Egyszer csak nagyon egyedül éreztem magam. Szinte fájt, rámtört egyfajta búskomorság, passzivitás. Írtam M-nak, hogy jöjjön el értem, legyen itt is és vigyen el magához is. Vészeljem át ezt a nehéz időszakot, ami valami miatt elérkezett hozzám. Eljött, maradt, elvitt, együtt beszélgettünk, hallgattunk, olvastunk, és könnyebb lett. A társasága segített.
Eltelt a február, elmúlt a kedvenc évszakom: a tél. Tudom, általában eléggé egyedül vagyok azzal, hogy nem várom annyira a tavaszt, mint mások. Azért szeretek ám én minden évszakot, köztük ezt az új, a virágokat hozó, napsütésest is, de én télen érzem igazán jól magam.
Igyekszem megélni a soron következő heteket is, a virágszirmokat, madárhangokat, rendbeteszem az erkélyemet, kiülök majd a fénybe. Talán könnyebben sétálok, de a fájdalom úgysem múlik el a gerincemből, a derekamból, a csípőmből. Ez már velem marad, de az igyekezet az fontos. Igyekszem megtenni a lépéseket, eszembe jut Partfal Márta, a biztatása, a szép Duna-parti képei, mikor sétál, élvezi a friss levegőt, és nekem is kedvem támad hozzá.
Kívánok nektek szép napokat, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a jó időt!
Kedves Éva, szeretnék valóban hinni a bolygók hatásában, hogy az elmúlt 2-3 hét nyomasztó űrje nekik volt köszönhető ilyen egyetemes módon... Igy csak elég lenne kivárni, míg elmozdulnak és minden rendbe jön, elmúlnak a sötét gondolatok is.
VálaszTörlésÉn is kb így voltam februárban, abbahagytam nagyjából az írogatást is, mert nem akartam terjeszteni ezt a betegséggel tetézett ólomsúlyú hangulatot.
A nap süt pár nap óta - hihetetlenül! - bár éjjel fagyponthoz van közel. Talán engem is felmelegít majd egy kicsit.
Itt most éppen majdnem 12 fok van, süt a nap, de a következő napokban az ország egyes részein lesz 20 fok is. Legalábbis ezt mondják a meteorológusok.
TörlésRemélem, a bolygók rossz hatása elmúlik, és könnyebb lesz. Nagyon nehéz volt megélni ezeket a napokat. Kellett a segítség, és kértem is M-tól.
Én is kihagytam 2 hetet az írásban, csak a kommentekre reagáltam. Úgy éreztem, most írnom kell az előző rossz napjaimról is, melyekeket átéltem. Nem akarom áttenni másra a hangulatomat, de úgy érzem, hogy ha a jó dolgokról írok, tudatni kell a nehezebb időszakjaimról szólókat is. Talán így hiteles a blogom.
Remélem, hogy a betegséged elmúlt, és jobban vagy már. Kívánom neked!
Kedves Éva, írjál a rosszról, a rossz kedvről, hiszen nincs ember, akinek ne lenne ilyen(je). Állandó hintázás az életünk, és sajnos (lehet, hogy azért, mert öregszünk?) van amikor a mélység hulláma csak úgy jön, megmagyarázhatatlan a miértje. A fontos, hogy utána mindig jön a felhullám, sokszor az is csak úgy, magától, miért nélkül. Éppen ezért gondolom én is, hogy a miértjében ott lehetnek a csillagállások, a Hold növekedése vagy fogyása, és a hormonok. Egyiket sem tudjuk befolyásolni, és az ezekre való érzékenységet sem. Át kell élni, és túl kell élni, ez a fontos, tudni, hogy el fog múlni. Jó, hogy M ott volt melletted, tudott segíteni. :) A tél mindig az elvonulás, a csendesség időszaka, amitől szépen lassan elveszi a hatalmat a tavasz, az újra születés. Remélem, hogy sokáig fog tartani és nem rombolja le gyorsan és visszavonhatatlanul a nyár cunamija. Már egy ideje nem igazán kedvelem a forró szárazságával és soha el nem múlásának érzésével. Én már nyáron jobban bekuckózó lettem, mint télen és ez nagyon bosszant, ha tudnék beszélni a fejével... :))) a nyárnak nem ilyen heves utálat érzéssel kísérő időszaknak kéne lennie (bennem). Remélem idén használhatóbb nyarunk lesz, de most még itt a tavasz, amit valamiért idén nagyon-nagyon vártam... Minden jót Neked! Betty
VálaszTörlésKedves Betty, köszönöm a szavaidat, sok mindenben igazad van. Szerencsére a rossz után jó a jobb, ha nem is mindig a teljesen jó. Bár, néha ez is eljön.:) Hogy mi az oka, hogy mélyebbre süllyedünk néha jobban, mint máskor? Én most az egyedüllétem rovására írtam, mivel jobb lett, mikor oldottam a magányomat M-nal. Annyi minden mástól is függ a rossz hangulat. Bolygók, hormonok..., ahogy te is említetted. Szerencsém, hogy M. el tudott jönni hozzám, és elvitt később hozzá is. Nem voltam egyedül.
