Jelentés a kertből

Érik a ropogós cseresznye :) Meg az eper, és utolsókat rúgja a bodza, sőt, talán ma ebben a szélben már el is fogytak a virágok.

A nagy, korai cseresznyefánkat rosszkor érintette a húsvéti fagy, de a kisebb, a ropogós most érik, és szerencsére még nem virágzott húsvétkor.  Pár napja lehet szedni, tegnap ki is mentünk a gyerekekkel, jól megdézsmáltunk, meg egy tállal be is hoztunk.

De nem itt kezdtünk, hanem az eperben, az sürgetőbb, mindennap kell szedni, ahogy pirosodnak a szemek. Nem tudom, lesz-e annyi, hogy lekvárt vagy szörpöt is készítsek, egyelőre nem unjuk meg frissen enni :) Regőt sajnos megcsípte egy darázs. Mellettem volt, az eperágyás szélén, ahol a zöldséges házilag ácsolt deszkakerítése van. Felállt az alsó deszkára, és mondogatta, hogy hangya, hangya. Gondoltam magamban, rendben, hangyákat nézeget. Egyszer csak lelépett a kerítésről, fogta a fejét és sírt. Azt hittem, megütötte, ahogy lejött, egy puszival, simogatással elintéztem volna, de csak sírt, és azt mondogatta közben, hogy nem, a bogár. Tehát hogy nem megütötte, hanem valami bogár van az ügyben... Akkor néztem, hogy nem hangyákat nézegetett, hanem darazsakat, és észre is vettem a darázsfészket a közelben, amiről eddig nem tudtunk. Gyorsan beszaladtam vele, kapott kalciumot, szirupot és homeopátiásat, meg csípésre való homeopátiás szert, és hamarosan már kutya baja sem volt. Este még emlegette apának, hogy "megcsípte bogár a fejemet", de ma reggel, amikor kérdeztem, fáj-e még, már a hasát mutatta, szóval nem is emlékezett, hogy hol kell keresni a csípést :)

Aztán átmentünk a cseresznyefához. Csongor kezdi nem szeretni a babakocsiját, mert elég hamar nyafog benne, és rájöttem, hogy nem a fekvéssel van baja, hanem talán azzal, hogy nem lát ki elég jól? Ugyanis kivittem két takarót, lefektettem a fűbe, és ott gyönyörűen eljátszott, nevetgélt. Regő nagyon aranyos volt, egyesével mászott fel a kis létrára cseresznyéért, és vitte Csongornak. Valahol talált egy maroknyi mandulát, azt is odahordta neki, így a feje mellett jobbra egy kupac cseresznyével, balra egy kupac mandulával heverészett a fűben.

Amikor már a cseresznye is elég volt, felnyaláboltam Csongort a takaróival, a másik kezemmel toltam a babakocsit, közben csábítgattam Regőt, hogy ő is jöjjön, és átmentünk a bodzabokorhoz. Már nem volt egyszerű egy szörpre való virágot találni, bogyósodnak rendesen, ami még nem, az is elvirágzóban, de amit lehetett, leszüreteltem. Csongornak eközben igen jó dolga volt, itt épp nincs frissen lenyírva a fű, puha, magas, szerintem nagyon jól érezte magát benne.

Körülnéztünk a kert többi részén is. Barack és füge nem nagyon lesz, meggy igen, talán őszibarack is, de abból eleve nem várunk nagy termést, kicsik még a fák. Szilvából talán az egyik ringló hoz valamit, a diófákon is sok a fagyás.

A paradicsom- és paprikapalánták viszont szépek, a krumplibokrok látványosan növekszenek, lassan lehet őket először feltölteni. A padlizsánom se bánta meg a kiültetést, a magról vetett uborka gyönyörűen kikelt, a cukkini viszont három bokorból csak egy egyelőre, lehet, hogy újra kell vetnem.A virágaim is váratnak magukra, lehet, hogy idén már nem is lesz belőlük semmi: az egyik dália kikelt, a holland tulipánok és a kurkuma nem, az estike igen. A kert többi részén viszont ilyenek a virágok:

Délelőtt a kertben

Gyönyörű idő volt, az ebéd hétvégi maradék, a napsütés hívogat, takarítsak, vasaljak vagy menjünk ki a kertbe...? Az utóbbi győzött. Csongor zsupsz be a babakocsiba, Regőre új baseballsapka és vékony dzseki, és hajrá. A mama is kint volt, szőlőt metszett, venyigét szedett, Regő is rögtön dolgozni akart: füvet nyírt, aztán kis gereblyét keresett, és mindent gereblyézett, ha kellett, ha nem.

Aztán megszomjazott.

Hol a gyerek...?

Kis segítség:

Én meg közben elvesztem a fotómasinámmal a virágokban...

A fákban is... Három fa hajol össze egy nézőpontba.

Szerintem a legszebb tulipánok

Nefelejcs

Bazsarózsa egy hangyával

A saját külön bejáratú kis rétünk a diófa alatt. Imádom, engem nem zavar, hogy hívatlan kis vad hagymások nőnek mindenfelé.

Színorgia

Felcímkéztem a tulipánokat, anyósom ugyanis ki akarja ásni és ősszel átültetni a hagymákat. Azt pedig, hogy melyik milyen színű, csak most tudjuk, amíg még virágoznak... Aztán hátramentünk a zöldségesbe epret kapálni, na ebből nem sok jó sült ki. Regő lelkesen hozta az ültetőfát, mert arra emlékezett, hogy amikor legutóbb együtt dolgoztunk hátul, akkor salátapalántákat ültettünk, és ő lyukakat fúrhatott a földbe. Hozhatta is, ez nem gond, de amikor odaértünk, rángatta kifelé a kezemből a kapát, és vonszolt volna a saláta felé, persze keresztül a többi vetésen... Nem volt neki elég jó, hogy az eperágyásban furkáljon. Csak pár tövet sikerült megkapálnom hisztiző kisfiam mellett, aki végülis elesett (puha földre) és fülig sárosan azt javasolta, hogy menjünk be... El is fáradhatott addigra, az ebédidő is közeledett, így aztán ennyi volt mára.