Heverj el egy hófehér lepedőn.

Semmit ne tégy.

(Stephanie Dowrick)

Tegnap képekben

Béke óhajtás

Tegnap megláttam ezt az arcot a monitor mellett. Nem csak láttam, megláttam. Jó, hogy ott volt. Talán M. nem is gondolta át, hogy miért teszi éppen oda a monitor mellé. Emlék Athénból, én is kaptam tőle. Egy másik alakot, de szintén nyugalmat árasztó fehér szépséget.Zaklatott emberek is körülvesznek minket, benyomul a technika is életünkbe. Kizárni nem lehet őket. Meg kell tanulni élni velük. 

A kertek alatt...

Úton (is ) voltunk ma. Bennem még mindig él a havas táj, ami mostanra már teljesen eltűnt. A hótól, esőtől átitatott földek a barna különböző árnyalatait mutatták a lassan már megszokott idei fehér szín helyett. Zöldet is láttunk az úton. Nem, még nem levelek, még nem is igazán rügyek, de a vetés már kifelé kandikál zöld színével itt-ott.

Sokan mondják, hogy a zöld és a kék szín nem igazán illik össze, bár nekem tetszik együtt. Ha a természet ezt a két színt olyan nagyon jól elviseli egymás mellett, akkor én nem is vonnám kérdőre soha, hogy a két szín harmonizál-e egymással.

A szeretet ajándéka

Kezembe került újra az a könyv, amit még 2004. decemberében kaptam névnapomra. Forgatom, nézegetem, olvasgatom és a szépérzékem is kielégítem vele. Mert szép, mert jó kézbe venni. A külcsín és a belbecs szerencsés találkozása valósul meg benne.

Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka c. könyvéről írtam.

Devecseri Gábor: Imátlan ima

Befejezni a napot szépen,

bízni az óra örömében,

az álom hajóján kivárni,

szeretteinknek jót kívánni,

élőnek, holtnak, szeretteink

szeretteinek szép rend szerint,

örömet kívánni mindahánynak

(torló percek hullámot hánynak,

az órák az éjbe ömölnek),

örömet kívánni az örömnek.

Munka után

Este 10-ig dolgoztam. Hazaérni jó, ilyenkor későn különösen jó, meggyújtottam a mécsest.

Busszal jöttem, kezemben nagy csokor aranyeső duzzadó rügyekkel, de még kinyílatlanul természetesen. Szerencse, hogy ilyenkor már aránylag kevesen voltak a buszon. Zsúfolt buszra nem is merészkedtem volna fel ekkor a csokorral. Kollégám hozta a "tavaszt" nekem. Nincs kertem, de valahogy mégis alakul a kert a lakásban. :-)Kicsit levágtam az ágak végéből pár perce, két vázában is elhelyeztem őket, és várom a sárga eredményt.

Időt adni

Olyan dolgokra kell rájönni, ami teljesen természetes, csak "ahá élményként" be kell építeni magunkba. Ott volt mindig a tudás körülöttünk, másban, bennünk, csak mi nem használtuk.Nem úgy, ami a mi épülésünket szolgálná.

Én nem adtam magamnak időt soha. Mindent azonnal tökéletesen akartam csinálni. Persze, hogy nem ment. Jöhetett a frusztráció. Nem hagytam, hogy csak szemlélődjek, hatások érjenek. Túl nagy luxusnak éreztem ezeket az időszakokat az életemből. Elvesztegetett időnek. Pedig mennyire nem azok...

Idő kell arra, hogy rájöjjünk alapvető dolgokra? Meg kell rá érni?

Hogy mindennek meg kell adni az időt? Először csak nézelődni, ismerkedni, tudást gyűjteni. Után összeáll egy kép, egy használható ismeret, tudás, amit a magunk, mások javára felhasználhatunk.

