Gyerekekről - Marci

Hogy ne változzon már teljesen futóbloggá ez a blog... Nem volt vele ilyen szándékom sosem.

Szóval Marciról. Nagyfiú :) Gondolom, ez még mindig csak a kiskamaszkor, és még bőven fel kell kötnöm a gatyát, nem is akarom elkiabálni, de úgy érzem, ahogy romlik elfele a kamaszkorral, úgy jön meg az esze is, egy másikfajta ész. Vágyakozva olvastam mindig a beszámolókat kamaszokról, akikkel hatalmas beszélgetéseket lehet folytatni, akik társak, partnerek. Most ilyenné kezd alakulni az én nagyfiam is amellett, hogy szemtelenedik, ajtócsapkodós visszabeszélős, meg minden, amit kell. De ezt tökéletesen ellensúlyozza, hogy magától elviszi a kutyát sétálni, hogy jön velem biciklivel kísérni, ha futok, és jókat beszélgetünk közben. A kitartásán lenne még mit csiszolni, remélem, kerül bele még egy adag, mire megnő, mert most ez nem nagyon megy neki. Lehet, hogy abbahagyja a zeneiskolát, ami ugyan kár lenne, de már nem látom benne a lelkesedést, nem foglalkozik vele magától, nem gyakorol, és kicsit túlterheltnek is érzi magát az iskola-zeneiskola-kézilabda háromszögben, a sok buszozással.

Az iskola idén egyelőre jól és könnyedén megy, mondjuk a betegségből kicsit sok, nem jellemző Marcira - eddig egy afta miatt volt pár nap hiányzás, kis láz, majd rá nem sokkal elkapta a kicsiktől a kéz-láb-száj betegséget, ami nála egy nap magas lázzal járt, amit szinte átaludt, meg a szájában hólyagokkal, de a kezén-lábán alig, és egy nap után jól volt, csak ez nagyon fertőző, és iskolába, barátokhoz, edzésre sem mehetett. Sőt, Ági szülinapjára mentünk volna ma, de ez is ugrott, viszont holnaptól mehet közösségbe, így megyünk Ságvárra. Pont kezdődik az őszi szünet, úgyhogy Bencével keddig maradnak a mamánál-papánál.

Olyan szép, edzett, izmos nagyfiú, ha hasonló marad és még fejlődik ebben az irányban, szét fogják szedni a csajok :) Ezen a téren még semmi komoly, Alizzal az ovis kor óta tartó románcban tavaly volt egy mosolyszünet, idén viszont közeledés van, már egyszer mesélte Marci, hogy megpuszilta, válaszul Aliz barátnői biztatásra azt mondta neki, hogy szereti :) és náluk ebből még nem következik semmi, csak a boldog tudat :) A baráti kapcsolatok egyre fontosabban és kicsit hullámzanak, hol ez a legjobb barát, hol az, de a kör nagyjából állandó. Biciklizni mennek, felfedezik a falu szélét, gördeszkáznak, trükkrollereznek, most a spórolt pénzéből rollert akar venni Marci. Rengeteget olvas, falja az ifjúsági regényeket, érdeklődik a mi filmjeink iránt meg a National Geographic nyomozós meg árverős műsorai iránt, de tévét ezen kívül nem néz. Számítógépen játszik napi félórát, ha el nem felejtek szólni neki, akkor hajlamos úgy maradni, meg mióta okostelefonja van, lett egy ellenőrizhetetlen rész... de talán még nem képernyőn élő zombigyerek. 

Vicces, játékos, jól kijön a tesóival, ami Regővel sajnos sokszor nehéz. Rá lehet bízni őket, rövid időre kis vigyázásra, vagy lesz olyan, hogy ő hozza haza Regőt az oviból, illetve a mama is szívesebben vállalja a kicsiket - Csongort csak úgy - ha Marci is itt van. Egyszer elmentünk csak Regővel hármasban egy napra, Csongor itthon a mamára volt bízva Marci segítségével, és a mama az egekig magasztalta, amikor hazajöttünk. Hogy mennyire ügyes volt, etette, altatta Csongort, mire ő átjött rájuk nézni, már mindez megvolt, mint egy kis apuka, ő csak háttérnek kellett. Nagyon jó pedagógiai érzéke van, van olyan, amikor nekem már eldurranna az agyam, és szól, hogy várjak, majd ő megpróbálja elsimítani az aktuális dolgot. Szerintem valamilyen pedagógus lesz. Ő most épp nem is tudom, mi akart lenni, legutóbb építészettel, belsőépítészettel kapcsolatos fellángolása volt, ki is néztünk egy műszaki szakközépiskolát. Hát, lassan ezek is fontos kérdések lesznek :) Hatodikos.

