Mustos meggydzsem (vegán)

Kései nyitánya ez nálam az idei befőzési szezonnak. Mert bármily hihetetlen is, idén még nem tettem el semmit, nem csak nem írtam róla. A tavaly ősszel készített must egy részét pedig eper- és cseresznyedzsemhez tartogattam, csakhát nevezett gyümölcsökből nem akadt megfelelő vétel hozzá (eperből bőséges saját termés volt ugyan, de jóízűen elfogyott frissen, és ez különben sem az az igazán dzsemnek való fajta). Ma is alighanem az idei év utolsó, túlérett meggyeit csomagoltattam össze a nénivel a láda sarkából, bár akkor még nem tudtam, hogy "csak úgy" megevés vagy valami meggyes süti helyett épp dzsemben fogja végezni. Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a gyengécske kinézethez kiváló íz és nem is az a nagyon lágy állag társul, így itt a nagy lehetőség, most vagy soha.

Adott volt az 1 kiló 40 deka meggy, amit megmostam, kiválogattam, kimagoztam (alig volt közötte rossz, a kóstolgatással több kárt tettem benne). Beletettem egy vastag aljú fazékba, hozzákevertem 1 csomag 3:1-es Dzsemfixet, és kipótoltam a saját levét 2,5 dl fehér musttal. Alágyújtottam, felforraltam, majd kis lángon készre főztem, időnként megkeverve. Közben kóstolgatás eredményeképp 2 evőkanál gyümölcscukorral igazítottam még az ízén (további musttal azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy annyi plusz folyadékkal már nem fog megkötni rendesen). Így kellemesen édeskés lében (ami ugye majd bekocsonyásodik) kellemesen savanykás főtt meggyszemek vannak (én szándékosan egyben hagytam őket, de persze ízlés szerinti mértékben neki lehet menni botmixerrel). Amíg főtt, elmostam az üvegeket és kiszabtam a fedőbélés celofánokat (így a meggy nem fogja be a fedő belsejét és nem is marja ki). A tűzről levéve üvegekbe kanalaztam a forró dzsemet, ügyelve rá, hogy nagyjából egyforma arányban kerüljön mindegyikbe a meggyszemekből és a léből. A fedők rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni. 1,2 liter dzsem lett belőle összesen (5 kis üveg, vegyes méretben).
Utólagos kiegészítés: A cseresznyéshez hasonlóan ez is csak hűvösön nyeri majd el megfelelő állagát; nem kell megijedni, hogy ebben a nyári melegben még meglehetősen folyós (egyet betettem egy kis időre a hűtőbe, és úgy teljesen rendben van).

Idő: egy jó óra mindenestül, melynek legnagyobb része a meggymagozással telt el
Pénz: kb. 500 Forint (125 Forint / Nagymama lekváros üveg) (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy piac végi, erősen leszállított áron volt a meggy, csak vigye már el valaki...)

Megjegyzés: Dzsemfixből én ilyenkortájt szoktam raktározni egész évre, amikor akciósan van bőségesen mindenhol (valamivel 400 Ft alatt a 3 darabos csomag). Így nem érint kellemetlenül, ha az őszi-téli időszakban nincs, és nem is értik a boltban, hogy mi baja van annak, aki akkor keresi. 1 évnél hosszabb a szavatossága, tehát a túlkészletezés sem probléma, jövőre majd a maradékkal kezdem a szezont és annak mennyiségéhez mérten töltöm fel a készletemet.

Tejfölös-tejszínhabos krém gyümölcsökkel

Ez egy szupertitkos recept... átalakítása :) Első barátom családjában ez volt A Karácsonyi Krém, amit egyszerűsége ellenére csak ekkor készítettek az év folyamán. Már akkoriban is szívesen tevékenykedtem a konyhában, és voltak ételek, amiket mindig én készítettem, igen nagy sikerrel (annyi rizsfelfújtat azóta se sütöttem, mint akkor). Aztán lassanként elkezdték megosztani velem a titkos családi recepteket is, amik még a nagymama specialitásai voltak anno. Elkészítettem, ők meg nosztalgiáztak. Ilyen előzmények után sikerült kiérdemelnem A Krém receptjét is.

Végül úgy alakult, hogy nem lettem családtag, de a receptet nem felejtettem el. Régebben többször is elkészítettem, barbár módon "csak úgy", mezei hétköznap is, ha úgy tartotta kedvem. Az utóbbi években viszont kikopott a repertoárból. Most Benzsi juttatta eszembe, s bár fejből már nem ment, azt azért még tudtam, hogy hol kell keresni az ezzel kapcsolatos feljegyzésemet.

