Győri állatkert

Hát ezt majdnem nem írtam meg, körülbelül szeptember első hétvégéjén jártunk Győrben, jó egy hónapja, pedig be akarok számolni róla, mert a győri állatkert jó! Ez még Regő születésnapi kirándulása lett volna, csakhogy a születésnapján nem volt jó idő, úgyhogy egy kicsit eltoltuk, és az első kellemes, napsütéses szeptemberi hétvégén vágtunk bele.

Győr nincs nagyon messze, annyira mégis, hogy három örökmozgó fiúval jó, ha az ember meg tud állni útközben is - mi a kisigmándi szélerőműpark egyik szervízútjára kanyarodtunk le, és kicsit kicsodálkoztuk magunkat, volt min:

Innen már nagyjából kibírtuk Győrig, és egész könnyen megtaláltuk az állatkertet is. A kapun belépve közös fotót készítettek rólunk, amit kifelé jövet meg is vettünk, de sajnos csak papírképen lehet hozzájutni, pedig olyan ritka, hogy mind az öten rajta legyünk egy fotón, megmutatnám itt is :)

Magáról az állatkertről az volt a nagyon szimpatikus benyomásunk Péterrel, hogy okosan csinálják. Nem akarnak hatalmasak lenni, óriási attrakciókkal vonzani a közönséget, helyette inkább barátságos, de nem kicsi állatkertet alakítottak ki sok különleges állattal, amilyet máshol nem láttunk. Van például marabu, fekete jaguár - először nem is hittem a szememnek, nem is tudtam, hogy ilyen létezik, azt hittem, párduc. Van fehér tigris, kígyászdaru, sokféle madár és majom, és persze megtalálhatók a már megszokottnak mondható állatkerti állatok, az oroszlán, a zsiráf, a zebra. Van állatsimogató és egy hatalmas vadasparki rész őzekkel, dámvadakkal. 

Itt van például a barátságos víziló:

Azt hiszem, ezen látszanak valamennyire mind a négyen, majmokat néznek:

Ja nem, Regő nem látszik.

Egy nagy kifutóban együtt vannak a teknősők és a gyűrűsfarkú makik, előbbieket lehet simogatni, utóbbiakat csak etetni:

Marci zsiráfot etet:

Három fiam rejtőszínekben, háttal:

Vadaspark és állatsimogató, Csongor nagyon bátor volt, a Regővel látható vemhes szamár pedig hatalmas, csak a feje volt körülbelül akkora, mint a gyerek!

A fehér tigris fenségesen szunyókál:

Ez már az állatkerti séta vége felé volt, itt elég sokat időztünk, a tigrissel szemben van a jaguárok kifutója, egy foltos és egy fekete példány él együtt, a két kifutó között pedig törpevidrák pancsolnak. A majmok sincsenek messze a nagymacskáktól, és talán a vacsoraidő közeledhetett, mert a jaguárok is, a tigris is felélénkült, egy majom pedig felmászott a nyárfa csúcsára, és ott valami nagyon messze hangzó, átható visító hangot adott ki, amivel még jobban hergelte őket. A jaguárok fel-le loholtak a kerítésük mentén, a tigris meg visszamorgott a majomnak, benne volt a fenyegetés, hogy "elhallgass, mert ha nem, hát megmutatom, hogy nem tart vissza a kerítés..." kaptunk egy kis ízelítőt dzsungelhangulatból.

Szóval a győri állatkert jó, mindenki menjen el, akkor is érdemes, ha már láttuk mondjuk a budapestit meg a veszprémit - mi ezekben voltunk korábban.

Utóirat 1. A jegyvásárlással, fényképezéssel stb. pont kifutottunk a nálunk lévő készpénzből, Regő viszont még szeretett volna lufit is meg fagyit is. Az egyikre még futotta, ő a fagyit választotta. És itthon azóta lufira gyűjt, ha talál valahol egy szem aprót, beteszi egy dobozkába azzal, hogy lufira... :) Édesem, megérdemel már egy lufit tényleg.

