Kiskertemben

No, ez a bejegyzés is két hete várakozik piszkozatban, hátha írhatok már valamit a kertről... aztán jött a húsvéti hó. Most már hó nincs, eső van, árvíz meg belvíz, a pincében is víz, a kertben nem sok minden, ami igen, az viszont az időjárás ellenére is tudja, hogy tavasz van.

Vannak krókuszok és nárciszok, előbbiek már virágoznak is. Vannak lándzsák: tulipán és írisz előtörő hajtásai. A zöldségesben kinn a borsó, ezt még a március 15-i hó előtt sikerült elvetni, azóta se semmi mást. A fák, a bodza rügyeznek, leveleznek, bimbóznak, szépek és ígéretesek. Most még szórakozhat velük a fagy, csak majd májusban ne tegye. Vannak palánták az ablakomban: gyönyörűen nő többféle paradicsom, a paprika és a padlizsán. Idén nincsenek túl nagyra törő terveim, lesznek ezek, meg borsó, zöldbab, uborka, tarkabab, őszi saláta, cukkini és a gyümölcsök.  És vannak mindenféle képek:

Amikor még azt hittük, hogy a március egy tavaszi hónap

És amikor már tudtuk, hogy téli: hónyúllal nagycsütörtökön

Hócsata, a hős fotós menekül és visszafelé fotóz (mint régen nyíllal, csak én fényképezőgéppel)

Március 15.

Azért ha elolvad a hó, látszik az ibolyamező is :)

A patak az utcánk végén, ahol egyáltalán nem szokott patak folyni

A falu alatt: a Nádor-csatorna és az ártér, ott, ahol a csatorna már a gát fölé nő, és összeér az ártéren képződött tóval.

Jelentés a kertből

Érik a ropogós cseresznye :) Meg az eper, és utolsókat rúgja a bodza, sőt, talán ma ebben a szélben már el is fogytak a virágok.

A nagy, korai cseresznyefánkat rosszkor érintette a húsvéti fagy, de a kisebb, a ropogós most érik, és szerencsére még nem virágzott húsvétkor.  Pár napja lehet szedni, tegnap ki is mentünk a gyerekekkel, jól megdézsmáltunk, meg egy tállal be is hoztunk.

De nem itt kezdtünk, hanem az eperben, az sürgetőbb, mindennap kell szedni, ahogy pirosodnak a szemek. Nem tudom, lesz-e annyi, hogy lekvárt vagy szörpöt is készítsek, egyelőre nem unjuk meg frissen enni :) Regőt sajnos megcsípte egy darázs. Mellettem volt, az eperágyás szélén, ahol a zöldséges házilag ácsolt deszkakerítése van. Felállt az alsó deszkára, és mondogatta, hogy hangya, hangya. Gondoltam magamban, rendben, hangyákat nézeget. Egyszer csak lelépett a kerítésről, fogta a fejét és sírt. Azt hittem, megütötte, ahogy lejött, egy puszival, simogatással elintéztem volna, de csak sírt, és azt mondogatta közben, hogy nem, a bogár. Tehát hogy nem megütötte, hanem valami bogár van az ügyben... Akkor néztem, hogy nem hangyákat nézegetett, hanem darazsakat, és észre is vettem a darázsfészket a közelben, amiről eddig nem tudtunk. Gyorsan beszaladtam vele, kapott kalciumot, szirupot és homeopátiásat, meg csípésre való homeopátiás szert, és hamarosan már kutya baja sem volt. Este még emlegette apának, hogy "megcsípte bogár a fejemet", de ma reggel, amikor kérdeztem, fáj-e még, már a hasát mutatta, szóval nem is emlékezett, hogy hol kell keresni a csípést :)

Aztán átmentünk a cseresznyefához. Csongor kezdi nem szeretni a babakocsiját, mert elég hamar nyafog benne, és rájöttem, hogy nem a fekvéssel van baja, hanem talán azzal, hogy nem lát ki elég jól? Ugyanis kivittem két takarót, lefektettem a fűbe, és ott gyönyörűen eljátszott, nevetgélt. Regő nagyon aranyos volt, egyesével mászott fel a kis létrára cseresznyéért, és vitte Csongornak. Valahol talált egy maroknyi mandulát, azt is odahordta neki, így a feje mellett jobbra egy kupac cseresznyével, balra egy kupac mandulával heverészett a fűben.

