Összefoglalás

Nagyon érett már egy ilyen bejegyzés, ugyanis hét piszkozat csücsül a megfelelő mappában, és még akkor amit elfelejtettem...

Sok minden történt októberben és azóta, például még a hónap elején voltunk egy talin Csongorral és Regővel, a Csongorkorú fészbukcsoportos babákkal, illetve már nem is annyira babákkal, majdnemkétévesekkel. Többekkel most találkoztam először, de nagyon jól sikerült, a gyerekek is jól érezték magukat és én is. Kicsit tartottam tőle, mert át kellett autózni Óbudára, de ügyesen megtaláltam a házat, és minden oké volt. Mutatok pár képet:

Igen, ez itt Csongor első csókja (Bogival :) )

Azt sem mutattam meg, hogy kötöttem három kis mellényt Emi fiainak:

Nem is gondoltam, hogy mennyire örülni fognak neki, főleg Dani, fel kellett hívjanak Angliából (!) hogy megköszönje, teljesen meg voltam hatva. Az övé a piros, Emi szerint napokig le se akarta venni :) 

Kötöttem még azóta ezt-azt: magamnak két sapka-nyakmelegítő szettet is, Regőnek egy sapkát, ami végül inkább Csongorra lett jó (meg Regő nem is akarja hordani, pedig ő kért piros sapkát) ajándékba még egy sapkát meg egy szettet, Márknak is egy sapit, készül még Bencének is, és a lila szettem sokakat megihletett, szóval abból kötök még párat, és közben nyakig vagyok egy kendőtesztben újra, rég kötöttem már kendőt, most megkívántam megint. Ez a lila szettem:

Ez pedig a féligkész kendő aktuális állapota:

Aztán eljött az őszi szünet, és mi elmentünk Ságvárra. Nem az egész szünetre, de szerdától hétvégéig. Már nem is tudom, hogy volt - aktuálisabban kéne blogolni - de Péternek pont előtte volt anyajegyműtéte, itthon lábadozott, Ancsáék nyaraltak egy kicsit, mi meg unokatesóztunk, volt ötgyerekes nagymamás és ötgyerekes egyedülanyás napom is. Bence és Márk nem voltak teljesen egészségesek, első éjszaka Márk többször felsírt, hogy fáj a füle, végül melegítettem neki sót, másnap már nem fájt. Bence meg taknyos is volt, köhögött is, kapta a gyógyszereket, én meg drukkoltam, hogy az enyéim ne kapják el. Első nap futni is voltam a környékbeli erdőkben a délutáni alvás alatt, nagyon jó volt! Hétvégére már jóval korábban lebeszéltük, hogy valaki - nagyszülők vagy Ancsa - vállalják a gyerekeket pár órára délután vagy lefektetés után, és mi Péterrel kettesben (!) elmehetünk moziba. Rövidke kettesbenprogramunk volt néhány, de moziban a Csongoros babavárás utolsó napjai óta nem voltunk. Mindenkivel egyeztetve végül szombaton, fektetés után sikerült elmennünk, és bár Siófokon is van mozi, a választható filmek - ha már két év után eljutunk, nem mindegy, mit nézünk - és időpontok miatt eljöttünk Fehérvárra moziba, csak húsz perc autópályán. Késő esti film volt, előtte még egy kávéra, fagyira is volt időnk, a film is nagyon jó volt, igazi jutalomjáték, tényleg mindenkinek ajánlom. Az meg, hogy a lovagom hazavitt, és a szülői ház előtt búcsúzkodtunk az autóban - hát lehet, hogy az lett volna az igazi, ha egy helyre megyünk haza és együtt alszunk, de ez a verzió meg visszavitt szerelmünk hajnalára, és annyira romantikus volt... :)

Őszi szünet után már a november jött, amit úgy kezdtem, hogy Diával találkoztam, őt is facebook-csoportból ismerem, és amikor említette, hogy pszichológus, és szokott segíteni karriertanácsadásban is, rögtön rákérdeztem, hogy hogy is van ez. Kiderült, hogy a szülei Fehérváron laknak, úgyhogy sikerült összehoznunk egy talit, és nagyon jót beszélgettünk kávé és süti mellett. Sokat megtudtam magamról, sok mindent új értelmezésben láthattam, és nagyon jólesett rájönni, hogy egyáltalán nem vagyok én ezzel a logisztikusi szakmával rossz helyen, csak ha majd újra keresgélek (ami nincs is messze) akkor próbáljak olyat, ahol emberekkel kell foglalkozni. Volt is már ilyenem, amikor vevői kapcsolattartó voltam.Ilyesmi lenne megint az ideális, vagy egy olyan munka, ami félúton van a logisztika és a HR között, vagy például ha új dolgozók betanításával foglalkozhatnék... és persze mindezt hat órában. (És ha az egész a decathlonban lenne, az lenne a csúcs :) ) Szóval mostantól ezeket a vágyakat küldjük az univerzum felé, és akkor így is lesz!

