Töltött csillagtök mediterrán hangulatban (vegán)

Az idei első csillagtök olyan takaros volt, hogy sajnáltam volna fölaprítani, így inkább megtöltöttem. Jót tett neki a sok zöld fűszer és az ízletes belevalók, ráadásul a köretnek szánt rizs is szép pergősre párolódott alatta.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre (2,5 dl) barna rizs
• 1,5 bögre víz
• 1 kávéskanál só
• 1 közepes csillagtök (patiszon)
• 1 paprika
• 1 paradicsom
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 marék olívabogyó
• csipet só
• 1-2 teáskanál olaszos fűszerkeverék (szárított szurokfű, borsikafű, bazsalikom, rozmaring)
• 2 evőkanál olívaolaj

Közepes méretű, műanyag részeket nem tartalmazó (!) lábasba szórtam a rizst, ráöntöttem a vizet, sóztam. Meghámoztam a csillagtököt, teáskanállal eltávolítottam a magjait, éles késsel levágtam a tetejét, aztán  húsának vastagabb részeiből is kifaragtam valamennyit óvatosan. Ehhez hozzátettem az apróra vágott paprikát, paradicsomot, hagymát és olajbogyót, összekevertem a fűszerekkel, és beleraktam a tökbe (a sózásnál nem feledtem, hogy az olívabogyó is sós). Megcsorgattam olívaolajjal, majd rátettem a tök tetejét, és az egészet beleállítottam a lábasba a rizsre. Megkentem olajjal, és megszórtam a fűszerkeverékkel. Lefedtem, és hideg sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütöttem, plusz utána az elzárt sütőben hagytam még 10-15 percig. A töltött csillagtököt kettévágva, a rizzsel körítve és friss bazsalikommal díszítve tálaltam.

Lecsó, szerintünk (vegán)

Egy piszkozat három héttel ezelőttről. Na igen, így sem siettük el az idei első lecsót, de ugye a megfelelő minőségű és árú alapanyagok szezonját ki kell várni (addig meg azt élvezni, aminek éppen akkor van a szezonja). Azóta már többször volt ismétlés, meg üvegbe is tettünk el, meg még fogunk is. Mert lecsóból sosem elég!

Végre már elég olcsó a friss, kiskerti, napérlelte paprika és paradicsom a piacon, így múlt hétvégén elkészítettük Istivel az idei első lecsót.

Nem bonyolítottuk túl, hiszen a belevaló paprika meg paradicsom magától is ízletes. Mindössze egy kis só és egy kis friss bazsalikom a fűszere, alá pedig egy kis hidegen sajtolt napraforgóolaj került. Előbb a felcsíkozott paprikát sütögettem rajta, míg összeesett, majd hozzátettem a meghámozott és falatnyi darabokra vagdosott paradicsomot is, és pár perc alatt összefőztem. Akkor jó, ha a paprika még épp roppanós és a paradicsom se ment túlságosan szét.

A legnagyobb munka az előkészítés, ha az megvan, a főzés már gyorsan megy. A hámozást és a darabolást közösen csináltuk, s közben megtárgyaltuk a folytatást. Elvégre ahány ház, annyi lecsó, de azért hátha nem egymással szöges ellentétben álló módokon szeretjük. Amiben határozott véleményünk volt, az szerencsére egyezett, a többiből meg a fenti "recept" született.

Nagy szemű, leves befőzőparadicsom meg körteparadicsom került bele, annyira érett, hogy forró vizes trükközés nélkül is könnyedén le lehetett húzni a héját. A paprika most mind sárga volt, de egyébként szeretem, ha van közötte narancsszínű meg egészen pirosra érett is, és ha egyik-másik enyhén csípős, mert elporozta a méhecske, az is finom. Alak, méret nem számít, s még a fonnyadt is megteszi, ha egyébként illatos. A csutka és a magok nem az ételbe valók, csíkozás vagy karikázás pedig mindegy, a lényeg, hogy kisebb falatnyi darabok legyenek, ne nyúljon világnak, mikor kanalazzuk.

Isti kenyérrel ette, én csak úgy magában. Melegen, langyosan, kihűlve - mindenhogy jó, csak a hűtő-hideg állapotot nem szeretem.

Egy-egy bő kiló volt a paprika is meg a paradicsom is, utóbbi talán valamivel több, és ebből 3-4 adagnyi lecsónk lett. Ha úgy adódik, ki lehet egészíteni egy kis cukkinivel, padlizsánnal, csillagtökkel is; ezeket szintén megsütöm az elején a paprikával. Bazsalikom helyett lehet használni oregánót vagy kakukkfüvet, persze ezekből is a friss az igazi.
 

Árpagyöngy-sárgaborsó egytál patiszonnal (vegán)

Nemrégiben levelet kaptam Dulminától, és épp az volt benne, amit pár nappal korábban megálmodtam :)

Nem, nem őrültem meg, csak nemrégiben elindult a hírlevelem, melyre itt az oldalsávban lehet feliratkozni. Kéthetenként küldök egy-egy szezonális receptválogatást, és beszámolok a háttérben zajló eseményekkel kapcsolatos friss hírekről is. A múlt heti hírlevelemben ígértem egy új árpagyöngyös receptet az ottani összeállítás mellé - íme. Ráadásul most a hírlevélolvasók (és csak ők) akciósan juthatnak hozzá többek között az árpagyöngyhöz is a Jó egészséget! webáruházban.


Hűvös őszi napokra ajánlom ezt az egyszerű, ám igen ízletes egytálételt, aminek már a színe is melengető. Ha úgy tetszik, levesként is elkészíthető ez az összeállítás.