Nem, a titkot nem fecsegem el így jó tíz év elteltével sem, mivel nem az eredetit, hanem a mostani, átalakított változatomat írom le. Aki pedig ismer, tudja, hogy én igazán nem kímélem a kiinduló recepteket, ha átszabásról van szó :)



Sütöttem egy adag vegán piskótát. Kb. felét megettem frissen, dzsemmel, a másik felét pedig valamennyire megszárítottam ehhez a krémhez. Kézzel kisebb falatnyi darabokra tördeltem, ügyelve rá, hogy ne nagyon morzsálódjon.

Tejszínhabot készítettem 4 dl habtejszínből 1 habpatronnal a habszifon segítségével.

Felbontottam 1 üveg szőlőbefőttet és 1 üveg körtebefőttet (720 ml-es üveg volt mindkettő, hozzáadott lé nélkül, natúrbefőtt módszerrel eltéve. A körtében volt egy darabka fahéj is ízesítésnek, amúgy 100% gyümölcs mindkettő.) Egy bögrébe öntöttem mindkettőnek a levét (amit a gyümölcs a dunsztoláskor engedett), a körtét pedig kis kockákra vagdostam.

Egy nagy tálba öntöttem 1 nagy pohár (450 g-os) 20%-os tejfölt (nem érdemes spórolni rajta, light tejföl vagy urambocsá' joghurt nem jó ehhez), majd simára kevertem a 2-3 részletben hozzáadott befőttlével (kb. 2,5 dl, ha hagyományosan eltett, leves befőttből készítjük, akkor értelemszerűen nem kell mindet beleönteni). Ezután hozzáadtam a tejszínhabot, és óvatosan összeforgattam.

Nem volt más hátra, mint hogy összeállítsam a krémet: Egy nagy (kb. 3 literes) üvegtál aljára kanalaztam a tejfölös-tejszínhabos keverékből, majd rászórtam egy marék piskótakockát és egy marék gyümölcsöt. Ezt ismételgettem addig, míg elfogyott minden hozzávaló. A tetejére a fehér keverékből került.

Hűtőbe raktam kb. fél napra (egy éjszakára is lehet), hogy a piskótadarabok megszívhassák magukat nedvességgel, ennek következtében némileg szilárduljon, no meg összeérjen az egész.

Kis tálkákba kanalazva tálaltam. Sajnos nem egy fotogén darab; messze jobb ízű, mint ahogy kinéz :)

Nem mondom, hogy sokszor lesz belőle ismétlés, de ennyi kihagyás után nem is volt rossz ismét - igaz, kicsit másképp. Azt viszont újfent megállapítottam, hogy a hűtő-hideg dolgok nem esnek nekem túl jól.

Idő: maga az összerakás nem egy nagy ügy (kb. 15 perc), viszont a piskóta és a tejszínhab előzetesen készítendő, meg a fél napot is célszerű kivárni a fogyasztás előtt
Pénz: kb. 800 Forintból megvan a fenti mennyiség (a házi készítésű belevalókat anyagáron felszámolva), ami 8-10 nagy adag
Zömmel hazaiból, a habtejszín viszont német volt.

Szőlős birsalmasajt

Így szezon végén egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a birsalmasajtnak - a lekvárral ellentétben - nem kell üveg. S ami lekvárként már bevált, miért ne lehetne ennél is bevetni? Nevezetesen az Othello szőlővel való párosítást. A színének és az ízének is jót tesz!

A szokásos módon készítettem a birsalmasajtot, csak az előkészített birsdarabkákat nem vízben, hanem szőlőlében főztem meg, majd abban hagytam langyosra hűlni, és csak utána szűrtem le. A mustkészítéskor félretett kb. 3/4 liternyi levet használtam fel hozzá (ez 1 kilónyi jó érett szőlőből nyerhető ki, ha nem préssel, akkor krumplinyomóval összetörve, majd leszűrve), és ebbe úgy 2 kilónyi birs fért el (hámozatlanul mérve) - nyersen nyugodtan kilóghat, mert főzéskor csökken valamennyit a térfogata, így éppen el fogja lepni a színes lé. A szőlő édességének köszönhetően így még kevesebb gyümölcscukorral is ízletes lett a sajt, a visszamaradt lé pedig igazán finom itóka úgy, ahogy van.

(Hétfő óta még nem száradt ki teljesen, úgyhogy a képen az egész lapot tudom megmutatni. Ebből fogok majd különféle formákat vágni süteményszaggatókkal.)

