Kicsi, de jó

Mármint tali :) Nem annyira babatali, de azért különböző korú babák is voltak. Mégpedig Milán, aki holnap megszületik, ha jól drukkolunk neki, Csongor és Janka. Nem azért hagytam utoljára a kis hölgyet, mert udvariatlan vagyok, hanem a kor szerinti sorbarendezés végett, mert bizony, akit babának lehetett nevezni tegnap Szigetszentmiklóson, azok között ő volt a legnagyobb, már 14 hónapos. Csongor feleennyi, Micó pedig még héttel kevesebb. Na ennyit a babamatekról, ott volt még Regő is és Marci, nem az enyém, hanem Gyöngyié, Janka bátyja. Szofi pedig csak Micót hozta, Csani jól megérdemelt munkanapját töltötte a bölcsiben. Kevesen voltunk, de jól éreztük magunkat, én nagyon, remélem, a többiek is. Regőnek még kell egy kicsit szocializálódnia, neki még nem nagyon megy az, hogy más is játszhat azzal, amivel ő szeretne, vagy hogy hogy kell megosztani, kölcsönadni, elkérni valamit. De azért kisebb konfliktusokkal mindenki megtalálta a tengernyi játék között azt, ami neki a legjobban megfelelt. Regő persze itt is megtalálta az állatokat, mint mindenhol, imádom, ahogy játszik velük: szerepjátszik, sorba állítja, beszélteti, eteti, altatja őket, karámba teszi, kiveszi... Építettünk, lovagolt a gumilovon, voltunk a kertben is... Csongor rugdalózott a szőnyegen, talált ő is neki való játékot, aludt hintában, szóval mindenki jól érezte magát. Én szabadságoltam magam a diéta alól egy napra, és ettem tésztát, fagyit, minden finomságot, Gyöngyiék biztos nem hitték, hogy amúgy egész jól tartom... :) Tizenegy felé érkeztünk és ott voltunk négyig, nagyon jól éreztük magunkat!

Az pedig hab a tortán, hogy Szofival, aki nagy pocakkal is sokáig dolgozott még, korábbi talikon nem tudott részt venni, amikor meg ő már igen, akkor én nem jutottam el... szóval hogy vele így az utolsó pillanatban, szülés előtt újra tudtam találkozni. Nagyon örültem neki! A dolog irodalomtörténeti jelentőségű is, merthogy ő az utódom, Micó meg Csongoré: most ők a babanetes terhesnapló főhősei. Staféta átadva :)

Huncut gyönyörű újfrizurás

Csongor és Micó baba :)

Bújik

Szereti :)

A galérián magyaráz a sorba állított állatoknak :)

Fagyi

Sátorban: Janka, Csongor, Marci

Amikor véget ért a játék, móka, kacagás, azaz Csongor elfáradt - és Regő se volt már éppen üde és friss - indultunk, de nem haza, hanem rögtön Ságvárra. Anyukám ugyanis elkérte Regőt is - Marci, Bence és Márk már a hét eleje óta nála nyaral, és úgy gondolta, bír négy fiúval is. Ehhez csak az kellett, hogy csütörtök este aludjak ott és segítsek neki, mert akkor pont programja volt. El is gondolkoztam, hogy nem akarok-e öt gyereket (nem! :) ) mert olyan flottul sikerült mindenkit megvacsoráztatni, megfürdetni, mesélni, lefektetni. Három turnusban csináltam: először Csongor fürdött, szopizott, lefeküdt, aztán Regő és Márk vacsoráztak, elmentek fürödni, közben Marci és Bence ettek, és így tovább. Marci és Bence egyébként nagyon örültek nekem, egymás szavába vágva mesélték az élményeiket. Úgy tetszik, ahogy feltalálják magukat, mindenből játékot csinálnak, a kiszuperált asztalláb baseball-ütővé, majd dobverővé változik, a dob egy üst teteje. Bunkert építenek a diófa leboruló ágai alatt, és ágakkal szobákat választanak le maguknak, fantáziadúsak és jól elvannak.

Szóval ott aludtunk, Csongort már egészen kezdtem félteni, mert fél egy is elmúlt, amikor felébredt, bezzeg utána gyakrabban is kelt. Aztán reggel mondtam Regőnek, hogy én hazajövök, ő maradjon csak a mamával, gyerekekkel, állatokkal - eleinte úgy látszott, szeretné valahogy megoldani, hogy mind a két helyen lehessen, de aztán közölte velem, hogy menjek el az autóval. Olyan díszkíséretet kaptam: az összes fiú jött velem anyuék utcájában biciklin, motoron, integettünk, dudáltunk, jó búcsú volt. Az is kiderült, hogy Regő profin tud háromkerekűzni. 

Itthon meg nagy a csend... Egy gyerek van itthon, és jelen pillanatban ő is alszik... Gyorsan ki kell találni valami programot holnapra, aztán vasárnap délután úgyis megyünk értük :) Illetve csak Regőért, Marci megy tovább nyaralni Ancsáékhoz. Repül a nyár...

