Tojásmentes reform brownie (vegán)

Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!

Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
 

Soklisztes dagasztás nélküli kenyér (vegán)

Palacsintának indult, csak sütéskor kiderült, hogy a meglévő két palacsintasütőm annyira rossz, hogy azokban már nem sütök palacsintát. Az egyiknek le is tört az igencsak gyengélkedő nyele, a másikat meg hiába olajoztam ki és forrósítottam fel jól, reménytelenül beleragadt a tészta, esélytelen volt felvakarni, nemhogy egészben megfordítani. A bekevert tésztát viszont mégiscsak kár lett volna kidobni. Hozzátettem hát olyan dolgokat, amiket nem sajnálok, ha végül mégsem lesz ehető a végeredmény, és megcéloztam egy olyan műfajt, amit akkor is tudok hasznosítani, ha eredeti alakjában nem az igazi.

Az eredeti palacsintatésztában volt: 4-4 evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt, kukoricaliszt és Graham liszt; 1 mokkáskanál szódabikarbóna, csipet só, 0,5 dl olaj és kb. 7,5 dl víz
Hozzáraktam még a következőket: 12 dkg kapros burgonyafasírt por (összetétele: burgonyapehely, kukoricapehely, fűszerek és tengeri só - eredeti módon, fasírtnak egyáltalán nem ízlett, mert szerintem iszonyúan sós), 0,5 dkg friss élesztő, 1 teáskanál só és kb. 25-30 dkg búzafinomliszt, hogy egy fakanállal épp keverhető, de elég sűrű tészta legyen belőle
A továbbiakban a dagasztás nélküli kenyér készítése szerint jártam el. Mivel elég sok volt a tészta (fél kilónál több lisztféle volt benne összesen), püspökkenyérforma helyett a 26 cm-es csatos tortaformámban sütöttem meg, amit kikentem és kiliszteztem előtte.

Szép barnára sült a teteje, a belseje pedig a barnás alapon túl kicsit sárgás, kicsit zöldes, és látszanak benne a fűszerek is. Nem lett ropogós a héja, a belszerkezete viszont kifogástalan. Van egy sajátos íze a felhasznált fasírtpor fűszerezéséből adódóan, de így, "hígítva" már egész jó. Legközelebb meg majd natúr burgonyapelyhet és nekem tetsző fűszereket használok.

A két rossz palacsintasütőt kíméletlenül kivágtam, de a minap láttam a sufniban, hogy azok sem a kukazsákban végezték: Isti csavarokat meg szögeket meg hasonló apróságokat tart bennük. Azt mondja, jó bennük válogatni a vegyesbazárt, meg barkácsolás közben praktikus, mert nem gurul szét minden a földön. Virágalátétnek viszont nem javasolja, mert a fém nagyon felmelegedhet a napon.

 

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

Itt ni:


Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1 evőkanál méz
• víz

Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Fetás palacsinta

Ezúttal nem édes, hanem sós változatban készítettem palacsintát, így desszert helyett főétellé lépett elő:

A szokásos háromlisztes reform palacsinta tésztáját használtam hozzá. Ezúttal egy fél adagot kevertem csak be, és valamivel sűrűbbre hagytam, hogy kicsit vastagabb palacsinták legyenek belőle.

A töltelékez villával összetörtem 10 dekányi feta sajtot, majd hozzákevertem 1 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, meg néhány összevágott bazsalikomlevelet. (Ez a mennyiség épp elégnek is bizonyult a fél adag palacsinta bőséges megtöltéséhez.)

Ezzel kentem meg a kisütött palacsintákat, majd feltekertem, és már ettem is, míg sült a következő. Emiatt sajnos képet se tudok mellékelni róla, de remélem, mindenki elhiszi, hogy finom volt! :)

Ha "rendesen" tálaltam volna, akkor friss paradicsomcikkek jártak volna még mellé.

Egyszerű barackos pite (vegán)

Hirtelen felindulásból dobtam össze egyik este ezt a kis süteményt (és másnap lefényképeztem a maradékot):

A Kókuszos lepény tésztáját használtam alapnak, de ezúttal feleztem a mennyiséget, mivel a tetejére nem szántam tésztát. Kiolajozott piteformába igazítottam úgy, hogy körben a szélén pereme legyen. Megszórtam őrölt fahéjjal, majd kiraktam felcikkezett kopaszbarackkal (de például szilvával sem lehet rossz...), és megszórtam egy evőkanálnyi barnacukorral. 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Így lett könnyed, ízletes desszert a nyersen nem annyira finom barackokból (az igazán érett, ízletes gyümölcsöt ugyanis inkább megeszem úgy, ahogy van, mindenféle "trükközés" nélkül).

