Regő háromésfél

Elkéstem megint, na nem mintha bárki elvárná: én várom el magamtól, hogy a különféle évfordulókhoz kapcsolódó bejegyzések azon a napon legyenek, amihez kapcsolódnak. Regő hétfőn volt három és fél éves, ma meg már szerda van, de remélem, ha húsz év múlva létezik még blogolás és olvassa, megbocsát majd nekem :)

Kezdjük nála is a méretekkel, őt is megmérettem, amikor Csongort vittem a védőnőhöz: 15 kiló és 98 centi, picit még mindig alacsonyabb az átlagnál, de már csak éppenhogy. Sokat nőtt, néztem is a napokban, milyen nyúlánk lett, de az arca még mindig olyan kis pufók babás.

Az utóbbi időben sokat lágyult, talán lassan kifelé tartunk a dacos időszakból. Persze van azért, de sokkal kezelhetőbb az egész gyerek, néha egészen meglepődöm, hogy valamit, amire máskor hisztiben szokott kitörni, most simán megcsinál. Érzem, ahogy egyre érik, okosodik. De a dacolást is olyan aranyosan csinálja ám, hogy nem lehet igazán haragudni rá. Az oviban is eleven, sokszor mondják, hogy pukkancs, én meg bólogatok nagyokat, bizony, ezt otthon is csinálja... Nem gondolom különösebben nagy problémának, majd alakul, kinövi, csiszolódik.

Az ovis tornán tegnap megdicsérték, hogy mennyit ügyesedett, kitartóbb lett, már majdnem végigcsinálja a 45 perces foglalkozást. Nem elvárás tőle még, hogy végigcsinálja, de amikor elkalandozik, akkor szokták kicsit biztatni, hátha kedvet kap még, és már egyre kevesebb biztatással is megy. Ezek mind mozgásos játékok, nagyon tetszett, amikor a múltkor láttam egy foglalkozást. 

Miket szeret? Az állatmánia nem múlik, ennek nagyon örülök, még mindig kedvencek a valódi állatok és a műanyag állatfigurák. Bárhol és bármilyen messziről kiszúr egy-egy állatot séta közben vagy ismeretlen helyen, és már most nyüstöl, hogy menjünk állatkertbe - megyünk is majd a tavasszal! Sok állatnevet ismer pontosan, és az állatos meséket kéri legtöbbször. Mellé becsatlakoztak a dinoszauruszok, ebből is van néhány figura és Marci két könyve, de főleg ő maga szokott dinoszaurusz lenni. Ezeken kívül még a járművek érdeklik egyre jobban, főleg a munkagépek, kukásautó, busz, vonat... A kedvenc játékai természetesen az állatai, a duplo vagy más kocka, amiből építhetünk - legtöbbször az állatoknak házat, kertet, állatóvodát, de néha hajót vagy repülőt is. Szeret még vonatozni, kirakózni, gyöngyöt fűzni, újabban felfedezte a játszószőnyeg ábráit, és autózik rajta. Újabban sokat főz igazi edényekkel vagy a kádban kis műanyag poharakkal.

A rajzolással kapcsolatos lelkesedéséből most egy kicsit vesztett, nem szerepel annyira napi szinten a téma, de szem előtt vannak a papírok, ceruzák, és sokszor kéri, hogy én rajzoljak neki, illetve a színezős, feladatmegoldós füzeteket is szereti. Szívesen vág, az oviban ügyes kis alkotásokat készít.

A beszéde is szépen fejlődik, tisztul, de azért még van minek alakulnia. Nem tiszta még az s, cs, az ó-ő, az ú-ű közti különbség, és nincs egyelőre r hang. De gyakran észreveszem, hogy jé, ezt vagy azt már milyen szépen mondja, pedig korábban még nem. Néha mi beszélünk Péterrel az ő régi nyelvén, egy-egy kedves babaszava megmaradt, ő meg ránk szól, legutóbb is kijavított, hogy az nem mevve, hanem meDve :) Az ovis torna ezen is biztosan sokat fog javítani. 

Az evése az, ami nem javul, én nem izgatom magam rajta, amíg ő egészséges és szépen fejlődik. Majd bevesz több dolgot a repertoárjába... Szíve szerint szénhidráton élne, tésztát enne tésztával. Az oviban találtak hozzá egy kulcsot: azt mondják neki, hogy meg fogják etetni, mint én Csongort, na ez aztán nagyon ciki a többi ovis előtt, úgyhogy erre gyorsan lapátolni kezd, és így evett már mindenféle levest meg főzeléket. Kipróbáltam, itthon ez nem működik, előttünk nem ciki. Viszont nagyon érdeklik most már a számok is, mindent megszámol, és most már négyévesnek mondja magát, tehát én azt kérem, egyen négy kanállal a levesből is, mielőtt húst vagy tésztát kap. Aztán ha ez annyi, hogy éppen csak lenyalogatja a bemártott kanalat, akkor annyi. Ha viszont egyáltalán nem fűlik a foga az ebédhez, akkor nem kap mást, majd eszik a legközelebbi étkezésnél. A reggelik, vacsorák nem okoznak gondot, a mézes, lekváros kifliket szereti, sajtot, sonkát a melegszendvicsben eszi meg, néha kér joghurtot, szereti a tojást és a halat. 

A keze is ügyesedik, és sokkal türelmesebb, mint Marci volt, szívesen gombolgat például. Tud öltözni is, csak nem szeret :) ha biztatom, szinte minden ruhadarabot ügyesen fel- és levesz, de szívesebben veszi, ha segítünk. A futóbiciklivel száguld, jó, hogy megint lehet használni, így gyorsabb az út az oviba. Nyáron pedig lehet, hogy eljön a pedálos bicikli ideje.

Megmelengeti a szívemet, ahogy írok róla, és végiggondolom, hogy milyen. Mert a fő jellemzője az, hogy aranyos. Minden hangosságával, dacával együtt édes, bájos, okos, imádnivaló. Jó néha így végiggondolni, mert a napi rutinban az ember hajlamos csak a kisördögöt látni :)

Anyaságom csődje

...a mai reggel. Volt már ilyen, szóval becsődöltem már párszor, és nem vagyok rá büszke, egyáltalán nem, sőt. Nem is azért írom le, hanem hogy segítsetek, adjatok tanácsot, vagy csak mondjátok meg, ugye nem vagyok teljesen egyedül...?