Na, hát szép gyerek, nem? Fotó by MonikArt Foto :)

Nyári beszámoló

Vége van a nyárnak... Hogy ősszel több vagy kevesebb jut blogírásra kedvből és időből, azt meg nem tudnám mondani, szerintem ahogy eddig: ha sikerül, fogok írni. Immár munka mellett.

Milyen is volt ez a nyár? Szerintem jól sikerült, volt sok program, talán megvalósult, amit az elején akartam: kihasználni ezt az utolsó szabad nyarat. Visszalapozok a naptárban és megnézem, miket is csináltunk.

Június elején még volt iskola, ovi, aztán Marci sikeres klarinétvizsgát tett, meg az ötödik osztályt is lezárta, kapott bizonyítványt, olyat, hogy hát, jobbat is kaphatott volna, de így sikerült. Olyan kiskamaszos-ötödikes. Még közben volt Regő névnapja, én meg interjúztam Várpalotán. 

Névnap

Marci gyakorlatilag rögtön nyaralással kezdett, volt egy nagyfiús hét Ságváron: Bence, Marci és a papa együtt. Anyukám dolgozott, a papa volt a fiúkkal, már nem is emlékszem mindenre, de élvezték, az biztos. Közben itthon, mármint Fehérváron megnyitott az új Pagony könyvesbolt, oda elmentünk a kicsikkel, jó kis délutáni program volt könyvekkel, lufikkal, egészséges finomságokkal és papírkivágásokkal. 

Pagony megnyitó

Aztán ebben a furcsa nyárban is érett sok minden, ment a befőzés ezerrel, meggy, barack, uborka, borsó, zöldbab - cserébe a paradicsom nagyon gyatra az idén, de az meg már mostani, maradjunk a júniusnál egyelőre. Jött egy lehűlés, itthoni pocsolyázás volt. Marcit hazahoztam, újra együtt volt mindenki, és már be is köszöntött a július.

A júliust a pápai Várkertfürdőben kezdtük, Ancsáék ott nyaraltak a közelében, erre a napra strandolást terveztek, nekünk meg mi az a száz kilométer, csatlakoztunk. A gyerekek nagyon élvezték, Marci önállóan is elközlekedett, az összes nagyobbnál nagyobb csúszdát kipróbálta, volt, amit én is vele. Regő egyszer megijesztett, az egyik felnőtt medencében, ahol a melléig ért a víz és tudott benne járni, pár lépést ment el mellőlem, amikor mélyebbre lépett a kezdeténél, és nem tudott lábra állni. Úgy ugrált, csapkodott, mint a fuldoklók... Csongorral a karomban odaugrottam és kiszedtem, nem is maradtunk aztán ott, miután megnyugodott, maradtunk a gyerekmedencéknél. 

Július közepén túráztunk Ágival. Az volt a terv, hogy visszük Marcit és Bencét. Előtte sok eső esett, még előző nap is, Marci az apjánál volt, onnan hívott fel, hogy ő így nem menne. Bencét meg a szülők-nagyszülők tartották vissza, féltették, hogy csúszkálni fog a sárban, lesznek emelkedők, lejtők, lecsúszik, megsérül. Ágival mi úgy gondoltuk, mindenképp megyünk, legfeljebb sárosak leszünk, mi történhet. És így is lett, ott már sajnáltuk, hogy Bencét se vittük el, biztosan élvezte volna, több hasonló korú gyerek is volt. A túráról itt írtam.