Tali Anikónál

Ilyen cím már volt egyszer, de az még a Regőblogon: áprilisban jártunk utoljára Pilisborosjenőn Anikónál. Érdekes, hogy akkor ő és Gyöngyi jártak már várandósságuk vége felé, én pedig már növesztettem pici Csongort, de még nem tudtam :)

Emlékeztem, hogy kicsit bonyolult megközelíteni Pilisborosjenőt úgy, hogy nem akarok Pesten át vezetni, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra, amiért gond nélkül, elsőre odataláltam. Majdnem háromórás út volt, mert most Tatabánya felé kerültünk, ugyanis Péter autójában maradt az övterelőm, az autóstérképem és az autós telefontöltőm, csupa fontos dolog. Regő közben egy órára elszundított. Még így is előbb odaértünk, mint tavasszal, ezúttal sikerült a többiekkel együtt ebédelnünk. Janka baba épp aludt, Annus pedig kimenőn volt és nem hozta a lányokat, de a többi gyerekkel, főleg Gyöngyi Marcijával hamar feloldódott Regő. A névsor: Anikó Blankával és Diussal, Gyöngyi Marcival és Jankával, Barbi Lénával és Annus ezúttal Iza és Niki nélkül. Regőnek annyira nem hiányzott Niki, akibe legutóbb kifejezetten szerelmes volt, helyette odavolt a többi babáért. Ha ilyen lesz Csongorral is, nagyon jó dolgom lesz, viszont a meghatottságtól folyton sírni fogok :)

Ebédre brokkolikrémlevest kaptunk, amiből Regő persze nem evett, de nekem nagyon ízlett, aztán pedig sült csirkét sült zöldségekkel és salátával, ebből kért ő is húst és krumplit, úgyhogy örültem, hogy eszik. A desszert gyümölcssalátából is megevett két szem szőlőt egy kis fagyiba csempészve :)

Jó volt, hogy aludt az úton, más esetben nem szeretem, ha délelőtt elalszik valamiért, de most ennek tudom be, hogy egyáltalán nem volt nyűgös vagy hisztis Anikóéknál. Marcival duplo vonattal játszottak, olvasott, motorozott, de kihasználta a lányos játékokat is, tologatott babát, és időről időre odaszaladt Jankához vagy Diushoz, köszönt nekik, melléjük feküdt, hordott nekik játékokat, ha nyöszörögtek, vigasztalta őket: semmi baj, baba, megsimogatlak! Ennivaló volt :) 

Most már látszik, hogy érdekli a másik gyerek a közös játékban, és az is, hogy a fiúkat és a lányokat más érdekli. Egyértelműen Marcival voltak el jobban, Blanka és Léna pedig kis átfedéssel nagyot aludtak, keveset voltak egyszerre ébren, úgyhogy amikor csak egyikük nem aludt, akkor kimaradt a fiúk játékából. De nekem úgy tűnt, mindenki nagyon jól érezte magát.

Amikor Blanka felébredt, felmentünk az emeleti gyerekszobába, ahonnan aztán már le se lehetett csalni Regőt, ugyanis felfedezték a szobai csúszdát, innentől nem volt kérdés, hogy mi a program. Csak akkor volt egy egészen pici hiszti, amikor már indulni akartam haza, és leszedtem a csúszdáról, levittem a szobából. De mivel egyszerre indultunk a többiekkel, ez se volt olyan vészes.

Gyöngyitől megkaptam a hordozókendőjét, amit már korábban megbeszéltünk, hogy átveszem tőle. Close típusú rugalmas kendő, főleg picibabáknak, de a súlyhatára szempontjából egy-másfél éves korig is jó lehet. Viszont csak elöl lehet benne hordozni, amit a nagyobbacskák már nem annyira szeretnek, így valamikor nyáron majd valószínűleg én is továbbadom, és váltok meitai-ra. Valamint ezt a gyönyörűséges takarót is kapta tőle Csongor:

Patchwork, Gyöngyi varrta neki a saját kezével. Teljesen el vagyok olvadva tőle, csodaszép, nem? Biztosan Csongor is szeretni fogja, mert én már most imádom.

Végül fél négy után indultunk haza, Regő az autóban is nagyon aranyos volt. Az odafelé úton úgy aludt el, hogy elolvasta az összes könyvét, mesélt magának, majd szépen bealudt. Visszafelé eleinte nézelődött, volt nagy forgalom, magyarázott nekem, hogy hogy vezessek. Aztán kezdett sötétedni, már nem látott annyira jól, és elkezdett bújócskázni, befogta a szemét és közölte, hogy elbújtam, keress meg! Ezzel egy ideig elvoltunk, nagyokat nevetett. Aztán ásítozni kezdett, kérdeztem, kér-e pelust, és azzal szépen elaludt, a fehérvári elkerülőn ébredt fel.

Hazafelé rövidebb volt az út, de az utolsó egy órában már minden bajom volt, hol a hasam fájt, hol a derekam, hol keményedtem, úgyhogy abban biztos vagyok, hogy ilyen hosszabb útra már nem fogok vezetni terhesen. Jól elfáradtunk, de jó volt, és ki tudja, mikor jutunk el legközelebb talira. És itthon már elmúlt minden rossz érzésem, jót tornáztam este, jólesett mozogni, és aztán jól is aludtam.
Képeket később hozok, Gyöngyi fotózott is :)