Utóirat 2. Még odafelé, amikor nem bírtak magukkal az autóban, azt a feladatot adtam Regőnek, hogy figyelje a forgalmat, és keressen nekem piros autókat, hányat lát Győrig? Pechemre pont úgy jártunk, hogy egy árva piros autó sem jött épp szembe az állatkertig. Viszont Regő azóta is gyűjti nekem a piros autókat, ahányszor csak megyünk valamerre, de még helyben is, oviba menéskor, mindig lát nekem néhányat :)

Állatkertben jártunk

És megnéztük a kiselefántot és a kisoroszlánokat is :) Most csak a két kicsivel mentem, mert Marcinak már csak egy igazolható napja van, és azért még egy hónap visszavan az iskolából, akármi is történhet. Nem örült persze, de volt már sokszor állatkertben, és ő sose volt olyan állatbolond, mint Regő, szóval azért megértette. Apja érte ment délben az iskolához, velük töltötte a hétvégét, mi meg hoztunk neki valamit az állatkerti ajándékboltból :)

Emiékkel és Lináékkal találkoztunk az állatkertben, Linával ha jól számolom, majd' három éve nem futottunk össze személyesen... hogy elrepült ez az idő! Ennek arányában jól megnőttek a gyerekek, Csongorral meg még nem is találkoztak.

Az állatkertezés nagyon jó volt, én alapból is mindig élvezem, most meg a gyerekekkel se volt gond. Regő is olyan ügyes, önálló kezd lenni. Elindultunk a pálmaház felé, megnéztük az Ausztrália házat, a tevéket, a kengurukat, a sisakos kazuárt és a pávát, akivel Regő szóban és testbeszéddel is közölte, hogy "nyisd szét a farkadat a kedvemért" :) szépen jött velünk, amerre kellett, persze mindig volt alku is, hogy ki merre mit szeretne. Egyedül bement az állatsimogatóba, kecskék között ő már rutinos :)

Csongor jól elvolt a babakocsiban, aztán ahogy közeledett a dél, javasoltam, hogy keressük meg a kis játszóteret, az árnyas is, a gyerekeket is szabadjára lehet engedni, még Csongor is szaladgálhat egyet, és ehetünk is. Mindenkinek vittem ebédet dobozban, igaz, hogy Csongor inkább csak a nassolnivalókból kért, de Regő ügyesen evett halrudacskát a homokozó szélén ülve. Csongor kimozogta magát, jóllakott, játék és evés után még fagyiztunk egyet, és beálltunk fókashow-t nézni, ő meg pont a kezdés előtt elaludt a babakocsiban. A show is nagyon jó volt, sose láttam még ilyet, mindenkinek tetszett :)

Emiéknek nem sokkal ez után sajnos menniük kellett, Lináékkal még megnéztük az állatkert másik felét is, akkor láttuk a híres kölyköket is, Ashát és a négy kisoroszlánt. Aztán felébredt Csongor, lassan lehetett érezni, hogy nyűgösség, fáradtság lesz, úgyhogy mi is elindultunk haza. 

Képekkel nem nagyon merek küzdeni - nem a blogger hibája, hanem valahogy a számítógépem és a blogger kombinációja, mert facebookra simán felmennek a képek, itt meg iszonyú lassan, egyesével-kettesével és rémes winchesterfelpörgés mellett... Viszont itt egy link, mert picasára is könnyedén felmennek :)

Budakeszi Vadaspark

Kevés szóval, sok képpel: hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy láttuk, hogy szombat reggel süt a nap, kitaláltuk, hogy menjünk el a Budakeszi Vadasparkba. Ott mindig jó, és decemberben ráadásul kedvezményes a belépő, milyen szerencse, hogy szombat már épp elseje volt. És még az is szerencse, aminek pedig nagyon nem örültem, hogy a gyerekek a szokásosnál is korábban keltek. Viszont így belefért egy futás, mindenkinek reggeli, összepakolás, és mindennel együtt kilenckor sikerült elindulnunk.

Persze olyan nincs, hogy teljesen simán menjen minden. Regő az autóban zokniban szokott ülni, hogy ne sározza össze az előtte lévő ülést, tehát sokszor karban visszük le az autóba. Azt viszont csak odaérve fedeztük fel, hogy a csizmáját nem vittük utána... Zokniban meg mégse mehet a vadasparkba, úgyhogy visszafordultunk, szerencsére csak Budakesziig, a határában lévő bevásárlóközpontban vettünk kiscsizmát, legalább van egy váltás, és most már tényleg bementünk a vadasparkba. Hideg volt, de gyönyörű napsütés, kevés ember és sok állat:

Az állatsimogató volt a legjobb az egészben :)

És még a Mikulással is találkoztunk!