Amikor már a cseresznye is elég volt, felnyaláboltam Csongort a takaróival, a másik kezemmel toltam a babakocsit, közben csábítgattam Regőt, hogy ő is jöjjön, és átmentünk a bodzabokorhoz. Már nem volt egyszerű egy szörpre való virágot találni, bogyósodnak rendesen, ami még nem, az is elvirágzóban, de amit lehetett, leszüreteltem. Csongornak eközben igen jó dolga volt, itt épp nincs frissen lenyírva a fű, puha, magas, szerintem nagyon jól érezte magát benne.

Körülnéztünk a kert többi részén is. Barack és füge nem nagyon lesz, meggy igen, talán őszibarack is, de abból eleve nem várunk nagy termést, kicsik még a fák. Szilvából talán az egyik ringló hoz valamit, a diófákon is sok a fagyás.

A paradicsom- és paprikapalánták viszont szépek, a krumplibokrok látványosan növekszenek, lassan lehet őket először feltölteni. A padlizsánom se bánta meg a kiültetést, a magról vetett uborka gyönyörűen kikelt, a cukkini viszont három bokorból csak egy egyelőre, lehet, hogy újra kell vetnem.A virágaim is váratnak magukra, lehet, hogy idén már nem is lesz belőlük semmi: az egyik dália kikelt, a holland tulipánok és a kurkuma nem, az estike igen. A kert többi részén viszont ilyenek a virágok:

Haladunk

Tegnap kiültettem a hortenziát. Nem véglegesen, mert féltem a téltől, de átültettem virágfölddel egy nagyobb dézsába, a saját táptalaját meghagytam, a dézsának pedig ástam egy gödröt, az alját beterítettük kaviccsal, és így ültettem ki. A dézsa és a gödör szélei közötti hézagot is visszatöltöttem földdel. Így körbe van véve a gyökere, hűti a föld, de mégis be lehet majd hozni telelni. Aztán ha jól bírja nálunk az életet, akkor jövőre kint is maradhat. Le is fotóztam végre!

Hogy ez megvolt, ástunk egy kicsit a homokozó helyén (a többes szám Marcit takarja) de nem nagyon halad, nehéz munka, és mindig meleg van hozzá. Aztán pihenésképpen nekiláttam bozótot irtani: van egy ágyás, ami korábban azt hiszem, fűszerágyás volt, de nagyon elburjánzott, túlnőtte a kereteit, és ráadásul ha megépül a teraszunk, akkor el fogja zárni a közlekedési útvonalat a terasztól a kert egyik oldala felé. Zsályát, citromfüvet ismertem fel benne, de ezek vannak máshol is a kertben, úgyhogy nem sajnáltam őket, pedig általában semmit nem szeretek kiirtani. Szállt a por, a száraz levél, nőtt a levágott kupac, talán elmond valamit a pihenés ezen formájáról, hogy a sövénynyíró olló körülbelül akkora, mint a fél karom. Persze ezzel se végeztem.

Csongor ezt művelte közben igen vagány-formán, láblógatva:

Sütkéreztette a talpát. De csak azt! :) Marci meg az ásásban még segített, aztán Regővel hol itt, hol ott tűntek fel, füleltem, hogy ha bárhonnan sikítozást hallok, akkor jó, akkor megvannak :) Aztán Marci ide is beállt egy kicsit metszeni egy normál méretű metszőollóval.

Ma egy kis körülnézésen kívül sokat nem műveltünk. Megállapítottam, hogy egész fejlett méretű kis zöld eprek teremnek a bokrokon, illetve hogy azért mégis lesz egy kevés cseresznye, nem sok, de arra elég, hogy megegyük. Idebenn pedig a kendőmmel haladtam:

A kép nem adja igazán vissza, de nekem nagyon tetszik. Sose gondoltam volna, hogy tudok ilyen szépet :) nem szerénytelenségből mondom, hogy hű de most ez mennyire szép, hanem mert olyan jó látni, ahogy fejlődik a kezem között, sokkal látványosabban, mint mondjuk egy pulóver. Sorról sorra nő, és már nem tudom fotózáshoz rendesen kisimítani, mert lecsúszik a tűről. Pedig ennél még sokkal nagyobb lesz! 