A túráról hazafelé aztán vittük magunkkal Bencét és Márkot is. Bence egy hétig nyaralt nálunk, Márk csak az első két napon. Itt aztán volt sok élmény! Hétfőn még csak a kertet, a játékokat, a medencét meg a játszóteret, a fagyizót fedeztük fel, aztán keddre rájöttem, hogy mivel autóval nem tudok ennyi gyereket furikázni, busszal fogunk bemenni a városba. Így is lett, voltunk Játékmúzeumban, ebédeltünk McDonaldsban, fagyiztunk, megnéztük a várost a városnéző kisvonattal, végül aztán rohangáltak (és fürödtek) a szökőkútban, amihez előrelátóan vittem magammal csereruhát. 

Kedd este Márkért eljött az apukája, mi többiek meg a továbbiakban már autóval távolabbi programokba vetettük bele magunkat. Voltunk Gánton a bányamúzeumban és a hozzá kapcsolódó bauxitföldtani tanösvényen, Vértesszőlősön az előembertelepen, Csákváron a világ legjobb cukrászdájában. Másnap itthoni társasjátékozós napot rendeztünk, pénteken pedig a Csodák Palotájában voltunk Budafokon, mert erről már a tavalyi ittnyaralása alkalmával beszéltünk Bencével.

Szombaton hazavittem Bencét, de útközben még beugrottunk Paksra és megnéztük az Atomenergetikai Múzeumot. Ekkora gyerekekkel az erőmű látogatóközpontjába még nem szabad bemenni, de az erőmű kívülről és a múzeum is épp elég látványos volt, nekem is. Ancsáéknál pedig Márk szülinapját ünnepeltük, volt grillezés és torta. Tiszta pihenő volt utána már csak három gyerekkel hazaérni, kanyarogtunk egy nagyot Baja és a Duna túlsó partja felé, autóból megnéztük Kalocsát is.

A következő héten aztán Marci indult a kézilabdatáborba. Első tábora volt életében, izgult is nagyon, ő jobban, mint én. Elkísértük a gyerekekkel a buszhoz, integettünk, míg elment, a hét közepén pedig meglátogattuk Balatonbogláron. Lesétáltunk vele a partra, ettünk fagyit, aztán mire kezdődtek a délutáni edzések, visszakísértük, mi meg a kicsikkel felmentünk még a Gömbkilátóhoz. Nekem ez gyerekkori vágyam volt, sokszor mentünk el alatta, de jó ideje nem volt látogatható. Pár éve felújították, úgyhogy most kihasználtam az alkalmat. 

Július legvégén Regővel kettesben Klaudia szülinapján voltunk, és ez olyan nagy boldogság volt! Klaudia a kis szerelme az oviban, és hát az én kisfiam szinte egész évben arról panaszkodott, hogy neki nincs barátja, merthogy a Döme már nem barátkozott vele. És amikor Klaudia meghívta, olyan hálás volt, mondta is, hogy akkor mégis van barátja :) Vettünk neki ajándékot, azt is kettesben, szedtünk virágot a kertben, csinosan felöltöztünk, Regő ingben volt, és nagyon jó szülinap kerekedett, bohóccal, lufihajtogatással, tortával, tánccal, énekkel. Regő a bohóctól félt, táncolni nem akart, de ezekkel együtt is jól érezte magát, és már hazafelé mondta, hogy hiányzik Klaudia :)

A következő hétvégén - és ez már augusztus - kaptunk három nap szabit a nagyszülőktől, az összes gyerek Ságváron nyaralt egy kicsit, csak sajnos eközben itthon Péter beteg volt. Én lenyomtam a Velencei-tavi túratriatlont, aztán a pihenőnapok további részében ágyból filmnézés és pizzaevés volt a program. Na, azért vasárnapra jobban volt annyira, hogy sétáltunk a városban egy nagyot, sokat beszélgettünk és limonádéztunk is egyet. Aztán hétfőn én mentem a gyerekek után, és újabb tartalmas hetet töltöttünk ötükkel, most Ságváron. Volt benne strandolás, sok biciklizés, nekem futás - nagy meglepetésemre, mire odaértem, Regő megtanult két keréken biciklizni! Azóta is megy neki, az itthoni biciklijével is :) És még hajózni is voltunk egy esős napon Füredre - mivel az autómba csak négy gyerek fér be, és a hajóig is el kellett jutni valahogyan, Bence most otthon maradt, úgyis voltak már a héten hajózni, és így papa-mama minden figyelme neki jutott aznap. Füreden ebédeltünk és megnéztük az új akváriumot, sétáltunk a parton, fagyiztunk is, aztán visszahajóztunk Siófokra. 