November első hétvégéjén lefutottam a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúra 25 kilométeres távját, és azóta nem is futottam terepen. Sajnos. De fogok még, télen is! Aztán jött Marci névnapja tésztaliba-sütéssel, ajándékozással, ovis táncházzal és fáklyás felvonulással, amit az eső és erős szél miatt a tornateremben tartottak meg, de ott is jót vonultunk :)

És aztán elkezdődött az, ami most is tart: november 14-én, csütörtökön reggel Csongor negyvenfokos lázzal kelt, majd pénteken Regő folytatta. Szerencsére hétvégén annyival jobban lettek, hogy a félmaratonra el tudtunk menni, de az utána következő héten Regő végig itthon volt, a köhögése nehezen múlt el. Majdnem két hetet hiányzott az oviból, e hét szerdán mehetett, erre kedden Marcit küldték haza az iskolából magas lázzal: tüszős mandulagyulladás. Aggódtam miatta is, meg az épp meggyógyult kicsik miatt is, vissza ne kapjanak valamit. Szerdán Regő elment oviba, három napot járt, pénteken volt adventi gyertyagyújtás a templomban, nagyon szép volt. Szombat délelőtt, azaz tegnap pedig belázasodott, a fejét fájlalta, és amennyire meg tudtam ítélni, szédülésre panaszkodott. Ma már jobban van, viszont mára virradóra Csongor is lázas lett. Most nem tudom, mi van, reggel az orvosnál kezdünk, remélem, Marci igazolást kap, a kicsiknek meg semmi komoly...

Közben 22-én, múlt pénteken nekem is levették egy anyajegyemet, úgyhogy a félmaraton óta először időjárás, beteg gyerek és későig dolgozó apa kombinációja miatt nem futottam  - egy tornára eljutottam, az nagyon kemény volt! - aztán meg a varrat miatt. Az operáló sebész azt is felfedezte, hogy köldöksérvem van és szét van nyílva a hasizmom, nem is kicsit - mivel ő egy magán plasztikai sebész, nyilván műtétet javasolt, de azért én egy kicsit jobban körbejárom ezt a kérdést.

Aztán megérkezett az advent, egy egész picit sikerült lakást is csinosítanom. Takarítani nem nagyon a hol itt, hol ott kidőlő lázas gyerekek miatt, de a konyhát a nappalitól elválasztó parapetfalon van egy szép vászonterítő és az adventi koszorú, és egy ilyet is sikerült varrnom:

Ma már találtak is benne ezt-azt a gyerekek, bár majdnem elfelejtették :) 

A naptáram tele tennivalókkal, ezt megcsinálni, azt beszerezni, megrendelni, elintézni... el kéne jutni fodrászhoz nekem is és a gyerekeknek is, nekem kozmetikushoz, az ajándékok már majdnem mindenkinek beszerezve, de azért van még mit kitalálni, elkészíteni. Pörgősnek érzem, de nem stresszesnek, mert időben kezdtem és jól haladok... csak a gyerekek ne legyenek betegek.

A Kilenctüskéjű a farsangon

Eljött ez is, Regő életének első farsangja :)

Jó előre megkérdeztem, hogy mikor lesz, hogy tudjunk készülni, jelmezt készíteni meg amúgy is. Szerintem kiscsoportban még talán kicsit korai a farsangolás, főleg, akinek  nincs ovis nagytestvére, így nem látta korábban. Persze Regőnek iskolás nagytestvére van, akit látott farsangolni, de az nem ugyanaz, egész más a hangulat, és hát Marci sem az a kimondott társasági ember, aki farsangi lázban égne vízkereszt óta. Szóval ő nem igazán volt képben, hogy mi ez, mi a lényege, hiszen ő farsang és jelmez nélkül is át tud lényegülni bármivé. Persze az óvodában is meséltek róla sokat, én is próbáltam terelgetni itthon, és amikor állandóan dinoszauruszt játszott, világos volt, hogy mi lesz a farsangon. Hogy aztán hogyan csinálok dinoszaurusz-jelmezt, arról fogalmam sem volt... Innen is köszönet érte Gyöngyinek és Annusnak, Gyöngyi megmutatta az ő Marcija jelmezét, Annus meg pár szóban rávezetett, hogy hogy is kell ezt, meg biztattak, és tényleg, onnantól egészen egyszerűnek tűnt. Szereztem anyagot, csak aztán közbejött Csongor betegsége, így aztán a pénteki farsang előtt szerdán álltam neki szabni-varrni. 

Közben Regő, ahogy meghallotta, hogy neki dinoszaurusz-ruhát kellene ölteni, rögtön tiltakozott. Először semmi sem akart lenni, aztán kitalálta, hogy farkas (mert a legjobb barátja, Döme farkas lesz :) ) hát, mondtam neki, hogy akkor zöld farkas leszel, mert az anyag már megvan :) Aztán kitalálta, hogy pöttyös dinoszaurusz lesz, végül pedig eljutott odáig, ami az eredeti elképzelés is volt, hogy tüskés dinoszaurusz, szuper. Szerdán megvarrtam magát a ruhát, akkor már rajongott, a lelkemre kötötte, hogy másnap varrjam ám rá a tüskéket :) Végülis csütörtökön este 11-kor lett kész a jelmez.