TörlésNem szeretem a nyarat én sem, kifejezettem szenvedtem a tavalyi véget nem lenni akaró hőségtől. Sajnos, ez nem fog változni szerintem, idén is ilyen lesz. Ahogy írod, reméled, hogy idén nem lesz olyan, mint a múlt évben. Legyen igazad!
A telet a bekuckózóssága miatt szeretem, és mert nincs meleg. Még szerencse, hogy ez így van.:) A hideget jobban elviselem, mint a nagy meleget.
Minden jót kívánok neked!
Sajnos nem tudok a blogról hozzászólni... Drága Éva! Gondolok rád! Miközben az erdőket járom eszembe jutsz. Tudd engem is elfog a szomorúság, s ha a kikelet szépségeit látom felmerül a kérdés - meddig tehetem, meddig kapom meg a lehetőséget, hogy a teremtett világ szépségeit láthassam. Minden napunk ajándék, és ez nem csak egy buta közhely, ha vannak gondok, veszteségek, gyógyír mindaz, ami körül vesz. 2023 decemberéig egy kedves szomszédommal róttam a túlparti erdőt, együtt tettünk meg sok-sok kilométert... néhány hónap leforgása alatt oly mértékű demencia (és egyéb) kerítette hatalmába, hogy élete további részében nem élheti a megszokott életét. Ha megyek a tavaszra készülő ösvényeken, gondolok rá, aki úgy szerette az éledés zöldjét, a madarak csivitelését. Most teszek fel képeket, mert a napokban is jártam a túlparton, tegnap pedig unokás szép napom volt. Ölellek!
VálaszTörlésKedves Márta, köszönöm, hogy gondolsz rám, miközben sétálsz. Nekem is sokszor vagy eszemben, mikor rájövök, hogy sétálni kellene. Tudod, én azt szeretném, ha nem kötelességből kellene, hogy megtegyem ezt a szép elfoglaltságot, szabadidő töltést, hanem örömből, ahogy régen volt. Sajnos, ez nekem nem megy, mert a fájdalmaim jelen vannak, le kell őket küzdenem, és inkább kínlódás, mint öröm a járkálás.
TörlésSajnálom, hogy a kedves szomszédod ilyen állapotba került. Egyedül sétálni rosszabb, mint társsal. Nem tudjuk meddig élvezhetjük az életet, a kikeletet, vagy éppen a saját kedvenc évszakunkat.Valóban minden napunk ajándék.
Örülök, hogy sétáltál a túlparton, és tegnap pedig unokás szép napod volt.
Megyek megnézem a képeidet, és nézegetek kicsit a blogodban. Szeretettel ölellek!
Kedves Éva! Vagy a bolygók, vagy a tél, vagy bármi, de sokunk így van ezzel. Soraidból azért biztatókat is kiolvasok. Sokszor gondolok rád, azért is, mert már nem a messzebb Pest megyében élek, hanem itt a közelben, Kőszegen. Hamarabb eljutnak a gondolatok. Naponta kisétálok a városba, hol egyedül, hol a pulit sétáltatva, néha meg kell erőltetnem magam, hogy elinduljak. Ma pld. 3x voltam már a városban, hol balra, hol jobbra, Coop, étterem. Főzni is fogok még ma. 40 év után mostanában készítettem madártejet, meg kellett néznem a recepteket. A régi Cseh konyhából néha levelezek 2 régi taggal, Szőrész, Mandula. Sok év eltelt, de ez nem számít. Mostanában lélekben arra készülök fel, hogy szürkehályog műtétem lesz. Utoljára először és 1x 1973-van voltam kórházban.
VálaszTörlésÖlellek sokszor, BMari
Kedves BMari, köszönöm, hogy eszedbe szoktam jutni. Kőszeg valóban közel van, régebben szoktunk is oda menni, de mostanában nem voltunk. Mióta M. anyukája meghalt kevesebbet megyünk a Kőszeghez közeli osztrák faluba. Ott mentünk át mindig a határon.
Törlés3x voltál már ma a városban? Ez igen! Én örömmel jelentem ki, ha egyszer is elmegyek a közeli boltba. :)
Emlékszem Szőrész és Mandula nevére. Jó, hogy tartod velük a kapcsolatot. Szerettem a Cseh konyhát, és valóban nem számít, hogy sok év eltelt. Üdvözlöm őket, ha még emlékeznek egyáltalán rám.
Szeretem a madártejet, bár még soha nem csináltam. Anyukámét ettem utoljára.
Sajnálom, hogy szürkehályog műtéted lesz. Minden jót és gyors felépülést kívánok. Szeretettel. Éva
Dear Eva, there are such phases in life. I believe they are there to be overcome. Surround yourself with beauty, with things that do you good... I send you a big hug and lots of love. Viola
VálaszTörlés