Játszótérre is volt egy kis maradék idő

November 24.

Ezen a napon van tíz hete annak, hogy először körbefutottam a mi utcánkból és a szomszéd utcából álló, 1420 méteres kört. 

Ezért aztán a Runkeeper alkalmazás, amiben azóta a nap óta vezetem a futásaimat, mára tűzte ki nekem célul, hogy teljesítsek egy 5 kilométeres versenyt. Ezt három hete a Szigetfutáson teljesítettem.

Ma volt az idei utolsó Szigetfutás, amire nem mentem el, túl szép helyek vannak ahhoz vidéken, hogy egy hónapban kétszer is Pesten fussak. (Meg persze megszervezni sem egyszerű.)

Múlt héten volt a Balaton Maraton, ahová nem mertem elmenni, mert ott 1/6 maraton, azaz 7 km a legrövidebb táv, és úgy gondoltam, hogy az nekem még sok. (Sok is lett volna, aznap futottam először hat kilométert, és az elég is volt akkor.)

Ma meg a Tatai Vadlúd Sokadalom volt, ahová évek óta vágyom, hol az időjárás miatt, hol a gyerekek miatt, hol a nagyonterhességem miatt nem mentünk el, de most végre igen! Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy a vadlúd a kedvenc állatom. Sokáig úgy volt, hogy a zsiráf, de igazából csak a gyerekcuccokon találtam jópofának a zsiráfos mintákat. A Vándormadarak című film meg egyes könyvek óta viszont kiválasztottam a vadludakat, és nagyon szerettem volna már látni őket Tatán.

Ha viszont már az ember egyszer Tatán van, és ott ez a tó, meg a partján az a szuper sétány, ami hol puha földes, hol kavicsos út, hol aszfalt, hol gyönyörű kilátás van róla a tóra, hol pedig még szebb erdősávban fut, patakon át és madármegfigyelő helyek mellett, nos akkor az ember futóruhában megy, és amíg élete párja lefoglalja a gyerekeket egy játszótéren, addig az ember lánya körbefutja az Öreg-tavat.

Gyönyörű ez a tó, a partja, a környéke a várral, és ott vannak a vadludak is. Mivel déltájban voltunk ott, kevesebb madarat láttunk, mint hajnalban vagy alkonyatkor láthattunk volna, de így is nagy fekete csapatban lepték el a víz egy részét. Láttam ludakat, vadkacsákat, sirályokat, hattyúkat. Magát a sokadalmat először nem találtuk, aztán olyan féltávnál rájöttem, hogy azért nem, mert pont átellenben van, mint ahol mi lementünk a tóhoz. Nem bántam, a gyerekek még kicsik is lettek volna ahhoz, hogy a madarakról szóló részét élvezzék, a vásárban jó dolgokat láttam, de az nem baj, hogy ők nem látták :) Ami jó lett volna, az a partra kitett távcsövek, hogy igazán közelről megfigyelhessük a madarakat. De most csak cikázva kerülgettem a nézelődő embereket, és amikor kiértem a sátrak közül, azt vettem észre, hogy már öt kilométernél járok. Tovább az ezüstös vizű tó mellett, még a Nap is átsütött a felhőkön egy kicsit a kedvemért. Messziről néztem a várat: vajon hogy megy át rajta vagy kerüli meg az ösvény? Hát átmegy rajta, keresztül a várudvaron, a főépület mellett, be a kapun, ki a kapun. Az egész úton zöld pöttyök vezetik a futót, nem feltűnően a vár egyik tégláján is van egy. És onnan már a célegyenes, már látom Pétert, Regőt annál a fánál, amitől indultam.

52 perc, 7.26 kilométer, és valami gyönyörűséges feltöltődés. Szépség. 

Csak pár kép készült, talán három, mert futás közben nem tudok fotózni. De érdemes visszamenni, kényelmesen körbesétálni, és fotózni, fotózni, fotózni. Addig is én a szememmel, a fejemben raktároztam el a csipkebokor, a patakon tükröződő kopasz fák, a ködön átsejlő napfény, a ragyogó víz, a tébláboló sirály, a felszálló vadlúd és a parti szép épületek képét.

