Regő új biciklije

Az elmúlt két hétben Péter szabin volt, és szinte mindennap vitte vagy Regőt, vagy Csongort valamerre: játszótérre, Papához, Regőt még egyszer a börgöndi állatsimogatós szabadidőparkba is, és együtt is csináltunk programokat. Az egyik ilyen apás program előtt mondja nekem virágnyelven, hogy ma megejtjük azt is, tudod, amiről beszéltünk. Én meg azt hittem, egy játszóterezésről beszél megint, este az volt szóban közöttünk, gondoltam, arra utal, mondtam is, hogy jó, persze. Jól meg is lepődtem, amikor ebéd előtt hazaértek, én a többiekkel hátul voltam a kertben, Marci előrement köszönni nekik, és rohan vissza lelkesen, hogy Péter vett Regőnek egy tökjó biciklit! Mondom miii? Igen, tényleg, és már Regő is szaladt, és én ekkor értettem meg, hogy mi is volt az, amiről beszéltünk. Még a névnapjára akartunk Regőnek biciklit venni, akkor a Decathlonban néztünk, egy teljesen rossz méretet találtunk, amiért azonban ő annyira odavolt, hogy amikor mondtuk, hogy menjünk el azért máshova is megnézni, hisztiben tört ki. Akkor nem is mentünk tovább az ügyben, de a napokban megint előjött, hogy a szülinapjára azért meg kéne próbálni újra. Hát erre a beszélgetésre utalt Péter :)

A bicikli szuper, van kosara és katicás csengője, egyelőre pótkerekes, mert bár azt mondják, futóbicikli után pillanatok alatt megtanulnak kétkerekűzni a gyerekek, azért ez neki még egy kicsit nagy, és lejtőn gurulni fél is vele. De a pedálozás nagyon jól megy!

Kérdés, hogy akkor most ez a június 5-i névnapra utólagos ajándék, vagy az augusztus 25-i szülinapra előzetes? :)

Ömlesztve

Alkotói válságban vagyok, vagy mi, legalábbis blogíróiban. Itt várakozik öt bejegyzés piszkozatban, és rájuk nézek, és elmegy a kedvem a megírásuktól, nem tudom, miért van ez, magamra se ismerek. Pedig annyi minden történt...

Még áprilisban volt például Ki mit tud az iskolában, ahol Marci klarinétozott is, meg az osztály színdarabjában is szerepelt, a Kire ütött ez a gyerek címűt adták elő, nagyon humoros volt, és iszonyatosan jól állt egy csapat kiskamasznak, telibe találták. Videóztam is, de aztán töröltem, annyira zajos lett, nem is lehetett érteni semmit. Viszont a klarinétról van egy!

Közben Csongor is 16 hónapos lett, ennek alkalmából elérte végre a 10 kilót és megkapta az elmaradt 15 hónapos oltást, valamint kinövesztette mind a 16 fogát.  Nagyon sokat ügyesedett, okosodott, talán kezd beszélni is, most már az apa, anya, mama, pápá, ne-ne kis ismétlős szókezdemények mennek. És persze az akarata is erősen kezd kifejlődni, néha nem egyszerű vele, de közben meg bújós, édes, és a világ legaranyosabb kis fürtöse.

Április végén kirándultunk egy teljesen logikátlant, ugyanis előtte két programlehetőségünk volt: a Kemencés fesztivál Vérteslovason vagy a Gyapjúnap Taliándörögdön. Aztán addig csűrtük-csavartuk és találtunk még egy csomó más lehetőséget, majd váltunk döntésképtelenné, míg felmerült a kérdés, hogy ne menjünk inkább csak úgy egyszerűen ki az erdőbe? Igen, de hova? Esetleg olyan helyre, ahol kisvasút is van? És így kerültünk másfél óra autózásra a gemenci erdőbe, bár itt van a szánkban a Bakony és a Vértes, ráadásul úgy, hogy épp csak az erdőszélig jutottunk, az első kisvasútmegállóig, mert két kisgyerekkel mégse lehet másfél órát oda és ugyanannyit visszavonatozni a végállomásig, meg aztán még autó haza. De ezzel együtt is szép volt, élmény volt.

Aztán volt még május elseje, voltunk az összes gyerekemmel majálisban, majdnem nem sikerült elindulni, annyira hisztisek voltak reggel, már öltöztem is vissza, hogy akkor maradunk, de végül Marci meggyőzött. És aztán tényleg minden jó lett, jól érezték magukat, aranyosak voltak, jól szórakoztunk. Jó messze álltunk meg a bulitól egy olyan helyen, ahol tudtam, hogy biztosan lesz parkolóhely, árnyék, biztonság... csak a távolságot nem jól mértem fel, úgyhogy két-két kilométert gyalogoltunk oda és vissza, a visszaúttól már eléggé féltem, de már túl a sok élményen meglepően ügyesebben mentek, mint odafelé. Az is motiváló lehetett, hogy kétszer is megszakítottuk a sétát fagyizással :) Itthon volt még egy kései ebéd, alvás már nem, viszont dagonyát csináltak a homokozóból, és estére úgy néztek ki, ahogy egy igazi falusi gyereknek kell, csak hatványozva.