Árpagyöngy-sárgaborsó egytál patiszonnal

(vegán rcept)

Hozzávalók (4-5 adaghoz):

• 1 bögre árpagyöngy (hántolt árpa)
• 1 bögre sárgaborsó
• 5-6 bögre víz
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 3 kis babérlevél
• 1 mokkáskanálnyi frissen darált tarkabors
• 2 evőkanál magos dijoni mustár
• 1 arasznyi átmérőjű patiszon

Elkészítése:

1. Az árpagyöngyöt beáztatjuk egy éjszakára.
2. Másnap a sárgaborsóval együtt odatesszük főni a vízben, amit a paprikakrémmel, a babérlevéllel és a borssal ízesítettünk. Forrás után kis lángon, félrebillentett fedővel főzzük (érdemes vigyázni, könnyen kifut).
3. Közben megtisztítjuk és kis darabokra aprítjuk a patiszont.
4. Amikor a magok már majdnem puhák, hozzáadjuk a mustárt és a patiszondarabokat, és együtt főzzük készre. (A mustárt azért ne tegyük bele hamarabb, mert a savas közegben nehezebben fő meg a sárgaborsó, itt viszont már nem okoz gondot.) Ha szükséges, pótoljuk a levét, illetve beigazítjuk a fűszerezését.

Tipp:
Több vízzel felöntve, levesként is készíthetjük. Ekkor a tartalomelemek mennyiségét felezzük, így is jó kiadós lesz a végeredmény. A sárgaborsónak köszönhetően nem igényel sűrítést.


Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de ebből csak 10 percnyi munka van vele, plusz ne feledkezzünk meg az áztatásról
Pénz: kb. 300 Forint az egész
 

Zabpaprikással töltött patiszon (vegán)

Az idén még nem is töltöttem patiszont, pedig voltak ötleteim, hogy mi mindent raknék bele szívesen. Aztán most egészen mást raktam, aktuális hangulatom szerint.  

Zabpaprikással töltött patiszon

(vegán recept)

Hozzávalók (2 adaghoz):

• 2 db arasznyi átmérőjű patiszon
• 2 dl (15 dkg) hántolt zab
• 3 dl víz
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• pár tekerésnyi frissen darált tarkabors
• 1 teáskanál őrölt pirospaprika
• 3 evőkanál olaj

Elkészítése:

1. Előzetesen beáztatjuk a zabot, legalább annyi időre, amíg előkészítjük a patiszont, de akár egy éjszakára is lehet, ha nem felejtjük el.
2. Ha zsenge, vékony héjúak a patiszonok, akkor elég csak alaposan megmosni őket, egyébként sajnos ügyeskedni kell, hogy egészben meghámozzuk.
3. A patiszonoknak "kalapot" vágunk, és kiskanállal óvatosan kiszedjük a magokat, amiket eldobunk. Ezután tovább faragjuk a patiszonokat, hogy egy kb. 1 cm vastag "burok" maradjon meg belőlük, a kivájt darabokat pedig egy serpenyőbe rakjuk.
4. Vékonyan kiolajozunk egy tepsit, erre állítjuk az előkészített patiszonokat.
5. A kivájt darabokhoz 1 evőkanál olajat adunk, és időnként megkeverve pár percig pároljuk. Aztán hozzáadjuk az áztatóvízből kiszedett zabot, a vizet és a fűszereket, és kis lángon időnként megkeverve puhára és sűrűre főzzük (kb. 20-25 perc).
6. A patiszonokba kanalazzuk a zabpaprikást, majd rájuk illesztjük a "kalapjukat". Végül bekenjük őket egy pici olajjal.
7. Betesszük a sütőbe, és 200 fokon addig sütjük, míg a patiszon megpuhul (30-40 perc). Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy kész van-e, hogy a tetejét félrehúzva belülről próbálunk óvatosan beleszúrni egy villát valamelyik nagyobb cakkjánál (így kívülről nem látszik a próba nyoma).
8. Tányérra emelve tálaljuk.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a bors kivételével.
 

Patiszonos krumplis egytál hajdinával (vegán)

Barátkozom a hajdinával. Nem mondanám rá egyértelműen, hogy nem szeretem, de nem is keresem az alkalmakat és a recepteket, hogy rendszeresen készítsek belőle valamit. Ha veszek egy csomaggal, az ki is tart vagy egy évig, és akkor is csak azért fogy el, mert nem akarom már tovább rakosgatni. Érdekes módon ha készítek belőle, illetve inkább csak vele valamit, az legtöbbször alapvetően ízlik, viszont ismétlést nem kívánok belőle a közeljövőben (vagy ha igen, akkor hajdina nélkül). Karakteres íze van, amiből nekem olyankor elég egy időre.

Most adott volt egy öregecske patiszon, és úgy gondoltam, hogy ennek a nem valami erőteljes íze mellé jó lesz az igencsak karakteres hajdina. S hogy kellően laktató is legyen, krumplit tettem még hozzá, és rövid lével, egytálételnyi sűrűségben készítettem el. A sok zöldség mellett nem dominál benne a hajdina, de azért megadja az alap ízt az egésznek.

Patiszonos krumplis egytál hajdinával

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 1 arasznyi átmérőjű patiszon
• a feldarabolt patiszonnal kb. egyforma mennyiségű krumpli
• 2 evőkanál olaj
• 2 marék hajdina
• víz, amennyi épp ellepi
• 1 evőkanál natúr vegamix
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítése:

1. A patiszont megtisztítjuk és kisebb falatnyi darabokra vágjuk.
2. A krumplit alaposan megmossuk, majd kis hasábokra vágjuk (ha szép, vékony a héja, nem kell meghámozni, kellemes plusz ízt ad az ételnek a héj).
3. Egy vastag aljú lábasban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve átpirítjuk rajta a langyos vízzel alaposan átmosott hajdinát. Hozzáadjuk az előkészített krumplit, és együtt is pirítjuk még egy kicsit.
4. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a vegamixet és a paprikakrémet, majd forrás után kis lángon, lefedve főzzük.
5. Amikor a krumpli már érezhetően puhul (kb. 10 perc), hozzáadjuk az előkészített patiszont is. Szükség esetén pótoljuk a levét, hogy épp ellepje.
6. Ha már minden haraphatóra puhult benne (újabb kb. 10 perc), akkor hozzáadjuk az összevágott petrezselyemzöldet is, és tálaljuk.

Változat:
Ezt az ételt hosszabb lével, levesként is elkészíthetjük. Ebben az esetben javaslom a burgonyapehely használatát a sűrítéshez. A majdnem kész levesbe állandó kevergetés mellett beleszórunk pár evőkanálnyit, amíg el nem érjük a kívánt sűrűséget, és összeforraljuk. Ennyi zöldségből így 6-8 tartalmas adag leves is lehet.

