Engem elvarázsoltak. A véletlen nagy mókamester, most is az volt.
És a fa mütyűrt észrevettétek mellette?????
2012. szeptember 17., hétfő
2012. szeptember 11., kedd
Most
nem mutogatok, inkább mesélek - ha már meseláda vagyok....
A tegnapi nap elképesztőre sikerült és nem azért, mert évfordulót ünnepeltünk, vagy túlvállaltuk magunkat munkával, neeeem. Belekóstolhattunk családilag egy kamasz lelkivilágába és abba, hogy bizony, képtelen empatikusan végiggondolni a tettei következményét.
Nem gondoltam, hogy 24 óra alatt ennyit fogunk aggódni, ennyiszer rójuk a köröket a Duna parton, hogy éjszaka fogunk átkutatni minden bokrot és másnap még mindig csak találgatunk, hogy nagyon nem egyszerű megpróbálni más fejével gondolkozni....
Nem is a történés a lényeges, nem! Sokkal inkább az, amit tanulhattunk belőle. Magunkról, mindannyiunkról, egymásról, a MI-ről.
Lehet egy ilyen helyzetben sokféleképpen reagálni, jól, rosszul, idegesen, hisztérikusan - ki-ki a lelkiismerete és vérmérséklete szerint tud megélni nehéz helyzeteket. Meglepődtem viszont magamon és AzEmberen is.... Alapvetően nyugodt vagyok, de idejét nem tudom, mikor tudtam utoljára olyan tiszta fejjel és higgadtan gondolkozni, mint most, AzEmber viszont rettentő rosszul visel bizonyos feszült helyzeteket. A gyereket érintőket nagyon....
Tegnap viszont egészen biztos vagyok benne, hogy az összes őrangyalunk nagyon nagy szeretetben dolgozott értünk...
Este, átbeszélve a dolgokat, rájöttem, igaza van hogy a kellő pillanatban meg tudtam nyugtatni, csöndben voltam, amikor csöndben kellett lennem, átöleltem, amikor csak ennyit tehettem és közben szinte az orromnál fogva vezettek a megoldás felé...
(Csak nagyon csöndben teszem hozzá, hogy hihetetlenül büszke vagyok magamra, amiért az Ex árnyékát - AzEmber exe... - sikerült átlépnem.... Egy második, többedik kapcsolatban mindig ott van az Ex, természetesen kiirthatatlan. Ám a legnagyobb kihívás, hogyan lehet azokat a gyökerekig elrontott dolgokat helyretenni, amik beleégtek AzEmberbe...)
Lassan valóban papírt kérek arról, hogy boszorkány vagyok ;)
A tegnapi nap elképesztőre sikerült és nem azért, mert évfordulót ünnepeltünk, vagy túlvállaltuk magunkat munkával, neeeem. Belekóstolhattunk családilag egy kamasz lelkivilágába és abba, hogy bizony, képtelen empatikusan végiggondolni a tettei következményét.
Nem gondoltam, hogy 24 óra alatt ennyit fogunk aggódni, ennyiszer rójuk a köröket a Duna parton, hogy éjszaka fogunk átkutatni minden bokrot és másnap még mindig csak találgatunk, hogy nagyon nem egyszerű megpróbálni más fejével gondolkozni....
Nem is a történés a lényeges, nem! Sokkal inkább az, amit tanulhattunk belőle. Magunkról, mindannyiunkról, egymásról, a MI-ről.
Lehet egy ilyen helyzetben sokféleképpen reagálni, jól, rosszul, idegesen, hisztérikusan - ki-ki a lelkiismerete és vérmérséklete szerint tud megélni nehéz helyzeteket. Meglepődtem viszont magamon és AzEmberen is.... Alapvetően nyugodt vagyok, de idejét nem tudom, mikor tudtam utoljára olyan tiszta fejjel és higgadtan gondolkozni, mint most, AzEmber viszont rettentő rosszul visel bizonyos feszült helyzeteket. A gyereket érintőket nagyon....
Tegnap viszont egészen biztos vagyok benne, hogy az összes őrangyalunk nagyon nagy szeretetben dolgozott értünk...
Este, átbeszélve a dolgokat, rájöttem, igaza van hogy a kellő pillanatban meg tudtam nyugtatni, csöndben voltam, amikor csöndben kellett lennem, átöleltem, amikor csak ennyit tehettem és közben szinte az orromnál fogva vezettek a megoldás felé...
(Csak nagyon csöndben teszem hozzá, hogy hihetetlenül büszke vagyok magamra, amiért az Ex árnyékát - AzEmber exe... - sikerült átlépnem.... Egy második, többedik kapcsolatban mindig ott van az Ex, természetesen kiirthatatlan. Ám a legnagyobb kihívás, hogyan lehet azokat a gyökerekig elrontott dolgokat helyretenni, amik beleégtek AzEmberbe...)
Lassan valóban papírt kérek arról, hogy boszorkány vagyok ;)
2012. szeptember 10., hétfő
Arany
János szavaival élve: gondolta a fene....
rendhagyó tapasztalat a tizenhatévesség sűrűjébe belepillantani.
rendhagyó tapasztalat a tizenhatévesség sűrűjébe belepillantani.
2012. szeptember 5., szerda
Azt hittem
említettem már a pávákat... rájöttem, hogy nem itt emlegettem.
Hónapokkal ezelőtt a kedvenc papírboltomban vettem egy csodás könyvjelzőt, gyönyörű pávás. Szerelem volt... az eladó pedig nyomban felvilágosított, hogy mit is jelent a páva. Kiderült, hogy az életünkben bekövetkező változást szimbolizálja.
Meglepett.... aztán hetekkel később az eladó lepett meg később azzal, amikor megkérdezte, változott-e az életem, mióta megvettem a könyvjelzőt. Jelentem, változott... (Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy az eladó kedves, figyelmes és bizony emlékszik a vevőire.... a minap, amikor a tanszereket vettük meg, a kiválasztott darabokról elmondta, hogy jó-e vagy mellényúltunk és rögtön mondta is, hogy mivel járunk sokkal jobban...)
Erre most mit hímzek? Beleszerettem, az a helyzet! Nina selymeivel pedig valami egészen elképesztően szép.
Hónapokkal ezelőtt a kedvenc papírboltomban vettem egy csodás könyvjelzőt, gyönyörű pávás. Szerelem volt... az eladó pedig nyomban felvilágosított, hogy mit is jelent a páva. Kiderült, hogy az életünkben bekövetkező változást szimbolizálja.
Meglepett.... aztán hetekkel később az eladó lepett meg később azzal, amikor megkérdezte, változott-e az életem, mióta megvettem a könyvjelzőt. Jelentem, változott... (Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy az eladó kedves, figyelmes és bizony emlékszik a vevőire.... a minap, amikor a tanszereket vettük meg, a kiválasztott darabokról elmondta, hogy jó-e vagy mellényúltunk és rögtön mondta is, hogy mivel járunk sokkal jobban...)
Erre most mit hímzek? Beleszerettem, az a helyzet! Nina selymeivel pedig valami egészen elképesztően szép.
| linen: 36 count dyed by Nina, thread: Nina's silks Greenward, Lagoon |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)