Regő négyéves :)

Bizony, ez is eljött, és ma már a blogfejlécben Regő vonalzója végén egy ötös szám áll... Teljesen hihetetlen. Így néztünk ki négy éve (és egy napja):

Most éppen a fenti édes, apró kisbaba mindent megtesz, hogy keresztbe és kasul álljanak az idegeim, pedig sok szépet, kedveset és aranyosat szeretnék írni róla. Mert amikor jófej, akkor egy ennivaló, tündér négyéves a még mindig babás, pufók kis pofijával, selypítő beszédével, egyre élénkebb gondolkodásával, okosságával. De kiakasztani is nagyon tud... Méregzsák, üvöltözős, morgós, csúnyán beszélős. Igazából a dackorszakon most már túl van, viszont felerősödött vagy újabb szakaszába ért a testvérféltékenység, mert most már Csongor ott tart, hogy minden érdekli, ami Regőt, de együtt játszani még nem tud, viszont Regőre is ráférne egy kis szociális fejlődés, mert ő meg simán kitépi Csongor kezéből, amivel épp játszik... szóval még kicsit várat magára az az igazi összenövés. De jó pillanatok is vannak, sok, amikor meghatódva nézem, hogy milyen édesek vagy hogy szeretik egymást.

Ilyen is van

A négyéves Regő nagyon bátor és önálló, nála inkább arra kell figyelni, hogy ne legyen túlságosan az, hogy óvatosság is legyen benne. Az itthoni fagyizóban például bemegy fagyi után egyedül mosakodni, a múltkor pedig gyümölcslét is vett magának (akkor ott álltam mögötte, de mindent egyedül csinált). És ezen tapasztalatok birtokában egy fehérvári fagyizóban is szépen bement, megkérdezte, hol a mosdó, egy felszolgáló segített neki, megmosakodott, kijött. Ilyeneket simán megold, csak lesek és nagyon büszke vagyok rá ezért.

Mostanában tombol a dinoszauruszmánia. Az állatok szeretete alap és állandó, legyen az élő állat, képeskönyv, film, játékfigura, minta a ruhán, minden jöhet. A dínók ebben az évben csatlakoztak be, negatív hozadéka a dolognak, hogy Regő is gyakran dinoszaurusszá változik, és olyankor üvölt, amit én rosszul tűrök, vagy sehogy. Most már nemcsak állatgyűjtemény van, hanem dinoszauruszgyűjtemény, tudja, hogy melyik húsevő, melyik növényevő, és néhány fajta nevét is.

Az érdeklődési kör szélesedik, mostanában csatlakoznak a tűzoltók, és szereti a különféle járműveket, munkagépeket. Leggyakrabban duplóból épít, és olyankor általában állatkertet vagy az állatoknak valamit. Szeret vonatozni, autózni, autópályával játszani, kirakózni, ebben is nagyon ügyes. Már lehet vele rendesen társasozni dobókockás társassal, még nem pöttyös, hanem színes dobókockával, képes követni a szabályokat, bár egyelőre még kreatívan kitalálna mindenféle játékmódot. Azt is hagyom, csak épp a rendes játékon kívül. Kifejezetten ügyes a memóriajátékban.

Mindig meglep, hogy milyen ügyesen rajzol és színez. Magától ritkán jut eszébe, hogy épp kreatívkodni szeretne, de ha kipakol egy fiókot és ceruzákba botlik, akkor beugrik neki, és szerintem szépeket alkot. Apa névnapjára meglepően szép várat rajzolt, a napokban pedig engem kért meg, hogy egy tigrist rajzoljak neki, ő pedig kiszínezte. Most megkérdeztem, és azt mondta, hogy a kedvenc játéka a tapír, a jak meg a jegesmedve :)

Könyveket nézegetni is szeret, azt is, ha én mesélek neki, és mesélek is, a délutáni és az esti lefekvés előtt is. Szeret diafilmet nézni is, tévét ritkán és csak az m2-t, dvd-t néha, viszont minden este a könyvből mesélt esti mese után jár neki két-három rövid youtube videó, azzal a szigorú feltétellel, hogy nem úsztatta el előtte a fürdőszobát. Ez többnyire beválik.