Idő: kb. 2 óra + szárítás
Pénz: kb. 350 Ft a fenti adag, ebből lett egy kb. 20*30 cm-es lap
A gyümölcsök természetesen hazaiak voltak - mi több, a környéken termettek, az a kis gyümölcscukor viszont Németországból jött.

Őszi gyümölcstál

A körte és a szőlő jegyében telt nálam az október. Komoly mennyiségeket voltam képes elpusztítani belőlük frissen, nyersen. Egyre többször esett jól a csak gyümölcsből álló reggeli - de ha mégse, hát nem erőltettem. Mivel igen jó minőségű gyümölcsökhöz jutottam, egyszerűen nem is volt szívem se megfőzni, se megsütni őket. Általában is erősen leszokóban vagyok a gyümölcsök ilyetén felhasználásáról: ha jó, akkor nyersen, natúr messze a legjobb; ha nem jó, akkor igyekszem meg se venni... Ha mégis beleszaladok valami nem túl sikeres beszerzésbe, vagy kicsit túllőttem a mennyiséget, és nem fogyott el jóízűen, mire már nem az igazi az állaga, akkor persze jön a feldolgozás - de csak akkor. Most még mindenképpen igyekszem kiélvezni a friss, hazai nyerseket, hisz aztán úgyis lesz olyan időszak, amikorra inkább a nyáron és ősszel szorgalmasan elrakott befőttek maradnak (vagy egy kis déligyümölcs, de azt igen mérsékelt mennyiségben szoktam csak).

Idő: csak az elfogyasztásé, az viszont nem megy sietősen
Pénz: idén 100-150 Ft/kg volt a szőlő a piacon (és sok volt és finomak), a körtét meg kaptam (az viszont amúgy kevés volt és drága a piacon, úgyhogy idén nem lett belőle ivólé)
Természetesen csakis hazai, kiskerti termésből az igazi!

Piros must

A múltkori adag fehér után a hétvégén összejött Othellóból is:


Idő: kb. fél nap, meg utána még egy-két napig időnként tekerve a présen jön egy kis "ráadás" lé
Pénz: 2000 Forint volt a 2 láda (bő 20 kg) szőlő, amiből 4-5 kilónyit félretettem friss fogyasztása, a többi került a présbe. Ebből lett 8 liter lé eltevésre (a képen látható) + kb. 1 liter friss fogyasztásra, tehát valamivel 200 Forint/liter alatt.
Hazai, mi több, környékbeli alapanyagból (kb. 5 km-re termett a szőlő a házamtól).

Fehér must

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is táraztam némi szőlőlevet:

A friss fehér szőlő ezúttal nagyjából leszemezve és valamennyire összenyomkodva került a kis présbe. Idén is a hőkezelés nélküli, nátrium-benzoátos tartósítási módot választottam, és másnap elhelyeztem az üvegeket a sufniban egy polcon (itt egyenletesen hűvös, "pince-hideg" van). Részletes leírás (tavalyról) itt.

Tervben van még egy felvonás, jó érett Othello szőlőből.

Idő: kb. fél nap, meg utána még egy-két napig időnként tekerve a présen jön egy kis "ráadás" lé
Pénz: 2000 Forint volt a szőlő, amiből lett 9 liter lé eltevésre (a képen látható) + kb. 2 liter friss fogyasztásra, tehát valamivel 200 Forint/liter alatt
Hazai, mi több, környékbeli alapanyagból (kb. 5 km-re termett a szőlő a házamtól).

Cseresznyedzsem

A héten két felvonásban is volt nálam cseresznye-eltevés: pár napja befőttet készítettem a szokásos módon, ma pedig dzsemet. A befőtthöz felhasznált cseresznye érett, de keményebb húsú volt, így alig esett össze és nem is sok levet eresztett a készítés során. A dzsem alapanyaga viszont inkább túlérett volt már, és eleve valami puhább fajta. Mindenesetre így nagyon egyszerűen lett belőle ízletes dzsem, hozzáadott cukor nélkül. A kimagozott cseresznyét ugyanis némi szőlőlével főztem össze (a tavaly ősszel elrakott Othello-mustból az utolsó, eddig elfeledett üveg végezte erre a nemes célra). Az ötlet nem saját; a boltban kapható St Dalfour dzsemek alapvető összetétele ilyen. Korábban a körtéset már sikerült leutánoznom itthon, most pedig a feketecseresznyésre került a sor.