Szóval Regőke általában felébred Marci óracsörgésére, ma nem. Felébresztettem, muszáj, kell jönnie reggelizni. Pirítós kiflit kér (megvártam, nem készítettem semmit neki, amíg ő nem mondta, mert tuti rosszat készítek, és hiszti lesz) és kakaót. Megkapja, amíg megeszi, addig én meginnám a napindító narancslevemet. Itt az első hiba: nekem nem lenne szabad leülni a narancslével, mert akkor ő inkább Csongort szórakoztatja és nem eszik. (Levontam a tanulságot, holnaptól lemondok a narancsléről és a vele járó öt perc nyugalomról, majd megiszom itthon, hazaérés után.) Kiönti a kakaót, nem baj, ezen még nem veszekszem vele, viszont még egy falatot sem evett, kérem többször, egyen. Marci közben befejezi a reggelijét, megy mosakodni, táskát pakolni, de neki is szólni kell többször, hogy ne frizbizni álljon neki, amíg nincs kész mindennel.

Csongor is megette a kiflifalatkáit, viszem mosdani, öltözni. Ő overall előtti fázisig kész, leteszem a földre, mászhat. Vissza Regőhöz, még mindig alig evett. Elvehetném előle a kaját, mondhatnám, hogy eddig ehetett volna, most már irány öltözni, de nincs szívem reggeli nélkül oviba engedni. Tehát még noszogatom egy kicsit, és kivételesen örülök, amikor nem kér többet. Megyünk mosakodni - nem akar! - és öltözni - nem akaaaar! - úgyhogy viszem. Azt sem akarja, már odaérünk a szobába, amikor visszamenne a kiindulópontra, hogy de ő jön ide egyedül. Hát, most nem engedem, most inkább öltöztetem. Azt sem akarja, könyörgöm, hogy nyújtsa a lábát, segítsen, de nem, dacol, nem dolgozik a kezem alá. Itt már nem vagyok türelmes, öltöztetem, ha tetszik, ha nem. Oké, ő is mehet az előszobába. Igen, elviheti a markolót az oviba.

Mindenki az előszobában, Csongort húzom bele az overallba, kint két fok van. Regőt kérem, hogy vegyen cipőt. Tudom, hogy tudja, az oviban mindig egyedül veszi, itthon pedig minden áldott reggel megy a cirkusz. Nem és nem vesz cipőt. Eldurran az agyam, Csongort leteszem, Regőnek a fenekére csapok és leültetem, ráadom a cipőt, rángatom bele kabátba-sapkába, és közben már megbánom, már sajnálom, nagy krokodilkönnyek gördülnek a kis pufók arcán, én pedig lerogyok a földre és sírok: nem ilyen anya akartam lenni! Nem ezt akartam! Miért lett így...? Ő ettől halálra rémül, anya ne sírjál, valamit mond a könnyein át, de nem értem, megölelem, Marci is ránk borul, ott ölelkezünk a földön egy nagy gubancban. Aztán kibontakozom, befejezem Csongor öltöztetését, Regő hozza a markolót, hozza a biciklijét, megyünk az oviba. Marcit előreküldöm, mert különben már elkésne... és nem vagyok jóban magammal, nagyon nem.

Nem minden reggel ilyen, persze. Vannak, amik jól és gördülékenyen sikerülnek. De a nehezebbeken se lenne szabad ennyire kiborulnom... Tény, hogy ma nem keltem hatkor, csak fél hétkor, mert Csongor megint nagyon sokszor ébredt éjjel. De ha hatkor kelek, akkor is csak annyival vagyok előrébb, hogy megcsinálom a reggeliket, mire felkelnek - amiből nagy eséllyel hiszti lesz, mert Regő pont nem azt akarja enni. Akkor hogyan legyen...? Ők keljenek korábban? Vagy adjam fel azt a szándékomat, hogy mind együtt menjünk, és menjen Marci előre, mi meg ahogy sikerül? Az oviba fél kilencre kell beérni... De olyan jó, hogy együtt megyünk és Marci sincs elküldve... Mi a csuda legyen...?

Nagyon nehéz

...mostanában Regővel. Mindenfélén töprengek, nem nagyon összeszedettek a gondolataim, több irányba csapongok.

Tudom, hogy nehéz neki: dackorszak, óvodakezdés, kistestvér, középsőség. Kimondani is sok. Meg is értem, és igyekszem nagy szeretettel körülvenni. Mégis nehéz, amikor minden kérésemre nem a válasz, arra, hogy ne csináljon valamit, arra meg de. Amikor ha valami baja van, nem mondja, csak visít vagy üvölt, fejhangon. Amikor direkt elbújik bekakilni, és én tudom, hogy ez is szobatisztaság már, de azt is tudom, hogy két hosszabb időszak is volt, amikor már a vécébe ment, és nagyon utálok gatyát mosni, meg őt a kakiból. Gyarló vagyok, de nem tudom mindig azzal a végtelen türelemmel kezelni, amit pedig megérdemelne.

Marcinak ekkora korában kezdett darabokra törni a világ: három és fél éves volt, amikor szétköltöztünk az apjával, tehát pont ekkora korában volt a legdurvább, a szétbomló kapcsolatban, elhidegülésben élés, a veszekedés. Regőnek kerek a világ, és azt hiszem, ez látszik is rajta. Viszont Marci mindenki szeme fénye volt. Neki az esti vacsi-fürdés-mese szeánsz egy nagy közös élmény volt, a csak rá figyelés, a szülők figyelmében fürdőzés élménye. Regő sokszor kénytelen egyedül játszani a kádban, mert én addig Csongort öltöztetem, altatom. Az összebújás, a mese csak vele kettesben, az megvan, de aztán neki vagy menni kéne aludni, vagy még eljátszani, amíg Marci is megkapja ugyanazt az élményt. Hát hogy nézze már ezt tétlenül egy ilyen kicsi ember...

És én hogyan lavírozzak közöttük... Mindenkinek meg kell legyen, aminek meg kell lennie, amire szüksége van. Ki kell találnom, meg kell szerveznem valamit.

Tegnap olvasgattam itt a blogon a Regő két, két és fél éves korából származó bejegyzéseimet. Egy édes, okos babáról szólnak, aki mostanra elbújt valahova a hároméves dacgombóc mögé. Remélem, tényleg ott van valahol, és előbújik hamarosan...

Mert amikor reggel álmosan, hunyorogva jön elő a szobájából, és még álomillatú, és hozza a kis pelusát, akkor pont olyan édes és szeretnivaló, mint néhány hónappal ezelőtt...