A legutóbbi hétvégét Ságváron töltöttük, Ancsáék elmentek hétvégézni és ránk bízták a fiúkat, úgyhogy öt gyereket kellett koordinálnom, de a jó időnek hála, nem is ment olyan nehezen. Az egész napot a kertben töltöttük, köszöntöttünk anyák napját, apukámat közelgő születésnapja alkalmából, Márk nevenapját, és meglátogatott Anka barátnőm is Lorkával, Hannával és a pici Palkóval. Nagyon örültünk nekik, és így már nyolc gyerek érezte jól magát anyukámék kertjében.

Ötök

Meg még hármak Csongorral

Az ovis anyák napja tegnap volt, kiscsoportban itt úgy zajlik, hogy hazamenéskor félrevonul csak az anya és a gyerek egy kis feldíszített asztalhoz, van ott virág, ajándék, és Regő az én ölemben ülve mondott verset. Nagyon édes volt, szépen végigmondta, helyenként olyan halkan, hogy ilyen közelről sem értettem :) de azért sikerült elsírnom magam. Tenyérlenyomatos kis papír ajándékot is kaptam, meg egy szál rózsát. 

Futottam is, nagyjából sikerül lassan átállnom a reggeli futásra. Először Ságváron próbáltam, amikor este nem sikerült elszabadulnom, másnap reggel Csongor ébredése után felkeltem, és majdnem öt kilométert futottam, felfedeztem egy nagyon jó kis kört a faluban. Aztán vasárnap is sikerült, hétfőn itthon is - az egy örömfutás volt reggel fél hattól, gyönyörű időben és finom levegővel, szivárvány alatt bő hét kilométer. A keddet kihagytam, de tegnap már úgy mentem, hogy még a szokásos telefonébresztőm előtt hazaértem :) Jövő vasárnap páros félmaratont futunk Keszthelyen a szomszédommal!

Olvastam is, kötöttem is, az egyik könyvről nem fogok részletesen beszámolni, nem is friss már, meg ugye az alkotói válság... de John Irving Negyedik kéz című regénye zseniális. Szarkasztikus humorral szórakoztat, mosolyogtat, elképeszt, közben kritizál, és nem mellesleg történetet is mesél. Nagyon szeretem John Irvinget, és szerintem ez az egyik legjobb könyve. A másik, akit tegnap fejeztem be a Futni születtünk c. könyv, ez viszont megérdemel egy saját posztot, mert fantasztikus.

Kötésileg elkészült a Moss Garden kendő, ez megint egy teszt volt Áginak, nagyon örültem, hogy részt vehettem benne, és igazán szép kendőm született. Tegnap pedig befejeztem anyósom kardigánját - ugyanazt, amit tavaly már elkészítettem egyszer neki, csak óriási lett. Idén a tavasz közeledtével elbontottuk, és újrakötöttem, immár jó méretben.

És akkor még ott a kert - egyelőre nem sikerült nagyon tevékenyen részt vennem benne, mert főleg gyerekeket kergetek és a homokozó szélén ülök, de lassan ki kellene ültetni a palántáimat, és nő a sok minden, amit Marika néni vetett. Nyílnak a virágok, gyönyörű minden. Május van.

Nagyon frusztrál, hogy a blogger bojkottálja mind a képfeltöltést, mind a videó beszúrását youtube-ról, pedig ez egy jó színes posztnak volt szánva. Ha tudom, pótolok mindent! - U.I. Mindenhez lett legalább egy kép, a videóval még tartozom.

A Kilenctüskéjű a farsangon

Eljött ez is, Regő életének első farsangja :)

Jó előre megkérdeztem, hogy mikor lesz, hogy tudjunk készülni, jelmezt készíteni meg amúgy is. Szerintem kiscsoportban még talán kicsit korai a farsangolás, főleg, akinek  nincs ovis nagytestvére, így nem látta korábban. Persze Regőnek iskolás nagytestvére van, akit látott farsangolni, de az nem ugyanaz, egész más a hangulat, és hát Marci sem az a kimondott társasági ember, aki farsangi lázban égne vízkereszt óta. Szóval ő nem igazán volt képben, hogy mi ez, mi a lényege, hiszen ő farsang és jelmez nélkül is át tud lényegülni bármivé. Persze az óvodában is meséltek róla sokat, én is próbáltam terelgetni itthon, és amikor állandóan dinoszauruszt játszott, világos volt, hogy mi lesz a farsangon. Hogy aztán hogyan csinálok dinoszaurusz-jelmezt, arról fogalmam sem volt... Innen is köszönet érte Gyöngyinek és Annusnak, Gyöngyi megmutatta az ő Marcija jelmezét, Annus meg pár szóban rávezetett, hogy hogy is kell ezt, meg biztattak, és tényleg, onnantól egészen egyszerűnek tűnt. Szereztem anyagot, csak aztán közbejött Csongor betegsége, így aztán a pénteki farsang előtt szerdán álltam neki szabni-varrni. 