2 kg kimagozott cseresznyéhez tettem 3 dl mustot meg 2 csomag Dr Oetker Dzsemfix 3:1-et, és felforralás után kb. 10 percig főztem időnként megkeverve (sok leve van, nem szükséges állandóan), amíg a cseresznyeszemek megfőttek benne (de még nem szét). Előkészített üvegekbe töltöttem, majd 5 perc fejreállítás után szárazdunsztban hagyom kihűlni. (Két menetben összesen 15 kisebb-nagyobb üveggel lett.)

Utólagos kiegészítés: Szobahőmérsékleten némileg folyós lett, kicsit hűtőbe rakva viszont szépen megköt, és igazi dzsem állagú. Talán érdemes lett volna szűkebben mérni a gyümölcsöt a kocsonyásítóhoz, de mivel amúgy igen finom, biztosan el fog fogyni így is :)

Befektetés: kb. 100 Forint / Nagymama lekváros (370 ml) üveg, és közepesen sok munka (de messze nem annyi, mint amennyit azért kellene dolgoznom, hogy megkeressem a fent említett bolti változatra a rávalót :)

Mustos körteleves

Pár szem illatos, közepesen érett téli körtét meghámoztam, felkockáztam, piros mustot öntöttem rá, és már kész is volt.

Akár az ünnepi asztalra is el bírom képzelni ezt az ízletes, könnyed fogást. Titka a jó alapanyagokban rejlik, melyeken bármiféle fűszerezés és főzés csak rontana.

(A bejegyzés a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)

Gyümölcsös tészta

Az utóbbi időben nagyon bejönnek nekem ezek a különféle kifőtt tészta + valamilyen nyers feltét kombinációk. Ezúttal nem zöldségekkel, hanem gyümölcsökkel készítettem ilyet:

Ahogy a képen is látszik: a durumbúzás szélesmetéltre natúr felkockázott körte, leszemezett szőlő, egy kis összeaprított Camembert sajt és durvára vágott dió került. Ennyi.

Piros must

A fehér után (ami úgy néz ki, hogy igen jól bírja a sufniban, még nem mutatja forrás jeleit - gyorsan lekopogom) itt a piros is.

Sikerült még hozzájutni egy kis Othello szőlőhöz (kedvencem!), és nem ettem meg mindet, hanem egy részéből levet készítettem. Ez a szőlőmennyiség (4 kiló mínusz ami elfogyott frissen) messze kevés lett volna a présbe, úgyhogy a szőlődzsemek készítésénél már bevált krumplinyomós módszert követtem. Ez annyira jól ment főzés nélkül is, hogy előzetes tervemmel ellentétben végül nem gyújtottam alá, és a hidegen kinyert mustot sem hőkezelve tettem el (hanem egy kis nátrium-benzoáttal, mint korábban a többit).

Három üveggel lett (7 dl-esek), meg természetesen hagytam friss fogyasztásra is. 160 Forint/liter befektetést igényelt; így persze munkásabb volt az elkészítés, mint nagy tételben a préssel, és a sötét szőlő után a takarítás is kicsit nagyobb feladat.

Szőlő minden mennyiségben

Idén olyan kedvező áron lehet jó minőségű szőlőhöz jutni a piacon, hogy nem csak friss fogyasztásra meg bizonyos dzsemek édesítéséhez vettem, hanem must készítéséhez is.

A prés Dédi Mama örökségéből való, sok-sok nyugalmas év után lett ismét munkára fogva.

A leszűrt must tartósítására két módszert találtam:

• hőkezeléssel, tartósító nélkül (mint az ivóleveket szoktam)
• hőkezelés nélkül, tartósítóval

Most ez utóbbit választottam, nátrium-benzoátot kevertem hozzá a tasakján lévő adagolási útmutató szerint. A sufni alsó részében, egyenletes hűvös helyen vannak a jól bedugaszolt üvegek. Mamánál előfordult, hogy karácsonyra is maradt kiforratlan must (ő is hasonló módon rakta el, csak akkoriban még szalicillel). Remélem, nekem is sikerül eltartanom addig, legalább egy üveggel :)

De amit tartósítás nélkül, frissen megiszok, az a biztos! :)))

Szőlődzsem birsalmával

Idén jóval szerényebb birs-termésből kell gazdálkodnom, mint tavaly, de abban biztos voltam, hogy az Othello szőlővel összefőzött dzsemet nem hagyom ki. Olyannyira nem, hogy végül háromszoros mennyiség lett. A tavalyi leírásom alapján csináltam, most se kellett édesíteni. Szerencsére már a szárazdunsztban van, és csak a címkézés a további teendőm vele. Na meg az elfogyasztás :)