Idő: legfeljebb 10 perc munka + 30 perc sütés
Pénz: kb. 100 Ft az egész, ami 6-8 szeletet kiad
Hazai alapanyagokból.

Three-flour Pancakes (BBD #20)

(Magyarul)

I've missed two BBD rounds recently, so I've decided to write a three-in-one post for the current one, hosted by Rachel of Tangerine's Kitchen. Here's my quick, spring, multigrain bread:

Recipe: Three-flour pancakes

Ingredients:

For the batter (for cca. 20 pancakes, depending on the size):

• 4 tablespoon (80 g) whole wheat flour
• 4 tablespoon (80 g) whole rye flour
• 4 tablespoon (80 g) corn flour
• 1,5 tablespoon corn starch
• 1 teaspoon baking soda
• a pinch of salt
• (for the brown ones: add 2 tablespoon unsweetened cocoa powder, too)
• (if you want it to have a smell of spring: add a handful of elderberry flowers without the stalks - it works with dried elderberry flowers, too)
  
• cca. 700-800 ml water
• 2 tablespoon cooking oil

For the filling:

your favourite jam / honey + cocoa powder / honey + ground cinnamon / honey + ground walnuts / hazelnut cream / shredded apples / cottage cheese / etc.


Preparation:

1. Measure the powders into a large bowl and mix well. Add the water in 3-4 smaller instalments, and mix until smooth. Finally, add the oil and mix again.
2. Heat a non-stick griddle or frying pan, then pour some batter into it. (If it doesn't spread thin, add some more water to the rest of the batter.) Brown on both sides over high heat, flipping it when the edges pull away from the griddle.
3. Spread the filling on the pancake, roll it up and eat. It's great both hot and cold. (I usually eat the first ones while I'm preparing the rest :)
   

Háromlisztes reform palacsinta (vegán)

Nem mintha nem lenne jól bevált alapreceptem a témában, de a változatosság jegyében ki kellett próbálnom ezt is. A kiindulópont Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából való, de aztán sütés közben kicsit továbbgondoltam.

A három liszt, ami került bele: teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű rozsliszt és kukoricaliszt kb. egyforma részesedésben. 25 dkg lisztkeverékhez tettem másfél evőkanál kukoricakeményítőt, 1 teáskanál szódabikarbónát, csipet sót és kisebb részletekben annyi vizet, hogy palacsintatészta sűrűségű keveréket kapjak (nekem összesen kb. 2,5 bögrényit felvett, és azért nem érdemes egyszerre hozzáönteni, mert eleinte kevesebb folyadékkal könnyedén csomómentesre lehet kavarni egy "mezei" kanállal, mindenféle habverő, robotgép és hasonló eszközök nélkül). A végén én még kevertem hozzá 2 evőkanálnyi étolajat, így a sütésnél egyáltalán nem kellett olajoznom a palacsintasütőt. Állnia sem kell, összekeverés után rögtön lehet is sütni a szokásos módon.

Nálam most annyi volt a csavar, hogy kakaósat is sütöttem: mármint nem kakaós töltelékűt, hanem kakaós tésztájút. Egy másik tálban kevés vízzel simára kevertem 2 evőkanálnyi cukrozatlan, holland kakaóport, majd adtam hozzá 4 teli merőkanállal a sima palacsintatésztából, jól elvegyítettem, és így sütöttem ki. (Ha ezt előbb kitalálom, akkor a lisztekkel lett volna érdemes vegyíteni a kakaóport, és úgy bekeverni a tésztát. Mondjuk szerencsére így se lett csomós benne a kakaó.)

Töltelékekből most a következők kerültek elő: házi dzsem (ezúttal bodza), méz + őrölt fahéj, méz + darált dió, méz + darált mogyoró, kakaós tészta + méz. (Nem lévén édesszájú, utóbbiaknál egy-egy kiskanálnyi akácmézet kentem csak darabonként a kisült tésztára, majd megszórtam a választott egyéb ízesítővel.) Feltekerve ettem, sütés közben folyamatosan, így nem tudom, hány darab lett összesen :) (nagyságrendileg úgy 15 és 20 között valahol).

