottakhoz képest már így is tolták, én meg az első időponton is már nyafogtam, hogy de kár, hogy nem fogom tudni megnézni... most meg még így, eltolva is ott voltam. Nagyon szép volt. Jó, tudom, csak egy iskolai gyerekműsor, nem profi előadás, de nem csak aranyos volt, hanem tényleg élvezhető, és sokszor megható, nem csak amikor a saját gyerekemet láttam a színpadon.

A fő műsorszám a Kék madár című darab volt, ezt próbálták már hetek óta a nulladik órákban, Marci a jövőben egy még meg nem született gyermeket játszott benne. Nem volt nagy szerep, de ügyes volt, büszke voltam rá nagyon :)

Aztán volt még sok minden, szerepelt a furulyaszakkör, az elsősök elmondtak-eljátszottak egy verset, az énekkar énekelte az Eddától az Akitől minden szép c. számot - én is velük, és azt hiszem, itt könnyeztem először - aztán egy másik csapat, talán a színjátszó szakkör eljátszotta a Jingle Bells magyar szövegű verzióját, ez nagyon kis vidám volt, énekeltek, táncoltak, havat szórtak, ebben Marci hógolyózott a színpadon, meg egy fenyőfának beöltözött kisfiút díszített fel :)

Nem tudom felsorolni az összes műsorszámot, egyik kedvesebb volt, mint a másik. Számomra a várva várt és a nap fénypontja a színjátszó csoport betlehemes előadása volt. Egyrészt ezen is bőgtem egy csomót - nem kell mondanom, ugye: megszületik a Kisded, akit pont karácsonyra várnak, ráadásul a kis Mária elénekelte a Csillag gyúlt a sötét égen című dalt neki... és akkor ne bőgjek? :) Másrészt viszont ez volt az én okos, ügyes nagyfiam első nyilvános furulyás szereplése. A furulyaszakkör előadásában nem volt benne, úgy tudom, úgy volt, hogy idén még nem is szerepel, hiszen csak szeptemberben kezdte a furulyatanulást. De ahogy fejlődik, amilyen ügyes - és ezt nem csak én mondom - egy-két hete kapott egy kottát, hogy tanulja meg az előadásra, így a betlehemesben mégiscsak szerepelt. 

 

 

Mondjam, milyen büszke voltam rá? :)

Aztán az énekkar még elénekelte a Piramistól az Ajándékot, és a hittanosoknak volt még egy kis hangulatos, gyertyás műsora, amit a végén közös énekkel fejeztek be. Jó bő egy óra volt a műsor. Az előtérben lehetett vásárolni mindenféle karácsonyi díszeket, képeslapokat, ezzel is támogatva az iskolát, vettünk is egy asztaldíszt, zöld gyertyával, ami a világon semmihez se illik, de úgy megtetszett és olyan egyedi volt! 

És hogy teljes legyen a karácsonyi hangulat: odafelé menet abban a pillanatban kezdett szállingózni a hó, amikor kiléptünk a kapun. Visszafelé már sötétben, pár milliméteres megmaradó hóban ilyen volt a templomnál:

Szóval nagyon szép délutánunk volt, nem véletlenül várta meg ezt még Csongor :)

Még két videó

...youtube-ról, mert nem ment a feltöltés, biztos túl nagyok. A mai próbálkozásból ezek a kedvenceim :) Az elsőn Regő mutatja, hogy mit gyurmáztunk, bár elég szófukar épp :)

A másodikon meg Marci furulyázna, de Regő közbeszól... :D és végül könyvet olvasnak együtt:

Marci sorozat

Na most jön az, amikor nem menekültök :) Marci tegnap bohóckodott a kamerának:

Ma meg furulyázik:

Advent második hétvégéje

Nagyon kellemes kis hétvégénk volt :) Részleteiben kiderült gondolom, a sütis posztokból is, de tervezgettem azért, hogy majd megírom egyben is.

Tegnap Péter sajnos nem volt itthon, céges rendezvényen volt, annyit volt távol, mint egy jó hosszú túlórás munkanapon. Mi azért igyekeztünk kihasználni a napot. Reggel még pizsamában bohóckodtunk egy csomót a fiúkkal, reggeli után néztek egy rész Süsüt, aztán jött a mézeskalács, amit már meséltem, ők kinti játékkal kezdték, és később csatlakoztak. Az ebédet nem vittem túlzásba, nem akartam a mézeskalács mellett még nagyon főzni is, estéről volt hús, ahhoz főztem egy kis krumplit, és kész. Jó sokáig sütöttünk, aztán Regő elment aludni, Marci szép csendesen játszott, én is elszundítottam mellette picit. Ja, társasoztunk is egyet, azelőtt, vagy azután, hogy elaludtam, már nem is tudom... :) Persze megvert megint :)

Délután játszottunk - Regő Abrick építőjét mostanában fedezte fel igazán, együtt építünk belőle házat, aztán beköltöznek a műanyag állatai, és nagyon aranyosan eljátszik velük. Kukucskál, beszél a nevükben, szerepjátékot játszik, én meg nézem az előadást :) Aztán betettük a Polar Expresszt, alapoztunk az adventi-karácsonyi hangulatot, közben eszegettünk a frissen elkészült mézeskalácsból, teát ittunk hozzá, én azért vasaltam is egy kicsit. Mire vége lett a filmnek, már el is érkezett a vacsoraidő, amíg a fiúk ettek, én gyorsan megfőztem vasárnapra is. Aztán fürdés, mese, és pont olyan jól jött ki a szervezés, hogy mire letettem a gyerekeket, átöltöztem és Péter épp hazaért, még elmentünk egy utolsó moziba. Aztán ha még a jövő hétig nem szülök, egy utolsó utániba is szeretnék elmenni, már kinéztem a filmet is :) Nagyon jól éreztük magunkat, ettem kukoricát, ittam kólát, most már lelkiismeret-furdalás nélkül :)

Ma reggel valahogy nem bírtam aludni, hétkor már felkeltem, jó hosszasan zuhanyoztam, olyan jólesett. Aztán elmentem boltba, ennyit már igazán kellett sétálnom, levegőn lennem. Délelőtt elvittük Regőt fodrászhoz, Marci addig itthon maradt, övé volt a lakás, és mindenféle olyasmit csinálhatott, amiben Regő akadályozza. Furulyázott, számítógépezett, amikor hazaértünk, épp a bűvészdobozával játszott. Regő nagyon ügyes volt a fodrásznál, az ölemben ült, és egy szava nem volt, géppel és ollóval is nyírták, igazán csinos lett.

