Szocializáció és otthonoktatás

Az otthonoktatás legerősebb kritikája, hogy az iskolába nem járó gyerekek szocializációja csorbát szenved.

Sokan szimpatizálnak az otthonoktatással, mint lehetőséggel, de ez az a kritikus pont, amit nem tudnak megválaszolni: mi lesz, ha nem szocializálódik a gyermekem?

Nem szakterületem a szocializáció folyamata, nem tudok róla sokkal többet, mint egy átlagos pedagógus.

Viszont kénytelen voltam elgondolkozni a kérdéskörön, mert rengeteg kérdést szegeztetek nekem ebben a témában.

Nincs mese, írnom kell róla.

:)

Férfiasan be kell valljam, egyelőre inkább csak kérdéseim vannak.

Ha van hozzá passzoló válaszod, kérlek, írd meg! :)
Nem szeretnék így járni :)

A szocializáció első színtere a család, ez nyilvánvaló.
De milyen család is az,amelyik ideális terep a szocializációt tekintve?
Vannak nagycsaládok, 10-12 gyerekkel, együtt élnek a nagyszülőkkel, itt nyilván egészen mást szív magába egy kisgyerek, mint ha csak a két szülőjével él. Van jobb,és van rosszabb szocializáció a család létszámától függően?

Azt hiszem, nincs...mindkettőnek van előny és hátránya egyben.

A nagycsaládokra hajlamosak úgy tekinteni az emberek, mint valami megtestesült szentségre, holott a nagycsaládok működése sok tekintetben igen hátrányos tud lenni egy kisbabára nézve. Mondom ezt én, akinek hat gyereke van :)))

Nálunk a pici sokszor nem tudta kialudni magát, nem tudtam zavartalanul megszoptatni, több veszélynek, betegségnek volt kitéve, és az anyai szerepem sem tudott olyan erős és határozott lenni, mint a nagyobbaknál volt.

Természetesen ugyanennyi előnnyel is járt legkisebbnek születni. Ha én éppen nem tudtam dajkálni, mindig volt más jelentkező erre a feladatra. Folyamatosan voltak játszópajtásaik a kisebbjeinknek a nagyobb testvérek személyében. Szinte állandóan kapott visszajelzéseket arra vonatkozólag, mit tett jól, és mit rosszul.

Menjünk tovább, ugorjuk is át az óvodát. Ma már egyértelmű, hogy ha ezt az intézményt kiiktatjuk a gyermek életéből, az nem jelent hátrányt számára. Vekerdy Tamás, és sok más gyerekpszichológus rengeteg előadást, cikket írt erről.

Az iskola átugrása azonban nem ennyire egyszerű kérdés. 

Bagdy Emőke meghatározása szerint a szocializáció egy tanulási folyamat, mely a születéstől a halálig tart, és a társadalomba való beilleszkedést segíti elő.

Ha ezt a meghatározást veszem alapul, akkor először is szöget üt a fejemben, hogy tanulási folyamat, tehát nem ennek birtokában jövünk világra, hanem a beilleszkedést, a másik emberrel való együttélést is meg kell tanulnunk, mint annyi mást az életben.
Mi is az, amit nem kell megtanulnunk?

A másik dolog, amin elméláztam, hogy vajon a szocializációnak van-e, és ha van, akkor melyik a szenzitív szakasza?

Az iskola elsődleges szerepe az, hogy ismereteket nyújtson, azonban ha akarja, ha nem, ez a szerepe eltörpül, háttérbe szorul a szocializációs szerepe mögött.

A magyar iskolarendszer nagyon hamar elhelyezi a gyerekeket egy olyan alá-és fölérendeltségi hierarchiában, amiből igen nehezen lehet szabadulni, továbblépni. Szerinted melyik ez a három kategória?

Nos elárulom: eminensek, rendbontók, észrevétlenek. 

Emlékszel még, melyik voltál?

:)

S ha már iskola, és osztály...

Melyik iskola melyik életre készít fel?

A szocializáció szempontjából melyik előnyösebb? 

Van-e olyan önmagában, hogy szocializáció?

Úgy értem, lehet-e szocializálni valakit arra, hogy csapatban dolgozzon, felnőttek között töltse a munkaidő nagy részét, vagy egy kis családi vállalkozásban tegye hasznossá magát, esetleg egész nap gyerekek között legyen. Mitől függ majd mindez? Lehet-e bármelyikre felkészíteni egy gyereket? 

A falusi kis iskola a jobb, ahol 10 gyerek van az osztályban, vagy a városi, ahol 28 az osztálylétszám, és még másik három harmadikos osztály van: a,b,c és d is?

Nyilván, csak úgy, mint a nagycsalád-kiscsalád esetében mindkettőnek van előnye és hátránya egyaránt.

Mi az,ami az iskolában szocializál?

-Az osztálytársak? A hangadók, akik a - mindenféle értelemben vett - divatot diktálják?
-A tanító néni?
- Ismerjük a konfliktuskezelési stratégiáit? Ismerjük a viselkedését, mellyel mintát ad gyerekeinknek? Egyet értünk ezekkel? Ha nem, vannak-e lehetőségeink erről nyíltan beszélni?
Az iskolában megforduló emberek után lássuk a tevékenységeket, melyek hatással vannak a gyerekeinkre:

-el kell menni, fel kell kelni, akkor is, amikor nincs kedvünk

-olyan emberekkel is kapcsolatba kerülünk, akikkel nem feltétlenül szimpatizálunk. 

-az is elképzelhető, hogy padtársak leszünk, pedig nem kedveljük
-meg kell tanulnunk olyan emberekkel kommunikálni, akik bántanak, megaláznak 

-tekintettel kell lennünk mások érdekeire

-uralkodni kell érzéseinken, vágyainkon
-uralkodnunk kell fizikai szükségleteinken (evés-ivás-orrfújás-pisilés-mozdulatlan ülés)

Nos ezek közül melyik az, amit nem lehet iskolán kívül is megtanulni, gyakorolni?
Valamint melyek azok, amelyek gyakorlása kifejezetten káros?
Létezik-e a szocializációnak olyan területe, amely kifejezetten iskolához kötött?

Nagy vonalakban ezeken járnak a gondolataim.
Saját tapasztalatomat sejthetitek.
Némiképpen megnyugodtam, amikor EZT a cikket elolvastam. :)

 Semmiféle negatív változást nem tapasztaltam a gyerekeimen, mikor egy kerek tanévet itthon töltöttek velem.
Ez után visszakerültek a rendszerbe, és onnan sem érkezett visszajelzés arra vonatkozólag, hogy elfelejtették volna, hogy hogyan kell egy tanórán viselkedni, vagy miként kell társaikkal kapcsolatot teremteni.
A nyári szüneteket is beleszámolva másfél év alatt semmi negatív hatása nem keletkezett az itthon töltött időszaknak.
Az én meglátásom szerint kifejezetten pozitív irányban változtak, és ezt most is elmondhatom.
Az esetleges felmerülő problémákat hatékonyabban tudom kezelni, hiszen sok időt töltünk együtt, ha valami változást szeretnék elérni a viselkedésükben, azt folyamatosan, frissiben meg tudjuk beszélni.
Naponta több órát eltöltenek az én kontrollom nélkül is, egyelőre nem aggódom, hogy túlzottan rájuk telepednék.