Hát ez kimaradt

Voltunk ám Regő szülinapja alkalmából az állatkertben is! Veszprémben, még múlt vasárnap, a szülinap másnapján. Drukkoltam ezerrel, hogy ne fájjon a fogam... Nem fájt. És örültem nagyon, mert ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor mind az öten ott voltunk. Képregény következik.

Regő és én a dzsungeljátszóházban. Végre egy közös kép!

Regő páviánokat néz

Tanösvényen

Iszik a hópárduc. Gyönyörű állat, és szerintem még nem is láttam ilyet.

Tigrisek...

...és oroszlánok testközelből

Csongornak is tetszett :)

Regő tapíréknál

A zsiráfok megnéztek minket

De mi is őket!

A tevéket is

Ezt a képet nagyon szeretem, mint egy igazi szavanna. Mindig fotózok egy ilyet Veszprémben.

Jön a front!

Állatsimogató

Szóval jó volt. Most be tudtunk menni a főbejáraton, és oda-vissza végigsétáltuk az egészet. Mindent megnéztünk, ami belefért, és nagyon szépeket láttunk. Tetszik, hogy minden alkalommal találunk valami újat, valami szebbet, tágasabbat, mint korábban. És még az esőt is megúsztuk - bár már nagyon siettünk kifelé, még épp be tudtunk ülni az autóba, amikor leszakadt az ég.

Hároméves

Most minden arról szól, hogy Regő hároméves, de olyan nagy és hihetetlen dolog ez nekem... A vonalzója végén egy négyes van, persze messze még annak elérése - majdnem pont egy év - de akkor is, negyedik életévébe lépett, és ez egy korszakváltás. Vége a babakornak. Nincs is meg már szinte semmi belőle: se szoptatás, se pelenka, semmi ilyesmi, még az etetőszék tartja magát, de persze tud rendesen, asztalnál ülve is enni, csak szereti, meg így kényelmesebb. Mit is meséljek róla... Számokban: 95 centi, 14 és fél kiló, 20 darab tejfoga van és 24-25-ös körüli lába, majd az ovis szandinál kiderül pontosan az aktuális méret. Testileg teljesen átlagos, mégis olyan kis pufók, babás.

Azt hiszem, nagyon jó nekünk, hogy három évig itthon lehettünk egymással. Nem tud annyi mindent és nem jön ki olyan jól a gyerekekkel, mintha bölcsis lett volna: kevésbé tudja az együtt játszás szabályait. De persze van két testvére, unokatestvérek, meg azért találkoztunk gyerekekkel, és magától is alakul ez, szóval azért alkalmas a közösségi együttélésre :) viszont úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott, olyan biztonságban van, és neki még nem hiányzott, hogy eljárjon. Jó, hogy nem volt muszáj.

Azt mindenki tudja már róla, hogy az érdeklődése elsősorban az állatokra irányul, legyen az könyv, film, élő állat, plüssállat, játék, állatot ábrázoló bármi. Mindenhol megtalálja őket. Néha már szinte megijedek, hogy beszűkült, de azért érdekli elég sok más is: autók, markolók, más járművek és munkagépek, vonatok, repülők (ja, ezek is járművek...) kirakók, könyvek, a homokozás, a biciklizés, a rajzolás, a színezés, építőkocka... Mivel én főleg Marci fejlődését láttam, hozzá tudom hasonlítani, szerintem nála valamivel jobb a kézügyessége, illetve egyáltalán érdeklik ezek a dolgok. Mondjuk ennek ellenére nem tudja még a színeket. Tudja az összesnek a nevét, de csak ritkán találja el a dolgok színét.