Idő: 35-40 perc, aminek legfeljebb a fele munka
Pénz: kb. 150 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a hajdina kivételével.

Cukkini és patiszon sörtésztában (vegán)

Nem az én műfajom a bő zsiradékban sütés, de szökőévben egyszer azért ez alól is van kivétel. A sörtészta mint olyan izgatja már egy ideje a fantáziámat, ráadásul nemrég egy alapból tojásmentes változatot találtam. S mivel bundáznivaló zöldség is akadt itthon, nem sokat váratott magára a megvalósítás:


A tésztához kimértem és elkevertem előbb a por alakú összetevőket, úgymint: 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál kukoricaliszt, 1/2 csomag sütőpor, 1/2 teáskanál só (+ tetszés szerint lehet fűszerezni is, én a natúr ízek kedvelőjeként ezt most kihagytam). 2-3 részletben hozzáöntöttem egy fél üveg (2,5 dl) sört, és kanállal simára kevertem. A végén egy kis víz kellett még hozzá a megfelelő állaghoz (befejező fél volt a sör, pár kortyért nem akartam másikat bontani). Akkor jó, ha nem túl vékony, egyenletes rétegben tapad a belemártott zöldségekre; mivel álltában sűrűsödik, később is szükség lehet egy kis állagigazításra.

Kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam a zsenge cukkinit és patiszont (1-1, alhangon közepes darab volt, mindre jutott bunda + egy nagyon kicsi tészta maradt üresen a végén). Tényleg zsengék voltak, érdemi magok nélkül, úgyhogy nem kellett farigcsálnom, csak a héjuktól szabadítottam meg őket a spárgahámozó segítségével (a cukkinit egészben, a patiszont viszont felszeletelve könnyebb megtisztítani, így). Lesózni szerintem nem érdemes, avagy nem akarom a hasznos beltartalom egy részét is kiönteni a lével, nem akarom, hogy emiatt legyen kellemetlenül sós a végeredmény, és nem akarom törölgetni/lisztezni se, hogy megfelelően tapadjon rá a tészta.

Mély serpenyőbe olajat öntöttem kb. 1 cm magasan, felforrósítottam, és megsütöttem benne a sörtésztába mártott zöldségeket. Konyhai papírtörlőre kiszedve leitattam róluk az olajat, s miután hűltek egy kicsit, el is kezdtem a falatozást, miközben még javában sült a többi. A végén a maradék tésztából, amiben már nem lehetett volna normálisan megmártani semmit, kanállal kis plecsniket raktam az olajba, és ezeket is megsütöttem.

Frissen nagyon finom ropogós volt a bundájuk (a maradéké kihűlve sajnos már nem), enyhe söríz beütéssel, de abszolút nem bántóan, még nekem sem, aki amúgy inni nem szereti a sört. A cukkini kifejezetten ízlett így natúr, a patiszon viszont elbírt volna egy kis fűszerezést a tésztába keverve. Főételként 3-4 adag, körettel vagy kenyérrel kiegészítve többet is kiad.

A sörtészta receptjét Ildinyónál olvastam, köszönet érte!

Idő: 1 órán belül megvolt mindenestül
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazai hozzávalókból.

Paprikás rizs

A paprikakrém maradékát ehhez az ételhez használtam fel. Remek illata volt közben a fővő paprikának, és nagyon kellemes ízt adott a barna rizsnek. Ezúttal patiszont sütöttem hozzá (alighanem ez volt az utolsó az idén), de tetszőleges zöldséggel vagy akár hússal is fogyasztható ez a karakteres ízű (a csípős paprikának köszönhetően) és igazán nem reformos kinézetű köret (pedig természetesen barna rizsből készítettem, de a paprikakrém jól takar).

1 bögre barna rizst megfőztem a szokásos módon, csak szűken mértem rá a vizet, a kb. 1,5 dl darált paprikát is hozzáadtam, és enyhén sóztam az egészet. Közben megtisztítottam 1 közepes patiszont, és megsütöttem. Tálaláskor előbb a rizst szedtem a tányérra, majd a közepére halmoztam a patiszont (szerintem így szebb, mint összekeverve, de aki úgy enné inkább, egyénileg megoldja a tányérján).

Idő: fél óra elteltével lehet enni, de nem végig munka
Pénz: kb. 50 Ft/adag a rizs, de sült zöldséggel is kijön egy százasból adagonként
Hazai alapanyagokból.

Sült patiszon

Nagyon egyszerű és jól variálható alap: A patiszont megtisztítom, felkockázom, majd nagyon kevés olajon elkezdem sütögetni. Időnként átforgatva puhulásig pirítom. Tarkaborsot darálok rá, és a legvégén enyhén sózom (korábban nem érdemes, mert levet ereszt a sótól, és inkább pirítva, mintsem főve kedvelem).

Változatok:

• A bors helyett ízlés szerinti egyéb fűszer vagy fűszerkeverék használható, a patiszon önmagában nem valami erőteljes ízű, lehet ízesíteni bátran.
  
• Régebben úgy is készítettem, hogy felvert tojást öntöttem rá, és annak megszilárdulásáig sütöttem. Arány tetszés szerint, a patiszonos rántottától a tojásos patiszonig bármi belefér.
• Ha tartalmasabbra szeretném, akkor krumplival vegyesen (kb. felesben) készítem: ekkor a krumplit teszem oda előbb, és amikor az kezd puhulni, akkor adom hozzá a patiszont - így lesz kész egyszerre.
  
• Egészben hagyott szeleteket is meg lehet sütni ugyanígy, bár az kétségtelenül több időbe telik összesen.

Idő: kb. 20 percen belül lehet enni
Pénz: 1 nagy patiszonból, ami most 80-100 Ft a piacon, kitelik 1 bőséges adag főétel vagy 2 adagnyi köret.
Hazai alapanyagokból.