Aztán idebenn még ez is virágzik:

Neki komoly története van, ez egy nagykorú növény, sőt, 21 éves. 1991-ben a nagypapám egyik testvérének a temetésén voltunk a romániai (azért nem Erdélyt írok, mert Bánát) rokonoknál. Ott láttam egy tornácon körbefutva virágozni a növényem anyukáját, nagyon tetszett, és kértem belőle egy hajtást. 12 évesen, az első saját szobanövényem volt. Itthon elültettem, és évekig locsoltam a kis háromleveles hajtást, ami nem csinált semmit, de élt. Pár év után kinövesztett egy hosszú szárat, aztán sorban a leveleket, és újabb pár év után kezdett virágozni. Most már tekintélyes méretű, jól beindult :)

Regő meg közben a szobatisztasággal haladgat, bepisilés nincs, bekakilás előfordul, jobb lenne fordítva :) De így is nagyon ügyes, és majd ez is elmúlik. És ma először együtt fürdött a két kicsi a nagy kádban :)

Világlátott virágok

Tegnap hazajött az uram a világ másik feléről  - na jó, nem volt olyan messze, csak nekem tűnt úgy :) - Amszterdamon keresztül. Még viccelődtem is vele, hogy de jó neki, volt Hollandiában, biztos látott szép tulipánokat. Merthogy tulipánmániás vagyok, egyik álom-úticélom Keukenhof, de persze ő a reptéren kívül semmit nem látott, tudtam is, hogy így lesz.

Ezért is lepődtem meg, amikor este, amikor a gyerekek elcsendesedtek, előhúzott egy dobozt, ami ráadásul delfti porcelán-mintás papírba volt csomagolva, ami a másik mániám, ha Hollandiáról van szó. Előhűtött tulipánhagymák voltak benne egy szép dobozban, a fotó szerint szép sötétpiros virágot hoznak 4-5 hét múlva. Rá volt írva a dobozra, hogy azonnal el kell ültetni, komolyan vettem, azonmód fogtam egy ásót, este fél kilenckor felástam egy kis darabot a virágoskertből, és elültettem őket.

Sajnos nem találtam fotót a dobozkájukról, pedig nagyon kis helyes. De aztán bejöttem, és meglepődtem, mert kaptam még egy kis dobozkát, majdnem ilyet:

 - csak az enyémben nefelejcs volt, nem ilyen négylevelű lóhere. Nagyon érdekes kis csomag van benne egy pici cserép, egy tablettányi instant föld - kókuszrost és komposzt összepréselve, ha jól olvastuk - és egy kis csomag virágmag, valamint holland és francia nyelvű használati utasítás. Utóbbiakkal jól ki voltunk segítve, de Péter fogta a google fordítót, én meg követtem az instrukciókat. Nagyon látványos volt, ahogy a kis tablettára vizet öntve a szemem láttára nőtt meg. Rászórtam a magokat, belenyomkodtam és ment az ablakba, most várom, hogy majd kikel, és 5-6 centis korában ki lehet ültetni. 

Ráadásul még egy tulipános bögrét is kaptam, mert a bögréket is imádom, és most abból kortyolgatom a reggeli narancslevemet. Szóval jól meg lettem lepve :)

Hosszúhétvégézős

Hát, kitört a nyár. Jól lefoglaltuk magunkat a hosszú hétvégén, aminek még nincs is vége, de komoly esemény már nem várható :) Volt itt játék, munka, kirándulás, pihenés, naplószerű bejegyzés következik, mert máshogy már nem is emlékszem, mi mikor volt.

Szombatra és vasárnapra terveztük a kerti munkák nagy részét, hogy a plusz napokon tudjunk pihenni. Péter végre hazahozta a rotációs kapát (továbbiakban: rota) a szervizből, nagyon ideje volt már! és felrotálta a zöldséges eddig parlagon heverő részét. Vettünk egy komposztaprító gépet, amivel főleg nem magát a komposztot fogjuk aprítani, hanem a lemetszett ágakat, venyigét. Mi délelőtt Marcival sütöttünk-főztünk: én az ebédet, ő kókuszos-ananászos muffint. Sajnos, mire készen lettünk, már annyira meleg volt, hogy nem mentünk ki a kertbe, de Regő végig kinn volt Mamával. Ebéd után pihenés, Marci volt játszótéren is, aztán délután amerikaifoci-bemutató volt a focipályán, oda ment. Miután a kicsik felkeltek, kimentünk mi is, Marci egy csapat fiúval dobálta a tojás alakú labdát, de amúgy a bemutató nem volt nagy szám, és nézők se voltak sokan.