Nagyon könnyen kezelhető tészta; jól eltalált sűrűségnél egészen vékony, de nem szakadós palacsintákat lehet belőle sütni. Már az illata is más, mint a csak búzalisztből készült fajtáé. Az ízén is kellemesen érezni a kukoricát meg a rozsot. Frissen volt a legjobb, de azért másnap jóízűen elfogyott a maradék is.

Almás pitetorta (vegán)

Jó régen készítettem almás sütit, mivel mindig inkább a friss, nyers almára szavaztam. De mostanra igencsak felszaporodtak az apró, és némileg már fonnyadni kezdő darabok, így azokkal kivételt tettem.

A kókuszos lepény tésztáját készítettem el hozzá, igaz, kicsit csökkentett mennyiségben: a lisztekből csak 4-4 evőkanállal vettem most. Mindezt azért láttam jónak, mert nem akartam összefüggő tésztaréteget a tetejére.

A töltelékhez felnegyedeltem az almákat, kivágtam a magházukat, majd ezen oldaluk felől "kireszeltem" őket a héjukból. Így megspórolom a hámozást, és még a csücskök se maradnak ott az egyes darabok végén. A héjnak legfeljebb a széléből megy bele egy kicsi (de ez egyáltalán nem zavaró), a többi egészben megmarad, és tövig ki lehet belőle reszelni az almát. Így nem is büntetés apró almából csinálni :)

Kikentem a piteformát, majd kibéleltem a tészta 3/4 részével, jó magas peremet csinálva a szélén. Beleraktam a lereszelt almát, miután enyhén kinyomkodtam a levét (és amíg sült a pite, jutalmul megittam). A maradék tésztával és almadarabkákkal díszítettem. A töltelék ízesítésétől szándékosan eltekintettem, hiszen magában is ízletes almából volt (ráadásul több fajtából vegyesen).

180 fokon 30 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd a forró, de már elzárt sütőben hagytam még egy ideig.

Melegen is egész jól lehetett szeletelni, és az íze sem okozott csalódást.

Kókuszos lepény (vegán)

Több tésztáról is gondoltam/írtam már, hogy jó alaptészta mindenféle pitéhez. Ez is az. De muszáj volt kipróbálnom, mert kicsit változatosabban vannak benne a gabonák, és néha ez nem hátrány.

Tésztát gyúrtam az alábbiakból: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), víz.

A töltelék meg ebből állt: 10 dekányi kókuszreszelék, 1 evőkanál méz, víz. Édesítés itt is ízlés szerint, víz meg annyi, hogy ne túl száraz, de ne is lében úszó keverék legyen.

Kiolajozott piteformát (az enyém 24 cm-es) kibéleltem a tészta felével, peremet csinálva neki a szélén. Rákentem a tölteléket, majd betakartam a tészta másik felével, és villával megszurkáltam. 180 fokon 30 percig sült, előmelegítés nélkül.

A töltelék nem igazán krémes, meg nem is a népszerű "szaftos" fajta, de nekem ízlik a maga egyszerűségében (több méz valószínűleg jobban összefogta volna, csak úgy meg nekem túl édes). Citruslekvárral ettem, de el bírom képzelni úgy is, hogy bele kerüljön ez, ne hozzá kanalazzam.

A recept Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című könyvéből való, csak a mennyiséget csökkentettem a sütőformám méretéhez. Ki fogom próbálni az ott szereplő meglepetés-változatot is, amibe több különböző (maradék) töltelék kerül, és mivel teljesen fedett a teteje, csak a felvágáskor derül ki, hogy hová mi jutott.

Savanyúkáposztás-krumplis kenyér

Folytatva a megkezdett sort, itt a következő jelöltem "A Krumplis Kenyér" címre. A kiindulópontként használt receptet ebben a gyűjteményben találtam Káposztás kenyér néven, de alaposan átszabtam a saját fejem után. Ez lett belőle:

Meghámoztam 3 kis krumplit (bő 10 dkg), majd felkarikáztam, és 2 dl vízben puhára főztem. A vizet szándékosan nem sóztam meg, mert miután kiszedtem belőle a krumplit, öntöttem hozzá még 1 dl hideget meg félretettem egy kicsit hűlni, majd amikor már csak langyos volt, felfuttattam benne 2 dkg friss élesztőt egy kis barnacukorral.