Így ősszel egyre nagyobb kihívás összevadászni az üvegeket egy-egy menet befőzéshez. Csak azért nem merem kijelenteni, hogy ez volt a szezonzáró mert sose lehet tudni... Kubus üveg még van, tehát egy kis ivólé még becsúszhat (mondjuk körtéből, vagy épp birsből - persze csak ha kedvező áron hozzájutok). Meg esetleg lehet még birsalmasajt is. Na, ennyit a szezonzáróról :)

(A birsalmás szőlődzsem bekerülési költsége:
Nagymama lekváros üvegre számolva kb. 100 Ft/üveg, mivel a saját termésű birsalma "ingyen" volt; de a felhasznált birsalma piaci árát felszámolva se több, mint 130 Ft/üveg. Inkább az idő meg a munka a jelentős, meg aki nem főzött be bodzát, annak egy lila fakanál is jön még hozzá. No meg szürkéslila kezek egy hétre :)

Vegyes befőttek őszi gyümölcsökből

Lepénybe bejött ez a hármas, így gondolom, befőttnek sem rossz. A szokásos módon készítettem, a meghámozott körte, felezett szilva és leszemezett szőlő mellé egy kis egész fahéjat raktam még.

Aztán csináltam olyat is, amelyikben bodzabogyóval töltöttem ki a réseket. Ezek természetesen jóval sötétebb színűek lettek.

Az ízükről pedig majd csak később tudok nyilatkozni.

(Befektetés: kb. 100 Ft/üveg, és munka se sok van vele.)

Dzsem körtéből és szőlőből

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel az idei szezonban is műsorra tűztem ezt a kombinációt. Picit módosítottam rajta, így leírom ezt is, hátha jó ötletekkel szolgál.

Maradt még a bodzadzsemekhez használt nagy szemű, édes szőlőből, így ehhez is az volt az alap. S mivel tudtam, hogy nem annyira vészes ügy kimagozni, inkább megtettem most is, és nem léként, hanem héjastól főztem bele a dzsembe. Így a szőlődarabkák is felismerhetőek benne, nem csak a körte. A körte ezúttal nem volt még nagyon érett, de a kettő együtt kellemes ízű dzsemet alkot.

A szőlőmagozással kezdtem; összesen 1 kiló 40 deka lett tisztán. Aztán folytattam a körtehámozással; ez meg 1 kiló 20 dekára sikerült. Alágyújtottam a szőlőnek, és egy fahéjrúd társaságában elkezdtem főzni. Az elején időnként megkevertem, utána viszont már volt annyi leve, hogy nem sült le az alja. Merthogy a körte feldarabolása még hátravolt: a negyed körtéket kettévágtam hosszában, majd keresztben vékony szeletekre aprítottam. (Úgy gondoltam, hogy reszeléssel túl apró lenne, meg egy részéből lé lenne, és én nem túl nagy darabokra vágytam inkább.) A körtedarabokat a fővő szőlőhöz adtam, és addig főztem tovább, amíg ezek is megpuhultak (pár perc mindössze). 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásítót tettem hozzá, mást viszont semmit. Kivettem a fahéjrudat, majd forrón beüvegeltem a kész dzsemet, kis időre fejreállítottam az üvegeket, aztán most hűlnek a szárazdunsztban.

(Befektetés: kb. 120 Ft / közepes üveg, meg a gyümölcsök előkészítéséhez szükséges munka sem elhanyagolható)

A nagy bodzabogyó-hadművelet 2008

A hétvégén meghozta nekem a piaci néni a bodzabogyót, úgyhogy nem unatkoztam. Azon persze már akkor csodálkoztak ott többen, hogy nekem ilyesmire van szükségem, mikor még csak beszéltünk róla, hogy jó lenne. Jövő héten majd elmondom nekik, mi lett belőle, de aki olvassa a blogomat, már most megtudhatja.