 

A mozgása szerintem teljesen rendben van, fut, szalad, biciklizik a futóbiciklivel, most már teljes biztonsággal, és felemelt lábbal is gurul vele, lejtőn is, emelkedőn is. Bukfencezik, mezítláb jár bármilyen talajon, remélem, ez jót tett neki. Szóval az egy helyben maradással több probléma van, mint a mozgással :D de azért játékkal, mesével le lehet kötni. A mesét nagyon szereti, mióta leesett nekem, hogy ha a délutáni alváshoz is jólesik neki, azóta könnyebben elalszik. Tévét a két ébredés után nézhet kicsit, amíg felenged, vagy néha, ha nincs jobb ötletem. Konkrétan tévéműsort vagy rajzfilmcsatornát nem néz (ezek nálunk be sincsenek programozva) hanem régebbi rajzfilmeket (Kisvakondot, Nils Holgerssont...) vagy állatos természetfilmet dvd-n. Szeret zenét hallgatni, Halász Juditot énekelgeti is, de Marci kedvenceit is meghallgatja. Azt viszont sajnos nem szereti, ha én énekelek, még ha Csongornak is, túlvisítja. Remélem, ez elmúlik, mert én nagyon szeretek énekelni :) Zenére táncol, és az ismerős mondókákat, énekeket mondogatja. Zenélni is szeret a játék hangszereivel.

Az étvágya katasztrofális, illetve nem az étvágya, hanem a válogatóssága. Nagyon szűk a lista, amit szeret: mákos tészta az abszolút kedvenc, esetleg ha mák nincs, akkor lekváros tészta. Kenyér, kifli, zsemle, vaj, lekvár, méz, müzli, tej, kakaó, melegszendvics, tükörtojás, bundás kenyér - szóval reggelire, vacsorára azért van választék, de semmilyen felvágottat, sajtot és zöldséget nem eszik. Sonkát, sajtot a melegszendvicsbe szoktam neki rejteni, vagy a ham and eggsbe, zöldséget fasírtba. Gyümölcsöt sem eszik, bár sorolja a neveiket és képről azt is elmondja, melyik a kedvence. Pár szem meggyet, szilvát evett a fáról, amikor érett. Gyümölcsleveket viszont legalább iszik, szóval nem a gyümölcs ízével van a baj. Néha kér is, ha látja, hogy eszünk, aztán a látványtól visszaretten, mintha a nedvessége, az állaga taszítaná. Főtt ételek közül szereti még a natúr sült és a rántott húst, sült halat és halrudacskát, hangulattól függően hol megeszi a sült krumplit, a rizst, hol nem. Néha a natúr joghurtot is. De semmilyen főzeléket, zöldköretet nem. Amúgy így leírva nem is olyan rövid az a lista, egy gyerekpszichológus ezzel már kiröhögne :) Kérdeztem is erre-arra, hogy mi legyen vele, de mindenhol azt válaszolták, amit amúgy én is gondoltam: ha egyébként jól fejlődik, akkor rá kell hagyni. Bízom az óvodában, és az óvónők is azt mondták, majd ott eszik. Az étvágyával egyébként nincs gond, amit szeret, abból többször is kér.

Érdekes az érzékenysége: ha homokos, morzsás stb. a keze, akkor nem fog nyitott tenyérrel, behajlítja az ujjait. Nem szereti, ha nedves kézzel fogom meg, és visít, ha az etetőszék "csongorennivalójás" lett. Lelkileg is megvannak a radarjai. Nem érzem különösebben érzékenynek, csak amennyire a kis háromévesek azok. A dackorszak megvan, még nem látom, hogy lecsengőben lenne, remélem, jövő ilyenkor már visszafelé tekinthetünk rá. Van, amikor egyszerűen hagyom, hogy kidühöngje magát, van, amikor működik a figyelemelterelés, csak kreatívnak kell lenni hozzá, amihez nincs mindig türelmünk. Van, amikor pedig az ölelés jön be, és ezt úgy szeretem - érdekes tapasztalatom, biztos idősödnöm kellett hozzá, de Marcinál ez nekem nem ment. Nem tudtam a hisztiző gyereket ölelgetni, nem éreztem volna őszintének. Regő meg akkor is olyan édes, bájos, inkább sajnálom, mint hogy haragudnék rá...

A testvéreit nagyon szereti, ami nem azt jelenti, hogy állandó békés boldogságban létezik velük. Csongort néha bántja, úgy gondolom - bár lehet, hogy csak mentegetem magam előtt is - hogy nem bántani akarja ténylegesen, csak az a kis buta eleinte kacag, ha mondjuk nyomkodják a hasát, mire Regő lassanként megvadul, és bántás lesz belőle. Vagy csak nem figyel: odadob neki egy játékot, amivel jól eltalálja... Amúgy nagyon ügyesen dob, remekül tudnak labdázni Marcival, vagy célbadobósat játszani.