Közben egy nagy tálban összetörtem a krumplit, majd mellétettem kb. ugyanannyi savanyú káposztát, nagyjából lecsepegtetve a levétől. Aztán hozzászitáltam 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet meg ugyanennyi teljes kiőrlésű rozslisztet. Tettem még hozzá 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 teáskanál sót, és 1 teáskanál köménymagot (egy része őrölt, egy része pedig egész volt). Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, majd lágy, de éppen nem ragadós tésztává gyúrtam. Hurkává formáztam, és kiolajozott püspökkenyérformába fektettem.

Langyos helyen a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra), éles késsel bevagdaltam a tetejét, majd megsütöttem. Előmelegítés nélkül 200 fokon 30 percig, majd 180 fokon 20 percig sütöttem, és utána még 10-15 percig az elzárt sütőben hagytam.

Már a sütés közben ígéretes illata volt, és az íze sem okozott csalódást. Állagra a dagasztás nélküli kenyérre emlékeztet, de ebben itt-ott látszanak a káposztaszálak, és persze az íze is egészen más. Jó ötletnek bizonyult a rozsliszt és a köménymag is.

Szerintem kenyérsütő géppel is elkészíthető, akkor még futtatni sem kell az élesztőt. A krumpli és a főzőlé langyosra hűtését viszont nem hagynám ki, és mindenképpen figyelemmel kísérném a dagasztást, mert a káposzta nedvességtartalma is befolyásolja a tészta állagát. Elképzelhetőnek tartom továbbá, hogy az átlagosnál picit hosszabb sütéssel lesz az igazi a belseje (tehát inkább a sötét héjszínt állítanám be).

Sajtos stangli

Nagy kedvencem volt ez a Tesco-ban, még mikor egyetemista koromban oda jártam bevásárolni. Főleg, mikor frissen hozták ki, és olyan forró volt, hogy szinte alig lehetett megfogni, hogy berakjam a papírzacskóba. Mire kijutottam, épp ehetőre hűlt, úgyhogy gyorsan leültem egy padra elfalatozni. Majd hátizsákba pakoltam a többi vásárolt dolgot, és úgy indultam haza.

Most valami hasonlót sütöttem, csak persze reformosan:

A tésztához fél bögre langyos vízben egy kis méz társaságában felfuttattam 2 deka élesztőt. Egy nagy tálba szitáltam 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet meg ugyanennyi teljes kiőrlésű rozslisztet. Hozzáadtam 2 teáskanál sót és szűk 1 deci étolajat, majd a felfuttatott élesztőt, és még vizet, hogy lágy, de a tiszta kezemhez éppen nem ragadós tésztát kapjak (most még bő 1 bögre víz kellett ehhez, de lisztfüggő). Letakartam, és langyos helyen duplájára kelesztettem. Kicsit átgyúrtam, majd 8 részre osztottam, és ezeket enyhén lisztezett deszkán egyesével oválisra nyújtottam. Megszórtam egy kis reszelt sajttal, majd a hosszabbik oldal felől feltekertem, és kikent tepsire sorakoztattam őket. Itt is hagytam még kelni, majd mikor már majdnem összeértek, megszórtam a tetejüket is reszelt sajttal (összesen kb. 20 dkg sajt fogyott, én most is a megszokott füstölt parenyicát használtam). 180 fokon kb. fél óra alatt megsütöttem (előmelegítés nélkül). Utána azon melegében jót ettem belőle. A többit meg lefényképeztem:

A Tesco-ba stangliért már rég nem járok, ezután meg főleg nem fogok :) Maradok a Graham lisztjüknél, amiből viszont jó minőségű és kedvező árú a sajátmárkásuk (és a Komáromi Malom készíti, úgyhogy magyar termék).