Nagyon érdekli újabban a számolás, időnként sikerül tízig is hiba nélkül elszámolnia, szeret a mesékben is mindent megszámolni, illetve erről az oldalról megközelíteni a dolgokat: "anya, ötöt alszom, jó?" vagy "négy kanál levest eszem".

Az evéssel még mindig hadilábon áll, időnként próbálok szigorítani, de nem vagyok igazán jó ebben. Legszívesebben tésztát enne tésztával, lehetőleg édeset. Szereti még a rántott húst és halat, esetleg más húsokat is, a fasírtot, mert az "gombóc". Tejet, kenyeret, kiflit, lekvárt, mézet... de semmi gyümölcsöt és zöldséget. Illetve nyáron már megette a málnát, és a gyümölcsleveket, szörpöket szereti. Múltkor meglepett azzal, hogy halomban ette a reszelt sajtot.  Néha aggódom, hogy nem fog-e elhízni, de ahogy nézegetem, az alkata teljese normális, csak a pofija gömbölyű, egyébként egész nyúlánk négyéves lett már, nagyot is nőtt.

Lelkesen segít sok mindenben: kerti munkában, szerelésben, sütésben. Gyümölcsöt szed, füvet nyír velünk, segít sütit sütni, közben megeszi a lisztet. Jajistenem, hát olyan édes, okos, aranyos, haláli dumája van, végtelen szeretetteljes, most mit számít az, hogy felverte az öccsét az alvásból és csúnyán morgott rám...? Na, de jó ilyen blogokat írni.

És ennek az édesaranyos négyévesnek pénteken volt a nagy családi szülinapi bulija, mert akkor volt jó az egész családomnak, és összevontuk Csabi és az én szülinapomat Regőével, plusz Bence névnapjával. Eljöttek anyukámék és Ancsáék, itt volt Kató néni is, két napig készültem előtte, volt ebéd és ronda, de finom torta (tipikus, amikor úgy készülök és a fejemben él a kép a tökéletes állatkertes tortáról, akkor lesz túl folyékony a krém is és a csokimáz is) és sok ajándék és együtt játszás. Képek következnek.

Négy generáció :)

Ajándékbontás

Ajándék könyvnézegetés

Ebéd, gyerekeknek külön

Tortával :)

Nagy levegő, ééés... :)

Papa mesél

Ez a nap más, mint a többi...

... és ma félretesszük egy kicsit a karácsonyi készülődést, mint ahogy tavaly ilyenkor is félretettük, mert ma van egy éve, hogy megszületett a legkisebb fiunk, Csongor György, ez a kis tündér :)

Ilyen volt:

És ilyen lett egyéves korára:

Ő még persze nem tudja, mi van ma és mi ez a nagy érdeklődés körülötte, úgyhogy nagyon komoly arcot vágott végig, amíg tortát-ajándékot kapott, de a maga részét belapátolta a tortájából :) Igazából napközben nem is érzékelhetett sok mindent a jeles eseményből, szóltak a gyerekzenék és néha rácsodálkoztam, hogy nahát, egyéves lettél...? De az ünnepléssel megvártuk, amíg Marci hazaér a zeneiskolából. Tej- és tojásmentes babatortát sütöttem gesztenyés, almás, banános krémmel, mazsolával, ajándékba pedig néhány olyan játékot kapott meg, amit Regő már kinőtt, és pár hónapja eltettem erre az alkalomra. Íme pár kép az ünneplésről:

Ugye milyen kis komoly volt? :) Jóllakott, és azóta játszanak, addig pedig én mesélek az egyévesről.

Milyen ez a mi legkisebbünk? Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, kedves. Pici kora óta ez az első szó, ami eszembe jut róla, a kis arcáról, a tekintetéről. És a viselkedésével is alátámasztja ezt az első benyomást, bújós, szeretetteljes, finom. 