Most én megadom magamnak az időt arra, ami elkezdett érdekelni. Ismereteket, könyveket gyűjtök, hagyom hogy letisztuljon bennem az, ami még zavaros. Nem lehet azonnal semmit tökéletesen csinálni. Hogy ez a tény, ami természetes, miért nem volt számomra eddig az?:-)

Eljött a felismerés, most kellett hozzám eljönnie annak, amit tudtam is,persze, hogy tudtam, de nem volt sajátom mégsem.

Más, de mégis idekapcsolódik:

Vettem egy jácintot is tegnap. Három tavaszi virág van így a lakásomban: tulipán, primula és ez a jácint. Bimbósan vettem meg. Látni akarom, ahogy nyílik. Neki is idő kell, hogy megmutassa azt, amit láttatni akar. Maga a folyamat is élvezet a célig.Tegnapról mára nyílt is a virágom. Ez is üzenet volt számomra. Csak időt kell adni mindennek. Semmit nem szabad siettetni.

Olyan üzenet, amit tudtam is, csak jó most megélni, hagyni felszívódni bennem.

Arról, hogy sokat kell sétálni

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.

(Márai Sándor: Füves könyv)

Mérei Ferenc: A boldogságról

Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni.

Primula

Primulát is vettem. Ez a másik tavaszi virág jelenleg a lakásomban.
A primulát egy bekeretezett képeslap alá tettem. Itt van mind a kettő a monitoromtól kb. fél méternyire. Felpillantok, és látom őket.
Pár hete M-nal Soproni Horváth József festő állandó kiállításán voltunk nem először. Ez a piros, amiben a fiatalabb nő van, nekem mindig is tetszett. Hosszabb ideig álltam ezelőtt az akvarell előtt, mint a többi előtt.Vettem is róla egy képeslapot. Volt itthon egy aranyozott keretem. Beletettem a képet.

Másik tulipán

Természetesnek kell venni a búcsút. (?)Van ami jön, velünk van, majd távozik. Ime, az utolsó képem a sokat fotózott rózsaszín tulipánomról. Ez a virág jelentette nekem a tavasz jöttét. A Valentin napot is, mert abból az alkalomból kaptam.

Csak úgy szó nélkül kidobni nem akartam. Lehet, hogy másnak ment volna, de nekem nem. Szerintem sokan éreznek így, ha valami hozzájuk nőtt érzelmileg. Búcsú előtt megköszöszöntem neki, hogy velem volt. Mindenféle érzelgősség nélkül, de mégis természetes volt.

Tegnap vettem helyette egy másikat. Fehéret akartam, de "csak" piros volt abban a boltban, ami hozzám közel volt. Aztán úgy döntöttem, hogy ennek így kell lennie. A piros tulipán akar hozzám jönni. Nem is gondolkoztam sokáig. Vettem egy szálat. Most sem többet. Egy szál nekem éppen elég. Nekem egy szál néha szebb, mint egy csokornyi.

Van a lakásban egy kertem. Van egy tulipán benne!:-)

Változtatási szándék

Életmódomban elmentem egészségtelen felé. Lassan kezdek visszaállni arra, amire szükségem lenne, de nem tettem meg mostanában. Annyi minden vonz, kell rá az idő, viszont nem jó a szervezetemnek, lelki békémnek sem. El is aprózom magam.

Tegnap korán lefeküdtem, kialudtam magam. Most jó.

Sokat ülök a gép előtt. Szívesen teszem, de az időpontot módosítanom kell. Nem éjszakába nyúlva netezni.

Sokszor dolgozom késő estig. Mikor hazaérek, még eszem. Ez sem tesz jót. Önfegyelemmel meg lehet oldani, hogy már ne egyek, de nem szántam rá magam. Elhatározással sikerülni fog. Tulajdonképpen nem határoztam el magam eddig.Vagy az elhatározások nem voltak komolyak. Az elhatározásba bele kell csusszanni miután megérik bennem sok tapasztalás után a szüksége. Belül felkészültnek kell lenni rá. Én úgy hívom beérik, felszívódik bennem a szükség. Nem csak egy máz kívül. Most ez rendben van.