Várakozáson felüli volt a mennyiség, úgyhogy sok finomság ücsörög most a szárazdunsztban. Lett háromféle dzsem, meg egyféle befőtt. A korábbi, már többször használt alaprecepteken (dzsem, befőtt) módosítottam némileg, kiküszöbölve nem csak a cukrozást, hanem az édesítő hozzáadását is. Méghozzá úgy, hogy alapból édes gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt használtam erre a célra. Hiszen ha körtével jó, akkor ezzel miért ne lenne? Nem is tévedtem: nagyon kiváló ízű lett, és teljesen mentes hozzáadott cukortól és édesítőtől is (a kocsonyásítót viszont nem hagytam ki, mert nem öntet állagra vágytam). A felhasznált szőlő nagy szemű, és igen édes (nekem enni már szinte túl édes) fajta volt. Úgy ítéltem meg, hogy célszerű kimagozni - ez végül a vártnál egyszerűbben ment, egy éles kés és némi kézügyesség segítségével. (Nem nagyobb ügy, mint a meggyet kimagozni, és ez még nem is színez - igaz, a bodza után már mindegy volt a kezemnek és a ruhámnak is :)

A jó érett bodzát leszemeztem, megmostam. A válogatást viszonylag egyszerűen megoldottam úgy, hogy a víz tetejére feljött szemeket lehalásztam. Aztán az első adag dzsem hozzávalóinak kimérésekor megállapítottam, hogy ez még annál is több, mint amennyinek ránézésre gondoltam. Így nem csak almával, hanem szilvával összefőzött változat is lett.

1. adag: 80 dkg leszemezett bodzabogyó, 80 dkg reszelt alma, 100 dkg jó édes szőlő (nagy szemű, kimagozva), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító (mivel cukrot nem teszek hozzá, emelem a gyümölcs mennyiségét, hogy összesen jó legyen az állag; a gyümölcsök mennyisége előkészítve értendő)
2. adag: ugyanez, csak alma helyett felcikkezett szilvával

Tovább kellett főzni, mint más dzsemeket, hogy jól megfőjenek a hozzávalók (főleg a szilva elég sokára adta ki az ízét). Az elején kellett jobban figyelni a kavarással, aztán mikor már engedett valamennyi levet, nem álltam ott mellette folyamatosan. Hiszen elő kellett készíteni az üvegeket, meg celofánnal kibélelni a fedőket, hogy ne fogja be a bodza. No meg a szárazdunsztot is megcsinálni úgy, hogy a plédbe újságpapírt teríteni, nehogy az üvegeléskor esetleg kívül lecsurgó dzsem foltot hagyjon a pléden. A betöltött üvegeket pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva beraktam ide, hogy lassan hűljenek ki.

Másnap aztán lett bodzabefőtt is, ezúttal egy kis csavarral: a körte + szilva + bodzabogyó mellé szőlő is került bele, és lé nélkül, natúrbefőttként készítettem el. A bodza szépen kitöltötte a többi hozzávaló közötti lyukakat, és az üveg alját megütögetve jó szorosan beigazodott a tartalom (színültig lehet rakni bátran, a kuktában úgyis összeesik valamennyit). Egy-egy darabka fahéjjal ízesítettem. A bélelt fedő itt is fontos!

És még mindig maradt bogyó! Abból meg még egy adag dzsem lett, persze újabb változat:
60 dkg leszemezett bodzabogyó, 50 dkg reszelt alma, 50 dkg felcikkezett szilva, 100 dkg magozott szőlő, 1 rúd fahéj (a főzés végén kivettem), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító.

A dzsemek nagyon ízlenek, főleg ez a legutóbbi fajta. A befőtt meg majd kiderül, hogy így milyen... Azon túl, hogy jó sötét mind :)

(Költségbecslés:
Almás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg (370 ml, "Nagymama lekvárja" volt valamikor ekkorában)
Szilvás bodzadzsem: kb. 105 Ft/üveg
Almás-szilvás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg
Befőtt: kb. 100 Ft/üveg (720 ml, szabvány befőttesüveg)
Inkább a munka a jelentős befektetés, csak kellően elszánt egyéneknek ajánlom, hogy utánam csinálják :)
Mellékesen lett egy sötétlila fakanalam, egy bodzafoltos konyharuhám, egy sötétlila mosogatószivacsom, és néhány újabb folttal színesedett a befőzős ruhám... Ja, és a kezem úgy néz ki, mintha koszos lenne, pedig csak befogta a bodza...)

Gyümölcsös lepény az ősz jegyében

Nyáron elég keveset sütöttem, inkább megettem nyersen a sok-sok friss gyümölcsöt, és ezzel elintézettnek tekintettem a desszertet. A tészta se hiányzott, meg a mellékes konyhafűtés se :) (Ez alól egyetlen kivételt a szeder képezett, mert az viszont jobban esett megsütve.)

Most viszont nagyon jólesett már egy kis sütemény, persze azért rendesen gyümölcsös:

Az alap egy bevált tészta, csak most maradék gyümölcsök felhasználása is megfogalmazódott célként, így szilva mellett körte és szőlő is került rá.