Aszaltparadicsomos-sajtos muffin

Tegnap rendezgettem egy kicsit a könyvjelzőimet. Nem is volt közöttük annyi kinézett recept, mint gondoltam. Főleg, miután a durván tojásosakat töröltem, mert nem valószínű, hogy különösebben kívánni fogom ezt a jövőben. A tejtermékek - különös tekintettel a füstölt parenyicára és egy kis joghurtra - viszont valamelyest visszatértek a konyhámba. A sajt kifejezetten jólesik a hosszú kihagyás után. Ebbe a muffinba is azt tettem, habár egy jó feta inkább illett volna hozzá (majd máskor - ilyen hidegben nem megyek vásárolni, ha nem muszáj). Ez a recept is a könyvjelzők között volt, nálam meg ez lett belőle:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg rozspehely (ez volt bontott, amúgy bármilyen gabonapehely mehet)
• 1/2 csomag sütőpor
• 3/4 teáskanál só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 2 marék szárított paradicsom, összevágva (ez nekem ollóval ment legkönnyebben)
• 10 dkg reszelt sajt
• 1/2 dl olívaolaj
• 3 dl víz
  

Kiolajozott muffinformában tűpróbáig sütöttem, ez nálam 180 fokon 20 perc volt előmelegítés nélkül.

Evés közben jutott eszembe, hogy egy kis zöldfűszer (mondjuk rozmaring, oregánó, bazsalikom közül valamelyik) még dobott volna rajta...

Variációk egy tésztára

A pár hete már kipróbált recepten alakítottam, így lett belőle összesen 4 féle keksz (meg számos "keverék" változat, mert közben nem takarítottam ki a keksznyomót, csak mindig beraktam a következő fajta tésztát - egyébként nekem ezek a tarkák tetszenek legjobban).

Ezúttal a folyadék egy része helyett egy evőkanálnyi birslikőrt öntöttem bele (ennek hiányában vanília kivonatot vagy rumot használnék, de akár el is hagyható).

Lett a jól bevált mogyorós, simán és kakaóval, meg aztán ugyanez mogyoró helyett dióval is. A tetejére nyomott díszítésről lehet tudni, hogy éppen melyik tészta van alatta (ha el nem tévesztettem közben :)

Egyszerű, gyors, de mutatós keksz, egy része már biztosan megmarad karácsonyra. 1 adag tésztából 60-65 darab van, és kihűlés után fémdobozban jól eláll.

(A recept a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)

Csicsóka bundában

Külön nem sül szépen a csicsóka olajban, az 1/3 rész csicsóka + 2/3 rész krumpli hasábra vágva viszont nagyon kiváló ily módon. De csak izgatta a fantáziámat, hogy hogyan lehetne mégiscsak megsütni valahogy a csicsókát krumpli nélkül. Mondjuk bundában?

Ugyanúgy csináltam, mint a rántott pasztinákot: sárgaborsóliszt és teljes kiőrlésű liszt feles keverékéből készítettem vízzel egy sűrű palacsintatésztát, picit sóztam, majd abba mártogatva sütöttem ki a csicsókaszeleteket. A teljes kiőrlésű liszt ezúttal vegyesen volt búza meg rozs, mert egy kanálnyi hiányzóért nem akartam most felbontani egy egész kilót a búzából. Az alaposan megmosott, majd megszárított csicsókát kb. fél centi vastag szeletekre vágtam (frissen szedettből nem ment volna, ez néhány napos volt már). Előfőzés nélkül is megpuhult, mire a bundája készre sült a forró olajban. Az a jellegzetes csicsóka-íze is megvolt, a natúr bunda remekül hagyta érvényesülni.

Mogyorós csillag

Tegnap bukkantam erre a receptre, és nagyon megörültem, hogy se tej, se tojás nincs benne, amit én inkább mellőznék, csak a liszteket kell lecserélnem. Mivel volt is itthon megtört mogyoróm (a birsalmasajthoz törtem a szüleimtől kapott szállítmányból, csak aztán nem kellett mind), ma ki is próbáltam. Fél adagot akartam csak, meg közben egyéb ötleteim is támadtak, így szokás szerint egész más lett a vége.

Előszöris választottam egy megfelelő tálat a tészta összeállításához, és megolvasztottam benne 12 dkg margarint (egy mosatlan valamivel kevesebb). Közben a lisztes kancsómba kimértem a por alakú összetevőket: 10 dkg teljes kiőrlésű liszt (praktikusan 5 evőkanál), 2 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 evőkanál étkezési keményítő, 20 szem mogyoró lereszelve (ennyiért inkább nem vettem elő a darálót, amúgy a diódarálóval szoktam ezt is), 1 teáskanál sütőpor (jónak láttam hozzátenni). Az 5 dkg cukor helyett egy kis mézet csurgattam bele. Nem igazán akart összeállni, úgyhogy bő 1/2 dl vizet is tettem még hozzá (gondolom, a teljes kiőrlésű lisztek miatt jártam így).