Tippek és trükkök: Patiszontisztítás

Gyakran feltűnik mostanság a keresőkifejezéseim között a kérdés, hogy hogyan kell a patiszont megpucolni. Mi tagadás, tényleg nincs valami késbarát alakja a maga cakkjaival. Úgy emlékszem, megjegyzésben leírtam már, de a könnyebb visszakereshetőség érdekében álljon itt külön bejegyzésben is, képekkel illusztrálva, hogy én hogyan oldom ezt meg gyorsan és egyszerűen.

Ha egészben kell (pl. megtölteni), akkor mindenképpen olyan zsenge példányokat használok, amiket még nem szükséges meghámozni. Ezeknek egészen puha még a héja, és mire elkészül az étel, egyáltalán nem lesz zavaró, hogy rajtahagytam. Késsel óvatosan "kalapot" vágok neki, a belsejét meg kifaragom egy kiskanállal.

Az idősebb, hámozást igénylő példányokat inkább szeletelve vagy kis darabokra vágva használom fel. Nem egészben hámozom meg, így nem kell különösebben trükközni a formája miatt.

Előszöris kettévágom, a szára vonalában.

Ha úgy látom, hogy kicsik a magjai, nem zavarnak majd az ételben, akkor benne hagyom őket; egyébként pedig egy megfelelő méretű kanállal kiszedem.

Ezután a kívánt vastagságú szeletekre vágom a patiszont.

Ezekről már akár késsel, akár zöldséghámozóval könnyedén le lehet vágni a héjat anélkül, hogy különösebben elfaragnánk.

És már készen is vannak a megtisztított szeletek (pl. rakott ételekbe vagy bundázni), illetve szükség szerint lehet tovább darabolni őket.

Fejtettbabos zakuszka

A padlizsános után a fejtettbaboshoz is összejött minden hozzávaló, így idén kétféle zakuszkát is tettem el.

Ehhez a változathoz a következőket használtam fel:

• 2 kg paprika (zöme sárga húsú, 5 db pirosat sikerült csak vennem - így kicsit világosabb színű lett a zakuszka, de az íze kiváló), amit mosás után kicsumáztam és húsdarálón áthajtottam
• 0,5 liter étolaj, amivel a ledarált paprikát feltettem főni
• 1 kg fejtettbab, amit kb. negyed óra elteltével hozzászórtam a paprikához, és együtt főztem tovább
• 5 kis babérlevél, amit a bab után beletettem ízesítőnek, majd beüvegelés előtt kivettem
  
• 2 kg tökféle, nevezetesen 2 közepes cukkini és 1 közepes patiszon, amiket meghámoztam, eltávolítottam a magjukat, majd a húsukat kis kockákra vágtam, és a többihez adtam
• 2 kg paradicsom, aminek lehúztam a héját (jó érett volt már, úgyhogy forró vízbe mártás nélkül is ment a dolog), felcikkeztem, és ezt is hozzáraktam, a kiengedett vékony leve nélkül (azt megittam)
• 1 marék friss bazsalikomlevél, amit apróra vágtam, és ízesítettem vele az egyveleget
• 2 evőkanál só, amit a végén adtam hozzá, mikor már kellően besűrűsödött és az olaj feljött a tetejére
  

Vastag aljú fazékban, kis lángon főztem, így folyamatosan rotyogott, de elég volt csak időnként átkeverni. Így a paprika felrakása után a főzéssel párhuzamosan tisztítottam és daraboltam a többi hozzávalót, és öntögettem hozzá a készülő zakuszkához. A paradicsom hozzáadása után pedig bőven maradt még időm előkészíteni az üvegeket is (összeválogatás, mosás, fedőbélelés celofánnal), valamint elmosogatni a zöldségek előkészítéséhez használt eszközöket, edényeket.

Ez a fajta nem annyira sűrű, mint a padlizsános (hiszen az krém állagú, mikor hozzákerül, ebben meg a bab nem fő szét, csak jól megpuhul). Az íze is kicsit más, de hogy melyik a jobb, azt most se tudom eldönteni :)

Idő: a paprikamosástól a szárazdunsztba rakásig 4 óra
Pénz: 1600 Ft az egész, amiből lett 5 liter kész zakuszka (160 Ft / fél literes üveg) (A boltban ma a 720 ml-es üveget láttam majdnem annyiért, mint amennyibe ez összesen került, igaz, az bio volt - bár gyanítom, ez is az, csak a piaci néniknek nincs róla papírjuk, hogy így művelik a kiskertet. Még a végén kiderül, hogy nem is rossz órabérrel dolgozgattam itt, és alkottam igazán kedvemre való pástétomot télire :)
Természetesen csupa magyar alapanyagból.

--------------

Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

• Zakuszkás-sajtos lepény
• Krumplilepény

Krumplis-patiszonos egytál görögösen

A görög sült krumpli visszamaradt levét ehhez az ételhez használtam fel:

Az egészet átöntöttem a tepsiből egy mély serpenyőbe, majd elkezdtem főzni benne egy tányérnyi kupac felkockázott krumplit. Közben megtisztítottam és hasonló kockákra vágtam egy közepes patiszont is, és együtt főztem készre, időnként átforgatva egy falapáttal. A fűszereket pótolnom kellett még, az olajmennyiség miatt viszont kellett bele ennyi zöldség. Mire minden megpuhult benne, be is sűrűsödött a leve, így egy kellemes, bár némileg szokatlan ízvilágú egytálétel lett (nem vegáknak persze csak köret). 2 bőséges adag.

Idő: kb. 20-25 perc
Pénz: kb. 100 Ft
Hazai alapanyagokból, kivéve persze az újrahasznosított lében található olívaolajat.

Zakuszka 2009

Idén sem akartam kihagyni a zakuszkakészítést, és úgy jött ki, hogy a hétvégi piacoláskor mindegyik szükséges összetevőt sikerült beszereznem hozzá, igen kedvező áron. Illetve a padlizsán egy kicsit kevesebb volt, kaptam viszont mellé ráadásnak két kis patiszont - aztán úgy döntöttem, hogy azt épp jó lesz apróra kockázva belefőzni még (a cukkinivel együtt). Elvégre a padlizsán helyett más zöldségeket is szoktak ajánlani bele (két éve például fejtettbabbal készítettem, és azzal is nagyon finom volt).