Közben Regő, ahogy meghallotta, hogy neki dinoszaurusz-ruhát kellene ölteni, rögtön tiltakozott. Először semmi sem akart lenni, aztán kitalálta, hogy farkas (mert a legjobb barátja, Döme farkas lesz :) ) hát, mondtam neki, hogy akkor zöld farkas leszel, mert az anyag már megvan :) Aztán kitalálta, hogy pöttyös dinoszaurusz lesz, végül pedig eljutott odáig, ami az eredeti elképzelés is volt, hogy tüskés dinoszaurusz, szuper. Szerdán megvarrtam magát a ruhát, akkor már rajongott, a lelkemre kötötte, hogy másnap varrjam ám rá a tüskéket :) Végülis csütörtökön este 11-kor lett kész a jelmez.

Aztán pénteken jöttek a bonyodalmak... Szinte az összes kisgyerek sírt, sokan nem akartál felvenni a jelmezüket, az óvó nénik meg kicsit félelmetesek voltak, nem tőlük ijedtek meg, de a síró és belém csimpaszkodó gyereknek nem volt ideális egy ijesztő jelmez :) Végül a dadus néninek adtam át, ő szakácsnak öltözött. Siettem haza Csongort lefektetni, aztán vissza, mert kilenctől tízig nyílt volt a farsang. Szorongtam, megnyugodott-e, milyen lesz neki? És ha ott leszek egy órát, utána vajon hogy tudok hazajönni?

Aztán minden szorongásom elszállt :) Egy vidám, lelkendező kisdinoszauruszt találtam, aki ügyesen és csuda aranyosan farsangolt :) Úgyhogy most elárasztalak képekkel és videókkal:

Bevonulnak

Megtapsolja a többieket

Megvigasztalja a Pókembert

Dinoszaurusz vagyok! :)

Jelmez

Sütizés

Táncol a babával

Főz nekem :)

Szóval, igazán jó volt, teljesen feldobva jöttem haza, és büszkén :) Innentől rutinos farsangolók leszünk, jövőre már simán menni fog minden :)

Színez és rajzol

Pénteken Regő két kis színezővel várt az oviban: egy zsiráfot és egy úthengert színezett ki, nem mondom, hogy pontosan, de szépen. És egyáltalán, kit érdekel, hogy hogyan, de színezett! Eddig ritkán jutott eszébe, és ha én kezdeményeztem, akkor se sokáig volt kedve. Most viszont nagyon megörültem neki, hogy magától, ovis kezdeményezéstől függetlenül színezett, úgyhogy kaptam az alkalmon, és otthon is kérdeztem, nincs-e kedve. Azóta lelkesen és hosszasan színez, feladatlapozik, olyan szabályos kört rajzol, hogy csak lestem, és mióta megkérdeztem, hogy rajzolni is tudna-e például zsiráfot, nem csak kiszínezni, azóta rajzol is :) Én meg lelkesen fényképezem és videózom.

Csigabiga apának

Cápa (szerintem bálna)

A jobb szélen zsiráf

Most meg a karibus film hatására hat karibut rajzolt, ahogy vándorolnak a hóban :) Olyan izgalmas ez nekem, fogalmam sincs, hogy a korához képest hol kellene tartania, de Marci otthon egyáltalán nem rajzolt, csak az oviban, és ettől olyan boldog vagyok, hogy Regő meg igen!

A publikus járósvideó :)

Bloginduló

Marci Egy boszorkát fúj :) Plusz a ráadás :)

Rohanós nap, a végén koncerttel

Ez a hétfőnk, a cím tökéletesen leírja. Nagyon pörgős nap volt, részben oka és koronája Marci első zeneiskolai növendékhangversenye. Péter szabin van a héten, de ez nem jelent sokkal kevesebb elfoglaltságot, sőt van, amit vele együtt szeretnénk megvalósítani: például együtt megyünk oviba reggel és délután Tehát reggel szokásos menetrend, háromszoros öltözés, reggeli, indulás. Iskola, ovi, bolt, Csongorral haza. Ő kilenc óra felé elalszik, apa és nagymama bemennek a városba, addig én itthon tevékenykedem: a főztem, akkor blogoltam és facebookoltam ki a jótékonysági árverést (amire még mindig nincs licit! nem kell senkinek a gubó? :( ) Hazaérnek, elmegyek futni: nagy a köd, őzeket riasztottam fel az egyik közeli szántóföldről. Jó nagyon, hogy nappal futhatok, amíg Péter itthon van, de tény, hogy ez is a nappali teendőim közül veszi el az időt. Viszont legalább nem az estéből.

Hazaérek, egy gyors zuhany, Csongor ébred is. Péternek mégiscsak be kell mennie valamennyit dolgozni, hiába a szabi, azért pár óráig ma is szükség van rá a munkahelyén. Megjön Marci is, ebédelünk, mosogatok, Marcit rögtön indítom is a zeneiskolába. Csongor megint elaltatom, és beszáguldok a városba az egyik szupermarketbe, ahol pont tegnaptól hirdetnek akciósan valamit, amit karácsonyra kinéztem. Végül persze nem veszem meg, mégse tetszik annyira, mint a hirdetésben volt, viszont veszek mást, amihez amúgy nem jutottam volna hozzá. Sietek haza. Egy gyors kávé, Csongor újra ébred, ma nem alszik hosszúakat. Péter  még mindig dolgozik, úgyhogy mégis egyedül megyek Regőért az oviba, bár nem így terveztem, de sebaj. Itthon játszanak Csongorral, én nekilátok húst sütni vacsorára meg másnapra. Jó sokat sütök, de nem sok időm van rá, fél öt felé el kell kezdenem készülődni.

