Fairy blanket

merthogy régen bizony a Mininő még Kicsi Tündér volt... ám változnak az idők. Na azért alapjaiban nem, hiszen a tündérség megvan, de jóval erősebb lett a nőcis vonal :O

Régóta dédelgettem ezt az ötletet, és esküdni mertem volna rá, hogy a ravelryn találtam meg a tökéletes mintát, ötletet a végső befejezéshez, de ahogy átnéztem újra a kész munkákat nem találtam, azt amit kerestem. Szóval nem tudom, pontosan honnan is jött az ihlet, de a lényeg, belevágtam egy jókora, hatalmas, színes, puha, fincsi Tündérlány takaróba. Mert az nem lehet, hogy mi takarótlanok legyünk....

Az ötlet után sokáig agyaltam a megfelelő fonalon, mígnem a Drops Delight lett az, ami elrabolta az én szívemet... Fantasztikusan szép! 

Nem csak szép, de varázslatos is, mert sosem születik két egyforma blokk, holott a vezető minta ugyanaz lesz a két színből.... Már elkészült tizenhat darab, de tényleg nincs benne két egyforma. Terveim szerint hatalmas lesz, kb. 140*160 cm. :)

Jó sokáig fogok molyolni ezzel a takaróval, mert a terveim szerint 143 blokkra lesz szükségem. És a végeredményt is igyekszem megbolondítani, tündéresíteni. Van erre már ötletem.... :)

Úgy képzelem, hogy ez alá hűvös nyári estéken éppúgy be tudjuk kuckózni majd magunkat, mint télen. Forró tea kísértetében olvasunk, olvas majd a takaróba burkolózva a kisasszony. :)

 

Milyen az élet...

 közhely, ordas közhely tudom. De akkora felkiáltójelek sorakoztak előttem a hét végén, hogy nem tudok ennél frappánsabb jelzőt rá.

Miközben ott álltam nagybátyám sírja mellett, szembesültem vele, miért is aggódott olykor annyira értem, hogy mennyire máshogy élték az életüket nagynénémmel. Miért nem értette a kapcsolati vergődéseimet, hiszen nem is érthette. Nem, nem azért, mert ötven évvel idősebb volt nálam, hanem azért, mert ő hihetetlenül jó kézzel választott párt magának, és kitartott mellette minden viharon keresztül hatvan éven át. Igen, hatvan évig, nem írtam el!

Ott álltam és azzal kellett szembesülnöm annyira önző módon gondolkodom, élem az életemet, hogy nem engedtem neki, hogy megnyugodhasson, már az én dolgom is el van rendezve - ahogy ő mondaná. Annyira önző módon élem az életem, hogy nem tudok sokszor még a saját gyerekemre sem olyan felhőtlen odaadással figyelni, ahogy ő figyelt rám mindig.

Az már sokadlagos kérdés, hogy tőlem majd hány ember akar elbúcsúzni - annyi, mint tőle biztosan nem. Nem vagyok sok-sok közösség, egy hatalmas család motorja - pedig olykor érzem, hogy kéne.

Fel kellett kötni kicsit a gatyámat, részint az ezekkel a dolgokkal szembesülve, részint mert igen, újabb - fájdalmas - lépéseket kell tennem, és valódi felnőtt életet élvén, felelősséget kell vállalnom a családtagjaimért, akikért eddig nem kellett.

Milyen az élet, a Gondviselés... egyik kezével elvesz, és ott hagy nyomban egy másik, több, nagyobb ajándékot. Igen, a jó választás biztos tudatát, azt, hogy mindketten megkaptuk nagybátyám legfontosabb és legnagyobb üzenetét. Hogy szinte megriadtunk, ha nem így csináljuk, nem ezekkel a szándékokkal éljük az életünket, nem érdemes belevágni. Aztán a riadalom elmúlt varázsütésre, csak a bizonyosság maradt.

 

Tavaszi

Malukát kötöttem a Mininőnek, mert megirigyelte az előzőt.
Igaz a fonalat, nem ezért vettem, de ugye ember tervez....

yarn: Schachenmayr Cotton bamboo batik, needle: 4 mm KnitPro