Ja, ez megint egy sütős kép :) De látszik rajta a frizura is. Ugyanis hazaérve ebéd, alvás, nekünk is pihenő, és némi játék után Péter kihívta Marcit a kertbe, kutyával játszottak, aztán fát hordtak, közben pedig már meg volt beszélve, hogy ha bejönnek, akkor sütünk még linzert is. Gyorsan meggyúrtuk, illetve a fiúk, amíg pihent, addig golyópályáztak, vonatoztak, aztán amíg sült, meggyújtottuk az adventi gyertyákat is. Marci furulyázott, Regő főleg ugrált és táncolt, de mind a ketten megtanulták az Ég a gyertya, ég című dalt - Regő nagyjából énekelni, Marci furulyázni. Ez azért is nagy szó, mert volt benne egy új hang, amit szakkörön még nem tanult.

Utána már csak vacsi, kóstoló a linzerből, fürdés, mese, és most pár perce tettem le őket. Mi még iszunk egy pohár bort erre a jól sikerült hétvégére :)

A zene, az kell...

Olyan szép pillanataink vannak néha... Én mindig nagyon szerettem énekelni, és gyerekkoromban énekeltünk is sokat, kirándulásokon az autóban, osztálykirándulásokon, cserkészkirándulásokon aztán főleg, én voltam a népdal-felelős... Meg a templomi gitáros kórusban is rendszeresen énekeltem, ennek hatására tanultam meg furulyázni és autodidakta módon egy picit gitározni, azt csak otthon, a magam örömére mertem, még a családoméra se nagyon, annyira sose tudtam.

Most itt a nagyfiam, aki beleszeretett a furulyázásba és ügyes is, a párom, aki egész életében zenebolond volt, és tehetséges is, és a kicsi fiam, akinek fülig szalad a szája, ha zenét hall, tapsol, táncol és maga is részt akar venni a muzsikálásban. Péntek délután úgy alakult, hogy Péter elővette a gitárt, felnyitotta a zongorát, hozzáhangolta a gitárt, és a Csiribirit kezdte pötyögni. Marci előtte épp a furulyán gyakorolt, megmutatta neki is az alapdallamot, elkezdte begyakorolni ő is. Erre már én is kihoztam a másik furulyát, megpróbáltam és mutattam Marcinak, látva könnyebb lejátszani. Regő meg hol ehhez, hol ahhoz szaladt, hogy ő is, ő is. Erre behívtam a gyerekszobába, és odaadtam neki a tavaly karácsonyra kapott csörgődobját, így már teljes volt a zenekar. Én meg ettől mindig úgy meghatódom :).

Marci aztán elment az apukájához, ott is bemutatta, mit tud. Tegnap Péter nem sokat volt itthon, de ma délelőtt megint zongorázott egy kicsit, amitől Regő teljesen kész volt, hozta is rögtön a csörgődobot, táncolt, édes volt. Aztán Péternek eszébe jutott valami szám, megmutatta youtube-on, és Regő persze ehhez is rögtön szaladt, hogy még apa, és hogy ő Csiribirit szeretne. Innentől Halász Judit-számokat hallgattunk sorban, a fiúk a gép előtt, én meg a kanapén kötögetve, időnként Regő arcába feledkezve. Az az igazi csodalátás volt az arcán, leesett állán, kerek szemein... Én meg hol sírtam, hol nevettem, nagyon elérzékenyültem... :)
Mert mindenik embernek a lelkében dal van :)

Ügyes furulyás

Marci az őszi szünetben megtanulta az Egy boszorka van-t furulyán, önszorgalomból, kotta nélkül, tőlem. (az Egy boszorka van-t ugyanis el lehet játszani egyszerre két furulyán, és ez nagyon tetszett neki, amikor megtanultam). Közben még megtanulta a Bújj, bújj, itt megyek-et is, ami a következő alkalom tananyaga lett volna. Ma, amikor a szünet utáni első furulyaóra volt, előadta mindkettőt a tanítónőnek és a többi gyereknek. Nagyon megdicsérték, Andi néni azt mondta, ez igen, és azt is, hogy már lassan haladó szintűnek nevezhető. Itthon büszkén mesélte ezt, és nekem is előadta a tudományát. Még mindig minden nap gyakorol, nem csak a szakköri napok előtt, és még mindig nagyon lelkes. Én meg úgy örülök ennek, és olyan büszke vagyok rá :)

Furulya

"Anya, mondok valamit, aminek nagyon fogsz örülni. Imádom a furulyát, és kilencvenéves koromban is fogok járni. És ha akarod, most rögtön el tudom neked játszani azt a dalt, hogy Szólj síp, szólj. És az Andi néni azt mondta, hogy tudok kottából olvasni."

Hát nagyon örülök :) Zenélni tanul, és a kézügyessége is fejlődik, meg a kéz-szem koordinációja, és talált még valamit, amit szeret :) Szuper :)