Munkahelyem kb. 20-25 percnyi sétára van. Mégis sokszor a buszt választom. Többször megyek gyalog ezentúl.

Tulajdonképpen ennyi, ami most elhatározásként jött, helyesebben megérett bennem. Biztosan jön még valami hozzá, ami nem teljesíthetetlen, és jót tesz nekem.

Tegnap délután és este jó társaságban voltam. Talán ezért is sikerült a korai elalvás.

Le is fényképeztem a társat...:-) Itt van a bejegyzés fölött!

Ebédem

Ma nem akartam húst enni, nem kívántam. Hétközben a munkahelyemen ebédelek. Elégedett vagyok a konyhájával, de elég sokszor van hús. Tegnap halat ettünk, ma pedig valami olyanra vágytam, amiben nincs hús. Felhasználtam, azt is így, ami volt itthon.
Krumplit vékony szeletekre vágva megfőztem. Egy sütőtálat kiolajoztam megszórtam zsemlemorzsával. Gombát póréval kicsit megpároltam, sütögettem. Összekevertem egy kefírt egy tojással, reszelt sajttal. A pórés gombát aztán rá a krumplira, arra rá a kefíres, sajtos keveréket, melybe tettem oreganót (szeretem nagyon) és egy leheletnyi szerecsendiót. Még rá reszelt sajtot. Be a sütőbe, míg a sajt szépen, barnán, sülten ráolvad!
Jól esett. Délután Anyu volt nálam, és megkérdeztem, hogy megbírkózna-e a maradékkal. Kérte, és közben beszélgettünk.

Szép búcsú

Tulipánom részére szép öregség adatik. Még mindig megvan, hervadásában egyre légiesebb, egyre áttetszőbb, finomabb.

Mai utamon egy virágbolt kiraktát nézegettem. Kell majd utánpótlás, ami lehet, hogy újra tulipán lesz, de az is lehet, hogy egy jácint. Sajnálni fogom ezt a tulipánt, de teljesítette feladatát. Míg nálam volt több mint egy hétig szép volt, és még ebben a búcsúzó állapotban is a szem számára vonzó.

Kell ennél több egy virágtól?

Új teáskanna a háznál

Sokszor megfogadtam, hogy nekem már új edény nem kell, mert úgyis annyi van. Szeretem átlátni a dolgaim, és ha ahhoz mindig új jön selejtezés nélkül, akkor az nem segít az átláthatóságnak. :-)

De rájöttem arra is, fogadalmakat se tegyen az ember jelentéktelen dologban. Mert egy szép edény örömforrás. Adjuk meg magunknak azt az örömöt. Teázni is szeretek, megvannak hozzá a kellékek is, de ennek a teáskannának nem tudtam ellenállni. Mert nem!

És most örülök neki!

Újra csak a sárgáról

Magamon a sárgát nem szívesen viselem, mindenhol máshol szívesen nézem. A narancssárgát és a terrakottát is.

Február vége van, egyelőre marad néhány benti sárga, narancssárga szín a számomra kedves téli tavaszvárás jelzésére.

Egy kis tavaszi sárga

A tulipán mellé ezt a kis tavaszt tudtam még becsempészni a szobába. Ami sárga, számomra az már napsugár. Ezért is vonzódom a sárgához( narancssárgához, terrakottához) különösen, ha meg- vagy átsüti őket a fény. Gyertyákban is a fehér mellett a sárga a kedvencem. Puha, meleg szín, télen felvidít, lelket is melegít.