Marcival a konfliktusok abból jönnek, hogy általában mindig az kell, ami Marcié: játék, hely, kifli és főleg anya... Ki melyik oldalamon üljön, ki bújjon hozzám, mintha nem férnének ketten is. Azért persze megoldjuk :) Most már amúgy egyre több olyan dolog van, amivel közösen tudnak játszani, vagy ami mindkettejüket érdekli: ha Marcinak Ruminit mesélek, Regő is gyakran meghallgatja, ha Regő Kisvakondot néz, Marci is leül mellé. Bunkert építenek takarókból, birkóznak, bukfenceznek, legót vagy duplót építenek, homokoznak. 

A délutáni alvás biztosan kell még neki, bár elkezdett tiltakozni ellene, de ha elalszik, akkor két-három órát simán nyom. Ha nem alszik, mert megyünk valahova, akkor olyan délután négy óráig teljes gőzzel megy, aztán elfárad, és ha autóba ülünk, egy perc alatt elalszik. Amiatt nem aggódom, hogy leszokna róla, az oviban biztosan aludni fog, ez segít itthon is, meg tényleg ha két-három órát alszik, akkor az előtte lévő hiszti sem azért van, mert már leszokna :) Este nyolckor ágyban vannak, de akkor is megy a kimászkálós cirkusz inni, pisilni vagy bármiért, ami eszébe jut. Olvashatnak még kislámpánál, így van, hogy fél tíz is van, mire csend lesz, de iskola- és ovikezdéssel ezen majd szigorítunk. Meg akkor fél hétkor kelés lesz, most meg elalszanak nyolcig. 

Szobatiszta nappalra is, éjszakára is, most már a kakit is ügyesen vécébe intézi, bilit már jó ideje nem használunk. Sőt, önálló is, megy, lámpát kapcsol, pisil, töröl, lehúzza, de azért kakinál kísérem, szerencsére szól. Öltözni, mosakodni, fogat mosni is próbál egyedül, ebben nem tudom, mi az elvárás: szandit, nadrágot, alsógatyát, zoknit fel- és levesz, a pólót még segíteni kell áthúzni a fején fel is, le is. Lassan kezdem őt is bevonni az itthoni munkákba, ma együtt ürítették a kukákat Marcival, vagy kérem őt is, hogy jöjjön rendet rakni. Mert már a negyedik évében van, és az már majdnem nagyfiú :)

Előszülinap Ságváron

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük - idén nyáron ritka alkalom, de most gyors egymásutánban a második. Nagy közös napokat ünnepeltünk: sógorom, Csabi a múlt héten volt kereken 40 éves, közeleg Regő és az én születésnapom is, plusz Bence névnapja. Mind összegyűltünk, Ági és Gábor sem hiányzott. Illetve nem is igaz, mert Marci viszont igen, a hétvégén még tartott a nyaralása apjáékkal az Adrián. Volt róla szó, hogy hazajönnek és útközben behozzák Ságvárra, de ő szerette volna még a vasárnapot is apával tölteni, akkor már otthon, Fehérváron, azt mondta, elég neki Regő szülinapja itthon :) Ha pedig így döntött, elfogadtuk.

Szombaton késő délelőtt érkeztünk, Regő első útja persze az állatokhoz vezetett :) mint mindig. Azért örült Bencének és Márknak is! Kicsit nehéz most, a legtöbb konfliktus a két hároméves között adódik, mindketten fiúk, mindketten dackorszakban, mindig pont ugyanaz kell nekik és a másik ne játsszon vele... Márk bölcsis, tanult már némi csoportban való viselkedést, de Regő még nem kapott komoly ovis leckéket, úgyhogy előfordult, hogy ő is meglökdöste Márkot, nem győztünk békét teremteni.

A szülinapi-névnapi ünneplés a délutáni alvás után következett. Anyukám nagyon kitett magáért, ugyanis három torta is volt! Egy csokis Csabinak, egy másik, máshogy csokis, mézeskalács elefánttal és csigabiga marcipánnal meg három gyertyával Regőnek, és egy barackos, gyümölcsös nekem. Ha jól emlékszem, 18 éves korom óta ragaszkodom ehhez a tortához, és azóta kapom meg minden szülinapomra :) Most még gyümölcsösebb volt.