Adatokban kifejezve: 9330 gramm és 77 centi, így lett ő a legnagyobb újszülöttemből a legkisebb súlyú, ám legmagasabb egyévesem. Nyolc foga van már hónapok óta, mindig mondom, hogy jön a kilencedik, de akárhogy is jön, még nem bújt elő. A lábméretét pedig nem tudnám megtippelni... Kintre egy 23-as bélelt cipőt hord, de járni nem jár benne, úgyhogy szinte mindegy is a mérete.

Amúgy pedig egy ügyes, okos, értelmes, simulékony, szeretetteljes és szeretnivaló, eleven egyéves kisfiú. Már megint nincs kisbabám, és most már nem is lesz több, de most már egy kis édesbús nosztalgián kívül nem érzek emiatt szomorúságot, nincs hiányérzetem. Nagyon kerek a világ ezzel a három fiúval, néha túlságosan is: kirúgják a világom oldalát :)

Azért nekem még baba lesz egy ideig ez a Csongor, majd meglátjuk, meddig érzem annak. Próbálok rendes havi összefoglalót írni, de inkább az érzelmek uralkodnak rajtam, kevésbé koncentrálok a tényekre.

Szóval, az alvás: éjszaka már csak olyan 3-4 alkalommal kel, mindig szopizik, és visszaalszik, de sokszor csak sokára, újabb és újabb mellváltással vagy végül cumival. Felvette azt az édes és megható szokást, hogy ha már eleget szopizott, odabújik a mellemre és ott elalszik, vagy csak pihen tágra nyílt szemekkel a sötétben. Ezt imádom éjjel is, nappal is. Nappal most van átállásban az egy alvásra: egyszer már azt hittem, át is állt teljesen, de aztán autóztunk, és elaludt délelőtt, majd itthon délután is, illetve sokszor még álmos délelőtt, jólesik neki egy pihentető szopizás, de már nem alszik el utána.

Este hat felé vacsorázik, aztán fürdés és szopi után alvás, és az első ébredése van, hogy kilenc óra, van, hogy tizenegy. Éjszaka nem is nézem az órát, nem tudom, milyen hosszúakat alszik, és olyan is van, hogy együtt szundítunk a fotelban.

Az evése olyan kis bizonytalan. Alapvetően megeszik mindent, amit kap: tojáson és tejterméken, halon és mézen meg olajos magvakon kívül azt hiszem, mindenfélét evett már. Nagyon szereti a gyümölcsöt, banánt vagy mandarint bármikor szívesen elfogad, azért is volt a tortáján is. Szereti még a mazsolát, a kölesgolyót. A kenyérfélékkel (főleg kiflivel, zsemlével, mert kenyér nemigen van itthon) már válogatósabb, hol elfogadja, hol nem. A húst általában szereti, zöldségben, köretben bizonytalanabb. Igyekszem okosan és óvatosan etetni, jó lenne, ha nála nem alakulna ki olyan válogatósság,mint Regőnél. Ötször eszik napközben, és olyan 3-4-szer szopik: reggel, délelőtt alváshoz vagy helyette, délután alvás előtt és utána is, este alvás előtt. Ez inkább öt :) Viszont szinte csak darabosat eszik, szereti, ha van leve, tehát a leves, főzelék jobban bejön neki a párolt zöldségnél, kiflifalatokat, gyümölcsöt kézzel szépen megeszi, és próbál kanállal, tompa villával is enni.

Sokat iszik, legtöbbször vizet, de a napokban kóstolt gyümölcsteát, narancslét, almalét is. Úgy veti rá magát, mintha egy hete nem kapott volna :) Ügyesen iszik pohárból, megfogni, tartani még nem akarja.