Hároméves

Most minden arról szól, hogy Regő hároméves, de olyan nagy és hihetetlen dolog ez nekem... A vonalzója végén egy négyes van, persze messze még annak elérése - majdnem pont egy év - de akkor is, negyedik életévébe lépett, és ez egy korszakváltás. Vége a babakornak. Nincs is meg már szinte semmi belőle: se szoptatás, se pelenka, semmi ilyesmi, még az etetőszék tartja magát, de persze tud rendesen, asztalnál ülve is enni, csak szereti, meg így kényelmesebb. Mit is meséljek róla... Számokban: 95 centi, 14 és fél kiló, 20 darab tejfoga van és 24-25-ös körüli lába, majd az ovis szandinál kiderül pontosan az aktuális méret. Testileg teljesen átlagos, mégis olyan kis pufók, babás.

Azt hiszem, nagyon jó nekünk, hogy három évig itthon lehettünk egymással. Nem tud annyi mindent és nem jön ki olyan jól a gyerekekkel, mintha bölcsis lett volna: kevésbé tudja az együtt játszás szabályait. De persze van két testvére, unokatestvérek, meg azért találkoztunk gyerekekkel, és magától is alakul ez, szóval azért alkalmas a közösségi együttélésre :) viszont úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott, olyan biztonságban van, és neki még nem hiányzott, hogy eljárjon. Jó, hogy nem volt muszáj.

Azt mindenki tudja már róla, hogy az érdeklődése elsősorban az állatokra irányul, legyen az könyv, film, élő állat, plüssállat, játék, állatot ábrázoló bármi. Mindenhol megtalálja őket. Néha már szinte megijedek, hogy beszűkült, de azért érdekli elég sok más is: autók, markolók, más járművek és munkagépek, vonatok, repülők (ja, ezek is járművek...) kirakók, könyvek, a homokozás, a biciklizés, a rajzolás, a színezés, építőkocka... Mivel én főleg Marci fejlődését láttam, hozzá tudom hasonlítani, szerintem nála valamivel jobb a kézügyessége, illetve egyáltalán érdeklik ezek a dolgok. Mondjuk ennek ellenére nem tudja még a színeket. Tudja az összesnek a nevét, de csak ritkán találja el a dolgok színét.

 

A mozgása szerintem teljesen rendben van, fut, szalad, biciklizik a futóbiciklivel, most már teljes biztonsággal, és felemelt lábbal is gurul vele, lejtőn is, emelkedőn is. Bukfencezik, mezítláb jár bármilyen talajon, remélem, ez jót tett neki. Szóval az egy helyben maradással több probléma van, mint a mozgással :D de azért játékkal, mesével le lehet kötni. A mesét nagyon szereti, mióta leesett nekem, hogy ha a délutáni alváshoz is jólesik neki, azóta könnyebben elalszik. Tévét a két ébredés után nézhet kicsit, amíg felenged, vagy néha, ha nincs jobb ötletem. Konkrétan tévéműsort vagy rajzfilmcsatornát nem néz (ezek nálunk be sincsenek programozva) hanem régebbi rajzfilmeket (Kisvakondot, Nils Holgerssont...) vagy állatos természetfilmet dvd-n. Szeret zenét hallgatni, Halász Juditot énekelgeti is, de Marci kedvenceit is meghallgatja. Azt viszont sajnos nem szereti, ha én énekelek, még ha Csongornak is, túlvisítja. Remélem, ez elmúlik, mert én nagyon szeretek énekelni :) Zenére táncol, és az ismerős mondókákat, énekeket mondogatja. Zenélni is szeret a játék hangszereivel.

Az étvágya katasztrofális, illetve nem az étvágya, hanem a válogatóssága. Nagyon szűk a lista, amit szeret: mákos tészta az abszolút kedvenc, esetleg ha mák nincs, akkor lekváros tészta. Kenyér, kifli, zsemle, vaj, lekvár, méz, müzli, tej, kakaó, melegszendvics, tükörtojás, bundás kenyér - szóval reggelire, vacsorára azért van választék, de semmilyen felvágottat, sajtot és zöldséget nem eszik. Sonkát, sajtot a melegszendvicsbe szoktam neki rejteni, vagy a ham and eggsbe, zöldséget fasírtba. Gyümölcsöt sem eszik, bár sorolja a neveiket és képről azt is elmondja, melyik a kedvence. Pár szem meggyet, szilvát evett a fáról, amikor érett. Gyümölcsleveket viszont legalább iszik, szóval nem a gyümölcs ízével van a baj. Néha kér is, ha látja, hogy eszünk, aztán a látványtól visszaretten, mintha a nedvessége, az állaga taszítaná. Főtt ételek közül szereti még a natúr sült és a rántott húst, sült halat és halrudacskát, hangulattól függően hol megeszi a sült krumplit, a rizst, hol nem. Néha a natúr joghurtot is. De semmilyen főzeléket, zöldköretet nem. Amúgy így leírva nem is olyan rövid az a lista, egy gyerekpszichológus ezzel már kiröhögne :) Kérdeztem is erre-arra, hogy mi legyen vele, de mindenhol azt válaszolták, amit amúgy én is gondoltam: ha egyébként jól fejlődik, akkor rá kell hagyni. Bízom az óvodában, és az óvónők is azt mondták, majd ott eszik. Az étvágyával egyébként nincs gond, amit szeret, abból többször is kér.

Érdekes az érzékenysége: ha homokos, morzsás stb. a keze, akkor nem fog nyitott tenyérrel, behajlítja az ujjait. Nem szereti, ha nedves kézzel fogom meg, és visít, ha az etetőszék "csongorennivalójás" lett. Lelkileg is megvannak a radarjai. Nem érzem különösebben érzékenynek, csak amennyire a kis háromévesek azok. A dackorszak megvan, még nem látom, hogy lecsengőben lenne, remélem, jövő ilyenkor már visszafelé tekinthetünk rá. Van, amikor egyszerűen hagyom, hogy kidühöngje magát, van, amikor működik a figyelemelterelés, csak kreatívnak kell lenni hozzá, amihez nincs mindig türelmünk. Van, amikor pedig az ölelés jön be, és ezt úgy szeretem - érdekes tapasztalatom, biztos idősödnöm kellett hozzá, de Marcinál ez nekem nem ment. Nem tudtam a hisztiző gyereket ölelgetni, nem éreztem volna őszintének. Regő meg akkor is olyan édes, bájos, inkább sajnálom, mint hogy haragudnék rá...