Hétvégén már itthon voltunk a kicsikkel IBM családi napon vettünk részt apa volt munkahelye rendezésében, volt ugrálóvár, trambulin, lufik, lángos meg minden. Meleg volt, jól elfáradtak, kora délután eljöttünk, aztán kis pihenés után kimentünk az úrhidai falunapra. Ott is volt körhinta, légvár meg minden földi jó, Marci kint is maradt egy koncertre a barátaival, fél kilenckor mentem érte. Altatás után pedig mi is ki tudtunk menni estére Péterrel, körhintáztam :) ittunk egy pohár bort, megnéztük a Vincze Lilla koncertet és a tűzijátékot. Mindezt mennydörgéssel és villámokkal kísérve, de az eső szerencsére kivárta a falunap végét.

Innentől már az volt a tervem, hogy próbáljunk heti egy programot beiktatni a nyár hátralévő részére, amúgy meg lassan készüljünk az ovira, iskolára, Csongornak a ki tudja, mire. Így lett az első itthoni hét programja a Katica tanya, ahová Ági is jött velünk, és tényleg szuper hely, vissza kell még menni, sőt, jövő nyáron Marcit táborba is szívesen küldeném oda. Tényleg a Csongor korosztálytól felnőttekig mindenki jól érzi magát. 

Aztán közeledett Regő szülinapja. Vele olyan programot terveztünk, amire csak ő jön és mi, szülők. Ezt a mama és főleg Marci segítségével sikerült megvalósítani, Marci szuper volt, ez nagyon megy neki! Etette, altatta, lefektette Csongort, a mama saját bevallása szerint ő épp csak a háttérből terelgette őket. Mi addig Regővel az állatkertben voltunk, mégpedig vonattal, villamossal és kisföldalattival. Aztán én belevetettem magam a takarításba és a tortakészítésbe. A szülinap hétfőn volt, az állatkert pénteken, vasárnap jöttek anyukámék és Ancsáék, erre az alkalomra somlóis országtortáját rendeltem, volt ünneplés, sok szép ajándék :) Hétfőre pedig óceános tortát készítettem, és akkor köszöntöttük meg mi, itthon. Kapott legót, dinoszauruszt, vonatpálya-alkatrészt, volt nagy öröm és nagy játszás. Regőke ötéves lett :)

A nyár utolsó gyerekprogramja a dínókiállítás volt, illetve előtte még egy családi (majdnem, mert csak én meg a gyerekek) fotózás volt, amiért, ha jól viselik, beígértem nekik a dínókiállítást. Hát, viselhették volna jobban is a vége felé, de azért nagyjából elégedett lehetek, remélem, készültek jó képek is, és néha látszanak ugyanazon a fotón is majd :) A dínókiállítástól is többet vártam ilyen hírverés és árak mellett, de a gyerekeknek tetszett, kétszer is megnéztük egymás után. 

Tegnap pedig még Zebegénybe kirándultunk a Panorámafutásra, amiről a beszámoló mindjárt következik :)

Nyaralás itthon, Bencével

Sok-sok tervem volt: kirándulások, akár vonattal is, strand, múzeumok, városnézés, erdő és mindenféle, minden napra valami. Aztán úgy alakult, hogy Bence ittnyaralása a nyár legforróbb hetére esett. Van, aki jól bírja a negyven fokot a strandon, én vállaltam és megmondtam a gyerekeknek, hogy ne haragudjanak, amikor szó szerint negyven fok van, és ez nem egy költői túlzás, és még a levegő is forró, én még a strandra se... Ott lehet, hogy valamennyire kibírható, ha az ember piheg az árnyékban és nem négy fiú után rohangál, de odajutni és vissza a felforrósodó autóban... meg ugye az árnyékban pihenni is esélytelen. Na, nem magyaráztam ám én ezt ennyit, két szó kellett hozzá, és rajtuk se láttam, hogy olyan nagyon hiányozna nekik a kimozdulás. Volt így is mit tenni :)

Az első napot a fentiekkel együtt rögtön úgy kezdtük, hogy Emiékhez kirándultunk Gyálra, búcsúbulira, ők ugyanis annak a hétnek a végén költöztek Angliába. Ez még csak a kánikula eleje volt, medencés partira voltunk hivatalosak, meg különbenis, ezt azért nem hagytam volna ki. Lináék is jöttek, így volt összesen kilenc gyerek: az én négy fiam, Emi három fia és Lina két lánya. Jól elvoltak, és én is csak a végén, a búcsúzásnál kámpicsorodtam el kicsit... 