Kaldeneker György receptjét használtam most is, akárcsak tavaly. Ezúttal viszont a grill helyett idebent sütöttem meg a padlizsánokat - 200 fokon 1 óra elég volt nekik, előmelegítés nélkül, félidőben átforgatva, majd az elzárt sütőben hagyva még egy ideig. A kézi paprikakockázás helyett bevetettem a húsdarálót, így csak a többit kellett késsel összeaprítani. A hagymát most is kihagytam, és megint valamivel több ideig kellett főznöm a megfelelő állag elérése érdekében.

Idő: ráment egy fél nap, de 4 liter zakuszka lett belőle
Pénz: 800 Ft összesen, vagyis egy százasba van egy fél literes üveg (azért pont ekkorákba töltöttem, mert az épp elég 4 adag zakuszkával rakott krumplihoz, ami nagy kedvenc az egyszerűen elkészíthető ételek között) - ha valaki a boltban kaphatónál lényegesen olcsóbban szeretne finom zakuszkához jutni, érdemes házilag készítenie
Természetesen magyar alapanyagokból.

---------------------

Utólagos kiegészítés:
Amikhez felhasználtam:

• Krumplilepényre kenve
• Zakuszkás-sajtos sült gombafejek krumplival
• Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel

Patiszonpörkölt krumplival

Gyors és egyszerű ebédem volt tegnap az alábbi:

1 közepes patiszont kettévágtam, magjait egy teáskanál segítségével kiszedtem. A többit felszeleteltem, majd krumplihámozóval levágtam mindegyikről körbe a héjat (így nem volt nehéz követni a cakkokat). Utána felkockáztam, meg kb. ugyanannyi krumplikockát is tettem még hozzá (4 közepes krumpli, nem túl nagyra darabolva, hogy hamar megfőjön). Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem az előkészített zöldségeket, és kevergetve átpirítottam. Aztán öntöttem rá kb. 1,5 dl vizet, meg fűszereztem sóval, őrölt paprikával és őrölt köménymaggal (elég sok fűszert felvesz, mehet bátran). Összekevertem, majd lefedve, kis lángon addig pároltam, míg a krumpli megpuhult. Időnként rá-ránéztem, hogy esetleg kell-e alá víz. A patiszon egy része szétfőtt, és remekül besűrítette az egészet. Most magában ettem, a krumplival elég tartalmas így is, de persze egy kis friss kenyér sem rontotta volna el. Meg egy kis belefőzött paprika, meg paradicsom, meg egy kis zöldfűszer a tetejére - lehetett volna fokozni, de ezek nélkül is ízlett a maga egyszerűségében. 1 adag, de az bőséges (kenyérrel kiegészítve kettőt is kitett volna).

Idő: 30 percen belül tálalva
Pénz: kb. 100 Ft
Hazai alapanyagokból.

Hajdinával töltött csillagtök

Szép, zsenge patiszonokhoz jutottam nemrég a piacon, így adott volt, hogy egészben, töltve szeretném viszontlátni őket a tányéromon. Tavaly zöldségek kerültek bele, idén pedig ezúttal egy hajdinás-zöldséges ragu.

Kis lábasban kevés olajat forrósítottam, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 2 dl hajdinát. Felöntöttem 3 dl vízzel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam.

Közben 2 közepes (szűk arasznyi átmérőjű), zsenge patiszon tetejét késsel óvatosan levágtam, és egy teáskanállal kiszedtem belőlük a magos részt (attól sajnos már idősebbek voltak, hogy ez is ehető legyen, úgyhogy dobtam a komposztba). Utána a patiszonok falát is vékonyra faragtam, de ebből már megtartottam a "forgácsot" a töltelékhez.

Vastag aljú serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta 1 felkockázott (piros húsú) paprikát. Hozzáadtam a patiszonok kifaragott részét is, és sóztam, borsoztam (frissen darált tarkaborssal). Együtt pirítottam tovább, amíg el nem főtt a sótól engedett leve. A végén hozzáöntöttem a megpuhult hajdinát is, és alaposan összeforgattam. (Ugyanezt a ragut egytálételként is el bírom képzeni. Ebben az esetben a patiszonforgács helyett egy kis patiszon húsát apróra kockázva raknám bele a paprikával egyidőben. Így ez a mennyiség 2 adag lenne.)

Az elkészített tölteléket a kifaragott patiszonokba kanalaztam, majd visszahelyeztem a levágott részüket. Vékonyan kiolajozott tepsire raktam, majd be a sütőbe, amit 180 fokra kapcsoltam. 30 perc elteltével láttam úgy, hogy elkészült (a patiszont kell nézni, a töltet biztos jó már, hiszen eleve főtt volt). Az ellenőrzéshez leemeltem az egyiknek a tetejét, és belülről nyomtam bele óvatosan a villát az egyik cakkjába, hogy megtudjam, járja-e már (így kívülről nem látszik a próba nyoma).

2 bőséges adag lett, meg maradt ki egy kevés a töltelékből (talán 1,5 dl hajdinát is elég lett volna megfőzni, ámbár a patiszonok méretétől is függ, hogy mennyi tölteléket nyelnek el).

Megjegyzés: Fontos, hogy zsenge patiszon legyen az alapanyag, különben nem is lesz annyira ízletes, meg bármennyire is megsütjük, kemény marad a héja. Egészben meghámozni pedig nem kis feladat lenne... A méret nem mindig irányadó, nagy szárazság esetén a kicsik is lehetnek koravének. Én a színét szoktam nézni a piacon: ha enyhe halványzöldes árnyalatú, fényes külsejű példányt látok, azt megveszem. Néha a fehéret is, de azt már nem tölteni (az egy kicsit korosabb már, de más ételekbe tökéletes). A szürkésbe hajló, matt példányokat viszont biztosan ott hagyom. A szárát is érdemes nézni: ha élénk zöld, akkor frissen szedték, ha pedig többé-kevésbé száraz, barnába hajló, akkor az már alighanem több piacot is megjárt darab.

Az ötletadó receptet Cserkénél olvastam. Gomba hiányában került bele a paprika, és nem is rontotta el!