Finom lett, nekem személy szerint még jobban ízlett, mint a csak szilvás (pedig az sem volt semmi!). Jó kis feltöltődés valami kellemes kerti munka előtt :)

Szőlődzsem birsalmával

Múlt hétvégén még sikerült vennem egy kis Othello szőlőt a piacon. Mivel ez egyik nagy kedvencem, egyszerűen nem hagyhattam ott. Igazán finom volt, természetesen jó érett, s szintem már kezdtek „aszúsodni” a szemek. A néni szerint idén amúgy is igen ízletes volt a szőlőtermés, hála a nyári nagy szárazságnak.

Mindet azért nem faltam fel, hanem egy kilónyiból dzsem lett. Először szőlőzselét akartam, de nem lett annyi lé, hogy a dzsem kocsonyásítóhoz jó legyen a mennyiség. S mivel volt még itt pár szép sárga, érett, illatos birsalma, a kettő együtt meg nem rossz kombináció, ezért adta magát, hogy összehozzam őket. A múltkor egy lekvár kapcsán már csináltam ilyet, s az nem lett rossz! Csak ott a birsalma többség miatt ízesíteni kellett, meg a lekvár az ugye a gyümölcstől sűrű, nem a zselésítő anyagtól. Itt viszont annyira érett, intenzív ízű volt mindkét gyümölcs (a birsalma sem volt csak egy picit fanyar nyersen), hogy vétek lett volna bármit is tenni hozzá.

Ha úgy tetszik, akkor ez is variáció ugyanarra a témára. Az üvegbe töltés után maradt pár kanálnyi a lábas alján, azt elnyalogatva pedig beugrott, hogy ez bizony rántott camembert mellé lenne az igazi. (Lesz is, csak még egyelőre a száraz dunsztban van :-)

Recept: Szőlődzsem birsalmával

Hozzávalók: bő 1 kg sötét szemű szőlő (pl. Othello), 2 db nagy, érett birsalma, 1 csomag dzsem kocsonyásító (1 kg gyümölcshöz való).

Elkészítés:

1. A szőlőt leszemezem, megmosom, majd egy fazékban addig főzöm, míg a szemek szétmennek és kiengedik a levüket. (Krumplinyomóval be lehet segíteni.)
   
2. Szűrőn átpasszírozom a megfőtt gyümölcsöt. Ennek igen hatékony módja, ha egy megfelelően mély tál fölé teszem a legnagyobb szűrőt, majd merőkanál aljával körkörös mozdulatokkal kavargatom benne a masszát. (A kanál lehetőleg olyan legyen, amit nem fogunk sajnálni, ha a szőlőmagok összekarcolják kissé, illetve műanyag kanál esetén érdemes vigyázni, ne legyen töréskár :-)
3. A birsalmát alaposan megmosom, nyolcfelé vágva kiemelem a magházát, majd a cikkeket keresztben vékony (kb. 1 mm-es) szeletekre vágom, és a szőlőlébe rakom.
4. Az előírás szerint összefőzöm a dzsem kocsonyásítóval, de nem cukrozom meg. Ha felfőtt és kezd puhulni a birsalma, megkóstolom, és csak ekkor döntöm el, hogy kell-e bele egy kis édesítő. Mivel ez most kellemesen savanykás lett, meghagytam a maga természetességében. Csak addig főzöm, amíg megpuhul a birsalma, de nem fő szét (pár perc, hisz vékonyra szeleteltem, az állagról meg majd a kocsonyásító gondoskodik).
5. A tűzről levéve kiforrázott üvegekbe kanalazom, ügyelve rá, hogy nagyjából egyenletesen osszam el a lét meg a birsalmaszeleteket.
6. A fedők belsejét rácsavarás előtt kibélelem celofánnal (így nem fogja be a szőlőlé), majd a lezárt dzsemeket 5 percre fejreállítom, utána pedig száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Körtedzsem szőlővel

A tegnapi birsalmalekvár-főzés közben kitaláltam, hogy fehér szőlőből és körtéből is lehetne művelni valami hasonlót. Jó, nem volt akkora ötlet, hiszen boltban is kapható ilyen formáció, igaz, nem olcsón. S ha sikerülne valami hasonlót elkövetni a piaci gyümölcsökből, az azért nem lenne rossz…

Recept: Körtedzsem szőlővel

Hozzávalók: 1,5 kg fehér szőlő, 1 kg édes körte (én nagyon finom, ízletes kormoskörtéből csináltam – így egyáltalán nem kellett édesíteni a dzsemet!), kis darab egész fahéj, 1 tasak dzsem kocsonyásító (2 kg gyümölcshöz való), 2 dl víz.