Egy telefon Marcinak: közben végzett a zeneiskolában, ma nem jön haza, az apja megy érte, és elméletileg a nagymamájához viszi, hogy ott megírhassa a leckét. Gyakorlatilag még be kellett nézniük ide-oda, úgyhogy négykor értek oda, fél ötre meg vissza kellett érniük a zeneiskolába a hangverseny előtt még egy órát gyakorolni. Aggódom, mi lesz így a leckével...

Itthon megjön végre Péter, a gyerekek nagyon örülnek neki, egy késői ebéd után átveszi a terepet, már ami Regőt illeti. Kisvakond-nézéssel és duplo-építéssel múlatják az időt, amíg én csinosan felöltöztetem Csongort és magamat. Frizura, smink, jaj de rég volt már ilyen, igyekszem megadni a módját, bár anyósom ingatja a fejét: mit lehet ennyi ideig készülődni? Van benne igazság, ez tény.

Végül mindenki kész, a hús nagy része megsült – az egy szelet hús, egy blúz, egy szelet hús, egy szempillaspirál módszerrel –, babakocsi a csomagtartóba, baba a gyerekülésbe, anyós az anyósülésre, indulunk, Regő és az apja őrzik a házat.

Öt perccel fél hat előtt lefékezek a zeneiskola mögött és beviharzom, míg a nagymama megsétáltatja Csongort a belvárosban és a plázában. Utólag megtudtam, hogy nagyon ügyes volt, minden érdekelte, megnézegette a karácsonyi fényeket, összemosolygott az eladólányokkal és evett két pogácsát. Hát, ez most nem tej- és tojásmentes vacsora volt, de ennyi lazaság már van bennem így, a harmadik gyereknél – én azért nem adok neki.

Marci közben túl a gyakorláson, és végül fél hatkor találkozunk: ő az első sorban ül, mi az apjával kicsit hátrébb, és életünkben először veszünk részt a kilencéves nagyfiunk első növendékhangversenyén. Először izgulok vele-érte, és azért is, hogy vajon mi van a kicsikkel. Aztán elengedem magam, a kicsik jól vannak, jó helyen vannak, Marci pedig hihetetlen jól szerepel.

Gyönyörű darabot játszik furulyán, zongorakísérettel, szépen, pontosan, egyetlen hiba nélkül. Én pedig kiengedek, és élvezem, hogy hangversenyen vagyok. Mikor voltam életemben utoljára komolyzenei koncerten? Száll a zene, kikapcsol, abszolút nincs bennem olyan érzés, hogy ez „csak” egy zeneiskolai növendékhangverseny, ügyesek, tehetségesek a gyerekek a legkisebbektől a kamaszokig, furulyásoktól a zongoristákon át egy orgonista nagyfiúig.

Marci hetedikként lépett fel a huszonöt előadóból, nagyon izgult, és a napja se volt akármilyen, plusz még belefáradt az utána következők megnézésébe. Szerencsére a tanítónője is ott volt, az ő kislánya is fellépett, zongorázott, úgyhogy gyorsan lecsaptam rá és felmentés kértem leckéből. (Tegnap délután teljesen magától pótolta!) Hazafelé az autóban egyszer csak azt vettem észre, hogy kérdezek tőle, és nem válaszol: elaludt... Itthon Csongor rögtön a kádba került, jött a szokásos esti szeánsz, még befejeztem a hússütést és elmeséltem a koncertélményemet, akinek csak tudtam. Most pedig Nektek is megmutatom:

Áll és kúszik :)

Nem tudtam azonnal megírni, de pénteken, október 5-én Csongor felállt :) A járókában volt, én meg a konyhában, és csak azt hallottam, hogy kis örömteli hangokat hallat. Odanéztem, minek örül ennyire, és ezt láttam:

Hogy én mennyire odavoltam és hogy örültem! Csoda, hogy eszembe jutott fényképezni :) Na nem az első gondolatom volt, de szerencsére jó sokáig álldogált :)

Itt pedig a kúszás, ezt már csinálja egy kis ideje, de hétvégén sikerült levideózni:

Lovarda

Említettem, hogy keresem Marcinak azt a sportlehetőséget, ami lehetőleg helyben van, nem kell hozzá messzire menni, ő is szereti és belefér az idejébe. A múlt héten megnéztük a helyi lovardát: jó kis túra volt, babakocsis Csongorral, biciklis Regővel és gyalogos Marcival felmászni a falu tetejére, talán háromnegyedórányira is van. Odaérve körülnéztünk, megnéztük az istállókat, a lovakat és a pónikat, egy kedves fiatalember  - kamaszfiú, de nagyon rutinos lovasnak néztem már - rögtön felültette Marcit is, Regőt is egy lóra, Marcit vezette is pár kört a karámban. Csongor meg csak nézte nagy szemekkel a lovakat :) Közben megkerestük Tibi bácsit, aki azt hiszem, a tulajdonos, mindenesetre nála kellett jelentkezni, hogy a gyerekek lovagolni szeretnének, és ez ügyben érdeklődni. Megállapodtunk, hogy kedden délután jöhet is Marci, és első körben pónin kezd egy negyedórát.