Idő: kb. 1 óra a tálalásig (30 perc munka + 30 perc sütés)
Pénz: kb. 250 Ft a 2 bőséges adag
A hajdinának szerintem megint csak a forgalmazója volt magyar, de a patiszon és a paprika helyi termés!

Patiszonos egytál őszi hangulatban

Mai ebédem egy "semmi különös" patiszonpörköltnek indult, de aztán a hozzávalók előkészítése közben jobb ötleteim támadtak, és végül ez a finomság kerekedett belőle:

Egy közepes patiszont kettévágtam, kikanalaztam a magjait, majd a feleket felszeleteltem, és krumplihámozóval levágtam mindegyikről a héjat (így nem kell sokat elfaragni a cakkok miatt). A megtisztított darabokat felkockáztam. Két kis, piros húsú paprikának eltávolítottam a csutkáját, majd a húsát felaprítottam. Négy közepes paradicsomnak lehúztam a héját, a húsát pedig felkockáztam. Kimentem a kertbe pasztinákért, és úgy adódott, hogy két kicsit sikerült kihúzni. Ezeket jó alaposan megmostam, majd hámozás nélkül vékony karikákra szeltem.
Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd picit átpirítottam rajta a patiszonkockákat meg a pasztinákkarikákat. Aztán hozzáadtam az előkészített paprikát és paradicsomot is, és kis lángon főztem tovább. Fűszereztem kevés tengeri sóval, néhány megroppantott borókabogyóval meg néhány kakukkfűág leveleivel. A paradicsom engedett annyi levet, hogy nem kellett vizet öntenem alá. A zöldségek megpuhulásáig főztem, időnként megkeverve.
Már a színe is melengető, és mivel a felhasznált paprika is picit csípős volt, duplán jólesett ezen a hűvös, esős őszi napon.

Patiszon helyett más, önmagában kevésbé karakteres ízű zöldséggel is el bírom képzelni ugyanezt. Friss paradicsom hiányában paradicsomlevet, paprika hiányában pedig olajban eltett sült paprikát használnék. A pasztinák szerencsére télálló, folyamatosan lehet szedni (ennek hiányában répa, petrezselyemgyökér és némi zeller kombinációjával próbálkoznék).

Rakott patiszon

Kalória- és szénhidráttartalom tekintetében is barátságosabbá tehető a rakott krumpli úgy, hogy a krumpli egy része, vagy akár egésze helyett patiszon kerül bele. Régebben többféle alap rakott krumpliból kiindulva végigpróbálgattam ezt, ma pedig egy extra könnyű, vegetáriánus változatot alkottam. Ebben nincs közé öntött mártás (se besamel, se tejföl), a kolbászból pedig csak a paprika van jelen natúr, grillezett paprika formájában.

Előszöris beáztattam a pataki tálat, amiben az egészet szándékoztam megsütni. Ennek hiányában szerintem sima tepsiben, alufóliával lefedve is működik a dolog. Keményre főztem 3 tojást. 1 nagy patiszont kettévágtam, kikanalaztam a magjait (ha még picik, akkor nem szükséges, ennél már jobbnak láttam), aztán úgy egy centi vastag szeletekre vágtam, és krumplihámozóval lekanyarítottam mindegyiknek a héját (én így érzem legkönnyebbnek hámozni, főleg, ha nagyon cakkos). Meghámoztam és felszeleteltem a 3 tojást. Elővettem a hűtőből egy tálnyi grillezett paprikát (ehhez vastag húsú paprikát sütő felső részén 15 percig, majd átforgatás után még 10 percig grillezek, egy fazékba szedem és lefedve hagyom, hogy langyosra hűljön, majd eltávolítom a csutkáját és lehúzom a héját - nagy tételben érdemes csinálni, olajjal leöntve (lepje el jól!) hűtőben eláll). Kimentem pár kakukkfű-ágért (friss kakukkfű hiányában szárítottal is mehet), meg előkészítettem az olívaolajas üveget. Aztán hozzáfogtam a rétegezéshez: patiszon, paprika, tojás, kakukkfűlevelek, kevés olaj.

Ezt ismételgettem addig, amíg el nem fogytak a hozzávalók (a lyukas patiszonszeletek közepét "befoltoztam" kisebb szeletekkel). Amikor kész volt, rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. Bekapcsoltam 200 fokra, így sütöttem 30 percig, majd rászórtam bő 10 deka reszelt sajtot (füstölt parenyicát), és légkeverésen még 5 percig sütöttem, immár fedő nélkül. (Így még nem lett nagyon puha a patiszon, egyébként a 30 perc után a közepénél érdemes egy villával ellenőrizni az állagát, és szükség esetén sütni még.)

Tálaláskor még a tálban szétvágtam a kiszedőlapáttal, hogy a keresztül-kasul parkettázott patiszonszeletek miatt ne csússzon szét az egész. Aki akarja, a tányérján picit sózhatja. Egyébként a sült paprika meg a kakukkfű kellemes ízt a kissé jellegtelen patiszonnak. Ez a mennyiség 2-3 adag.

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Tökös spagetti. Csillagtökös

Péntek este. Maradékeltakarítás. Éhes vagyok, valami tartalmasabb dolog kéne. A kenyér épp elfogyott. Pehelyhez, gabonakásához nincs kedvem. Tészta. Igen, tészta lesz ez. A minap a paradicsomléből maradt úgy 2 deci, ami már nem töltött meg egy üveget. Jó lenne kezdeni vele valamit. Meginni, vagy... szósz a tésztához... Nem ment a nyáron, dehát már nincs is nyár. Szósz. Zöldséges szósz. Lássuk, milyen zöldség van még itthon! Krumpli - nem nyerő. Káposzta - hát, az se az igazi. Cékla - na ne! Patiszon - eddig még ez tűnik a legjobbnak. Paprika is van még, lehetne valami lecsós változat, de persze az újdonság izgalmasabb! Különben is tökös spagettit keresett valaki a héten. Nem tudom, aktuális-e még, de most megkapja. Megcsinálom, és ha ízlik, megírom. Igaz, a kép rossz lesz, mert már besötétedett, és benti fénynél nem az igazi, de ez legyen a legkevesebb. Még előbb legyen jó a vacsora! Merthogy nagyon éhes vagyok!

