Ilyen volt, ilyen lett (VI)

Folytatódik a változások időszaka (több szempontból is). Most Anett szülinapi ékszerét egészítettem ki újabb darabokkal. A gyűrű nem igazán felelt meg a nyaklánchoz, a mérete sem volt az igazi, ezért készítettem hozzá egy új gyűrűt és egy fülbevaló párat, hogy teljes legyen a szett (kihagyva a karkötőt).

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Gyöngyfűzés (III)

 

Nyaklánc: 1. kerek vagy ovális fém (ritkábban más anyagú), gyűrű alakú tagokból egymásba kapcsolt nyakék; esetleg közbeiktatott tömörebb díszes elemekkel. Többnyire csüngők is kerülnek rá: pogány vagy keresztény amulettek, jelképek, medaillonok, pénzdarabok. A nyaklánc kedvelt az európai bronzkor óta. Magyar parasztgyermekek a 20. sz.-ban is készítik a pitypang-gyermekláncfű üreges szárából, sokác felnőttek lószőrből. Csak kevés helyen találunk parasztosan szorosan nyakon viselt ötvösművű ezüstláncot. Jellegzetes Győr és Komárom környékén, több sor lemezkéből összekapcsolva. Ugyanilyent a szomszédos osztrák területeken is hordtak. Ezen az egész vidéken a jódszegény ivóvíz miatt erősen elterjedt a golyva. A vastag nyak paraszti szépségideál lett, amit még hangsúlyoznak is ezzel a nyakékkel (Kropfkette). Hasonló tagokból felépített nyakláncokat É-Európában nagyobb területen viselnek. Magyarország legtöbb táján a gyöngysorok mellett, majd helyett az I. világháború után terjedt el a nyaklánc, mint polgáriasabb, gyári ékszerfajta: a gazdagok aranyból, a szegények dubléból, hosszú füzérben a mellre leengedve viselték. A nők csüngőként legtöbbször kis keretben virágok vagy hozzátartozóik képét (medál) viselték rajta. – 2. Köznapi szóhasználatban gyakran gyöngysort jelent.

/mek.niif.hu/

Gyöngyfűzés (II)

Nyakék a nyakat körülövező ékszerfajták összefoglaló neve. Alapvető formái, amelyek a 19–20. sz.-i parasztviseletekben előfordulnak és legalábbis ünnepen szoros tartozékai a női öltözékeknek: 1. hátul megköthető pántlikák (nyakszorító), csakis szorosan a nyakon viselhetők; 2. felfűzött gyöngyszemek (gyöngysor); 3. fém (vagy egyéb) láncok (nyaklánc). A 2. és 3. régiesebb felerősítése hátul madzaggal történik, majd a 20. sz.-ban elterjedt a különféle kapcsok használata. Mindkét formánál előfordult a zárt kör alak is, amit a fejen át csak ráhúznak a nyakra, esetleg többsorosra összehajtogatva. Mindezeket viselhetik szorosan a nyakban vagy a mellre leeresztve is. Amennyiben pénzdarab szerepel csüngőként valamilyen nyakéken, lázsiás a neve. Sajátos nyakékfajta a gyöngygallér, amely textil ötvözetelemet látszik utánozni. (Szokásos egyidejűleg két, ritkán három különböző nyakékfajtát is felölteni.) A nyakék a kőkor óta változatos megoldásokban napjainkig kedvelt világszerte. A magyarságnál is megvoltak merev karika alakú formái a honfoglaláskori és Árpád-kori torquesekben. Később csak laza, rögzítetlen fajtáit viselték. Szorosan a nyakra simuló nyakszorító pántlikák és lazábban a mellre is leomló, elsősorban ötvösművű vagy gyöngyös nyakbavetők, nyakravalók kedveltek az úri viseletben a 16–18. sz.-ban, férfiaknál is és nőknél is.

/mek.niif.hu/

Gyöngyfűzés (I)

A gyöngygallér egy női ünnepi nyakék. Vékony fonalra fűzött, különböző színű, apró üveggyöngyből varrt laza hálófonat, mely 3–10 cm széles fodorban omlik a nyak köré. Korábban zárt gyűrű alakot képezett, alkalmanként húzták össze, és kötötték meg hátul egy madzaggal. Később a két vége nem zárult össze, a felső szélét textilpántba foglalták, kapoccsal csukták. A 19. sz. második felében és a 20. sz. elején néhány helyen viselték. Legszélesebb és legjellegzetesebb a Tolna m.-i Sárközben. Varróasszonyok, specialisták készítik. Bő ujjú ingvállhoz való. Keskenyebb fajtáját viselték Mezőkövesden, a legkeskenyebbet a moldvai csángók. Többé-kevésbé hasonló gyöngygallért viseltek még a r. k. szorb vidéken (NDK), Szlavóniában, Horvátországban, sokác és bunyevác helységekben.

/mek.niif.hu/