Tegnap mentünk is, először segített Marci megtisztogatni Ficánkát, a pónit, aztán fel is ülhetett rá. Szerintem nagyon ügyes volt, már így első alkalommal is tanították elindítani, megállítani a lovat, és bóják között irányítani:

Videóm is van:

A végén Marci azt mondta, nagyon tetszett neki a lovaglás, fent a lovon úgy érezte, ezt örökké tudná csinálni :) és milyen érdekes, hogy közben egyáltalán nem érzi, hogy fáradt, de bezzeg utána, amikor leszáll a lóról! Itthon pedig még azt is kérdezte, nem járhatna-e hetente kétszer :) Ficánkának pedig vittünk répát, elropogtatta.

Regő sajnos most nem jött velünk, pedig ő a nagy állatbolond, de még aludt, amikor indulnunk kellett. Majd jön máskor, amikor már ébren lesz, vagy amikor már az oviban alszik. Van ígéretünk, hogy őt is vezetgetik kicsit pónin majd.

Kiképzés

Bukfenc

Regő nagyon ügyesen tud már bukfencezni! Nem tudom, ezt hány éves korban szokták csinálni, de én teljesen odavagyok tőle, hogy milyen ügyes:

Persze ahogy Marci látta, hogy videózom, neki is muszáj volt:

Olimpia

Jaj én úgy várom. Nem tartom magamat egy komoly sportrajongónak, érdekel, persze, de közelebbről csak néhány sportágat követek, és azokat is többnyire már csak világverseny-szinten. De az olimpia... az különleges. Nem is tudnám igazán megfogalmazni, annyian megfogalmazták helyettem mások. Olyan, mintha rengeteg sportágban egyszerre lenne világbajnokság egy helyen, plusz még az a különleges hangulat, a nemes szellem, a hagyomány... Nagyon szeretem.

Az első olimpia, amire egyáltalán emlékezhetnék, az 1984 lenne, Los Angeles, ahol sajnos nem voltunk ott. Így aztán nem is tudom, volt-e egyáltalán tévéközvetítés, nézték-e a szüleim, szurkoltak-e bárkinek... az én első emlékem az olimpiákkal kapcsolatban a moszkvai Misa mackó, pedig ő 1980-as, csak egy évvel fiatalabb nálam, így új korából nem is emlékezhetek rá. 

Aztán jött 1988, Szöul és a "Gyere kicsi lány, ússzál!" és az a tizennégy éves kislány, aki nagy emberré vált néhány perc alatt. Le voltam nyűgözve Egerszegi Krisztinától, és attól, hogy csak öt évvel idősebb nálam. Akkor még én is lehetek olimpiai bajnok... És persze a többieknek is drukkoltam már. 1992, Barcelona pedig egy az egyben a tévé elé ragasztott, Egérkéből Krisztina királynő lett, és Helsinki óta a legsikeresebb olimpiának örülhettünk. Itt már követtem olyan sportokat is, amik amúgy nem érdekeltek, de a magyar esélyesek miatt figyeltem: cselgáncs, ökölvívás és hasonlók. Közben én is úszni kezdtem, ekkortájt 38 másodperccel úsztam lassabban 100 gyorson, mint Egerszegi Krisztina, és azt gondoltam, az csak fél perc, mi az nekem, ennyit lefaragni :) 

1996 Atlanta - érdekes, nem nagyon maradt meg néhány győzelmen kívül, és most olvastam, hogy az egyik legrosszabbul szervezett olimpiaként vonult be a történelembe. De az a kép, amikor Egér sírva borult Kiss Laci bácsi nyakába tudva, hogy itt a vége, 22 évesen aranyéremmel hagyta abba... az beégett.

2000-ben már főiskolára jártam, a sydneyi  olimpia meg éjjel zajlott, úgyhogy főleg rádión, fülhallgatóval hallgattam tanulás közben... Kovács Ági döntője előtt pont be kellett mennem órára, de páran vállalták, hogy késnek, megnézték, és azzal estek be operációkutatás szemináriumra, hogy megvan az aranyérem! Érdekes, hogy főleg úszással kapcsolatos eredmények, események maradtak meg bennem, látszik, hogy az az örök szerelem, a kedvenc sport. Sydney alatt volt az is, amikor a Nemzeti Sport kiadott egy olyan különszámot, amiben jegyezni lehetett minden sportágból, minden számból az első hatot, a pontszerző helyeket, úgyhogy a szokásosnál jobban figyeltem, hogy ki tudjam tölteni, és minden pontszerzésnek örültem. Ez azóta is megmaradt: szerintem minden olimpiai pont fontos, nagy teljesítmény és nagy öröm, sőt, már az is, hogy ott van valaki az olimpián. Úgyhogy nem bírom a fanyalgókat, el innen velük, én a gyengének számító teljesítménynek is örülök!