Feltettem a tészta főzővizét, az a biztos. Kivettem a hűtőből a paradicsomlevet. Megkóstoltam, finom. Behoztam a patiszont a sufniból. Kettévágtam, kikanalaztam a magjait, meghámoztam, felkockáztam (ha zsengébb lett volna, akkor egy laza mosás után mindenestül vágtam volna fel). Beraktam egy negyed csomag spagettit a közben felforrt vízbe, szórtam hozzá egy kis sót, lefedtem, majd elzártam alatta a lángot. Serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a patiszonkockákat, és időnként megkeverve nem egészen puhára pároltam (néhány perc mindössze!). Hozzáöntöttem a sűrű paradicsomlevet. Kevés sóval és pár tekerésnyi borssal ízesítettem. Persze beleboríthattam volna a fél fűszerpolcot (mindenből egy kicsit), de mivel ez engem cseppet sem tett volna boldoggá, maradtam ennél az egyszerű fűszerezésnél. Elzártam alatta a lángot, és... A sötétben kibotorkáltam egy zellerlevélért, azt még beletépkedtem. De tényleg ennyit a fűszerezésről. Aztán leszűrtem a tésztát, egy tányérra tettem, majd ráöntöttem a patiszonos mártást. Próbáltam néhány értékelhető képet készíteni róla (fő az optimizmus!), majd megnéztem, hogy ez utóbbi lépésnek volt-e értelme. Mint a mellékelt ábra mutatja, úgy értékeltem, hogy volt.

Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, hogy finom volt, csinálja utánam! :) (Aki meg hiszi, az főleg! :)))

Csillagtökben sült zöldségek

A tomboló kánikulában továbbra sem vonz a benti sütögetés. Inkább megvárom, míg estére enyhül egy kicsit a forróság, és beizzítom a kerti grillt. Ha épp nincs kedvem végig mellette ülni, az sem baj, annyi odafigyelést igényel csak, mint télen a cserépkályha: időnként tenni kell a tűzre, egyébként meg csinálom a dolgom.

Tegnap este például ezt készítettem ily módon:

A patiszonokak levágtam a tetejét, és egy éles teáskanállal kiszedtem a magját. A húsából is kivájtam valamennyit, hogy mindenütt körülbelül ugyanolyan vastag maradjon csak, mint az alján a magok kiszedése után (fény felé fordítva ott áttetszőbb, ahol vékonyabb). Ez a faragás igényelt ugyan némi erőkifejtést, viszont egyúttal az aprítást is elintézte. A kivájt részekhez hozzákockáztam még az itthon fellelhető zöldségekből, összesen nagyjából annyit, amennyi a patiszon magja volt. Most épp cukkini, paprika, paradicsom és zöldbab került bele. A zöldségkeverékhez csorgattam egy kis olívaolajat, tépkedtem bele friss kakukkfüvet, majd az egészet beraktam a patiszonokba, és visszaillesztettem a tetejüket. Körbetekertem őket pár réteg alufóliával, és a fólia széleit is bezártam. A grillen közepes tűzön megsütöttem őket, félidőben átfordítva. Nem néztem az időt, de szerintem egy jó órát tölthettek a tűz fölött. A fóliából kibontva azon frissiben elfogyasztottam az egyiket. Szerencsére estére már hűlt annyit a levegő, hogy kellemes volt a teraszon vacsorázni.

A patiszon vajpuhára sült, héjastól lehetett enni. A zöldségek pedig zamatosra párolódtak benne. Az ízhatás engem arra emlékeztetett, mintha bent a pataki tálban sültek volna. Amíg tart a nyár, más zöldségekkel és más töltelékekkel is fogok hasonlót művelni.

Variációk patiszonra

Gyerekkoromban mindig csak rántott patiszonként került asztalra, ráadásul mivel mindig jó termés volt, elég gyakran. Aztán már nem csak az evésben, hanem a készítésben is segédkezni kellett :( Meg is utáltam jó időre.

Azt viszont szerettem, mikor ősszel a csalamádéba beaprítottuk a sok, általában pici, gyakran igen idétlen alakú patiszont. Ehhez lelkesen beleztem és tisztítottam, hiszen tudtam, hogy nem kell utána besózni, majd kirántani. Télen pedig lelkesen kerestem a patiszont a csalamádéban, s ha nem találtam eleget, megígértettem szüleimmel, hogy jövőre többet teszünk bele :) Később pedig olvastam, hogy nem csak csalamádéba, hanem egyéb savanyúságokba is bátran bele lehet tenni, nagyon jól átveszi az ízt.

Aztán pár éve egy bácsi hihetetlen, 20 Ft/darab áron próbált túladni igencsak tetemes mennyiségű patiszonon a piacon - és még válogatni is engedett :) Nem kellett sokat győzködnie, hogy megvegyek pár darabot. S ha már megvettem, ki kellett találni, hogy mit készítsek belőle. Egy dologban voltam csak biztos: NEM rántott patiszont! Az elgondolás nem is bizonyult rossznak: amíg tartott a szezon, hetente beváltottam pár huszast az öregnél...

Akkoriban épp Norbis korszakomat éltem, és örömmel nyugtáztam, hogy kedvenc szakácskönyvem, A karcsúság receptjei is ír patiszonos recepteket. Ebből két örömteli következtetést vontam le: (1) karcsúságbarát, egészséges dolog ez a cakkos tök, (2) máris megvan, hogy mit készítek az első szállítmányból.

Így lett patiszonpörkölt meg rakott patiszon (igen, akkor még nem voltam vega :)
Ízlett mindkettő, és mellesleg rájöttem, hogy a "csak rántani jó" alaptézisen túl a besózzuk, állni hagyjuk, lecsepegtetjük című tiszteletkör is bátran elhagyható. Időt spórol, és nem mellesleg biztos nem lesz túl sós a végeredmény.