A mozgása tökéletes, gyors, határozott és bátor. Ügyesen és aranyosan mászik, bárhol lazán feláll, sokszor megáll kapaszkodás nélkül is, leguggol, bemászik a bútorok alá. A bútorok mellett kapaszkodva jár, önállóan még nem, de rá is ér, csak tízhónaposan kezdett mászni, gyakorolja csak még egy kicsit :)

Új szava nem alakult ki az elmúlt hónapban, anyát mond, néha apát, és szerintem az "aka" is apa akar lenni. Mond valami gyere-szerűt is, és sok a bababeszéd: tetete, dedede, meg a gajdolás. Viszont mindent megért, szituációkat, szavakat, utasításokat, az első gyerekem, akinél működik, ha rászólunk: ne-ne, vagy megkérjük, üljön le. Na persze nem száz százalékban :) 

Mindennel játszik, ami a tesóié és amit elér, szereti a labdákat dobni, már ügyesen tologatja az autókat, pakolja a kockákat - ebben is ő az első: ő befelé is pakol a dobozba. Jól elvan egy üres zacskóval, dobozzal, fellépővel. Még mindig szereti a hintát, és maxumálisan ki is használja, úgy hintáztatja magát, hogy néha attól félek, kilő, mint egy kis rakéta.

Nagyon szeretetteljes, bújik, ölel, csimpaszkodik és pár napja puszit ad. Nem igazi cuppanósat, de pont úgy dugja oda a kis arcát, száját, és várja, hogy fordítsam az arcomat, és a másikra is adhasson. Nagyon jól kifejezi az érzelmeit: a szeretetet is, de azt is, ha bosszús, mérges valami miatt, fáradt, vagy nyűgös. Hát, nem is tudok mást írni róla, csak amit eddig: ő az én örömbabám, a kis tünemény, a világ legszebb gyereke.

Ez a nap más, mint a többi...

Ezt tegnap kellett volna megírnom, de nem jutottam már ide. Azért a tegnapi nap más volt, mint a többi, és én örülök nagyon, mert tegnap volt reggeltől estig Regő harmadik születésnapja :) Tulajdonképpen nem volt nagy felhajtás, itthoni kicsi ünneplés volt, ma akarunk vele állatkertbe menni, hogy örüljön, ha sikerül. Már reggel mondtam neki, hogy Isten éltessen, boldog születésnapot, és ő okosan tudta, hogy ma lett hároméves. Reggelizett, játszott, aztán bementek apával kettesben Fehérvárra biciklizni, meglátogatták a nagypapát is. Még időben hazaértek ahhoz, hogy ebéd előtt megköszöntsük az ünnepeltet, és tudjon is kicsit örülni az új játékainak. Nagyon jól tudta ám, hogy mi van: ahogy megjelentem a hálószoba felől csomagokkal a kezemben, felnézett a kirakóból és lelkesen felkiáltott: kapok szülinapot? :) Kapott. :)

Nagyon örült mindennek, olyan jó ez benne... Boldogan tépte a papírokat, mindennek ujjongott, a kis műanyag állatokkal egyesével szaladt az asztalhoz, hogy rögtön sorba állítsa őket, a duploval rögtön építeni kezdett, megnézte a könyveket is és este is azokat kellett mesélni, és a mamától kapott sünivel aludt. A közös játék aztán eltartott már ebédig, evés után pedig jött a torta :)

Ettől is nagyon boldog volt: ó, kaptam tortát? Vannak rajta állatok? :) Az elefánt felét meg is ette, aztán közölte, hogy ez az elefánt nagy :) Aztán ment aludni, alvás után pedig kiélvezhették a nyár, de legalábbis a kánikula remélem, utolsó napját:

Volt fagyi...

Szép, ugye...?

Ő is :)

Vidám is :)

És akkor már ő is :)

Labdáznak

Itt pedig már...

...csendben besurran az ősz.

Marika néni 75!

Hetvenöt év, az már egy nagyon szép életkor. Ha belegondolok, mennyi minden történik ennyi idő alatt... Nagyon szép, ha valaki ezt megéri, és különösen jó, ha egészségben, jó testi-lelki állapotban éri meg.