A testvéreit nagyon szereti, ami nem azt jelenti, hogy állandó békés boldogságban létezik velük. Csongort néha bántja, úgy gondolom - bár lehet, hogy csak mentegetem magam előtt is - hogy nem bántani akarja ténylegesen, csak az a kis buta eleinte kacag, ha mondjuk nyomkodják a hasát, mire Regő lassanként megvadul, és bántás lesz belőle. Vagy csak nem figyel: odadob neki egy játékot, amivel jól eltalálja... Amúgy nagyon ügyesen dob, remekül tudnak labdázni Marcival, vagy célbadobósat játszani.

Marcival a konfliktusok abból jönnek, hogy általában mindig az kell, ami Marcié: játék, hely, kifli és főleg anya... Ki melyik oldalamon üljön, ki bújjon hozzám, mintha nem férnének ketten is. Azért persze megoldjuk :) Most már amúgy egyre több olyan dolog van, amivel közösen tudnak játszani, vagy ami mindkettejüket érdekli: ha Marcinak Ruminit mesélek, Regő is gyakran meghallgatja, ha Regő Kisvakondot néz, Marci is leül mellé. Bunkert építenek takarókból, birkóznak, bukfenceznek, legót vagy duplót építenek, homokoznak. 

A délutáni alvás biztosan kell még neki, bár elkezdett tiltakozni ellene, de ha elalszik, akkor két-három órát simán nyom. Ha nem alszik, mert megyünk valahova, akkor olyan délután négy óráig teljes gőzzel megy, aztán elfárad, és ha autóba ülünk, egy perc alatt elalszik. Amiatt nem aggódom, hogy leszokna róla, az oviban biztosan aludni fog, ez segít itthon is, meg tényleg ha két-három órát alszik, akkor az előtte lévő hiszti sem azért van, mert már leszokna :) Este nyolckor ágyban vannak, de akkor is megy a kimászkálós cirkusz inni, pisilni vagy bármiért, ami eszébe jut. Olvashatnak még kislámpánál, így van, hogy fél tíz is van, mire csend lesz, de iskola- és ovikezdéssel ezen majd szigorítunk. Meg akkor fél hétkor kelés lesz, most meg elalszanak nyolcig. 

Szobatiszta nappalra is, éjszakára is, most már a kakit is ügyesen vécébe intézi, bilit már jó ideje nem használunk. Sőt, önálló is, megy, lámpát kapcsol, pisil, töröl, lehúzza, de azért kakinál kísérem, szerencsére szól. Öltözni, mosakodni, fogat mosni is próbál egyedül, ebben nem tudom, mi az elvárás: szandit, nadrágot, alsógatyát, zoknit fel- és levesz, a pólót még segíteni kell áthúzni a fején fel is, le is. Lassan kezdem őt is bevonni az itthoni munkákba, ma együtt ürítették a kukákat Marcival, vagy kérem őt is, hogy jöjjön rendet rakni. Mert már a negyedik évében van, és az már majdnem nagyfiú :)

Dackorszakos nevelés

Ez is itt vár piszkozatban egy ideje, és amikor elmentettem, jobban tudtam, mi is a bajom, mint most, amikor időm is van megírni... Szóval Regővel néha olyan nehéz. Lassan hároméves lesz, ideje egy kis szófogadást is belé nevelni. Persze igyekeztem eddig is, de természetesnek érzem, éreztem, hogy nem válik még részévé, hiszen olyan kicsi. De lassan bennem is változik valami: már egyre kevésbé kicsi, bár még mindig olyan kis babás, pufók, aranyos... azért mégiscsak egyre több a korlát körülötte és az elvárás felé, nyilván ezért is van a dackorszak. Próbálgatjuk egymást, a határainkat, hogy hogy működünk.

A napokban azon gondolkoztam, hogy hogyan is csináltam Marcival. Úgy emlékszem, neki keményebb dackorszaka volt, vagy legalábbis jobban megviselt, hiszen első gyerek. De hogy mit csináltam vele, hogyan neveltem, voltak-e valami trükkjeim, fogásaim, hogy négyéves korára a világ legkiegyensúlyozottabb gyereke lett belőle, most meg okos, nyílt, segítőkész, nagyjából szófogadó kisfiú, persze hisztikkel és nyafogásokkal, de szerintem normális keretek között.... szóval arra nem emlékszem.

Aztán arra jutottam, hogy Marci 23 hónapos korától bölcsis volt... Nyilván a legtöbb hatás akkor is, előtte is otthon érte, és a fő nevelés tőlünk jött, de a bölcsi is egészen biztosan hatott, neki jobban kellett alkalmazkodnia, mint most Regőnek. Viszont nem volt testvére, szóval tök más, meg persze más maga a gyerek is.

Nehéz, hogy Regő válasza jelenleg mindenre a nem. Arra már rájöttem, hogy inkább pozitívan lehet rá hatni, tehát nem azzal, hogy ha még egyszer ezt vagy azt csinálod, vagy ha nem csinálod, amire kérlek, akkor mit nem lehet. Inkább azzal, hogy mi lesz. Ha gyorsan felöltözöl, elmegyünk a boltba, kimegyünk biciklizni vagy kapsz kekszet. Mondjuk így leírva olyan alapvetőnek tűnik... hát persze, hogy ez működik. Azt pedig Péter mondta, hogy ha sikerül nem elveszíteni a türelmemet, és szép higgadtan tizedszer is elismételni a kérést, a dacra még nagyobb türelemmel és esetleg egy kis plusz kedvességgel válaszolva, akkor egy idő után, mintha megunná, hajlandó lesz szót fogadni. Most ezt gyakorolom... Nehéz nem elveszíteni a türelmemet, valahogy mindig kijövök a sodromból, és akkor kiabálok, aztán megbánom, hát hogy lehet már kiabálni az én szőke kis angyalkámmal...