Elkészítés:

1. A szőlőt leszemezem, megmosom, majd időnként megkeverve puhára főzöm.
2. A megfőtt szőlőt szitán áttöröm, majd a héjat és magot hagyom még csöpögni.
3. A megmosott körtéket felvágom, megtisztítom. A negyedeket még hosszában megfelezem, majd így keresztben vékony szeleteket vágok, egyenesen a szőlőlébe (külön savanyítani nem kell, így sem fog megbarnulni benne a körte). Aprólékos munka, de a kész dzsembe kellenek az apró körtedarabok.
4. Felrakom főni, és csak addig hagyom ott, míg a körtedarabok megpuhulnak, de még nem mennek szét – ez forrástól kb. 1 perc. A főzés idejére belerakom a fahéjdarabot is.
5. Amíg fő, feloldom a dzsem kocsonyásítót a vízben, majd a tűzről levett gyümölcsökre szűröm (így biztos nem lesz csomós), és összekeverem. (Mert most épp olyan volt itthon, amit nem szabad főzni, csak utólag kell hozzákeverni - a főzőst persze az elején hozzátettem volna.)
6. Kiforrázott üvegekbe kanalazom, melyeket azonnal lezárok, és száraz dunsztban hagyok kihűlni. Mire kihűl, szépen meg is köt.
7. A kész dzsemeket felcímkézem, és már mehetnek is a polcra.

Nem lett olyan áttetsző, mint a bolti társa, és mintha kicsit több egészben maradt körtekocka lenne benne. A fazék alját kinyalogatva úgy érzem, nem is annyira édes – viszont átütő, intenzív gyümölcsös íze van. Szóval szerintem nem lesz rossz…

Birsalmalekvár szőlővel

Egyik este olyan szélvihar volt, hogy majdnem az összes birsalmám lehullott a fáról. Legalább megoldódott a magasan nőtt példányok leszüretelésének problémája :-) Az meg, hogy csinálni kell belőle valamit, nekem nem probléma! Nemrégiben olvastam olyanról, hogy szőlőlekvár birsalmával. Csakhogy ehhez sok szőlő és viszonylag kevés birsalma kell, nálam meg pont fordítva álltak rendelkezésre eme gyümölcsök. Aztán olvastam olyanról is, hogy mustban eltett birsalma. Persze nálam a must előállításának vannak bizonyos technikai akadályai. Hohó! De abban azért lehet valami, hogy a szőlő meg a birsalma együtt!

Recept: Birsalmalekvár szőlővel

Hozzávalók: 1,5 kg sötét szemű szőlő (nálam most Othello, a kedvencem ebben a műfajban), 1 kg előkészített birsalma, ízlés szerint gyümölcscukor, kevés nátrium-benzoát (ebből bő 1 liter lekvár lett).

Elkészítés:

1. A szőlőt megmosom, leszemezem, és időnként megkeverve puhára főzöm.
2. Ha hűlt egy kicsit, akkor szitán áttöröm, és felfogom a levét abba a fazékba, amiben majd a lekvárt főzöm. (A zömmel magot és héjat tartalmazó masszából még álltában is csöpög ki valamennyi lé.)
3. Felvágom a megmosott birsalmákat, kivágom a magházukat (meghámozni nem szükséges), majd vékony szeletekre vágom őket, és rakom egyenesen a szőlőlébe.
4. Felrakom főni. Eleinte lehet lefedve, mint a kompótot (közben elő lehet készíteni az üvegeket). Akkor kell elkezdeni kavargatni, amikor a birsalmák főnek szét, és sűrűsödik. Ha nagyon fanyar, akkor kevés gyümölcscukorral ízesítem. A legvégén hozzákeverem a nátrium-benzoátot.
5. Az előkészített üvegekbe kanalazom, figyelve arra, hogy ne maradjon levegős. Az üvegeket lezárom, és száraz dunsztban hagyom kihűlni (vagyis egy félreeső helyen bebugyolálom őket egy példbe, hogy szép lassan hűljenek ki).
6. A kész lekvárokat felcímkézem, és elhelyezem a kamrában. Biztos jó lesz önmagában is, de el bírom képzelni valami süteménybe vagy mártásba is. De ezt még ráérek kitalálni…

Mi tagadás, ilyen arányokkal elég sűrű lett – legközelebb kicsit kevesebb birsalmával csinálnám. Lehet, hogy az az ízének is jót tenne.