Marika néni kedden töltötte be ezt a jeles életkort. Már pár napja ezen pörögtem, illetve most már majdnem három hete kötöm a kardigánját, de az sajnos nem lett kész a születésnapra... Vagy egy éve vettem a fonalat azzal, hogy majd neki kötök belőle egyszer egy kardigánt, azért csaptam le rá, mert az ő kedvenc színe volt, és ráadásul Mama fantázianéven futott a fonal. Aztán kerestem hozzá a mintát... Nemrég akadtam rá, és amint a második kendővel készen lettem, el is kezdtem, de kiderült, hogy ez azért nem egy kéthetes projekt.

Gondolkodtunk, mi is legyen az ajándék. Nem nagyon volt ötletünk, amíg egyszer elszontyolodva nem jött haza a városból azzal, hogy szerinte a szerviz azért nem jelentkezik, hogy megcsinálták a videólejátszóját, mert nem tudják megjavítani, és ő körülnézett az elektronikai boltokban, de nem talált. Gyorsan le is csaptam az ötletre: videót kell szerezni neki! Ezt Péterre bíztam, sikerült is elintéznie. 

Kinéztem egy tortát, könnyűt, gyümölcsöset, ehhez kellett beszerezni a hozzávalókat és megsütni. Virágot venni, a kardigánhoz gombokat, ilyen apróságokat intézni. Hétfőre nagy városi körtúrát terveztem, de mivel reggel tízig körülbelül négyszer esett az eső, inkább a biztonságos módot választottuk és csak Intersparba mentünk élelmiszereket venni, remélve, hogy másnap alkalmasabb lesz az idő. Délután megsütöttük Marcival a tortát, őszibarackos joghurttorta, zselatinos, egy napig dermedős krémmel. 

Kedden tényleg jobb idő volt, úgy csináltunk, mintha eszünkbe se jutna a szülinap, és elmentünk a gyerekekkel a belvárosba. Vettem gombokat a kardigánra, a felvarrás ugyan még messze van, de kitaláltam, hogy milyen jó poén becsomagolni és odaadni a gombokat azzal, hogy később majd megkapja a gombhoz a kabátot is :). Visszavittem a függönyanyagot, ami előző pénteken lett kész, mégse jó úgy a varrás, ahogy, javítsák ki. Vettem Regőnek ovis zsáknak való anyagot, mert merészen elhatároztam, hogy majd én megvarrom neki... Meglátjuk. Aztán irány a háztartási bolt, ott számgyertyát szereztem be, meg még más apróságokat is. Még korábban vettem körömvirágos natúrszappant Erikától, szóval hazaérve egy nagy és két kis dobozkát csomagoltam be. Ja, és virágcsokrot is vettünk. 

Jól kifáradtunk a gyerekekkel, hazaérve ebédeltünk, lefektettem őket és én is kifújtam magam, aztán jött a tortadíszítés. Amikor pedig megjött Péter, ravaszul átvittük Csongort a mamához egy kicsit azzal, hogy majd megyünk érte. Mentünk is... csapatostul, énekelve és égő gyertyás tortával. Voltak puszik és könnyek, Marci hibátlanul furulyázott, Regő segített gyertyát fújni, Csongor pedig lelkesen rúgkapált. A torta finom volt, az ajándékokat jól eltaláltuk, koccintottunk borral is, szóval szerencsére minden sikerült. Mama pedig azt mondta, olyan családja van, hogy emiatt szeretne száz évig élni :) Hát mit mondjak - csak rajta! :)

Képregény

Igencsak képtelen lettem az utóbbi időben, mármint a blog lett az, úgyhogy itt van némi pótlás.

Regő mutatja az első kinyílt tulipánokat a kertben. Még szép idő volt.

Megint egy szép Csongor :)

És egy nagy, huncut Csongor :)

Egy Regőfejű Csongor :)

Szereti :)

Kukucs!

Még mindig szereti :)

Harkály a diófán. Kerestem egy ideig a könyvben, mert nem nagy fakopáncs. Talán fehér fakopáncs.

Az első tulipánok

Az első jácintok

És még egyszer

Leánykökörcsin

Francia almatorta, mai desszert. Regő falta :) ami azért nagy dolog, mert almás.