Ami még működik, az a következetesség, és látom magamon, hogy három gyerekkel nehezebb betartani, mint eggyel. De most újra jobban figyelek. Ha nem tetszik valami, elmondom kétszer-háromszor, hogy hogyan kéne, és mi lesz, ha... és negyedszerre megcsinálom. Ezek pl. olyan dolgok, hogy ha nem jössz ki a kádból, akkor én kiveszlek, és ezeket tényleg csinálom is, akkor is, ha hiszti lesz. Kíváncsi vagyok, hogy hat majd rá az óvoda... Mert amúgy meg nagyon anyás. Kicsit tartok tőle, kicsit izgulok. Marcinak muszáj volt anno bölcsibe mennie, mert nekem muszáj volt dolgoznom. Most hála istennek nem, illetve itt van Csongor is. De egész más három évig itthon lenni egy kisgyerekkel, mint nem egészen kettőig volt... és Marcival munka, háztartás és egyetem mellett időm se volt ilyeneken agyalni. Meg talán abból adódóan, hogy hat és fél évvel fiatalabb voltam, jobban ösztönből ment, neveltem, ahogy jött, és annyira rosszul talán nem sikerült :)

Mindennapi harcaink

Az öltözés egy szörnyű, félelmetes és veszélyes dolog. Ha az ember nem figyel oda, még a végén előfordulhat, hogy áthúznak egy pólót a fején. Vagy, ne adj' isten, zokni kerül a lábára, ez a legrosszabb, ami egy kétésfélévessel történhet. Ja nem, este a pizsama még rosszabb.

Nem mindegy, melyik vécébe/bilibe pisilünk. Külön pech, hogy olyan nagy a választék: van nálunk piros bili, szűkítős vécé, szűkítő nélküli vécé, a mamánál sárga bili és még egy vécé. Ha az ember kész, önállóan kell a vécébe önteni a bili tartalmát, de az se mindegy ám, mit milyen sorrendben hajtunk fel és le. Ha ez megvan, le kell csukni a vécé tetejét, felmászni rá, lehúzni, és még elég gyorsan lemászni, hogy újra felnyitva láthassuk az örvényt. Ha nem pont úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, az nagy baj.

Katasztrófa, hogy nem szabad plüsselefántot vinni a kádba. Nem hat az érv, hogy csuromvizes lesz és sose szárad meg, és van műanyag elefánt is, meg egy halom másféle állat, nem. Plüsselefánt kell. Ha nem szabad - márpedig nem szabad - akkor lőttek a békés, pancsolós fürdőzésnek, üvöltés van, gyors lemosás és törölközés, ugyanazzal a hisztivel pizsamahúzás. Anya zseni, mert eszébe jut, és énekel. Állítólag éneklés közben nem lehet félni, mert valami agyi központok úgy működnek, hogy ne lehessen. Jelentem, felidegesedni, sodromból kijönni sem lehet, bár mindig eszembe jutna.

Aztán nehéz ügy még a mosakodás. Arcmosás, főleg reggeli álmos szemecskék kimosása - visítás. Az esti mosakodás se jó buli, de gyorsan vége, és utána lehet pancsolni. (Már ha előtte nem volt plüsselefántos konfliktus.) A fogmosás viszont jó móka, két kefével, négy kézzel.

Amúgy nem zavar ám a dolog, az aktuális idegbajokon túl (amikor nem jut eszembe énekelni) tudom, hogy ez ilyen, dackorszak, az lenne baj, ha nem ilyen lenne, majd elmúlik. Egyszer már túléltük, túléljük most is, és konkrét hisztiktől eltekintve még élvezzük is. Mert közben okosodik, nő, ügyesedik, öröm nézni, hallgatni. Egy tündér, dacos tündér, de tündér. Sokfelé olvastam most kisbabákkal kapcsolatban, hogy szeretnék megállítani az ídőt, legyen mindig ilyen kicsi. Én is csodálkozom, hogy hova lettek a hónapok, hogy történt, hogy mindjárt féléves Csongor. De közben úgy élvezem a növekedésüket, fejlődésüket, ügyesedésüket. Gondolkoztam ezen, és nem, ne álljon meg az idő. Ne is siessen túlságosan, hogy kiélvezhessük a pillanatokat, de menjen csak szépen a maga útján, és mutasson meg nekünk mindent a maga teljességében. Kicsit, nagyot, dacost, aranyost egyaránt.

Két és fél éves

Regő Dániel ma töltötte be két és feledik életévét. Hihetetlen, de innentől már a három felé tartunk, és jön minden, ami ezzel jár: óvodai beiratkozás például, és a szülinap után az óvodakezdés. Milyen nagyfiú lett az én kicsi babámból :) Ez a nagyfiú persze még mindig elég babás, aranyos, pufók alkata van, és ami a leginkább babákra jellemző vonása: még mindig pelenkás.

Körülbelül 13 kiló, a múltkor megmértem, 88.5 centi, nem biztos, hogy túl pontos mérés volt, mert nem igazán volt partner benne. 23-24-es a lába, és a legutóbbi ellenőrzés szerint 19 foga van.

Mit kell tudni a két és fél esztendős Regőről? Apa-anya szeme fénye ő, aki még mindig megolvaszt és zsebre tesz minket, pedig közben ki tudja húzni a gyufát is könnyedén. Bájos és bűbájos, hangos, élénk, eleven, kedves, szeretetreméltó és nagyon szeretetteljes. Talán azok a témák már kevésbé érdekesek egy ekkora kisfiúnál, amiket az ilyen fordulópontokon ki szoktam elemezni. Az alvása ugyanolyan jó, mint eddig - nappal két-három óra, este nyolc-fél kilencre ágyban van, reggel hétköznap hat-fél hétkor kel, hozzá van szokva Marci ébresztőjéhez, nem lesz gond neki az ovis napirend. Az evése meg ugyanolyan rossz, mint eddig, amit tehetek, megteszem, édesség visszaszorítva, viszont nem aggódom és nem pörgök rá a témára. Most ebédre például megevett másfél szilvás gombócot, és még a szilvát se köpte ki! A szobatisztasággal pedig ugyanúgy nem állunk sehol, mint eddig, majd a tavasszal, nyáron. Emiatt sem aggódom, úgyis szobatiszta lesz egyszer.

