Kis visszatekintés... ez még az utolsó ságvári napunk. Délelőttre sikerült megbeszélni egy hirtelen találkozót Ankával és a kislányaival. Ő egy régi siófoki barátnőm, cserkésztársam, és érdekes számomra, de most, anyaként, bloggerként, a távolból, neten keresztül mintha közelebb érezném magamhoz, mint amikor hetente találkoztunk... nem is akarom kiszámolni, ezelőtt jó tíz-tizenkét évvel utoljára. De semmit sem változott, csak lett közben két tündéri kislánya, Lorka hároméves, Hanna hét hónapos. A blogja, a facebook bejegyzései alapján úgy érzem, sok tekintetben nagyon közel áll egymáshoz a gondolkodásunk - ez azért a közös cserkészkedésből is kiderült persze - de anyaként valahogy még mélyebbnek érzem.
Szóval egy kis siófoki játszótéren találkoztunk, amit eddig nem is ismertem, sőt, amikor arrafelé jártam iskolába, a környékén se volt semmi, csak elvadult bozótos domboldal. Most meg szinte Rózsadomb, gyönyörű új utcák és családi házak. Ők már ott voltak, mire én a három fiút öltöztettem, reggeliztettem stb. és odaértünk. A fiúk ügyesen elfoglalták magukat, Regő is volt, amivel tudott egyedül játszani, csak időnként kellett neki segíteni, Lorka is boldogult szépen. Így mi is tudtunk kicsit beszélgetni, miközben Hanna körülöttünk mászott vagy belénk kapaszkodva álldogált. Hosszú idő után ez volt az első igazi meleg nyári délelőtt.
Három fiú egy hintában:
Hanna:
Anka Lorkával:
Regő mászókázik:
Marci két gyerek ellensúlya egyszerre (ez az a kép, amin a lehető legtöbben rajta voltak):
Nagyon jól sikerült játszóterezés és beszélgetés volt, délig ott voltunk, nagyon örültünk, hogy sikerült összehozni!
Ebédre hazamentünk, és amíg a két kisebb aludt, én pakoltam, csomagoltam, vasaltam. Bencéért valamikor 4-5 óra körül jött az apukája, aztán mi is hazaindultunk.