Közben Regővel a nyári melegben kísérletbe fogtunk: alsónadrágban és pólóban szaladgál, és biztatom, szóljon, ha pisilnie kell. Szombaton még többször bepisilt, be is kakilt, de tegnap már egy alkalom után szólt, igaz, kint nem sikerült neki, de bent a bilibe pisilt, ma pedig még kint nem volt így, de bent is szólt egyszer :)

Marci még játszótéren is volt valamikor a nap folyamán, aztán a focipályáról hazatérve dolgoztunk a kertben, már nem emlékszem, hogy mit. Péter több részletben körben mindenhol lenyírta a füvet is.

Alsógatyás Regő :)

Vasárnap délelőtt a kicsikkel elmentem vásárolni, Marci inkább a játszóteret választotta, jó, hogy őt már el lehet engedni egyedül :) Hazafelé jövet arra kanyarodtunk, és szóltunk neki, hogy most már jöjjön, egy ideig követtem autóval, ahogy biciklizett. Délután választhatott, hogy velünk jön barátokhoz, vagy apához megy - megbeszéltük az apjával, hogy most ő választ - és apát választotta, mi pedig Joe-ékhoz mentünk, ahol Regő most már nagyon jól elvolt a kertben a nála fél évvel idősebb Dominikkal. Most már ezt is figyelgetem, hogy hogy jön ki, hogy játszik együtt hasonló korú gyerekekkel, akik nem rokonok, de aranyosan autóztak, futkároztak, csúszdáztak, mi meg beszélgettünk. Vicces volt, hogy Regő kapott egy sütit, és rá nem jellemző módon azzal szaladgált, mindig volt valami fontosabb dolga, nem ért rá megenni :). Azért végül csak elfogyott. Mivel Regő alvása után indultunk, jó későn értünk haza, a szokásostól eltérő kilencórai lefekvés következett.

Hétfőn, azaz tegnap igen mozgalmas napunk volt. Reggel a veszprémi állatkert felé vettük az irányt, ahogy mindenki felkelt és megreggelizett, indultunk, de már így se sikerültünk elég koraira: az alsó parkoló már megtelt, és melegebb is volt, mint ahogy igazán élvezetes lett volna. Nem is akartuk megnézni az egészet, és Regő, mint kiderült, most abban a korban van, amikor ugyanazt a négy-öt állatot akarja inkább többször és alaposabban megnézni, nem mindent egy kicsit. Úgyhogy főleg a szavannakifutó részen voltunk, zsiráfokat, zebrákat, orrszarvúkat láttunk, meg tevéket is, kecskét etettünk, bementünk a majomházba, és a kertjében halakat meg teknősöket néztünk.

Felváltva jöttünk-mentünk egyik és másik gyerekkel Péterrel, ahogy épp alakult. Csongor egész jól bírta, csak valaki beszéljen neki folyamatosan :) Regő is, de aztán a végére nagyon elfáradt, és pont addigra jött ki Csongor is a béketűrésből. Így alakult ki az a helyzet, hogy Csongor a karomban, Regő a babakocsiban hagyta el a helyszínt, ami később odáig fajult, hogy leültem az árokparton szoptatni, míg Regőt apja eltolta az autóig, és visszajöttek értünk. Ki is dőlt mindkét gyerek, emiatt Regő itthon már nem aludt tovább, de a csendespihenője megvolt, főleg olvasott és dumált magában a szobájában. Csongor viszont átaludta a délutánt: négy órát aludt egyhuzamban! Mi pedig kis pihenés után belevetettük magunkat a kertbe, Regő így:

én pedig felástam a leendő virágágyásomat. Hagytam benne egy tő pipacsot, egy sor krizantémot, pár tő bíbor kasvirágot, és ültettem, illetve vetettem dáliát, kurkumát, estikét, haranglábat és napraforgót. A kurkuma nagyon érdekes, ugye nekem a fűszer ugrik be, de ez egy hagymás virág, kíváncsi vagyok, milyen lesz, a neve miatt vettem meg. 