Ezeket a dolgokat úgyis írom folyamatában a blogon, amikor épp történés van. Inkább mesélni szeretnék Regőről, arról, hogy milyen vele az élet, mit szeret, hogy fejlődik. Nagyon szereti az állatokat, és sokat ismer is. Állatos könyvből kevés neki a saját korosztályának való, Marciéi jobban izgatják. Ugyanígy szereti az állatos filmeket, bár a filmnézést kicsit túlzásba vittük az én ízlésemhez képest, most már azt is egyre inkább visszafogom. Szeret zenét hallgatni és zenélni is, akár Marci furulyázik, akár Péter zongorázik, megy segíteni, de magától is eszébe jutnak a játék hangszerei. Táncol, tapsol, megdicséri magát. A zenehallgatás, mondókás könyvek és persze a mi éneklésünk nyomán elég sok dalt, mondókát tud már, Süss fel nap, Csigabiga gyere ki és hasonlókat, és nagyon vicces, amikor egy-egy mondókából megtanult mondatot belesző a játékába. Szeret építőkockákkal is játszani, különböző típusúak vannak, van egy óriás elemekből álló Wader műanyag kocka, van egy duplóhoz hasonlító Abrick alapkészlet, van Marci legója, ami "nagy kocka" néven fut, persze nem a kocka nagy, hanem a doboza, és van még egy újonnan felfedezett, Marcitól örökölt nagy elemekből álló névtelen építő. Elkéri, kihozza és kéri, hogy építsünk házat. A rendes legóból főleg mi építünk neki, de a nagyobb eleműekkel már maga is ügyesen boldogul. Aztán ha kész a ház, hozza a műanyag állatait, és beköltöznek. Ilyen műanyag állatfigurákat biztosan fog még kapni, mert nagyon aranyosan és fantáziadúsan játszik velük, eteti, altatja, fürdeti, ringatja, sorba rakja, számolja, az állatok beszélgetnek egymással, beülnek a markolóba, aztán persze szanaszét ugrálnak a szobában. Nemrég kezdett plüssökkel is játszani, most három különböző méretű kutya a kedvenc, ezeket nagyon szereti, és mondja is, hogy a kutyák is őt. Gyakorlatilag babázik velük, és nagyon vicces viszontlátni a saját mozdulataimat, mondataimat benne. Sétálni, kint lenni is nagyon szeret, bárki készülődik valahova, ő rögtön jön és mondja, hogy menjünk iskolába, boltba, még hátizsákot is hoz. Elég jól is bírja: innen a játszótér legalább egy kilométer, motorozik vagy gyalogol, aztán játszik, és visszafelé végig dombnak sétál. Azért akkor már látszik, hogy fárad :). Most nem megyünk mindennap, hol mínuszok voltak, hol erős szél, várjuk is nagyon a tavaszt! A beszéde a legaranyosabb az egész gyerekben. Mindent megköszön, még mindig. De olyan szinten, hogy például mosom a haját, sikítva tiltakozik, de amikor kész, akkor megköszöni. Nagyon tud könyörögni: apa ne menj el, kééérlek, kérlek apa - hát ne lágyuljon meg az ember szíve? És mindenféle felnőttes szavakat, kifejezéseket használ, mind például "túlságosan" vagy "tökéletes". A helyén használja őket, én pedig majd' megzabálom, amikor hosszú, kerek, helyesen ragozott mondatokat rak össze az édes kis kiejtésével. Szinte látszik, ahogy forognak a kerekek a fejében. Egyre tisztul is a beszéde, nagy szívfájdalmam minden egyes elvesztett selypítés. Legutóbb például a zsiráf szót tanulta meg helyesen kimondani (persze a r hang még j) de sebaj, megvan a megoldás: egyre bonyolultabb nevű állatokról kell olvasni, és akkor olyan aranyosan mondja a gyerek, hogy bazilikuksz. Lehet egy ideig ennek örülni :).

Hát, mit is írjak még róla... Természetesen a dackorszak tombol, ahogy annak lennie kell, még van egy-két évünk azelőtt, hogy Csongor is beleérne. Egyre önállóbb, néha már túlságosan is. Nagy lelkesedéssel gyakorolja az öltözést, este egyedül kiszáll a kádból, magára tekeri a törölközőt és megy öltözni, aztán egy idő után kiabál segítségért, de nadrágot, zoknit fel- és levesz, szandált, cipőt is, bár a megfelelő lábat még nem mindig találja el. És a többi ruhadarabhoz sem kell nagy segítség. Az önállóságnak ez és még sok mozzanata szuper, de amikor teljesen egyedül akar kenyeret vágni például, na akkor résen kell lenni :) Amúgy mindenben jön és segít, sütni-főzni, apának szerelni, porszívózni és takarítani, mosógéppel mosni, ezt a tulajdonságát remélem, megtartja. 

És végül a hónap képe:

Estére...

...kellemes, harmonikus hangulatom eléggé elszállt (bár már visszatérőben). A dolog ott indult, hogy Regő azzal ébresztett a délutáni szunyókálásom legszebb, legmélyebb álmából, hogy elefántot akar, de most rögtön. Ami nem baj, de amikor mondtam neki, hogy oké, légyszi menjen ki, megyek utána én is, akkor határozottan és jó hangosan közölte, hogy NEM, amit a délután további részében tökélyre fejlesztett. Mármint a nemetmondást, kiabálással és újabb idegtépő kiabálásfajták kikísérletezésével. Nem tudom körülírni, kb. mint egy rossz traktor, csak hangosabb és élesebb. Aztán apával kimentek a hóba, de az sem volt maradéktalanul jó, mert a hó hideg, a kesztyű viszont zavaró. Azért volt lapátolás meg szánkózás is.

Idebent kis olvadás után újabb hisztihegyek, úgyhogy idegszálaink kezdtek összecibálódni, Péter el is ment vásárolni, merthogy még jön a hó meg szél meg fagy, legyen itthon tej meg kenyér, de most rögtön. Csongor csak a szokásos esti nyűglődését folytatta, úgyhogy félkezes üzemmódban, Kolomposra táncolva főztem sóskát holnapra és kentem vajaskenyeret Regőnek. Közben nekem meg fáj a mellem, a tej ide-oda folyik, naponta többször átöltözöm, de nem akarom vattába csomagolni. Lassan szeretném abbahagyni a fejést, talán amiatt több, mint kell, és nem áll be egy olyan egyensúlyra, hogy ezek elmaradjanak.

Na mindenesetre csak megfürdettem őket, Csongort az jól megnyugtatja :) Regővel Marika néni segített, aztán meséltem, és a lefekvéssel már nem volt gond. Csongor meg itt bóbiskol, mindjárt leteszem őt is :)

Regő öltözik

Tegnap egész jók voltak a fiúk. Regő sajnos nagyon korán felébredt délután, de utána jól elvoltak, Marci leckét írt, Regő játszott meg hol engem, hol Marcit ugráltatta, de hiszti nem volt estig. Szépen fürödtek is együtt, Regő magától kimászott a kádból, a baj akkor volt, amikor meg akartam törölni - de hát azt is muszáj, úgyhogy innentől hiszti volt. Bevittem, próbáltam pelenkázni és öltöztetni, de miután kétszer páros lábbal hasba rúgott, mondtam neki, hogy jól van, akkor öltözzél, én meg leültem a pelenkázóval szemben. Innentől olyan vicces lett a folyamat, hogy megkértem Marcit, hozza be a fényképezőgépet :)

A feladat: fel kell venni egy rövidujjú bodyt és egy kezeslábas pizsamát, és valahol még be kéne iktatni egy pelenkázást, de Regő kicsire nem ad, neki elég a ruha :)

Videót is akartam feltölteni, de most nem partner benne a blogger, később pótolom!