Aztán 2004 Athén már Marcival ért otthon. De érdekes így az olimpiák tükrében végigkövetni, hogy mikor hol tartott az életem! Szóval az egyévesemmel követtem többek között Nagy Tímea vívását otthon és anyukáméknál nyaralva. Rá négy évre a pekingi olimpiát pedig már nem is az első Marci utáni munkahelyemen követtem, rádión és neten. Igazi uborkaszezon volt, a munka nem nagyon ment, a szurkolás annál inkább. Csak sajnos ennek is éjszaka zajlott a nagy része, úgyhogy akkoriban állíttattam be a telefonomon a Sport sms-szolgáltatást azzal, hogy csak az olimpiára... aztán hogy csak addig, amíg kihirdetik, hol lesz a következő... na azóta is töretlenül megvan, és kapom a híreket a telefonomra. Most pedig jön London 2012 - én hét aranyérmet tippelek, és hajrá, magyarok! Egyszer pedig élőben is ott leszek az olimpián :)

Málna

Ha Isten is úgy akarja és nem jön még valami nagyobb időjárási katasztrófa, akkor idén málnánk már biztosan lesz. Lesz szörp - tavaly még nem készítettem abból a kicsi málnából, ami az első termés volt az új málnásban, inkább megettük frissen. De idén nagyon szépen teremnek ők, a kicsik is, és édes szüléjük, a hatalmas málnabokor is a kert másik felében, aki az utánpótlást adja. Nem gyümölcsből, abból talán még mindig rajta lesz több, hanem vesszőből. Kell is, néhány helyen hiányzik egy-egy tő - szél letörte, fagy végzett vele, vagy egyszerűen ki se hajtott. 

Dolgos napunk volt tegnap, Péter és Marika néni annyira szépen rendbe rakták a zöldségest, hogy én csak pirultam, olyan sok munkáról tudtam, hogy csinálni kellene, és én is akartam... De közben folyamatosan borult volt az ég, lógott az eső lába, nem mertem kimenni a gyerekekkel. Ebéd volt, úgyhogy végre vasaltam. Délután mindannyian szundítottunk egyet, aztán egy picit még vasaltam, de már annyira vágytam a levegőre, hogy nem érdekelt, legfeljebb elkezd esni, és bejövünk. Aztán persze már megint nem bírtam csak ácsorogni és nézelődni, úgyhogy fogtam egy kapát meg egy gereblyét, és megtisztítottam a málnást a tavalyi lombtól (khm, igen, tavalyi, de fogjuk rá, hogy télen jó volt az takarásnak fagy ellen...) és megkapáltam a földjét, a töveket is meg a sorközt is. Regő lelkesen segített megint egy kicsi kapával és gereblyével :)

Képrejtvény - hol a kertészlegény? :)

Csongor közben mellettünk játszott, nézelődött, énekelt a babakocsiban, most nem zavarta, hogy nem a földön fekszik, jobb is :) Amikor végeztünk, kivettem, és vele, mint földművessel (a György név jelentése földműves) megtekintettük a zöldségest, nagyon szép munkát végeztek a többiek! Gyakorlatilag mindent kigyomláltak, Péter megkapálta a krumplit és felrotált egy részt, Marika néni újravetette a cukkinit és vetett még zöldbabot. Olyan jó volt nézni... Kár, hogy ebből én most csak ennyire vettem ki a részem. Csongor viszont megmondta a véleményét a kertről, a málnáról meg a munkáról. Esetleg rólam...? :)

Első hétvége házon kívül (majdnem képregény)

Csongornak sok "elsőt" hozott az elmúlt hétvége: első nagyobb autózás, első nem itthon alvás, első hétvége a nagyobb, zajosabb családunkkal. Jól sikerült :)

Szombat reggel indultunk, nagyon büszke voltam magamra, tíz órára már meg is érkeztünk, összepakolással, reggelizéssel, mindennel együtt. Utánunk nem sokkal érkeztek a nővéremék is. Regő már kereste őket az eltelt rövid időben is. Rá is olyan büszke voltam: körülbelül három hónapja nem járt Ságváron, mégis mindenre emlékezett, tudta, mi merre van, mit hol talál, rutinosan pakolta elő ugyanazokat a játékokat, amiket még novemberben látott utoljára. Aztán rögtön a kecskéket akarta megnézni, úgyhogy innentől délig kint töltöttük az időt.  

Szia Mátyás!

Nagy disznó, ne menj el! :)

Aztán homokoztak is:

majd Papa visszahívta őket lovagolni. Mindhárom lovas fiúról készült egy-egy kép és videó is, utóbbiból a Marcit ábrázoló lett a legelfogadhatóbb:

Márknak nem volt kedve lovagolni, ő addig inkább baromfit kergetett:

Regő nagyon aranyosan terelte az állatokat, nem félt semmitől, mindegy volt neki, hogy kakas, bakkecske vagy csüngőhasú disznó. Etette őket, Mátyás csikót vezetni is akarta, kivette a fészekből a tojást, nyulat etetett, megnézte a galambokat is. Azért délben bemenni is volt kedve, és biztosan éhes volt már, mert evett húst a levesből és nokedlit a másodikból.