Aztán pénteken jöttek a bonyodalmak... Szinte az összes kisgyerek sírt, sokan nem akartál felvenni a jelmezüket, az óvó nénik meg kicsit félelmetesek voltak, nem tőlük ijedtek meg, de a síró és belém csimpaszkodó gyereknek nem volt ideális egy ijesztő jelmez :) Végül a dadus néninek adtam át, ő szakácsnak öltözött. Siettem haza Csongort lefektetni, aztán vissza, mert kilenctől tízig nyílt volt a farsang. Szorongtam, megnyugodott-e, milyen lesz neki? És ha ott leszek egy órát, utána vajon hogy tudok hazajönni?

Aztán minden szorongásom elszállt :) Egy vidám, lelkendező kisdinoszauruszt találtam, aki ügyesen és csuda aranyosan farsangolt :) Úgyhogy most elárasztalak képekkel és videókkal:

Bevonulnak

Megtapsolja a többieket

Megvigasztalja a Pókembert

Dinoszaurusz vagyok! :)

Jelmez

Sütizés

Táncol a babával

Főz nekem :)

Szóval, igazán jó volt, teljesen feldobva jöttem haza, és büszkén :) Innentől rutinos farsangolók leszünk, jövőre már simán menni fog minden :)

Ovis zsák

Már régen elhatároztam, hogy Regőnek majd én varrok szép és egyedi ovis zsákot. Nem vagyok valami gyakorlott varrónő, szóval úgy voltam vele, hogy ha nagyon elrontom, legfeljebb majd veszek, de ehhez időben el kell készíteni. Meg is vettem az anyagot még valamikor júniusban, amikor függönyügyben sokat jártam a belvárosi lakástextilboltban. Aztán szereztem szabásmintát. Aztán mindig más dolgom volt... Aztán anyósom segített kinagyítani a szabásmintát újságpapírra. Aztán vártam... Szóval apró lépésekben haladtam, még szerencse, hogy időben elkezdtem vele foglalkozni :) A múlt hetet elvitte a szülinap, meg az iskolára, óvodára készülés vásárlásai, de tegnap végre észbe kaptam: hétvégén szeptember! Úgyhogy nekiültem, és magam sem hittem, de körülbelül két óra alatt összevarrtam a kiszabott darabokat. Előtte még kivágtam filcből egy elefántot meg takarókat a hátára, és ezt ráapplikáltam az első zsebre.

És utána jött a varrás. Nem profi munka, egyáltalán nem, de sikerült követnem a leírást, és ha néha ki is került a cikkcakköltés a színére, vagy nem lett egyenes a szegés, azért ezt mégis én készítettem a kisfiamnak, egyedi és használható. Nekem nagy sikerélmény, jó lenne megint rákapni a varrásra, és Csongornak is készíteni egy patchwork takarót. Igaz, már Regőét is ő használja... :)

Szóval itt a zsák:

 - mehetünk az óvodába, már csak egy benti szandál hiányzik. Rám még vár két kispárnahuzat megvarrása ugyanebből az anyagból, aztán ha kedvet kapok, szabhatok takarót :)

Ééééés december!

Félreértés ne essék, nem azért vagyok fönn hajnali háromnegyed kettőkor, hogy ezt közöljem :) Hanem mert most lettem kész Regő adventi naptárával, és gondoltam, ha már eddig varrtam, akkor akár ki is blogolhatom, íme:

A zöld-bordó alapon kockás Regőé, ma varrtam, még épp időben :D pedig az anyag már várt egy ideje. Látszik, hogy ilyen kis itthoni gyártmány, egyik zseb ferdébb, mint a másik, de élőben egész bájos, mintha direkt lenne. Három darab A4-es filcből állítottam össze a hátlapot, és piros, bordó és fehér filcből vágtam ki 6x6 centis kockákat a zsebekhez. A számok hőre puffadó textilfestékből vannak, még száradnak, egész frissek, remélem, reggel sem kenjük el őket. A csillag meg egy kis szalma karácsonyfadísz.

Mellette Marci naptárja egy bolti, készen kapható adventi naptár, nagyjából három és fél éves kora óta megvan, a csoda az, hogy mind a 24 kis zsák is megvan hozzá. Együtt vettük elő délután, és akasztgattuk a megfelelő számú kampókra a kis zsákokat, Regő odavolt tőle, azt mondogatta, milyen szép Mikulás! Remélem, a sajátja is tetszeni fog neki.

Most gyorsan beszélek valami erre kóborló angyalkával, hogy rejtsen beléjük ezt-azt, aztán megyek aludni :)