Közben is nagyon vicces, mert mondogatja maga elé Halász Judit: Marci öltözik c. számát: egyik kezem, másik kezem belebújik a trikóba... aztán panaszkodik, hogy anya nincs luk! meg hogy fordulva anya! :)

Aztán végül úgy gondoltam, hogy megfázik, és akkor csak felöltöztettem, ami megint nem volt egy erőszakmentes tevékenység... dehát ez van, majd elmúlik.

Golyópálya

Most egy jó hangulatú bejegyzést kéne írnom, mert ezelőtt félórával még olyan vidám hangulat uralkodott nálunk... csak aztán már muszáj volt elvinnem Regőt aludni, és az iszonyatos harc volt.

Szóval, nagyon aranyosan játszottak együtt :) Regő imádja Marcit, Marci is őt persze, de azt hiszem, a rajongás inkább a kicsitől a nagy felé árad. Ha hazajön az iskolából, főleg, ha előtte hétvégén nem volt itthon, akkor Regő nem álmos, és kifulladásig képes lenne Marcival játszani. Adtam is neki plusz egy órát, fél egykor szokott aludni menni, és általában gond nélkül, maga mondja az ebéd végén, hogy menjünk aludni, elrendezi, hogy melyik pelussal, melyik állattal akar, és szépen alszik is. De ilyenkor...

Most golyópályázni akart, mutatta Marcinak, hogy melyik játékot vegyék le a polcról, Marci partner is volt, kihozták, hozzá az üveggolyókat, és elkezdtek építeni. Regő már a legegyszerűbb síneken is nagyon élvezte, hogy gurulnak az üveggolyók:

Aztán épült a pálya, és egyre nagyobb attrakció volt a gurítás:

Örömmel fotóztam őket, tényleg szeretem nézni, ahogy együtt játszanak, nagyon élvezem. De azért, ahogy telt az idő, kezdtem mondogatni, hogy fél kettőkor megyünk aludni. Regő persze folyton tiltakozott. Be szokott jönni az a trükk, hogy még egy utolsó golyót leguríthat, hogy elkezdem vinni az ágyába a népet, megcsinálni a helyét, de most egyik sem győzte meg. Végül nem volt mit tenni, felkaptam és vittem. Sajnos pelenkát is kellett cserélni, ami amúgy is érzékeny pont, hát úgy küzdött, mint aki az életéért harcol, sírt, tiltakozott, rugdosott, elforgott, menekült... Nekem is szörnyű volt. A végén meg úgy borult a nyakamba, mintha egy harmadik valaki bántalmazta volna, és nálam keres menedéket... Saját magam elől bújik hozzám? Aztán a karomban is hüppögve tiltakozott még az alvás ellen, de ahogy nyugtatgattam, mutattam, ki mindenki várja, törölgettem az arcát, puszilgattam, végül maga hajolt be a karomból a párnára... Két perc alatt elaludt, tudom is, hogy álmos, fáradt már ilyenkor, csak játszani akarna még és még, és Marcival lenni... de ez így nagyon rossz.

Én is!

Mostanában nem egyszer beszélgettük Péterrel, hogy Regő leggyakrabban használt kifejezése az "én is", esetleg a "nekem is", vagy csak szimplán az "én". Ő is azt akar enni, inni, amit mi, de főleg mindent velünk akar csinálni, mindenben segíteni, illetve saját magának a legtöbb dolgot önállóan szeretné intézni. Mostanában szoktunk szörpöt inni, tegnap fordult elő, hogy kért, én töltöttem neki, de az úgy nem volt elég jó, csak ha ő is tölthetett magának hozzá pár cseppet a szörpös üvegből. Mindent ő akar betenni a mikróba, amit még fel se ér teljesen, ha én főzök, akkor ő is főz, és kér ám hozzá valami igazit, egy kis sót, lisztet vagy rizst. Ha Marci furulyázik, akkor neki is kell, és ha Marci a LÜK-kel játszik, akkor biztos, hogy Regő is teljesen tudományosan nekiáll kirakni a kis műanyag lapokat. Az öltöztetést utálja, de azért egyedül nem öltözik :D és a pelenkázást is utálja, de azért még nem lesz hirtelen szobatiszta. Viszont a bili tartalmát kiönti, aztán lecsukja a vécét, felmászik a tetejére és le is húzza. Porszívózik, takarít, rendrakásra is rávehető, és apának is segít. Mi meg úgy vagyunk ezzel, hogy most kell hagyni neki, hadd segítsen, amiben csak lehet, persze óvatosan és segítséggel, de nem szabad most tiltani tőle, és később meg, amikor már mi szeretnénk a segítségét, elvárni ugyanazt, amit most tiltottunk. 

Aztán amikor csak az "én" a főszereplő: főleg a lépcsőjárás. Ha én arra utaló testtartásban állok előtte, mögötte, mellette, hogy segíteni szeretnék neki, el se indul. Meg kell győznöm, hogy én csak itt állok, nem segítek, véletlenül se fogom meg a kezét. Sajnos kézenfogva sétálni sem hajlandó, márpedig ha muszáj, akkor muszáj, és olyankor hiszti van. Inkább hiszti, mint egy baleset.

És még sorolhatnám... :)

Regő kétéves

Az én kicsi babám ma kétéves lett :) Na jó, két éve ilyenkor még bőven járkáltam fel s alá a szülőszobában, de már csak olyan három és fél óra volt vissza, de azt akkor még nem tudtam :)

Számadatokat most nem tudok mondani róla, majd jövő szerdán megyünk státuszra, de biztos, hogy nagyot nőtt. Ha itthon rááll a mérlegre némi ruhában - nem sokban ebben a kánikulában - és pelenkában, akkor 12,7 kiló, de persze majd a védőnői mérlegelés lesz a hivatalos. 