Itt is folytatódott a születésnapi ünnepségsorozat, Mama gyönyörű, furulyás, hangjegyes diótortát készített Marcinak:

Bence rajzolt neki egy vonatot:

És kapott még Hot Wheels pályát meg szuper ujjlenyomatkészítő detektívjátékot is. Aztán délután folytatódott a buli, a kisebbek aludtak, a felnőttek is pihengettek, Csongor ekkor már nem nagyon - hol elszundított a karomban, de mindig felriadt valamire, hol bealudt egy kis szopiba, hol ringattam, hol sírdogált kicsit. Amikor mindenki felébredt, kimentünk, ki biciklizett, ki motorozott, Csongor babakocsizott, ott is bóbiskolt kicsit.

Este Mama fürdette:

A délutáni nem igazán sikeres alvás-próbálkozások után este fél nyolckor mélyen elaludt, és úgy aludt, mint itthon a kiságyban, kétszer ébredt. És még a nagyobbak se kukorékoltak olyan rettenetesen korán :) Na jó, azért későn kelőnek nem lehetne nevezni őket.

Délelőtt Marci elment Ancsáékkal Siófokra a hajóállomást, mólót megnézni, hattyúkat etetni. Elvileg kellett volna a szél és az olvadás által partra tolt jégtáblákat látniuk - azt nem találtak, de így is jó séta volt. 

Délben pedig ezúttal Mamát köszöntöttük - vasárnap Anyukám születésnapja volt. Csongortól egy igazi nagy, teliszájas mosolyt kapott:

Bence neki is rajzolt:

Márk adta oda a virágot, Regő puszit adott és boldog szülinapot kívánt, aranyosak voltak :) (Itt jegyzem meg, hogy eközben Regő épp zöldséges (!) húspástétomot ebédelt, amit a mamája készített neki, és így jutott bele valamennyi zöldség is!

Mamának is volt tortája, ezt Ancsa sütötte, úgyhogy finomságból bőven kijutott a hétvégén :) Mi is volt még? Megint alvás, játék, móka, kacagás, állatkergetés - Regő kiengedte a tyúkokat a hátsó kertbe, a kismalacok futottak utánuk, és még egy kecske is átment, jó kis torna volt visszaterelni őket :) aztán végül megjött értünk Péter, és indultunk haza. Jó kis hétvége volt, jó volt találkozni a családdal, csak azt sajnáltam, hogy Ágiék nem tudtak most jönni.

Én nagyon rákészültem, hogy a végére égnek fog állni a hajam, hiszen amit csak a két nagyobbik gyerekem tud itthon egy sima hétköznapon művelni sikításban és civódásban meg hisztiben, azt gondoltam, legalábbis megkétszerezik összesen öten unokatesók. Lehet, hogy amiatt volt, hogy inkább jobban lefoglalták egymást, lehet, hogy azért, mert kitört a jó idő, és többet voltunk kinn, de említésre méltó hiszti nem is volt. Lehet, hogy máskor is így rá kéne készülnöm :)

Esti közvetítés

Elcsendesedett a ház, az összes gyerek alszik, kipucolva a konyha, még ettem is, úgyhogy most befejezem a beszámolót.

A délelőtti program nyereményeként kellett még pár videót készítenem:

Aztán felébredt Regő, és Kisvakondot akart nézni, hát azt néztek. Marci már kezdett izgulni, hogy mikor jön haza Péter, mikor lesz torta meg ajándék, és nehogy későn jöjjön meg. Gyakran nézegette az újdonsült óráját :) Aztán amikor végre megérkezett, már semmi akadálya nem volt a közös ünneplésnek. Előkerült a torta, volt másodszor is gyertyafújás:

Aztán volt ajándékbontás:

Ez a hatalmas doboz - sajnos - legnagyobbrészt műanyag töltőanyagot tartalmazott, de azért volt benne más is:

Mégpedig egy Bilibo - Marcit épp a szó kimondása közben sikerült elkapni. Aztán megbújt ott még egy könyv:

és egy film is. Marika nénitől pedig egy újabb, komolyabb furulyaiskolát kapott Marci. Megettük a tortánkat, aztán volt nagy viháncolás meg játék:

Persze volt veszekedés is, mert Regőnek is nyilván mindig az kellett, ami Marcinak, és ebből bizony most csak egy volt, és Marcinak volt előjoga játszani vele... De kisebb-nagyobb visítások árán megoldották. 

Szerettem volna azt írni a mai nap végén, hogy ma végre nem volt hiszti vagy veszekedés. Sokáig azt is hittem, hogy megússzuk, nagyon jó nap volt, de mégse sikerült... Este tört ki, nagyjából az egyetlen mai tiltás miatt, miszerint ne vigye a Bilibo-t a kádba. Azért azt hiszem, elég jól sikerült kezelni, beszélgetés lett belőle, és talán összességében is pozitív a mérleg, és ezzel együtt is úgy érzi Marci, hogy jó szülinap volt, és nem rossz kilencévesnek lenni.

