Az imádott rozettáim

Mindig, mindenhol...

Kitűzők

Kaptam két nagy kitűző alapot és szabad kezet a munkához, hogy készítsek egy barna meg egy sötétkék kitűzőt. Nem hétköznapi darabokat akartam kreálni, hanem olyat, amit mindig viselhet az ember sálakhoz, kabáthoz, vagy táskán mivel úgy gondolom, hogy a gyöngy kitűző is lehet az öltözködés méltó kiegészítője, nem csak egy nagy színes művirág.

A barnának rögtön egy virágokkal teli faág jutott eszembe (ha már virág :), melyet delica japán gyöngyből készítettem el. Így jól mutat rajta, ahogy eltűntettem a rugóként szolgáló karikát a kitűző alapon.

A sötétkéknél fontos volt, hogy a kék minél több árnyalatával dolgozzam, ne legyen egyhangú. Hogy jobban kiemeljem a kék színt, sötét kékes-hematit gyöngyöt is használtam, melyek közé bab alakú is került. A nagy átlátszó rombusz- és telt üveggömbök hatásosan zárják le a függőket.

A fekete szín!

Az nagyon olcsó fém ékszerkellékekkel (például a szerelőpálcáknál) vigyázni kell, mert általában azoknak vas az alapanyaga. A vas rozsdásodik, és hajlítani is nagyon nehéz, ezért nem szabad ékszer készítéséhez használni. Alapvetően a drótok alapanyaga a réz és az alumínium.

A fekete, illetve grafitszürke színű fém kiegészítők jól eltűnnek a gyöngyök között. Akkor szoktam alkalmazni, mikor nem a fém kiegészítőn van a hangsúly, hanem a gyöngyökön, a színeken.

Ezen műveim mindegyike a szívemet melengeti. Egytől egyig a kedvenceim közé tartoznak:

Ezt a nyakláncot Anett mikor meglátta, azonnal lenyúlta, és jól tette, mert szinte mindenhez fel tudja venni (gyűrű és fülbevaló is van hozzá). Sokféle anyag, fa, kerámia, üveg, fém és flitter van benne, és azon ritka pillanataim egyike, mikor kétféle fém is megjelenik egy ékszeren belül, a fekete mellett sárgaréz kupakok.

F.G.: a legeslegelső szerelőpálcából készült ékszerem. Nagyon sokáig bíbelődtem vele, de azóta már szinte mindenbe belecsempészem a fém drótokat. A szívecskés gyöngyöket gubiztam :)

(És azóta már át is alakítottam a szettet, melyet itt megtekinthetsz!)

Ehhez a szetthez Anyu választotta az ásványokat. Nem egy olcsó mulatság, de nagyon szereti.

Ragyogj nyaklánc: itt ugyan nem nagyon látszik, de ez a nyaklánc csak úgy ragyog a napfényben a fazettázott gyöngyök szivárványos bevonata miatt. Ráadásul a színek is inkább divatosak, mint hétköznapiak. Gondosan válogattam össze mind a színeket, mind a gyöngyöket (méreteit) a gyöngybogyókhoz és a lánc részhez, hogy minél ragyogóbbak legyenek.

Hangyák gyöngysor: sokan nem hiszik, hogy én csináltam ezt a nyakláncot, mert olyan pici gyöngyszemeket raktam egyenkét, dróttal rögzítve egymás után, mint a hangyák, mikor menetelnek, kb. 3 méter hosszan. Egyetlen baja, hogy túl könnyű, így viselése időről-időre igazításra szorul.
Ez is egy Cat's mad(s)! :)

Láncos kitűző: bírom ezeket a nagy kitűző alapokat. Bár nem értem miért kell ekkora tű, hiszen lyukasra szúrhat egyes anyagokat.

Hideg és/vagy szeles időre találtam ki nagy, széles sálakhoz, összetűzni. De jól mutat vászon táskákon is:

A kezdetek: Cat's mad(s)!

A kezdetek:
még a főiskola alatt kezdtem el foglalkozni a gyöngyfűzéssel, és lassacskán már olyan sok gyöngyöt halmoztam fel odahaza, hogy a családomnak is el kellett fogadnia, nincs kecmec (cat's mads:), ez szerelem!
Ugyan kisebb-nagyobb szünetek előfordultak közben, de aztán, mint egy őrült macska, aki egér szagot fogott, merültem bele ismét a gyöngyözés világába, és volt, hogy napokig ki sem mozdultam a szobámból, éjjel-nappal a gyöngyeimet babusgattam.



Gyöngyékszereket készíteni olyan érzés, mint mikor egy fát ültet el az ember, nevelni, gondoskodni kell róla, ha letörik egy ága, le kell vágni, vagy alá kell támasztani, tavasszal visszametszeni, hogy fiatalítsuk. Valahogy ugyanígy van ez az ékszerekkel is, elkészítem (mikor már gyökeret vert az ötlet), ha javítani kell megcsinálom, ha bontani kell újrafűzöm, egyébként pedig hangulatomhoz illően viselhetem és gyönyörködhetem benne, mint a természetben, és elbújhatok mögé, mint egy fa mögé, ha nem akarok látszani.

Mint a természetben, itt is a változatosságot szeretem, nincs két teljesen egyforma ékszer, nincs állandó fűzési technika, nincsenek ugyanolyan színek, az örök változás jellemzi alkotásaimat, mert engem minden gyöngy lázba hoz, előbb vagy utóbb, de minden gyöngynek, alapanyagnak meg lesz a helye, mint ahogyan minden ékszernek megvan a gazdája is. Ha pedig egy régi ékszer frissítésért kiált, nosza előkapom, és új formába öntöm (ilyen volt, ilyen lett), hozzáigazítom az igényekhez, az életemhez.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Alkotás a fa maga, nem tudok levegőt venni nélküle. A levelét elteszem, megőrzöm, mert emlékezni akarok arra, mit hoztam és még mit hozhatok létre belőle.