A kétéves Regő olyan, mint a kétévesek: dacos és aranyos. A dackorszak nála egyelőre főleg abból áll, hogy "hagyj békén", azaz nála szó szerint "hagyikim" felkiáltással utasítja el, ami vagy aki nem tetszik neki, főleg ha korlátozzuk valamiben, ilyenkor néha csapkod is a tiltakozás mellé. Időnként ténylegesen be is hisztizik, és akkor sír olyan hisztisen és elég kezelhetetlenül, és nem lehet vele kezdeni semmit. Illetve mégis lehet - eddig még mindig rájöttem, hogy ennek van konkrét oka, éhség, esetleg álmosság, és eddig leggyakrabban a hűtő előtt állva nézelődés hozta meg a nyugalmat, amikor kiválaszthatja, mit szeretne, és ehet. Remélem, ilyenkor tényleg éhes - általában olyan időpontokban fordul elő, amikor szerintem lehet, hogy az - és nem azt tanulja meg, hogy minden bajunkra az evés a gyógyír, mert azt nem szeretném.

Az evése egyébként nagyon sokat javult, főleg a mamáéknál nyaralás alatt. Persze másoknak ez korántsem lenne egy kétéves gyerek ideális étkezése, megint mások viszont örülnének, ha már itt tartana a fényevő gyerekük :) Szóval az alapanyagok közül a kenyérféléket, kiflit, zsemlét szereti, a barnát különösen, aminek nagyon örülök! Tejtermékeket szintén, mindenféle fajtát, bár bolti gyümölcsjoghurtot és krémtúrókat még mindig nem kap, de a natúrt is nagyon szereti, illetve új felfedezésünk a "macis joghurt", a Nestlé joghurtos bébidesszertje. A nyaralás óta kakaót is iszik. A hússal szintén nincs gond, szereti a natúr sült húst, a rántott húst különösen, sonkaféléket sütve, evett már sült szalonnát is. Felvágottakat még mindig nem kap, de ha sovány sonkát adok neki kenyéren, az se jó, viszont melegszendvicsben megeszi, ugyanígy a sajtot. A tésztafélék érdekes kategória, ebben kicsit édesszájú, a palacsintát szereti, és persze mindenféle sütit, megeszi a diós, mákos tésztát és a császármorzsát, de a nem édes tésztákból is teljesen ötletszerűen hol megeszik ezt-azt, hol nem. Egyszer szereti a brokkolis tésztámat, egyszer nem. 

A zöldségekkel, gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Gyümölcsöt még eszik bébiétel, gyümölcslé, lekvár, szörp formájában, sütiben és szintén a Nestlé Baby Compote nevű, 100% gyümölcsből álló eledelét, de friss gyümölcsöt sajnos nem. Már érdekli, mondja a nevüket, elkéri, néha be is kapja, de kiköpi. Azért gyümölcsből így szerintem eléghez hozzájut, zöldséghez viszont kevésbé. Frissen semmit sem kér, és a főzelékeket sem. Paradicsomot is kért már gyümölcsként, nyersen harapva, de beleharap és félreteszi. Próbálok trükközni: keresem a vegyes, gyümölcsös-zöldséges bébiételeket, centrifugázok neki zöldséglét, és a múltkor leírt kelkáposztás batyu gombócait megette, volt benne kelkáposzta és aszalt paradicsom, ennek nagyon örülök! Amúgy a zöldségek is érdeklik, sokszor elkéri a paprikát, uborkát, a nevét is mondja, csak épp meg nem eszi. De mivel nagyon sokat fejlődött az evése, egyre több benne a felnőtt étel és kevesebb a bébi, meg ő is jól fejlődik, nem aggódom igazán ezen. Az is lehet, hogy van valami enyhe táplálékérzékenysége, ami miatt elutasítja ezeket, csak hát egyéves koráig mindent megevett... Hátha kétéves kora után megint mindent meg fog! :)

 A szoptatás szép csendesen, magától elmúlt, szinte észre se vettem, most gondoltam bele, hogy két-három napja már nem szopik. Az esti szopi elhagyását megírtam pár hónapja, azóta volt egy kis hullámhegy, amikor nyaralás alatt és betegen többet kért, de hamar visszaállt, én pedig lassan elkezdtem nem kínálni, csak akkor adni, ha ő kér, és szépen el is aludt a legtöbbször szopi nélkül, vagy ha kérte is, akkor is csak pár korty volt. Voltak olyan napok, amikor egyik nap kért egyszer, másnap egyáltalán nem, és most ráeszméltem, hogy a legutóbbi pár nap már mind ilyen volt. Hát elmondhatom, hogy ő is kétéves koráig szopizott, amit szerettem volna, én pedig a terhességem 23. hetéig szoptattam. 

A beszéde is gyönyörűen fejlődik, a szavait már nem tudnám felsorolni, és a mondatai is egyre kerekebbek. Nála úgy tűnik, kimarad az a korszak, amikor Regőnek szólítja magát, rögtön váltott az én-re, és ma már szinte mindenhez, amit csinálunk, kéri, hogy "én is, nekem is". Három-négy szavas mondatokat simán mond, de sokszor halandzsázik is, viszont rövid beszélgetéseket is tud folytatni. És azt is tudja, hogy "Hány éves vagy?  - Kettő" :) magától tanulta meg, nem tudom, honnan :). Persze nem minden hangot mond tisztán, az r helyett j-t mond, és van még más is, de szerintem ez bőven rendben van.

Mozgásilag is szerintem egy jól fejlett, magabiztos kisgyerek. Mostanában nagyon szeret lépcsőzni, kapaszkodás nélkül és váltott lábbal is próbálkozik, és neki minden lépcső és sok minden más is mászóka. Felmászik a kanapénk háttámlájára, és hátul le is ereszkedik. Páros lábbal még nem ugrál, de páratlannal igen :) 

Amit még szeret most, az a mese és az építés, amit lejjebb írtam is, illetve a bújócska. Mindenhol bújócskázik és átbújik, ezt mondja is, és mindent kihasznál erre a célra: bútorokat, növényeket, a kertet teljes mértékben, de a lábunk között, körül is átbújik, és a kisautókat is szívesen bújtatja, és mondja is, hogy "bújócskázik autó". Illetve Marcit is nagyon szereti, és persze mindent utánoz, amit ő. Meg minket, többieket is. A felnőttekkel korszakai vannak, hol nagyon barátságos, ölel, szeret, puszil, hol pedig jön a "hagyikim". Mamával most, a nyaralásból való hazatérés óta némi mosolyszünet után újra barátságban lett, nagyon szereti.  Mi pedig őt szeretjük, és nagyon örülünk, hogy velünk van :)