Ajándék Mamától

Puszi Papának

Timi, Csongor, Ancsa, Csabi

Gyertyafújás

Anya, Neked is van torta...? :)

Papa kezében milyen pici Csongor :)

Nagyon sok mindent kaptunk! Regő egy kirakót, egy könyvet, egy rajzoló-festőkészletet: ecseteket, vízfestéket, kifestőket, ceruzát, zsírkrétát. Meg egy duplót, amiben a már meglévő készletéhez állatok voltak, meg egy lányfigura, pár kocka is. Nem is tudott hova kapni szegény, főleg, hogy közben mindenki összevissza ajándékozott, hol őt, hol engem, hol Bencét, a végén Csabit, jöttek a torták is... De nagyon aranyos volt, lelkes, mindennek látványosan örült és osztotta a puszikat, mert mostanában szűken méri. Én kaptam egy hatalmas doboz gyönyörű fonalat, majd lefotózom, és nem semmi, hogy milyen titkos szervezés volt mögötte Ercsuval, a fonalam.hu-val, anyukámmal és Ancsával! A szervezés szinte jobban tetszett, mint maga a fonal :) Meg még egy üvegékszert kaptam, meg illatszereket, meg egy nagyon érdekes, borból készült zselét, például húsokhoz lehet használni. Mire mindezt feltérképeztük, mindent kibontottuk, örömködtünk, már lehetett is koccintani meg tortázni :) Olyan finomak voltak, hogy szinte teljesen elfogyott mind a három!

Aztán a hétvége további része már az ismerős mederben telt: állatok, gyerekek, családi vacsora, családi ebéd, játék, móka, visítás, konfliktuskezelés, nyár, meleg, kert... Vasárnap este értünk haza, és akkor visszakaptuk Marcit is :)

Fertőzug és az ozorai vár

Eljött tehát a szombat, és a gyereklétszám eggyel megcsappant, így aztán csak Bencével, Regővel és Csongorral indultunk reggeli és összepakolás után a Fertőzug Szabadidőparkba Börgöndre. Itt már voltunk egyszer ha jól emlékszem, tavaly nyáron, akkor egyedül Regővel. A hely maga nem sokat változott, Regő viszont sokkal nagyobb, önállóbb és abszolút kikristályosodott az érdeklődése, ami az állatokat illeti. Bencének is tetszett a hely, ő is lelkesen nézte az állatokat, traktorozott és teherautót vezetett - egy kiérdemesült traktort lehet szabadon nyúzni - szaladgáltak, játszótereztek, állatokat simogattak. 

A szabadidőpark napközis tábort is szervez, remélem, ezt még két év múlva is fogják csinálni, mert Regőnek szuper lenne, de még kicsi hozzá. Olyasmi is történt, ami már nagyon régen: fáztam! Persze magamnak nem hoztam pulcsit, úgyhogy mivel amúgy is tervben volt, hogy még visszamegyünk Fehérvárra, Pétert megkértem, hogy hozzon nekem. Találkoztunk, és együtt ebédeltünk a McDonald's-ban, ilyet úgyis ritkán csinálunk, Bencének meg egy külön nyaralási élmény lehetett.

Aztán gondolkodóba estem. Úgy volt, hogy Ságvárra megyünk, délután érkezünk. De vajon úgy lenne jó, hogy Bence és Regő ott aludjanak délután, vagy az autóban? Ebéd után voltak... Menjünk még valahova, vagy gyorsan, egyenesen Ságvárra? Az ozorai vár már nagyon régóta izgatta a fantáziámat, azóta, amióta a 7-es főút enyingi leágazásához kitették a táblát, hogy arra van Ozora. De volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, valami, amiért mégse akartam menni. De Bencének meg élményt akartam... Végül is a legutolsó elágazásig, az utolsó döntési pontig nem tudtam, mi lesz, aztán hirtelen délnek fordítottam a kormányt, Ozora felé. Ha már nyaralunk, akkor kiránduljunk. Az adta meg amúgy a végső lökést, hogy úgy láttam, Regő el fog aludni hátul, és így is lett, sőt, még Bence is elbóbiskolt egy félórára.