Így meg lágy lett (kissé ragadt), de nem akartam lisztezni, inkább kitaláltam, hogy keksznyomóval fogom formázni. Be is jött a dolog, simán ment azzal a kinyomóformával, amivel a keményebb tészták nem, mert jobban ragaszkodnak a kinyomóhoz, mint a tepsihez. Kikent tepsire nyomtam őket, és egyáltalán nem zavart, hogy némelyiknek csúnya lett a közepe, mert a végén egy-egy egész szem mogyorót tettem mindegyikre. Egy részét kinyomtam így, aztán gondoltam egyet, és a többihez egy teáskanál kakaót is kevertem még.

180 fokon kb. 15 percig sütöttem légkeverésen (így egyszerre megsült mind a két tepsivel), és nem volt még teljesen meleg a sütő, mikor beraktam.

A mogyoró megpirult a tetején, és a tészta is finom lett. 62 darabnak számoltam, pedig csak kísérleti fél adag volt. Ezek után nem vágyom kipróbálni, hogy víz nélkül, a kemény tészta milyen. Lehetett volna még vanília kivonattal vagy rummal bolondítani, és dióval is el bírom képzelni. Na, majd legközelebb. Akár karácsonyra is :)

Rozsgomb

Kenyérrecepteket böngészgetve találtam a minap erre a kis gyűjteményre. Külön tetszik, hogy Graham meg teljes kiőrlésű liszteket használó receptek is vannak benne szép számmal, és igen jó ízesítési ötletek is. Kézi készítéshez és kenyérsütőgéphez is tartalmaz recepteket, de a felvezető is hasznos olvasmánynak tűnik (bevallom, még nem rágtam át, mivel receptre mentem, de mindenképpen sort fogok keríteni rá).

Csak előbb még leírom ide, hogy mit sütöttem a könyvben található egyik receptből kiindulva:

Egy nagy lábasban (amiben majd össze tudom állítani a tésztát) felforraltam 3 dl vizet 1 csapott teáskanál sóval. Fakanállal belekevertem 2 dl teljes kiőrlésű rozslisztet meg 2 dl rozspelyhet. Egy bögrében összekevertem bő 1/2 dl vizet 3 evőkanál mézzel. Ebben kellett volna felfuttatni az élesztőt, de szomorúan vettem észre, hogy az bizony elfogyott, csak szárított van itthon. Azt meg nem kell futtatni. Fogtam hát a lábast, és a rozsos keverékhez hozzáadtam a mézes keveréket, majd teljes kiőrlésű búzalisztet kezdtem hozzáadolgozni a fakanállal. Amikor a hozzáadott lisztnek köszönhetően már csak langyos volt a massza, hozzászórtam 1 csomag (7 g) szárított élesztőt is. Úgy 25 dekányi búzalisztnél leálltam, mert bár még mindig némileg ragadós volt a tészta, úgy voltam vele, hogy inkább formázom majd lisztes kézzel, de ne legyen kemény. Letakarva a duplájára kelesztettem. Kikentem egy tepsit, majd lisztes kézzel kis gombócokat formáztam a tésztából (kb. nagyobb túrógombócnyiakat). Nem dolgoztam el nagyon, csak úgy éppen, majd kicsit meglapítva a tepsire raktam őket, nem túl közel egymáshoz. Összesen 20 darab lett, épp elfértek a tűzhely tepsijén. A végén tollkenő segítségével megvizeztem a tetejüket, és rozspelyhet szórtam rájuk, kicsit oda is nyomkodva, hogy majd ne hulljon le. Amikor elkezdtem formázni, akkor a sütőt is bekapcsoltam, most pedig beraktam a tepsit, és 200 fokon 20 percig sütöttem. Rácsra szedve hagytam hűlni, és hetet még azon melegében megvacsoráztam csak úgy, magában (a friss kenyeret bármikor képes vagyok így enni). De még másnap reggel is jólesett "üresen". Talán azért, mert a méztől édeskés, a rozspehelytől meg jó tartalmas?

(A bevezetőben említett gyűjteményben Finn cipócskák néven szerepel. Én most fél adagot csináltam, picit alakítva az összetételen, és kisebbre formázva. Bár lehet, hogy az igazi rozsgomb még ettől is kisebb...)