Sok gyerek a medencében

Sok gyerek bent

Két kis pelenkás :)

Emi x+1 gyerekkel

Regő nagyon jól eljátszott :)

Ritka fotó Csongorról és rólam

 Mi lányok... ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen kép

Ez volt Bence nyaralásának első napja, a következőkben pedig az itt bemutatott tevékenységek változtak napi ritmusban:

Homokozás...

...csendespihenőben társasozás...

...mindennap medencézés...

...este anyával telefonálás...

...sok-sok biciklizés...

...közös játék...

És végül az utolsó két napon, amikor tíz fokot zuhant a hőmérséklet, és már csak harminc fok volt megint, eljutottunk várost nézni is. Voltunk a Játékmúzeumban, ez nagyon szuper hely, meg lehet fogni és kipróbálni egy csomó mindent, van játszósarok, a vitrines részeknél kihúzható fiókok játékokkal, és a Réber László-teremben várat lehet építeni hatalmas, puha kockákból, meg vonatozni is.

Megnéztük a felújított Belvárost:

...az Országalmát

a Milleniumi emlékművet (közkeletű nevén Nato-emlékmű)

az új szökőkutat

a Virágórát

és persze fagyiztunk is.

Ja, fagyizás amúgy is volt mindennap, vagy itthon, vagy a focipályán átsétálva az úrhidai fagyizóban. És elment ez a bő hét hipp-hopp, a végére már elég volt Marcinak is, Bencének is, azt éreztem, hogy nagyon szeretik egymást, de azért időnként és hosszú távon sok nekik a másikból. Két első gyerek, két nagyobbacska fiú, akik között nagy a rivalizálás, a versengés, ment a nagyotmondás, az utánzás, miközben azért igencsak egy fordulatszámon pörögtek, és nagyon jól érezték magukat. Ez volt az idei nyaralásunk :)

Regő új biciklije

Az elmúlt két hétben Péter szabin volt, és szinte mindennap vitte vagy Regőt, vagy Csongort valamerre: játszótérre, Papához, Regőt még egyszer a börgöndi állatsimogatós szabadidőparkba is, és együtt is csináltunk programokat. Az egyik ilyen apás program előtt mondja nekem virágnyelven, hogy ma megejtjük azt is, tudod, amiről beszéltünk. Én meg azt hittem, egy játszóterezésről beszél megint, este az volt szóban közöttünk, gondoltam, arra utal, mondtam is, hogy jó, persze. Jól meg is lepődtem, amikor ebéd előtt hazaértek, én a többiekkel hátul voltam a kertben, Marci előrement köszönni nekik, és rohan vissza lelkesen, hogy Péter vett Regőnek egy tökjó biciklit! Mondom miii? Igen, tényleg, és már Regő is szaladt, és én ekkor értettem meg, hogy mi is volt az, amiről beszéltünk. Még a névnapjára akartunk Regőnek biciklit venni, akkor a Decathlonban néztünk, egy teljesen rossz méretet találtunk, amiért azonban ő annyira odavolt, hogy amikor mondtuk, hogy menjünk el azért máshova is megnézni, hisztiben tört ki. Akkor nem is mentünk tovább az ügyben, de a napokban megint előjött, hogy a szülinapjára azért meg kéne próbálni újra. Hát erre a beszélgetésre utalt Péter :)

A bicikli szuper, van kosara és katicás csengője, egyelőre pótkerekes, mert bár azt mondják, futóbicikli után pillanatok alatt megtanulnak kétkerekűzni a gyerekek, azért ez neki még egy kicsit nagy, és lejtőn gurulni fél is vele. De a pedálozás nagyon jól megy!