Fogarasi Hunor: Idill holnap délután

ajtóm immár előtted nyitva áll

lépj be rajta, mint otthonodba

vesd le kabátodat

használd papucsomat

tépd el naptáramat

virágaim majd feléd fordulnak

ablakaim téged világítanak

törülközőm téged szolgáljon

tükröm téged bámuljon

a székek összevesznek majd

hogy kényelmet melyikük ad

barna cipó mosolyog és

kuncognak a szőlőszemek

oltsák szomjadat

enyhítsék éhedet

feküdj rám - szól a pamlag -

álmaimmal betakarlak

könyveim is örülhetnek

hogy kezedbe veszed őket

és felfedik titkukat

hogy nekem elmeséld majd

otthonom rád lelt és befogadott

ünnepeld hát és játssz a zongorán

együtt játszik veled

fotel-basszus és szék-szoprán

a szőnyegen a rojtok is táncra perdülnek

együtt járják majd:

fogas kabát

ablak virág

kották képek

könyv és párna

és ha lennének: az egerek

pszt!

a függöny megvonaglik

egy napsugár beint:

figyelem, az est fénypontja, uraim!

és ezer pirult arc

követi lelkes figyelemmel

illatod s hangod keringőjét.

Téli készlet

Még tél van, ha nem is sokáig. Én a gyertyákat élvezni november és február között tudom igazán. Emiatt is sajnálom a tél múlását, a korai sötétedéseket, hosszú éjszakákat. Van bőven még a gyertya és mécses készletemből. Mindig több kiló van itthon. Egy kis töredéke a mécseseknek, gyertyáknak mindig kinn van elérhető közelségben, hogy csak nyúlni kelljen értük. 

Szombat este és vasárnap

A szombati hideg kintlét ( élveztem/ élveztük) után az este és a vasárnap bent telt. M. este hazament, és én a múlt heti elmaradt hétvégét ( munka+ tanfolyam) pótoltam ezen a hétvégén. A film, ami elé kényelmesen beülök - ha csak tehetem -, és nyomonkövetem minden kockáját, az Agatha Christie szürkeállománnyal rendelkező és szürkeállományt megmozgató Poirot-ja. Persze, ha Miss Marple nyomoz, akkor is befekszem a fotelba, valami teaféle is van mellettem. Figyelem az angol környezetet, a finom edényeket, a teázás kellékeit, és nyomozok. De soha nem a nyomozáson van a hangsúly nálam, hanem a finom környezetet élvezem.

Másnap akár kuglófot is süthettem volna, be is harangoztam, hogy talán lesz, de helyette a sütőben kedvenc sajtos brokkolim volt ebédre.Mondjuk, ami késik nem múlik, hamarosan lesz kuglóf. 
Régi képek vannak róla, néhányszor megsütöttem már.

Úton

Nem voltak szélsőséges kilengéseim. Az ingamozgások nem jártak be bennem nagy utat. Tetteimben sem. Még azt sem mondhatom, hogy igényem lett volna a végletek megtapasztalására. Talán az ellentétekére igen. Ismerni kell, és akartam is ismerni, hogy milyen az, amit el akarok fogadni vagy menekülni tőle. Vagy csak egyszerűen az ellenkező oldalt is intenzívebben megélni, örülni annak, hogy megkaptam, eljött, elértem. Bármi lehet rá a szó, ami ezt kifejezi.

Most arra vágyom, hogy az inga valahol megálljon középen. 
Valami belső csendre, békére. Testem, lelkem ezt igényli. 

Mákos márványkuglóf meggyel

Nati kérésére hoztam képeket a kuglófról.

Van a kuglófnak valami máshoz nem hasonlítható békés hangulata. Káváházban halk tányér és evőeszköz koccanások, alig hallható meghitt beszélgetések, fehér, csipkés kötényű és fejdíszű pincérnők, kávéillat, sőt, kakaóillat a levegőben.

Fehérzsabós, kalapos hölgyek, sétapálcás úriemberek meghitt találkáin az udvarlás szavai a morzsákban tűntek el, vagy éppen jutottak el a fésűvel feltűzött hajú, hamvasbőrű szép nők füléig.

Nagymamák sütötték unokáiknak gyerekzsúrra a kuglófot, és békésen néztek végig a virágmintás vagy éppen pöttyös bögrében lévő kakaóból nagyokat kortyoló csemetéken. Kis ujjak törték apróra, ügyesebbje villával vágta kis falatokra a süteményt, és tűntették el - a nagyik nagy örömére - állandóan beszélő kis szájukban.