U.I. Az előző volt a 300. bejegyzésem ezen a blogon. Nem volt kiszámolva, hogy pont a szülinapra essen :)

U.I. 2. Csongortól azt kapta Marci a szülinapjára, hogy átaludta az éjszakát :) Marcinak ez ugyan nem sokat jelentett, nekem annál többet, nagyon jólesett :)

A Hanti Márton Kilencedik Születésnapi Kincskereső és Feladatmegoldó Nap

Megkezdődött a születésnapi ünnepségsorozat! Tegnap vette kezdetét egy előszülinappal, amikor is Marci nagypapája és Zsuzsa néni látogattak el hozzánk. Erre az alkalomra is sütöttünk egy tortát, sőt, gyakorlatilag Marci sütötte, én csak a keze alá dolgoztam és díszítettem. Volt ajándékozás:

Volt tortaevés, gyertyafújás, sok-sok extra tejszínhab:

Marci kapott ünneplős inget meg zoknit, egy karórát és egy könyvet. Még Regő és Csongor is kaptak ajándékot - Regőnek valószínűleg örökre a szívébe lopták magukat Marci nagyszülei, mert kis műanyag állatokat hoztak, és ez még nem minden: két elefánt is van köztük! És még én is kaptam egy szép csokor tavaszi virágot :) Marci nagyon eleven, lelkes volt, körbemutogatta az egész lakást, a zenésztudományát, a nagypapa mondta is, hogy ez új neki, náluk mindig "viselkedik" :).

A gyertyákat Marci gyújtotta meg, mert már ügyesen tud gyufát gyújtani, és el is fújta. Aztán Regő is szeretett volna fújni, úgyhogy megkérdeztem, ő hány éves, és újragyújtottam neki két gyertyát, hogy fújhasson. Aztán tortáztunk, beszélgettünk, közben felébredt Csongor, hazaért a munkából Péter, Marci pedig elment Zsuzsával iskolatáskát venni. Ez nem születésnapi ajándék volt, hanem éppen most kellett, mert a meglévő kiszakadt, de talán ennek örült eddig a legjobban. Tényleg szuper, erős, és van rajta pók, meg denevér és csontvázkéz is.

Ma reggel aztán a szülinapos egy papírrepülőt talált a szobája ajtaján, amit széthajtogatva értesült róla, hogy ő most a címben említett nevű eseményen vesz részt. Ettől rögtön nagyon lelkes lett, és azt mondta, ez a legjobb szülinapja, ilyen még nem is volt :)

(Az tény, hogy ilyen nem volt. Eddig az volt a hagyomány, hogy Marci a születésnapján szabadnapot kap az iskolából (korábban az oviból is kapott) és csinálunk valami programot. Volt bábszínház, állatkert, Csodák Palotája, minden évben valami jó. De idén nem láttam a lehetőségét, hogy hova vigyem olyan helyre, ami mindhárom gyerekemnek jó, vagy legalábbis jól tolerálható, de azért Marcinak a leginkább való. Így találtam ki itthoni programot.)

Különféle elrejtett útmutatókat talált a lakásban, térképet a nappaliról, feladatokat és játékos feladatlapokat, és mindenért járt egy kis nyeremény. Volt ott Fanta, mert az csak ilyenkor jár, volt csoki és képregényújság, filmnézés és társasjátékozás, zenélés és videókészítés. Például ilyen feladat:

Meg ilyen zenélés:

Aztán volt ebédre kedvenc, ünnepelt által rendelt rakott krumpli, és most épp a vége felé tart a nyeremény filmnézés a nyeremény pattogatott kukoricával és Fantával. Tudósítónk este még jelentkezik az ünnepségről, ne menjenek sehová! :)

Marci zenét szerez

Na jó, ez a cím kicsit nagyképűen hangzik, de minek neveznétek azt, hogy ír magának egy sor kottát, figyel a violinkulcsra, az ütemekre, a szünetjelekre is, sőt még azt is kitalálja, hogy milyen hangulatú, ritmusú zene legyen, ami illik hozzá, aztán eljátssza és megtanulja furulyán? Ez lett a Marci-induló:

A másik pedig a Gyere, jó pajtás című dal, az egyik kedvence a Furulyaiskolából, egyelőre úgy gondolja, hogy ezt akarja majd játszani a zeneiskolai meghallgatáson:

Játszanak

A minap előkerült a járóka. Regőnél főleg csak a kertben használtuk, de most Csongor érdekében úgy érzem, muszáj bevetni, mert esetleg ráugranak vagy ráesnek a szeleburdi testvérei, a kertbe pedig majd kap egy könnyű műanyagot. Persze amennyire nem szerette Regő akkor, amikor neki kellett volna rendeltetésszerűen használni, annyira kívánkozik most bele. 

Tegnap aztán újra összeszereltük a babatornáztatót is, és íme a végeredmény:

Az emlegetett elefántos könyv

Valamint Regő szerint vicces Csongor fején a horgolt pillangó (Marci szerint is jól áll neki :) ):