Kérdés, hogy akkor most ez a június 5-i névnapra utólagos ajándék, vagy az augusztus 25-i szülinapra előzetes? :)

Ködös erdőben

Nos, hol is hagytam el a fonalat... ja igen, múlt vasárnap este, amikor hazaérkeztünk Pécsről. Milyen jó, hogy ezzel a vasárnappal még nem volt vége a hétvégének... Másnap reggel Marciért jött az apja, mi pedig Joe barátunkért mentünk Csákberénybe, de jó két óránk volt erre az útra, úgyhogy először is megálltunk Csákváron a Csuta cukrászdában. Szerintem a megye egyik legjobb cukrászdája, eddig csak a hírét hallottam, illetve amikor megjelent az ország tortáját áruló helyek listája, akkor láttam, hogy a megyében itt készítik, és de jó lenne majd egyszer elmenni. Hát az idei ország tortája csak az egyik csoda náluk, és akkor ott van még a többi süti és fagyi... Nekem igazából ez volt a reggeli, megkóstoltam az idei mákos-almás tortát és a tavalyi köleses-barackosat is egy forró csokival. Egy egyszerű falusi házban van, pár asztallal a kertben, kis játszóhellyel, szóval Regő is élvezte, Csongor meg aludt. Visszalátogatnék végigkóstolni a repertoárt :)

Aztán egy kicsit lemozogtuk a reggelit, megálltunk a Csákberény melletti kopasz domboknál, és felmásztunk egy kicsit. Nem fotóztam, de itt vannak jó képek a helyről. Csak alacsony, sziklás dombok, de mégis nagyon látványosak, és az út melletti oldalon szokássá vált a kövekből feliratokat kirakni. Innen már csak egy pár perc volt elérni Joe-ért és egy félóra hazahozni, innentől a férfiak villanyt szereltek, ebédeltünk, Regő lefeküdt, szóval a szokásos. Ez úgy nagyjából estig el is tartott, szóval a hétfőből a délelőtt volt az érdekes.

A keddből viszont a délután: a délelőtt azzal telt, hogy indulnánk kirándulni, de nem jönnek a Lajosaink házat szigetelni... Csongort el is altattam, de szerencsére délben felébredt, ettünk és épp megjöttek a mesterembereink is, váltottuk egymást a kapuban és a Bakony felé indultunk. Kinéztük a Kirándul a baba honlapról a bakonyi Gyilkos-tavat, a gyönyörű, napsütéses időben alkalmasnak látszott egy babakocsis túrára. Csakhogy ahogy Bakonybélt elhagytuk és lefelé mentünk a Gerence völgyébe, percek alatt süllyedt vagy négy fokot a hőmérséklet és szállt le a köd. Ez ugyan nem tartott vissza minket, de a tóig nem sikerült eljutnunk. Csongor babakocsiban, Regő biciklivel, nekivágtunk az erdőnek, gyönyörű, nagyon csendes és különleges hangulatú volt így a ködben.

A képeket nem is feliratozom, szerintem magukért beszélnek. Regő megint nagyon ügyesen biciklizett, csak a legnagyobb emelkedő tetején adta fel egy kicsit a tekerést és sétált. Csongornak nehezebb dolga volt, hiszen ő csak ült a babakocsiban és nézelődött, aztán egy idő után méltatlankodott, de amikor adagolni kezdtem a szájába a kölesgolyót, akkor azért megnyugodott. Laikus becslésem szerint összesen oda-vissza mentünk három-négy kilométert, ami azért ekkora gyerekektől szép teljesítmény. Az emelkedő tetejéről visszafordultunk, így a ködben sokkal gyorsabban sötétedett, mintha sütött volna a nap, úgyhogy fél ötnél tovább nem mertünk befelé menni, de érdemes lesz majd tavasszal visszamenni és megkeresni a tavat. Nagy élmény volt a ködös Bakony. 

Hazafelé nem aludtak el a gyerekek, hol egyik visítozott, hol másik, aztán Csongor két faluval előttünk kidőlt :) Itthon viszont Regő is könnyen elaludt szerencsére. Ezzel ért véget a négynapos hétvége, és láttunk neki a rövidített munkahétnek.