Az a bizonyos fagyos, múlt szombati séta

Arszenyij Tarkovszkij: Hó szaga ( részlet)


...S egy lélek sincs, s a higanyoszlop
A fagynak megadja magát,
S mi füst- és málnaszínü, foszló
Ködökben indulunk tovább.
A lepedőkbe gyűrt havas táj
Kórházszagában lépkedünk,
S ajkunkra lép, akárha kristály-
Angyal, fagyott lélegzetünk...

A virág feladata

Teljesíti "feladatát" a tulipánom. Az a dolga, hogy szép legyen, és valóban az. Nagyon lassan nyílik, és megmutatja önmagát kívül, belül.

Mákos márványkuglóf meggyel

Kint után bent, tegnap után ma, hideg után meleg és kuglóf.
Van egy szépséges kuglófsütőm. Van egy kuglófreceptem, amit szeretek. Ha kuglófra vágyom, ezt sütöm. Párosítgatom magamban a kettőt: A receptet és a kuglófsütőt. Vasárnap is van, időm is van, még az is lehet, hogy kedvem is lesz hozzá...


Mákos márványkuglóf meggyel

Előkészíteni: 35 dkg meggykompót, 1 alma, 1 ek. citromlé

A tésztához: 35 dkg búzaliszt, 1 tasak sütőpor, 15 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 4 tojás,
17 dkg olvasztott majd kihűtött vaj vagy margarin, másfél dl tej, 3 dkg mák
A megszóráshoz: 2 ek. porcukor

A meggyet lecsöpögtetjük, esetleg konyhai papírral leitatjuk. Az almát meghámozzuk, negyedre vágjuk, a magházát eltávolítjuk. Durva reszelőn lereszeljük, és a citromlevet rácsöpögtetjük.
A lisztet sütőporral elvegyítjük, egy jól záródó (3 literes) edénybe szitáljuk, a cukorral és a vaníliás cukorral elvegyítjük. A tojást, a vajat vagy a margarint és a tejet hozzáadjuk, az edény fedelével lezárjuk. Többször, erősen összerázzuk (15-30 mp), hogy a hozzávalók jól elvegyüljenek. Az egészet habverővel vagy keverőkanállal még egyszer gondosan átkeverjük, hogy az edény peremén maradt hozzávalók is elvegyüljenek.
A tésztamasszát megfelezzük. Az egyik felébe a reszelt almát, a másik felébe a mákot belekeverjük. Az almás tésztát kuglóf- vagy koszorúformába töltjük. (24 cm átmérőjű, kivajazott, kilisztezett), a mákos tésztát rátesszük. A meggyet a mákos tésztarétegen elosztjuk, és a formát a sütőbe sütőrácsra tesszük.
A süteményt a formában rövid ideig pihentetjük, és egy süteményrácsra kiborítjuk. Hagyjuk kihűlni, majd porcukorral megszórjuk.

Fodor Ákos: Jégtánc-blues

A jég
meg az ég
szikrázva símul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
- mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek
és jégnek
kristály síkjai közt suhan a lélek...
a levegő penge-éles és szesz-tömény,
itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én;
röpülve, zuhanva,
pörögve, suhanva
szótlanul mond hálát jégnek és égnek
a táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!

Oly jó:
erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
némán begyógyítja a szűz hó

Fagyban, szélben

Talán az utolsó igazi téli nap volt.

Egyszer vége lesz a februárnak és utána a tavasz jön, akár gyorsan, akár lassan. A mai nap hófúvással, jeges széllel, apró havas tűszúrásokkal az arcunkon telt. Sapka alá sapkát tettem, harisnyanadrágra zoknit, és a legmelegebb kabátom volt rajtam és kesztyű.

Akartuk ezt a téli napot kinn tölteni, hogy dacoljunk az elemekkel, kipiruljon az arcunk( megtörtént), majd naponta többször is behúzódjunk a melegbe valahova: halászcsárda, autó többször, cukrászda, otthon. 
Utána újra ki! :-)