Szép tolnai, Fejér megyei tájakon vezetett az utunk, dimbes-dombos, szerettem. Ozora előtt volt egy nagyon isten háta mögötti rész egy-két igen lepukkant faluval, ahol még a térerő és a Kossuth rádió is elment, de a táj maga nagyon szép volt. A rossz érzésem elmúlt, aztán visszajött, amikor beálltunk a vár alatti parkolóba, és Regő csak aludt, aludt... 

Gyereket nem ébresztünk, biztosan van oka, hogy miért alszik még mindig... Ha Bence nem lett volna ott, úgy veszem, hogy autóztunk egy szépet és kívülről megnéztük a várat, mehetünk tovább. Visszatért a rossz érzésem, úgy éreztem, nem kéne erőltetni ezt a várlátogatást. De egy hatévessel meg nem tehetem meg, hogy idáig eljöttünk, és nem megyünk be. Így egy ideig vártunk, hátha magától felébred, Csongor is ébren volt már, de nem. Óvatosan felsimogattam, nem ébredt nyűgösen, és kedve volt várat látogatni, úgyhogy mentünk. 

A vár belülről sokkal szebb, mint kívülről. Gyönyörűen felújították és berendezték, sajnos elég kevés tárgy eredeti, de a másolatok is kiválóan bemutatják a kort és az akkori életet. Utólag mégis azt mondom, ha tudtam volna, hogy csak csoportokban, vezetővel lehet látogatni, akkor nem megyünk be. Regő kicsi még ehhez, én pedig megtapasztaltam, amit biztosan minden szülőnek meg kell tapasztalnia: amikor ég a fejed egy múzeumban a gyereked miatt. A többi kiránduló nagyon kedves volt, egy rossz szavuk nem volt, sőt segítettek a lépcsőkön a babakocsival és Regőnek is, de az én kisfiam rendre belekurjongatott az idegenvezető mondanivalójába, mindent szeretett volna megfogni, amit nem szabad, és a többi. Ez természetes az ő korában, nem is haragudtam rá érte, csak kellemetlen volt a csoport miatt. Viszont nagyon aranyos volt, és mindenki másnak is tetszett, ahogy itt is lelkesen fedezte fel szobáról szobára az állatokat: lovat, medvét, vaddisznót kitömve, trófea formájában vagy festményen.

Belső udvar

Konyhaablak  - a több méter vastag falba épített lépcsőkön szabad volt felmászni

Belső udvar felülről

Levendulaszárító padlás, hihetetlen illata volt!

Lovagterem

Külső várfal

Bónusz kép :)

Bence viszont nagyon jól viselkedett, őt már tényleg minden érdekelte, figyelt, nézelődött, nem nyúlt olyasmihez, ami nem szabad, ügyes nagyfiú volt. Láttuk egyébként a reneszánsz konyhát hatalmas nyitott tűzterekkel, hálószobát baldachinos ággyal és fadézsával, lovagtermet, kápolnát, étkezőt... A legfelső emeletre már csak Bence ment fel a csoporttal, én feladtam, és a két kicsivel megvártam őket a loggián. Utána megkönnyebbülve hívtam fel Pétert: úgy éreztem, megvolt a kötelező gikszer és megvan, mi volt a rossz érzésem oka, mintha előre megéreztem volna ezt a kellemetlen helyzetet. Biztosan tényleg az volt, mert a várlátogatás után teljesen elmúlt. És ha csak ennyi volt, akkor hálás vagyok érte. Még egy zivatart is megúsztuk, csak bentről láttuk, hogy kint szakad az eső. A gyerekek pedig meglepetést kaptak a látogatás végeztével: egy rajzos térképet a térségről és egy képeslapot. Amikor mondtam, hogy a kicsinek szerintem nem jár, azt a választ kaptam, hogy motiváljuk :) Szóval nagyon szép a vár és jó a személyzet, majd olyan öt év múlva visszamegyünk, és akkor már Csongort is érdekli, Regőt meg pláne. Vagy öten megyünk, és Péter kinn marad a kicsikkel, amíg én Marcival mindent alaposan megnézek.

Innen aztán már tényleg csak a Ságvárig tartó út volt hátra, Bence a térkép alapján irányított, odataláltunk :) Ott töltöttünk egy napot, tegnap este értem haza immár mindössze két gyerekkel. Ma kipihenem a nyaralást :)