Aztán elkezdtük a krumpli vetését ketten Péterrel, és közben ébredt fel Csongor, úgyhogy váltottunk, és Marika néni ment ki, én be. Vacsi, fürdés, mese, közben ők is végeztek - körülbelül 150 tő krumplink lesz -, és Péter elcsábított a városba egy jeges teás könnyű vacsorára. Tökéletes nap volt :)

Ma meg aztán éljen május elseje, reggel megnéztem az újságban, hogy hol milyen majális van, de nem találtunk olyat, ami Regőnek való lett volna, találgatásra meg nem indultunk el, helyette inkább a nagypapához mentünk, de előtte még sétáltunk egy kicsit a környéken: láttunk székelykaput, voltunk tónál, aztán a szökőkútnál találkoztunk a nagypapával.

Az első fagyi :)

Itthon ebédeltünk, aztán mindenki aludt, és most nekem volt a legjobb, mert akkorát aludtam, hogy amikor ébredtem, azt hittem, szerda reggel van. Nem volt nagyon hosszú, de mély, pihentető :) 

Aztán volt uzsonna, kertezés, Péter alakítgatja a homokozó helyét, remélem, a jövő héten meglesz. Én ma már főleg pihentem és gyerekeztem, most meg megyek, mesélek Regőnek. Ez a bejegyzés hosszú órákon át született, már túl vagyunk a vacsorán és a fürdésen is :). Remélem, mindenkinek legalább ilyen jó hétvégéje volt! Nem történt semmi különös, mégis olyan kellemes napok voltak.

Délelőtt a kertben

Gyönyörű idő volt, az ebéd hétvégi maradék, a napsütés hívogat, takarítsak, vasaljak vagy menjünk ki a kertbe...? Az utóbbi győzött. Csongor zsupsz be a babakocsiba, Regőre új baseballsapka és vékony dzseki, és hajrá. A mama is kint volt, szőlőt metszett, venyigét szedett, Regő is rögtön dolgozni akart: füvet nyírt, aztán kis gereblyét keresett, és mindent gereblyézett, ha kellett, ha nem.

Aztán megszomjazott.

Hol a gyerek...?

Kis segítség:

Én meg közben elvesztem a fotómasinámmal a virágokban...

A fákban is... Három fa hajol össze egy nézőpontba.

Szerintem a legszebb tulipánok

Nefelejcs

Bazsarózsa egy hangyával

A saját külön bejáratú kis rétünk a diófa alatt. Imádom, engem nem zavar, hogy hívatlan kis vad hagymások nőnek mindenfelé.

Színorgia

Felcímkéztem a tulipánokat, anyósom ugyanis ki akarja ásni és ősszel átültetni a hagymákat. Azt pedig, hogy melyik milyen színű, csak most tudjuk, amíg még virágoznak... Aztán hátramentünk a zöldségesbe epret kapálni, na ebből nem sok jó sült ki. Regő lelkesen hozta az ültetőfát, mert arra emlékezett, hogy amikor legutóbb együtt dolgoztunk hátul, akkor salátapalántákat ültettünk, és ő lyukakat fúrhatott a földbe. Hozhatta is, ez nem gond, de amikor odaértünk, rángatta kifelé a kezemből a kapát, és vonszolt volna a saláta felé, persze keresztül a többi vetésen... Nem volt neki elég jó, hogy az eperágyásban furkáljon. Csak pár tövet sikerült megkapálnom hisztiző kisfiam mellett, aki végülis elesett (puha földre) és fülig sárosan azt javasolta, hogy menjünk be... El is fáradhatott addigra, az ebédidő is közeledett, így aztán ennyi volt mára.

Képregény

Igencsak képtelen lettem az utóbbi időben, mármint a blog lett az, úgyhogy itt van némi pótlás.

Regő mutatja az első kinyílt tulipánokat a kertben. Még szép idő volt.

Megint egy szép Csongor :)

És egy nagy, huncut Csongor :)

Egy Regőfejű Csongor :)

Szereti :)

Kukucs!

Még mindig szereti :)

Harkály a diófán. Kerestem egy ideig a könyvben, mert nem nagy fakopáncs. Talán fehér fakopáncs.

Az első tulipánok

Az első jácintok

És még egyszer

Leánykökörcsin

Francia almatorta, mai desszert. Regő falta :) ami azért nagy dolog, mert almás.