Meg ha már a rakottaknál tartunk, kitaláltam, hogy a jól bevált rakott krumplit kicsit könnyedebbé teszem azzal, hogy a krumpli egy részét patiszonnal helyettesítem. Aztán eljutottam odáig is, hogy ez az "egy része" az összes volt. Némileg egyszerűsítette a dolgokat, hogy a megfelelő méretűre szeletelt patiszont nem is főztem, hanem csak kevés olajon nem egészen puhára pároltam. A többi pedig ugyanúgy ment, mint az alapul szolgáló receptnél, csak persze át kellett nevezni patiszonos rakott krumplira, végül rakott patiszonra.

Persze a szeletelésnél lett olyan maradék is, amiből sehogy se akartak rakható darabok kikerekedni: ezeket meg felkockázva pároltam meg, majd felvert tojással nyakon öntve tökös rántotta lett belőlük (arány tetszés szerint, a végén már a sok tök között épp egy pici tojás felállásig jutottam). Sóval, borssal fűszereztem, időnként talán még sajtot is reszeltem a tetejére.

Aztán akkoriban volt nagy felfedezésem a panírozás helyett egy egyszerű, kevert, mártogatós bunda, amit nem csak pulykafalatkákhoz, hanem zöldségfalatkákhoz is kipróbáltam. Így lett patiszon sajtos bundában. Itt is kihagytam az előzetes lesózást, a meghámozott, kibelezett, felszeletelt patiszont azonmód mártogattam be és sütöttem ki.

A fenti receptek azóta is elő-előkerülnek (a rakottasak persze húsmentes változatban), még ha nem is ilyen kedvező áron sikerül alapanyaghoz jutnom :)

Tegnap kíváncsiságból végeztem egy kis gyűjtőmunkát, hogy további recepteket, ötleteket kutassak fel a témában. Messze a legtöbb találat valamiféle töltött változat volt. Ahogy elnéztem, igazából szinte tetszőlegesen variálható a töltelék. Húsosra nyilván nem neveznék be, mostanság a túrós sem esne túl jól (még mindig nem kívánom a tejtermékeket, ráadásul nyáridőben sajnos többször jártam már úgy, hogy hiába nem járt még le a túró és a boltból egyenesen haza jöttem vele és azonnal raktam a hűtőbe, nem volt jó), de egy zöldségeset talán összeállítok majd. Itt igazából a sütés, és a mellékesen létrejövő konyhafűtés a viszafogó tényező.

No, de a töltött patiszonon túl is van élet, pár érdekesebb recept, amik közül néhányat biztosan kipróbálok az idén:

• Itt egy másmilyen pörkölt (hagymamentesítve, pirosarany helyett rendes paprikával még meg is enném), egy saláta (hűvösebb napon talán elmegy az a kefír? - majd meglátom), és ez a steak sem hangzik rosszul (csak én valami értelmesebb, no és lehetőleg magyar nevet adnék neki). Jó ötlet a zsenge magok felhasználása is, bár én azt nem külön, hanem a patiszon többi részével együtt tenném bele akár rántottába, akár pörköltbe.
• Ha megkívánom a halat, valami ehhez hasonló változatot is kipróbálok a rakott patiszonra.
• Itt én a grillezett salátát néztem ki, de más receptek is vannak a témában.

Meg ha úgy jön ki a lépés, akár eredetileg más tökfélékre szóló receptet is átalakítok erre. Sok jó lehetőséget látok benne, a bevált recepteken túl érdemes lesz újdonságokkal is próbálkozni.

Panírozás helyett

Blogomon végignézve megállapítottam, le sem tagadhatnám, hogy a panírozás a nemszeretem kategóriát erősíti nálam. Nem szeretem készíteni, mert macerás, sok mosatlannal jár, és az olajba lehullott morzsa is csak a problémákat tetézi (itt lehet választani, hogy mindegyik menet után olajcsere + mosogatás, vagy inkább a következő menetre ráégett morzsamaradványok szaga és íze - kár, hogy egyik sem vonz). Zöldségeknél további súlyosbítás, ha elő kell főzni a bundázandó alapanyagot: idő, konyhamelegítés (így nyáron nem hiányzik), meg a forrón panírozni (bocs, de nem hőálló a kezem) vagy hűlni hagyni (még több idő) problémakör. A másik, hogy olyan nagyon enni sem szeretem, főleg, mióta tudatosan kerülöm a fehérlisztes dolgokat, na meg ha látom, hogy a sütés nem sikerült valami profin.

Ha már nagyritkán bundázásról van szó, inkább olyat készítek, ahol egyszerűen bele kell mártogatni a dolgokat valami keverékbe, kisütni, és kész. Lényegesen kevesebb idő, lényegesen kevesebb mosatlan, nincs lehullott morzsa, s ha elég vékony az a bundázandó valami, akkor még előfőzőcskézni se kell.

Ma padlizsánt meg cukkinit bújtattam sajtos bundába, de bármilyen zöldséggel működik a dolog (sütöttem már zsenge karalábét, patiszont, répát, krumplit, de még gombát is így). Sőt, valamikor kisebb csirke- vagy pulykahús-falatkákat is készítettem ily módon.

A bundához egy tálban összekevertem az alábbiakat: 10 dkg apróra reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica, de bármilyen lehet), 1 tojás, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, csipet só (ha a sajt sós, akkor kihagyom), kb. 1 dl víz. Akkor jó a sűrűség, ha vastag, összefüggő rétegben tapad a belemártott dolgokra. Álltában sűrűsödik, ezért időnként kicsit vizezni kell.
A padlizsánt és a cukkinit felkarikáztam. Ha zsenge, nem szükséges meghámozni és kibelezni. Szerintem a lezózás-lékifacsarás című művelet is felesleges (a patiszonnál is eltekintek tőle).
Serpenyőben olajat forrósítottam, és ebben kisütöttem a bemártogatott karikákat, ügyelve rá, hogy ne szívják magukat tele olajjal (főleg a padlizsán hajlamos szivacsként működni.)
Papírszalvétára szedtem ki, és már tálaltam is. A bunda maradékát üresen kanalaztam az olajba, és kis plecsniket sütöttem belőle.

(Megjegyzés: Másik, tej- és tojásmentes bundázási módról itt írtam korábban - ezt is szoktam időnként használni, csak most így nyáridőben nem kívánom azt az ízvilágot.)